Sziasztok,
bocsánat, sok ideje nem jelentkeztem.. Annyira befészkeltem magam a hajós életbe, hogy kb. minden percemet beosztottam.. :)
A múltkori bejegyzésem óta sok dolog történt, próbálok a fontosakra (és publikusakra) visszaemlékezni..

 A legutóbbi bejegyzésemben megígértem, hogy beszámolok a Stingray Farmról..

Petrával, a Spa-s magyar lánnyal kitaláltuk, hogy ha már mindketten off-osok vagyunk Grand Cayman-on, miért ne úsznánk a rájákkal?! :)
Elkértünk Zsanett, a másik magyar lány vízalatti gépét, befizettük a kemény 30 dollárt, és izgatottan nekiindultunk az útnak. (A fényképezőgép nem annyira egyszerű elkérésére inkább nem térek ki, lényeg, hogy megkaptuk..)
A portnál kellett bejelentkezni, kaptunk karszalagot, és két aranyos, teknősös - régi villamosra emlékeztető - kisbusszal elindultunk a sziget másik részébe. Nem kell itt nagy időre gondolni, kb.10-15 perc alatt átjutottunk!

Ott hajóra szálltunk - ismét teknős-logósba - és elindultunk a ráják felé.

A kapitány egy iszonyatosan férfias, (fogszabályzós?!) férfi volt, Phil.. :) Petrával ott sóhajtoztunk, mondtam is, hogy egy Ilyen kapitánynak azért szívesebben dolgoznék! :) A staff mezítláb dolgozott, fotót készítettek rólunk egyenként, körbejártak a vízalatti kamerával, mentőmellénnyel - lehetett venni kinek-mi kellett.. :)

Időnként csekkoltam, merre járunk, mert konkrétan az óceán közepe felé tartottunk, sehol egy sziget, vagy bármi ilyesmi.. Egyszercsak, az óceán közepén (!) megálltunk, ami mint kiderült egy óriási zátony, hófehér homok, türkizkék víz, vitorláshajók, és a víz alatt szürke pacák..

Elindultunk a vízbe sokadmagunkkal, és elkezdtünk ismerkedni a kapitány, meg a staff által megfogott óriás-rájákkal. Ez a faj vagy 75 évig él, és nagyon kis érdekesek. Nyugodtan tűrték, hogy perceken keresztül tartsák, simogassa, fotózzák, puszilják őket..

 

 

A Zsanettől elkért csoda-fényképezőgép memóriakártyája asszem' a rájás 4. kép után megtelt.. Áttettem az én memóriakártyámat a gépbe, ami 2 kép után lemerült.. Visszatettem a saját gépembe a saját memóriakártyámat, hogy majd nagyon vigyázva, víz fölött azzal készítek képeket, erre "memory card error"... Csodás! :S
Vettünk végül egy felhúzhatós-eldobhatós-vízalatti gépet, jobb híjján. Sajnos azon vannak az érdekesebb képek, puszi, közös-rájás kép, stb.. Még maradt rajta 10 kép, úgyhogy egy közös strandolásnál ellőjük Petrával, előhívatjuk a hajón, aztán majd bemutatom őket! :)

Vagy egy órát voltunk a rájákkal, de kb. 5 percnek tűnt! Nagyon érdekes tapintásuk van, mint a hideg zselatinnak.. :) És amikor lélegeznek, valami olyasmi dologgal, mint a delfin, a "lyukon átlátsz rajtuk", mert ugyebár egy rája jóval laposabb, mint egy delfin! :D

A ráják után visszahajóztunk, visszabuszoztunk a kikötőbe, még ettünk egy jót a helyi mini KFC-ben, neteztünk egy kicsit és mint aki jól végezte dolgát, visszamentünk a hajóra, és még volt 1,5 órám szundizni vacsi előtt! :)

Tegnap nem voltam ilyen szerencsés - ismét off-om volt G.C-n, de annyira rossz idő volt, hogy még az is kérdéses volt, hogy kikötünk-e.. Eléggé fájt a fejem, és rossz hangulatom volt, úgyhogy a tegnapi napot ágyban töltöttem (a reggeli és a vacsi kivételével). Aztán ennek hatására este egyáltalán nem voltam fáradt, úgyhogy ma aludtam egy 1,5 órát este-hajnalban.. :) De jóezígy! ;)
 

A hajó azóta túl van a USPH-ellenőrzésen (miattuk takarítottunk mint az őrültek minden Tampa előtt - elsem tudom képezlni, hogy mostantól nem kell). 3 pontot vesztettünk a 100ból, szóval jók vagyunk, 2-3 hónapig nyugalmunk van. Az ellenőrzésre ugyan vártunk, de azért jöttek az előző Tampában, mert a cruise alatt 28 vendég GI betegséget kapott (hasmenéses-hányásos) - minden este special cleaning-ünk volt, ha 35 fölé ment volna, ki kellett volna vonni egy időre a hajót a forgalomból... :S De ez is elmúlt! :)

Életem egy hangyányit változott csak - Viktor itt hagyott az előző Tampában (már a barátnőjével élvezi Perut), és helyette egy általunk csak Zsiráfnak hívott fiú jött. Bolgár, nagyon magas, nagyon szerencsétlen, valószínűleg nagyon meleg, nagyon lassú-ügyetlen és buta...de kedves!
Viszont ennek hatására dupla-tripla annyit kell dolgoznom, mint előtte, mert új, és még lassú is, így elég nehéz dolgom van. Jött egy másik leányka is Romániából, ők ketten voltak az Officerben, én a Captainben, de ő meg olyan kis ártatlan-megrettent-bárányka, hogy vele sem megyek sokra. Ő legalább nem lusta és szerencsétlen, csak nagyon fiatal és kezdő.. Szóval az elmúlt napokban nem is fizikailag, inkább agyilag fáradtam el - anyuci, főnök és supervisor vagyok egy személyben! :)

Viszont úgy néz ki (kisebb befolyásos baráti segítséggel), hogy hamarosan végre elmozdulhatok innen, mert már kezdik érezni, hogy a 3 hónap nem igazán felel meg a "kötelező rotation"-elvnek.. :)
Meglátjuk!:)

Nem kérdés többé, ha eddig az lett volna, hogy valószínűleg jó benyomást hagytam azokban, akiknek eddig dolgoztam. .A múltkor összefutottam az előző kapitánnyal, a nagydarabbal, aki átment a másik hajóra. Nagyon megörült nekem, jól megölelgetett,  meghívott ebédelni - megadta a mail-címét és meg is beszéltük, hogy a következő Cozumelen találkozunk! :)

Ennyit egyelőre az elmúlt időszakról.. Gymbe és crew bárba rendszeresen járok, vannak új ismerősök, programok, úgyhogy pillanatnyilag élek boldogan, mint hal a vízben! :)

puszilok mindenkit

Sziasztok,
ismét jelentkezem, ezúttal (is) Cozumelből! :)

Azt hiszem túl vagyok életem leglazább fél cruise-án. A héten Tampában felszálltak a miami-i office-ból a Fejesek (Executive Sailing Team), akiknek alapból az a dolguk, hogy eljöjjenek közénk, a pórnép közé, és felmérjék, mennyire jó nekünk a Carnivalnál dolgozni, min változtatnánk, blabla.. Bevallom őszintén, ebből én személy szerint semmit nem éreztem. Még érkezésük előtt összegyűltünk egy meetingre, és megkérdeztek minket, hogy kinek mi fáj. Jött a "free wifi", a "crew gym", a "fizetés" - stb.. mint annó fiatalkoromban a DÖK/HÖK gyűlések.. (Szerintem egyébként ennek is hasonló eredménye lesz - azaz semmi! :) )

Szóval ebből ÉN csak annyit éreztem, hogy összeugrott a gyomrom, mikor mondták, hogy VIP vendégekről van szó, nagyon kell figyelni, szabályt követni, mosolyogni, 100%-nak lenni, mert ezek nagyon fontos emberek, mindennap a kapitánnyal fognak enni.. :S

Panaszkodtam is előre anyuéknak skype-on, hogy milyen nehéz fél-cruise vár rám.. Erre első nap, vacsora-nyitáskor bejelenti nekem a Cook, hogy nem készít ma menüt, mert ma mindenki fent eszik.. Na, jól megörültem - főleg, hogy jött egy új lány, aki Viktort fogja helyettesíteni az Officerben, mert ő megy fel a RoomService-be, így 3-an voltunk a semmire.

Viktor mondta ,hogy menjek a szobámba nyugodtan, majd hív, ha esetleg jön valaki. El is mentem, elkezdtem újságot olvasni, rájöttem, hogy ezt az ajándék 2 órát mosásra fogom fordítani - olyan dühítő, hogy hajnal 1-ig azért kell fent maradni / vagy a Crew Bárból lerohangálni, hogy mossunk, szárítsunk.. Így elmentem a mosodába, de ott rájöttem, hogy ha MOST hívnak, nem vagyok a szobában, nem érnek el.. Betettem a mosást, felhívtam őket, "nincs senki, ne gyere vissza, majd hívunk"..

Visszamentem a szobámba, fél óra után vissza a mosodába (mosóból szárítógépbe), szobámba visszafelé elhatároztam, benézek az Officerbe (mivel ismét nem tudtak volna elérni, ha jött valaki). A folyosón szembe fut velem a Viktor, hogy már hívta a szobát, már elment hozzám, dörömbölt (szerencsére a night shift-es szobatársam nem ébredt fel), mert  MEGÉRKEZETT MINDENKI!!
Bementem a CM-be, hát ott voltak vagy 5en, de se kenyér, se vaj, se citrom, a saláták letakarva, se behűtött ital, se menü... Néztünk egymásra, hogy ez hogy sikerült - valaki félreértett valamit..
Szerencsére nem volt semmi probléma, Viktor töltötte a bort, az új lány hozta a kenyeret, én felvettem a rendelést - hoztunk nekik a Diningroomból vacsorát... :) Szóval megoldottuk, de volt pár kínos percem! :) DE kb.40 percet dolgoztam este.

Másnap formal night volt, ami ugye a legodafigyelősebb, húzósabb este - DE fent ettek a Diningroomban ÉS hátha mégis lejön valaki enni-alapon, én azért maradjak.. Így ismét semmi dolgom nem volt, és az ajtót sikerült 21.04-kor bezárnom (normál formal nighton 21.30-45 előtt nem mennek el).:)
Szóval jó kis pihentető fél-cruise-om volt! :)


Ja, végre csináltam képeket a KisSzobámról, csak hogy el tudjátok képzelni, hogy hol is dolgozom.. :

A Fejesek Grand Cayman-on leszálltak, úgyhogy visszaállt minden a normális kerékvágásba - ismét jönnek és ismét dolgozom.. :) De ez a kapitány nem annyira katasztrófa, mint ahogy leírták.  Nem annyira viccelődős és közvetlen, mint a másik volt, de udvarias, nem szőrszálhasogató, nincsenek különleges kívánságai.. :)

A kis hajós életem megy a maga útján, járok gymbe, iszogatunk, beszélgetünk, időnként igyekszem beszuszakolni magamnak egy szabad estét. Mivel a szobatársam éjszakás, így ilyenkor magam vagyok, kicsit összerendezem a dolgaimat, magamat - de sajnos soha nem tudok normális időben lefeküdni.. Bár rájöttem, hogy ez valószínűleg így marad a hajós életem ideje alatt - a múltkor breakfast off-om volt, és mivel többet aludtam a megszokottnál, egész nap olyan voltam, mint akin átment egy úthenger.. A végén megérjük, hogy nekem, a nagy alvónak az válik normálissá, ha naponta 4-5 órákat alszom... :)

Tegnap, Grand Caymanon lunch off-om volt, így képzeljétek, elmentem a másik magyar Petrával Stingray (rája) Farmra - következő bejegyzésemnél arról is beszámolok! :)

Most megyek, megmerítkezem a tengerben, mert kibírhatatlan ez a 34 fokos hőség.. :)

Puszik