Hajós karácsony

Kedves Mindenki,
bocsánat, ismét kicsit lemaradtam, de tudjátok, hogy van ez..
Amikor van időm:
- inkább alszom/iszom/eszem
- nincs hangulatom
de többnyire inkább időm nincs! Bár nem panaszkodom, ebben a pozícióban arany életem van - a beosztás szerint 10 órát dolgozom, de azért még úgy is, hogy "beklokkolva" maradok, míg eszem, van hogy nem érem el a 10 órát.
Ez a karácsonyi őrültek háza mondjuk jócskán kiveszi az energiánkat - többnyire zsidók (kosher food), indiaiak (indiai speckó kaja), nagy családok - 2 db 10 fős aszalunk van, minen más kisebb.. Ráadásul ez a cruise carnival-viszonylatban még drágának is számít - olyan 700 dollár körül van, úgyhogy még ezeknek a vendégeknek az elvárásuk is magasabb, mint egy átlag vendégeknek. Van rohanás, megértő bólogatás, mosolygás és bocsánatkérés ezerrel. Ja, és 11 előtt nem végzünk - máskor legkésőbb 21.50-kor eljöttünk.. De kibírjuk, már csak a new years eve-es cruise van hátra, és remélhetőleg vissza tér minden a régi kerékvágásba.. Bár februárban homeport-ot cserélünk (Miami helyett San Juan), szóval szerintem tele leszünk angulol nem beszélő spanyolokkal - már most is van bőven.. :S

A karácsonyom idén egyedien telt. Nem nagyon volt hangulatom, itt egyik nap olyan, mint a másik.. Van pár műfenyőfa a hajón mindenfelé, meg szól a karácsonyi zene, de annyire nem járt át a Karácsony hangulata.. 24-én este a managementtel volt egy kis karácsonyozás - amire én úgy gondoltam, nem vagyok hivatalos, mert még akkor nem voltam ott, mikor neveket húztak, így én sem, és engem sem húzott senki, úgy meg nem akartam csak úgy ücsörögni. De aztán végül 'mennem kellett' (te is a csapat tagja vagy), így karácsonyoztam a vacsi után egyet a nagy főnökökkel, meg a 4 hosztesz-csajjal! Ettünk-ittunk királyian (mégiscsak ők az étterem királyai), meg kaptam tőlük pénztárca-lipstick kombót, meg sütit.. Aranyosak voltak. Aztán folytattam a crew bárba a balkáni barátaimmal, aztán a magyarokkal is összegyűltünk (13-an voltunk, Zoli, az internet manager bőröndjéből előkerült egy kis téli szalámi, vettünk bort, rendeltünk 'csirkegolyót', meg csirkeszárnyat, meg tavaszi tekercset, és hajnal 3-ig ünnepeltünk. (A rénszarvasos trikómban, Nóri!! <3). Így visszagondolva annyira nem volt jó ötlet, mert másnap nagyon sűrű napunk volt, mert ugye az amerikaiaknak 25-e A karácsony, szóval másnap jócskán volt munka!! :)

De összességében jólt telt. Az újévre még kiváncsi vagyok, elivileg pezsgő-felszolgálással fog érni minket az éjfél - a vendégeknek, természetesen... De meglájtuk! :)

Jól vagyok, vannak még kihívások, de sokkal jobb életem van! Az egyenruhám még nem jött meg - rám fogják szabni, de még idő, úgyhogy kölcsön ruhában járok. A szobámat még 'megtartottam', nem költöztem még staff kabinba, mert a jelenlegi, chef szobatársam hajnal 5-től este 5-ig dolgozik, és szerintem össze szedett valami paysanot, mert az elmúlt 2 estén nem aludt otthon, így konkrétan 3 napja nem is láttam. Az itt a hajón nagy luxus, hogy egyedül lehetsz a szobában. Az egyik hostess csajszi mondta, hogy költözzünk össze, de kényes lenne - ugyan akkor kezdünk, dolgozunk ugyanott, ugyanúgy van többé-kevésbé szünetünk.. Egymás idegeire mennénk.. :S

Mi van még..?!..
A hajamat levágta a magyar fodrász srác - ingyen. A fogammal nem tudok tovább várni. (Egy tömés-darab kiesett még talán Nóri előtt, de nem fájt, semmi bajom nem volt. Másik oldalon rágok, gyakran mosok fogat, ennyi. De a múltkor fent futottam a gymben, és felment a vérnyomásom, meg akartam halni, annyira bedurrant a fogam-fülem-fejem. Azóta is érzékeny, reggelente konkréntan fáj és kicsit be van dagadva..). Így ismét egy kis Cozumel-medical megoldás lesz belőle. Először szemgyulladás-Cozumel. Aztán tüdőgyuszi-Cozumel. Most meg fogorvos.. Szépen vagyunk! :)

De minden jó összességében!

Puszilok minden kedves olvasót, boldog karácsonyt kívánok azoknak, akiknek még nem tettem, és boldog új évet (előre is) Mindenkinek!

Vigyázzatok magatokra, hamarosan mondhatom, hogy "idén találkozunk"! :)

puszik

Történések..

Sziasztok Kedves Mindenki.

Sok történéssel ezelőtt hagytam abba a blog írást, most pótolok..

Felvéve a fonalat - a dining roomban dolgoztam egy hétig (vagyis egy cruise-ig). Az első pár napot leszámítva nem akartam meghalni. A főnök-főpincérem egy nagyon aranyos honduras-i faszi volt, nem hagyott sokat cipelni, elmagyarázott minden, nem volt ideges, ha valamit nem tudtam, stb.. (Itt létem alatt nagyon sokszor bebizonyosodott, hogy sokat, hihetetlen sokat segít, hogy lány vagyok!!)

A station-ünk 2 db 10 fős, és 1 darab 8 fős asztalból állt. A vacsorát úgy kell elképzelni, hogy mi felszolgálók megérkezünk 5.15-5.30-kor az étterembe, feltöltjük a kancsókat, elindulunk tülekedni a kenyérért/ vajért a galley-ba (=konyha).
Csak pár szám az étteremről. Kb. 200 asztal van a dining roomban, 2 személyestől 10 személyesig. Egy csapat (ami 3 emberből áll) kb. 30 férőhelynyi asztalt kap. A Washington dining roomban ültettett vacsora van, szóval az első csoport 6.00-ra jön, a másik 8.15-re. Ez esténként 60 ember ellátását jelenti egy csapatnak. (Persze naponta előfordul, hogy a "first seating" nem akar időben távozni (elvileg 1,5 órát számolunk egy étkeztetésre), így ilyenkor rohanni kell, hogy a 8.15-ös nyitásra mindent visszaterítsünk/elmossunk/feltöltsünk. Persze sok függ a station-ödtől (annak elhelyezkedésétől), meg a vendégeidtől. Van hogy hiába van beosztva vacsorára 6-ra, ő mindig a Lido szintjén eszik önkiszálgólaban, szóval mondjuk egyszer sem jelenik meg. Akkor a csapat jól jár, mert könnyű cruise-a lesz, de rosszul is jár - pénzben ugyebár..
Na, szóval ezt csináltam 1 hétig - mivel többségben makako family (értsd: fekete család) volt a vendégünk, nem gazdagodtunk meg ettől a cruise-tól..


Érkezésem óta 1-2 magyaron kívül senkinek nem említettem, hogy pozíciót szeretnék váltani. Gondoltam adok magamnak és nekik is időt, hogy kicsit megszokjuk egymást, lássák, hogy aranyos-kedves lány vagyok, mosolygok, rendesen dolgozom, és aztán majd  odakacsintok, hogy "én jelentkeztem ám hostessnek, ha kell egy!".. :)

Na, szerencsémre nem kellett olyan sokat várnom - első cruise-om vége felé reggel épp a Lidón várakoztam, hogy a supervisor elmondja, milyen munkát kell végeznem (asztalt takarítani, sütit vágni, beverage-trolley-t tologatni, tányérokat-poharakat feltölteni, evőeszközt törölgetni..stb..stb), amikor odajött az egyik főnök, hogy én jelentkeztem-e hostessnek?! :) Mondtam, hogy igen, erre bólintott egy nagyot, és mondta, hogy "hamarosan"..
Miamiban, a homeportban (aznap tudjuk meg mindig a heti beosztást) odajött a HülyePicsa Főnöknőm (ez volt - azóta is - életünk 2. 5 perces kommunikációja), hogy hiány van hostessből, és a héten be kell ugranom, hogy segítsek a lányoknak. Lehet, hogy küld az iroda valakit, lehet, hogy nem, de esténként segítenem kell az ültetéssel.. Örültem, izgultam, ismét hülyének éreztem magam.. :)
Ez többnyire abból állt, hogy van a másik dining room, amit Lincoln után neveztek el, ami a YTD nevet viseli, vagyis Your Time Dining. Ide akkor jönnek a vendégek, amikor akarnak, nincs fix 18.00, 20.15-ös vacsora, viszont nincs is állandó asztaluk - sőt, van hogy néha egyáltalán nincs, és várniuk kell.. És ebből következik a mi munkánk is. Leellenőrizzük a kártyájukat, hogy biztosan jó helyen vannak-e, megmutatjuk nekik az asztalukat. Mindig vannak különleges kérések - ki hova akar ülni, ki milyen ételre érzékeny, stbstb.. Szóval mi mosolygunk, bólogatunk, bocsánatot kérünk, és megpróbáljuk elintézni az elintézendőt..

Egy cruise-ig szóval így voltam, aztán behivatott a Maitre'D, hogy beszéljünk. Pablo, Peruból, ha minden igaz. Harmincvalahány éve van a cégnél, de annyira erős akcentussal (és feltehetőleg zárt szájjal) beszél angolul, hogy nagyon-nagyon erősen kell koncentrálnod, hogy érts valamit és sokszor nem értesz semmit még így sem! :)
Szóval ő felolvasta az egész levelezést rólam az irodával, hogy most mi legyen velem. Kiderült (legalábbis azt hiszem ezt mondta), hogy azon a napon, amikor én érkeztem, egy hostess lánynak is kellett volna érkeznie ,de nem jött. (@Nóri: Amúgy vicces, az e-mailezést itt is Dolores folytatta, lehet, hogy a lány azért nem jutott fel a hajóra.. :D).
Az e-mailekben az volt, hogy 2 hetet várjanak, hátha valaki jön, de ha nem, léptessenek elő engem.  Most Miamiban lejárt a 2 hét, szóval hivatalosan Junior Hostessé lettem! :)

Kitűzőm már van, egyenruhám még nincs, mert hála istennek ez nem olyan, hogy "kapd fel a raktárból a remélhetőleg te méretedet, a remélhetőleg jó állapotú ruhádat, hanem méretet vettek rólam, és az office azt elkészítteti.. Szóval várhatóan a cruise végére, 16-ra meglesz az új egyenruhám.
Most már egész nap hostessként dolgozom, és be kell valljam (ha ez így marad), nem fogok belehalni! :) Reggel a Lincoln dining roomban mutogatjuk az asztalokat 1,5-2 órán át, ebédkor ugyan ez (vagy fent a Lido-n ácsorgunk-mosolygunk, és segítünk ahol tudunk), estre meg a "szokásos" ültetés.
Vannak még kihívások, és várhatóan a következő cruise-tól ismét izzadni fogok párszor (és kérdezgetni még többször), mert erre a hétre már megvolt a lányok beosztása, így nekem nincs személyreszóló side job-om, csinálom, amit mondanak. Miamitól viszont lesz, szóval újabb tanulási időszak követekezik! :)

De most jó, szabadabb - bár erre a hétre Port Manning-re tettek. (=biztonsági okokból valahány-számú-embernek a hajón kell maradnia még a kikötőkben is. Így ilyenkor elveszik az ID-dat, nem mehetsz ki.. Én most ilyenen vagyok. Persze ha tudod, elcserélheted (mint én most, kijöttem La Romagna-n), de ez eléggé bonyolult folyamat (és a HülyePicsa Főnöknő kell hozzá), úgyhogy inkább hagyom.
Szóval legközelebb Miamiban fogom elhagyni a hajót - még nem tudom, milyen hosszú időre.. :)

Hamarosan jelentkezem és beszámolok az újabb cruise-omról!!

Puszilok mindenkit, vigyázzatok magatokra!

Csak egy kis hozzáfűznivaló..

Jah, és még a fenti beszámolóhoz hozzá tartozik.. Megírtam a bejegyzést, épp felmennék facebookra, csak körbenézni, amikor csörög a telefon, esetek eddigi 100%-ában lakótársamat hívták a filippín barátai. Felveszem, mézes-mázos hangon beleszól a supervisorom: „Petra, nem jössz ma dolgozni?!” Gyorsan rápillantottam az órára, látom hogy még csak 17.02 van, mondom magabiztosan, hogy „Dee, de nekem Albert (a hondurasi főnök-pincérem) azt mondta, hogy 17.20 körül kéne mennem..” Erre visszakérdezett, hogy „És tudod mennyi az idő?!”. Eléggé elbizonytalanodtam, mondom „nem…”. Erre rávágja legrosszabb sejtésemet, hogy „már 6 óra is elmúlt 5 percen belül jönnek a vendégek..” . Én persze próbáltam szabadkozni, hogy teatyaúristen, a laptopom a texasi időt mutatja, nagyon sajnálom, nagyon sajnálom, ő meg megértően közölte, hogy „azért gyere, ha tudsz..”. Sztem 7 perc múlva ott voltam.. :s

(És csak nagyon halkan jegyzem meg, életem legrosszabb estéje következett ezután.. Mindent félrenéztem, minden közbejött, a chef-ek elrontották, én elfelejtettem, a vendékeg sokáig maradtak, nekem nem volt időm.. A végén már tényleg csak az tartott vissza a sírástól, hogy milyen már, ha meglátnak.. :)

De most megint jó, ismét találkoztam 4 új magyarral véletlenül a crew bárban, az egyikük egy tündérédes-lökött leány, szóval kicsit feldobták a napomat.. Most megint 2.29 van, de holnap csak 8.45-re megyek dolgozni, kb. van időm! :)

Puszilok ismét mindenkit, és még – kérlek szépen Titeket – ne engedjétek el az (értem) összeszorított ujjaitokat.. ;)

(Ja, azt mondtam, hogy mozgólépcső van a konyha, és az étterem között?! Őrület, legközelebb beszámolok..).

Valor - II. rész

A mai napom kicsit még mindig sűrű és stresszes.. A mai beosztásom papíron a következő:

8.30-11.30- lido reggeli (amit a jobb-öszezavarásom érdekében itt a 9. emeletre tettek, az előző 8 hónapos berögződésem ellenében, ahol a 10-en volt);

(gondoltam a szünetben kiszaladok netezni, de időközben rájöttem, hogy a fényképes igazolványt még nem készítették el, anélkül meg nem tudok sajnos kimenni..)

13.45-15.45 – lido ebéd – 14.00 volt az utsó időpontja a vendégek visszaérkezésének, így gondolhatjátok, milyen őrültek háza volt az ingyenkaja-szinten. Engem meg betettek a desszert-pultba, vágni, adni, kínálni (persze minden infó nélkül, mint pl. mi a neve a sütinek, van-e benne mogyoró, melyik a cukormentes).. Szóval hangyányit ez is idegtépő időszak volt.

17.30-22.30 – Étterem (ami természetesen a tapasztalataimmal ellentétben nem a 8. emeleten van, hanem a 3-on.)

Ez persze csak a papírforma. Az igazság az, hogy

8.00-ra el kellett mennem a medical centerbe (vércukor, vérnyomás-mérésre, papírok leadására, stb.).Ez eltartott 8.15-ig, így volt 10 percem hogy megigyak egy kávét és bekapjak egy croissant.

8.30-10.00 Lido reggeli

10.00-11.00 General Emergency Boat Drill – mentőmellénnyel (a következő Miamiban jön a Coast Guard és többek között ellenőrizni fogja, hogy vészhelyzetben tisztában vagyunk-e a feladatunkkal.. Mondanom sem kell, itt a muster station-ök is máshol vannak, mint az előző hajón, így jött a jól bevált kérdezősködés, hogy hogyan tudok lejutni a Lidoról a szobámhoz, aztán onnan a muster station-ömhöz!)

11.00-11.30 Lido reggeli második felvonás;

11.30-13.45 ebéd, safety office (papírok), hajó felfedezése;

13.45-15.45 Lido - desszert pult;

15.45-16.15 dining room, estére előkészülés (összegyűjteni (többnyire másoktól összelopkodni) az eszközöket, kancsókat, stb.);

16.15-17.15 – szabadidő (ez van most! :D) – üzleteltem valakivel, így vettem net és telefon kártyát is.

18.15 – dining room, menü ismertetés, utsó simítások, vendégek fogadása, étkeztetése, takarítás.. A végzés időpontját direkt nem írtam ide, az mindig csak papíron 10.30, ha szerencsés vagy, tudod tartani, de többnyire nem tudod! J

Szóval most így állok, még mindig nagyon fáradtan, stresszesen, tudatlanul, de legalább angolul tudok, nem tudom mi lett volna velem, ha az 1. szerződéses angolommal megyek végig ezen a két napon… :D Jah, és ha a fent leírtak nem lennének elegek, a sarkamat is feltörte a cipő – septiben próbáltam, asszem’ 1-0,5 számmal nagyobbat találtam a kelletténél.. Holnap kicserélem, ma már nem akartam több carniválos-tevékenységre áldozni a szabadidőmből..

Puszilok mindenkit, még van 1 órám, szerintem szundítok egyet, mert este buli van a crew bárban, és ha nem megyek, tuti kihagyok egy jó közösség-barátságépítő alkalmat, úgyhogy megyek! J

Amint tudok, jelentkezem. Reagálni lehet, de nem muszáj! J

(Akinek tartozom maillel, bocsánat érte, amint utolértem magam, pótolom!!)

Valor - I. rész

Szia Mindenki!

Próbálok erőt gyűjteni a nagy beszámolóhoz, mert eléggé lemaradtam az írásban. Bár mivel a blog a hajós munkámról kéne hogy szóljon, annyira mégsem maradtam le.. :)

Ugyebár Október 11-én végeztem a Paradise-on. Aznap még Tampában maradtam egy estét (medence-tv-internet-alvás) és másnap átutaztam Nórihoz Austinba.

Meg sem próbálkozom azzal, hogy leírjam, hogyan telt és mennyi mindent csináltunk ez a alatt a szabadság-6 hét alatt.. Dióhéjban: jött Anya, Nóri szülinap, én szülinapom,  buli(k), James Bond, Pitch Perfect, Argo, léböjt-nyerskaja tisztítókúra, sok-sok LUCA <3, Monica, Jordan, Lau, Laura-család, New Orleans, alvás, otthoni filmnézés (néhány felejthetetlen(mert annyira felejthető) és ami a legfontosabb: befejeztük a jóbarátokat!!), Steak-sütés itt, hálaadás ott, vásárlás-vásárlás, jóga-jóga, városnézés, mókusok, vidámság-nevetés-jóóidő-szabadság-édes semmittevés… :)

Aztán egyik pillanatról a másikra eljött a november 24-e, vagyis indulnom kellett ismét a hajóra. Útközben leleveleztük a Carnival-irodás csajjal, hogy megváltoztatták a hajómat – mily meglepő, 1. Fascination helyett Inspiration, aztán Ecstasy helyett Paradise, most Magic helyett Valor.

Egy részről kicsit szomorkodtam, mer t olyan jól kitaláltuk, hogy majd időnként Nóri átruccanhatnak a tőle kb.3 órára lévő Galvestonba, a Magic homeportjába és akkor tudnánk találkozni.. Másrészről viszont izgatottan vártam, mert a Valornak végre (Grand Caymanon és Cozumelen kívül más) kikötői (is) vannak, valamint egy osztállyal nagyobb hajó, amiről már sokat hallottam, de tapasztalatom még nincs..

Ezzel a hajóval (Valor) 7 és 8 napos cruise-aink lesznek, a mostani 7 napos: Miami-Nassau-SeaDay-La Romana, Casa del Campo-San Juan-Grand Turk-SeaDay-Miami..

Szóval történetemet ott hagytam abba, hogy megváltoztatták a hajómat. A tervünk az volt, hogy  átautózunk Houstonba (Lucussal) 24-én, a Holiday Inn Airportban megszállok egy estére, és másnap 25-én átrepülök Miamiba (a repjegyet fel tudom venni a recepción, ők fizetik).

Azzal, hogy odajussunk Houstonba, és megszálljak, nem is volt baj. Becsekkoláskor még rákérdeztem a recepciónál, mit tudnak a jegyemről, az volt a válasz, hogy nézzem át a pult végén lévő „Carnival könyvet”, abban megtalálom az infókat. Benne volt, hogy másnap reggel 9-re menjek le a hallba. A szálloda tele volt filippínó emberkékkel, gondoltam majd reggel kiosztják a jegyeket, vagy a Carnival busza visz ki minket a reptérre másnap, vagy ilyesmi..

Nóritól-Lucótól elbúcsúztunk egy kis Starbuck’s-ozás mellett, aztán felballagtam a szobámba és nagyon ráérősen elkészülődtem.. Másnap még beterveztem egy reggelit indulás előtt, szóval 7.30-ra beállítottam a telefon-ébresztőt. Elkészülődtem, álmosan lebotorkáltam reggelizni (nem tudom megszokni a kínos egyedülevéseket..), visszamentem, elkészültem, behúztam az utolsó zipzárt is és lementem a hallba. Ott viszont döbbenten vettem észre, hogy az ő órájuk még csak 8 órát mutat… Kiderült, hogy a telefonom elállítódott.. Így csináltattam egy másik kulcsot (az eredetiket bent hagytam a szobába, ’úgysem kell már’ alapon), a nagy csomagomat lent hagytam, a kézivel meg visszabattyogtam.

9-kor ismét megjelentem, amint leértem, mondta a buszsofőr, hogy aki airportra megy, menjen vele.. Kimentem hozzá, kérdezi, hogy melyik légitársasággal utazom.. Mondtam, hogy nem tudom – itt már kezdtem magam hülyének érezni.. Szerintem ő is ezt érezhette, mert nagyon meglepetten nézett rám.. Elmagyaráztam a sztorit, végül arra jutottam, visszamegyek a recepcióra, a busz megvár és rákérdezek még egyszer erre a jegyre.. Még mindig nem tudtak róla.. Javasolták, hogy hívjam fel nyugodtan az irodát.. de isten tudja, az én magyar telefonomba elmentett számot hogy kell egy amerikai telefonról hívni. A 00 még kell, vagy csak 1, vagy 15, vagy egyik sem?!...  

Így elkeseredésemben felhívtam Nórit, hogy derítse ki annak a nőnek a számát, akivel maileztem. Megpróbálta felhívni őt meg a kollégáját – thanks giving-hétvége, nem voltak bent.. Időközben kiértem a reptérre, a szállodában egy srác mondta, hogy menjek az United-hez, mert azzal szokták utaztatni a Carniválosok az embereiket. Kiszálltam a buszból és foggalmam sem volt, hogy most mi lesz. Megkérdeztem egy számítógépes bácsit, hogy ugyan csekkolja már a rendszert a passportom alapján, benne vagyok-e egyáltalán.. Megnézte, nem voltam benne.. Mondjuk az sem segített, hogy se a „hányas géppel utazna”, se a „melyik légitársasággal utazna?! Nem lehet, hogy nem United?!” kérdésre nem tudtam válaszolni.. :S

Valahogy elővettem egy telefonszámot a szerződés kisbetűs részéből, és hála az istennek felvették. Elmagyaráztam a nőnek a sztorit, ő nagyokat sóhajtott, és közölte, hogy „hát, igen, nem látok foglalást a neved alatt”.. mondom, csodás! „várjak egy percet!”. Vártam vagy 10-et, mikor visszatért, és közölte, hogy ok, akkor a 10.45-ös géppel kell, hogy utazzak, siessek (ez volt 9.45-kor). Épp kapunyitásra értem oda a C32-es kapuhoz a sok ellenőrzés után, de mondanom sem kell, kicsit voltam csak ideges… 2,5 óra repülőút, végig aludtam! :)

Megérkeztem Miamiba, taxiba szálltam, elvitettem magam a Valorhoz, kiszálltam, és ismét a semmi közepén találtam magam.. Tapasztalataim szerint ugyanis a „szabályszerűen érkezők” olyan 11 körül lépnek fel a hajóra, találkoznak a supervisorukkal, megkapnak egy csomó papírt a tudnivalókkal (mikor, hol, honnan, mit kell beszerezni..), kabinkulcs, gyors körbevezetés, ilyesmi..

Vagy 5 embert megkérdeztem a kikötőben, várakoztam-ácsorogtam-tologattam a bőröndöm pultról pultra, míg valaki végre rájött, hogy lehet hogy egy 100. listán vagyok (mivel az elötte lévő 99-en nem találták a nevemet..).

Így történt, hogy olyan 3.15-körül bejutottam a hajóra. Viszont ez a hajó köszönőviszonyban sincs az általam ismert hajóval.. Az fantasy class besorolású volt (kisebb). És mivel mindegyik egy kaptafára épült, így Mindenhol a folyosó végén van a mosoda, a 7.en a crew gym, ha elfordulsz jobbra a crew étterem, ha felmész kettőt, crewbar, stb… Nah, itt semmi nem ott van, ahol eddigi tapasztalatom szerint keresném.. És ott álltam, hogy senkit nem ismerek, nem tudom, ki a főnököm, nincs kabinom, sőt az iroda, ami elvileg az újak ügyeivel (kabinkulcs, bejelentkezési papírok) foglalkozik, 3-kor bezárt.. :D Most már csak röhögök ezen a végletekig abszurd és szerencsétlen helyzeten, de akkor erősen leizzadtam.

Végül felhívtam a room service-t, hogy „én vagyok a Petra, most léptem egy hajóra, és mondjanak már nekem egy nevet és egy telszámot, hogy kit kéne keresnem..”. Szép lassan folytak az események, meg kellett keresnem a safety officert, hogy megkapjam a biztonsági papírokat, aztán meg kellett keresnem a supervisoromat, aztán miattam kinyitott az iroda, odaadták a kulcsomat, de fogalmam sem volt, hol keressem..

Plusz, ez a hajó, mivel nagyobb, a szobák elrendezése, és maguk a szobák is mások. Minden két szoba között van egy közös fürdő. Viszont ezt belülről nem lehet bezárni, csak kívülről (ha nem vagy a szobában, a fürdőn keresztül ne tudjon bejönni a másik szoba lakója). Viszont egy ilyen nap után elég stresszes úgy pisilni, hogy bármikor rád nyithatnak.. (az este végére sikerült felfedeznem egy kapcsolót, amit ha felkapcsolsz, kint felvillan egy „foglalt” jelzés..)

Volt egy fél órám a szobában, hogy kipakoljak (a szobatársam is aznap érkezett, egy cuki 16-nak kinéző 35 éves filippínó chef), mert aztán mennem kellett 5-re a főnök asszonyhoz, hogy odaadja a uniformot, stb.. 

Megyek épp a folyosón, erre hátulról rám szól a főnökasszony, hogy gyorsan öltözzek át, és menjek a dining roomba, ott fogok dolgozni, station-öm van.. (vagyis állandó, nem csak be-beugrós..). Szaladjak le a cipőért ide, menjek el a mellényért oda, találjam meg a pincéremet…jaajjj… mindezt egy tök ismeretlen labirintuson.. Ha aznap nem kérdeztem meg 100 embert (nem viccelek!) útirányokról, akkor tuti egyet sem!

Végül elkezdődött az este, nem mondom, hogy a helyzet magaslatán voltam, akkor esett le pl. hogy a reptéren pisiltem utoljára, és a szállodában ettem utoljára, reggel 7-kor. De már annyira kivoltam, hogy nem éreztem nagyon semmit a sürgető fiziológiai szükségleteim közül.. 

Nem is ragozom tovább, lényeg, hogy nagyon stresszes-elveszett-setesuta estémet 11.30-kor fejeztem be – későn jövő, sokáig maradó vendégek..

Lemenetem a kabinomba, kipakoltam a maradékot – zuhanyozni még mindig nem tudtam elmenni, mert ezen a ponton még nem tudtam, hogy tudnék rám nyitás nélkül egyedül maradni odabent.. Jah, és nagyon rajta voltam, hogy Nórinak legalább leadjam az infót, hogy élek, hajón vagyok, de a telefonom nem kapott hálózatot (még mindig nem talál), és attól a naptól kezdve, amióta a hajón vagyok, bevezették a „no cash just card”-rendszert, vagyis még egy átkozott telefon-net kártyát sem tudtam venni, mert nem működött a feltöltős kártyám..

Az este folyamán elég sokszor megkérdőjeleződött bennem, hogy mi a fenét csinálok itt, és normális vagyok-e hogy visszajöttem…. Aztán persze voltak miniatűr pozitívumok is, amit nem engedtek a hajóról való leugrás ötlete felé sodorni. Pl. 2 számomra kedves ember is ezen a hajón dolgozik (az előző hajóról ismerem őket). Mondjuk a vicces része, hogy egyikőjükkel eddig nem találkoztam, mert éjszakás, másikukkal meg kb.10 percet beszéltem, mert más shift-ben vagyunk, de már ez segített, hogy legalább ismerek valakit. Jah, meg mégegy srác itt van, akit még Pestről ismerek – bár vele sem volt még több, mint 5 perc kommunikációnk (más műszak). Meg még vagy 5 távoli, de ismerős..

Aztán a nap folyamán még belefutottam egy jófej magyar fodrász, elsőszerződéses srácba, aki szintén aznap érkezett (csak ő 10.30-kor), meg egy fotós srácba. Mindketten normálisak, lököttek inkább 30-asok, mint 20-asok, szóval velük voltam olyan éjféltől 2-ig. Iszogattunk, beszélgettünk, tapasztalatot cseréltünk. Ez kétség kívül feldobta a napomat! :)  Jah, mivel az új sráccal együtt mindketten pénztelenek voltunk, kártya alulműködés miatt, így a fotós srác (2 hónapja van itt) hívott meg minket.

Valor

Szia Mindenki!

Próbálok erőt gyűjteni a nagy beszámolóhoz, mert eléggé lemaradtam az írásban. Bár mivel a blog a hajós munkámról kéne hogy szóljon, annyira mégsem maradtam le.. :)

Ugyebár Október 11-én végeztem a Paradise-on. Aznap még Tampában maradtam egy estét (medence-tv-internet-alvás) és másnap átutaztam Nórihoz Austinba.

Meg sem próbálkozom azzal, hogy leírjam, hogyan telt és mennyi mindent csináltunk ez a alatt a szabadság-6 hét alatt.. Dióhéjban: jött Anya, Nóri szülinap, én szülinapom,  buli(k), James Bond, Pitch Perfect, Argo, léböjt-nyerskaja tisztítókúra, sok-sok LUCA <3, Monica, Jordan, Lau, Laura-család, New Orleans, alvás, otthoni filmnézés (néhány felejthetetlen(mert annyira felejthető) és ami a legfontosabb: befejeztük a jóbarátokat!!), Steak-sütés itt, hálaadás ott, vásárlás-vásárlás, jóga-jóga, városnézés, mókusok, vidámság-nevetés-jóóidő-szabadság-édes semmittevés… :)

Aztán egyik pillanatról a másikra eljött a november 24-e, vagyis indulnom kellett ismét a hajóra. Útközben leleveleztük a Carnival-irodás csajjal, hogy megváltoztatták a hajómat – mily meglepő, 1. Fascination helyett Inspiration, aztán Ecstasy helyett Paradise, most Magic helyett Valor.

Egy részről kicsit szomorkodtam, mer t olyan jól kitaláltuk, hogy majd időnként Nóri átruccanhatnak a tőle kb.3 órára lévő Galvestonba, a Magic homeportjába és akkor tudnánk találkozni.. Másrészről viszont izgatottan vártam, mert a Valornak végre (Grand Caymanon és Cozumelen kívül más) kikötői (is) vannak, valamint egy osztállyal nagyobb hajó, amiről már sokat hallottam, de tapasztalatom még nincs..

Ezzel a hajóval (Valor) 7 és 8 napos cruise-aink lesznek, a mostani 7 napos: Miami-Nassau-SeaDay-La Romana, Casa del Campo-San Juan-Grand Turk-SeaDay-Miami..

Szóval történetemet ott hagytam abba, hogy megváltoztatták a hajómat. A tervünk az volt, hogy  átautózunk Houstonba (Lucussal) 24-én, a Holiday Inn Airportban megszállok egy estére, és másnap 25-én átrepülök Miamiba (a repjegyet fel tudom venni a recepción, ők fizetik).

Azzal, hogy odajussunk Houstonba, és megszálljak, nem is volt baj. Becsekkoláskor még rákérdeztem a recepciónál, mit tudnak a jegyemről, az volt a válasz, hogy nézzem át a pult végén lévő „Carnival könyvet”, abban megtalálom az infókat. Benne volt, hogy másnap reggel 9-re menjek le a hallba. A szálloda tele volt filippínó emberkékkel, gondoltam majd reggel kiosztják a jegyeket, vagy a Carnival busza visz ki minket a reptérre másnap, vagy ilyesmi..

Nóritól-Lucótól elbúcsúztunk egy kis Starbuck’s-ozás mellett, aztán felballagtam a szobámba és nagyon ráérősen elkészülődtem.. Másnap még beterveztem egy reggelit indulás előtt, szóval 7.30-ra beállítottam a telefon-ébresztőt. Elkészülődtem, álmosan lebotorkáltam reggelizni (nem tudom megszokni a kínos egyedülevéseket..), visszamentem, elkészültem, behúztam az utolsó zipzárt is és lementem a hallba. Ott viszont döbbenten vettem észre, hogy az ő órájuk még csak 8 órát mutat… Kiderült, hogy a telefonom elállítódott.. Így csináltattam egy másik kulcsot (az eredetiket bent hagytam a szobába, ’úgysem kell már’ alapon), a nagy csomagomat lent hagytam, a kézivel meg visszabattyogtam.

9-kor ismét megjelentem, amint leértem, mondta a buszsofőr, hogy aki airportra megy, menjen vele.. Kimentem hozzá, kérdezi, hogy melyik légitársasággal utazom.. Mondtam, hogy nem tudom – itt már kezdtem magam hülyének érezni.. Szerintem ő is ezt érezhette, mert nagyon meglepetten nézett rám.. Elmagyaráztam a sztorit, végül arra jutottam, visszamegyek a recepcióra, a busz megvár és rákérdezek még egyszer erre a jegyre.. Még mindig nem tudtak róla.. Javasolták, hogy hívjam fel nyugodtan az irodát.. de isten tudja, az én magyar telefonomba elmentett számot hogy kell egy amerikai telefonról hívni. A 00 még kell, vagy csak 1, vagy 15, vagy egyik sem?!...  

Így elkeseredésemben felhívtam Nórit, hogy derítse ki annak a nőnek a számát, akivel maileztem. Megpróbálta felhívni őt meg a kollégáját – thanks giving-hétvége, nem voltak bent.. Időközben kiértem a reptérre, a szállodában egy srác mondta, hogy menjek az United-hez, mert azzal szokták utaztatni a Carniválosok az embereiket. Kiszálltam a buszból és foggalmam sem volt, hogy most mi lesz. Megkérdeztem egy számítógépes bácsit, hogy ugyan csekkolja már a rendszert a passportom alapján, benne vagyok-e egyáltalán.. Megnézte, nem voltam benne.. Mondjuk az sem segített, hogy se a „hányas géppel utazna”, se a „melyik légitársasággal utazna?! Nem lehet, hogy nem United?!” kérdésre nem tudtam válaszolni.. :S

Valahogy elővettem egy telefonszámot a szerződés kisbetűs részéből, és hála az istennek felvették. Elmagyaráztam a nőnek a sztorit, ő nagyokat sóhajtott, és közölte, hogy „hát, igen, nem látok foglalást a neved alatt”.. mondom, csodás! „várjak egy percet!”. Vártam vagy 10-et, mikor visszatért, és közölte, hogy ok, akkor a 10.45-ös géppel kell, hogy utazzak, siessek (ez volt 9.45-kor). Épp kapunyitásra értem oda a C32-es kapuhoz a sok ellenőrzés után, de mondanom sem kell, kicsit voltam csak ideges… 2,5 óra repülőút, végig aludtam! :)

Megérkeztem Miamiba, taxiba szálltam, elvitettem magam a Valorhoz, kiszálltam, és ismét a semmi közepén találtam magam.. Tapasztalataim szerint ugyanis a „szabályszerűen érkezők” olyan 11 körül lépnek fel a hajóra, találkoznak a supervisorukkal, megkapnak egy csomó papírt a tudnivalókkal (mikor, hol, honnan, mit kell beszerezni..), kabinkulcs, gyors körbevezetés, ilyesmi..

Vagy 5 embert megkérdeztem a kikötőben, várakoztam-ácsorogtam-tologattam a bőröndöm pultról pultra, míg valaki végre rájött, hogy lehet hogy egy 100. listán vagyok (mivel az elötte lévő 99-en nem találták a nevemet..).

Így történt, hogy olyan 3.15-körül bejutottam a hajóra. Viszont ez a hajó köszönőviszonyban sincs az általam ismert hajóval.. Az fantasy class besorolású volt (kisebb). És mivel mindegyik egy kaptafára épült, így Mindenhol a folyosó végén van a mosoda, a 7.en a crew gym, ha elfordulsz jobbra a crew étterem, ha felmész kettőt, crewbar, stb… Nah, itt semmi nem ott van, ahol eddigi tapasztalatom szerint keresném.. És ott álltam, hogy senkit nem ismerek, nem tudom, ki a főnököm, nincs kabinom, sőt az iroda, ami elvileg az újak ügyeivel (kabinkulcs, bejelentkezési papírok) foglalkozik, 3-kor bezárt.. :D Most már csak röhögök ezen a végletekig abszurd és szerencsétlen helyzeten, de akkor erősen leizzadtam.

Végül felhívtam a room service-t, hogy „én vagyok a Petra, most léptem egy hajóra, és mondjanak már nekem egy nevet és egy telszámot, hogy kit kéne keresnem..”. Szép lassan folytak az események, meg kellett keresnem a safety officert, hogy megkapjam a biztonsági papírokat, aztán meg kellett keresnem a supervisoromat, aztán miattam kinyitott az iroda, odaadták a kulcsomat, de fogalmam sem volt, hol keressem..

Plusz, ez a hajó, mivel nagyobb, a szobák elrendezése, és maguk a szobák is mások. Minden két szoba között van egy közös fürdő. Viszont ezt belülről nem lehet bezárni, csak kívülről (ha nem vagy a szobában, a fürdőn keresztül ne tudjon bejönni a másik szoba lakója). Viszont egy ilyen nap után elég stresszes úgy pisilni, hogy bármikor rád nyithatnak.. (az este végére sikerült felfedeznem egy kapcsolót, amit ha felkapcsolsz, kint felvillan egy „foglalt” jelzés..)

Volt egy fél órám a szobában, hogy kipakoljak (a szobatársam is aznap érkezett, egy cuki 16-nak kinéző 35 éves filippínó chef), mert aztán mennem kellett 5-re a főnök asszonyhoz, hogy odaadja a uniformot, stb.. 

Megyek épp a folyosón, erre hátulról rám szól a főnökasszony, hogy gyorsan öltözzek át, és menjek a dining roomba, ott fogok dolgozni, station-öm van.. (vagyis állandó, nem csak be-beugrós..). Szaladjak le a cipőért ide, menjek el a mellényért oda, találjam meg a pincéremet…jaajjj… mindezt egy tök ismeretlen labirintuson.. Ha aznap nem kérdeztem meg 100 embert (nem viccelek!) útirányokról, akkor tuti egyet sem!

Végül elkezdődött az este, nem mondom, hogy a helyzet magaslatán voltam, akkor esett le pl. hogy a reptéren pisiltem utoljára, és a szállodában ettem utoljára, reggel 7-kor. De már annyira kivoltam, hogy nem éreztem nagyon semmit a sürgető fiziológiai szükségleteim közül.. 

Nem is ragozom tovább, lényeg, hogy nagyon stresszes-elveszett-setesuta estémet 11.30-kor fejeztem be – későn jövő, sokáig maradó vendégek..

Lemenetem a kabinomba, kipakoltam a maradékot – zuhanyozni még mindig nem tudtam elmenni, mert ezen a ponton még nem tudtam, hogy tudnék rám nyitás nélkül egyedül maradni odabent.. Jah, és nagyon rajta voltam, hogy Nórinak legalább leadjam az infót, hogy élek, hajón vagyok, de a telefonom nem kapott hálózatot (még mindig nem talál), és attól a naptól kezdve, amióta a hajón vagyok, bevezették a „no cash just card”-rendszert, vagyis még egy átkozott telefon-net kártyát sem tudtam venni, mert nem működött a feltöltős kártyám..

Az este folyamán elég sokszor megkérdőjeleződött bennem, hogy mi a fenét csinálok itt, és normális vagyok-e hogy visszajöttem…. Aztán persze voltak miniatűr pozitívumok is, amit nem engedtek a hajóról való leugrás ötlete felé sodorni. Pl. 2 számomra kedves ember is ezen a hajón dolgozik (az előző hajóról ismerem őket). Mondjuk a vicces része, hogy egyikőjükkel eddig nem találkoztam, mert éjszakás, másikukkal meg kb.10 percet beszéltem, mert más shift-ben vagyunk, de már ez segített, hogy legalább ismerek valakit. Jah, meg mégegy srác itt van, akit még Pestről ismerek – bár vele sem volt még több, mint 5 perc kommunikációnk (más műszak). Meg még vagy 5 távoli, de ismerős..

Aztán a nap folyamán még belefutottam egy jófej magyar fodrász, elsőszerződéses srácba, aki szintén aznap érkezett (csak ő 10.30-kor), meg egy fotós srácba. Mindketten normálisak, lököttek inkább 30-asok, mint 20-asok, szóval velük voltam olyan éjféltől 2-ig. Iszogattunk, beszélgettünk, tapasztalatot cseréltünk. Ez kétség kívül feldobta a napomat! :)  Jah, mivel az új sráccal együtt mindketten pénztelenek voltunk, kártya alulműködés miatt, így a fotós srác (2 hónapja van itt) hívott meg minket.

A mai napom kicsit még mindig sűrű és stresszes.. A mai beosztásom papíron a következő:

8.30-11.30- lido reggeli (amit a jobb-öszezavarásom érdekében itt a 9. emeletre tettek, az előző 8 hónapos berögződésem ellenében, ahol a 10-en volt);

(gondoltam a szünetben kiszaladok netezni, de időközben rájöttem, hogy a fényképes igazolványt még nem készítették el, anélkül meg nem tudok sajnos kimenni..)

13.45-15.45 – lido ebéd – 14.00 volt az utsó időpontja a vendégek visszaérkezésének, így gondolhatjátok, milyen őrültek háza volt az ingyenkaja-szinten. Engem meg betettek a desszert-pultba, vágni, adni, kínálni (persze minden infó nélkül, mint pl. mi a neve a sütinek, van-e benne mogyoró, melyik a cukormentes).. Szóval hangyányit ez is idegtépő időszak volt.

16.30-22.30 – Étterem (ami természetesen a tapasztalataimmal ellentétben nem a 8. emeleten van, hanem a 3-on.)

Ez persze csak a papírforma. Az igazság az, hogy

8.00-ra el kellett mennem a medical centerbe (vércukor, vérnyomás-mérésre, papírok leadására, stb.).Ez eltartott 8.15-ig, így volt 10 percem hogy megigyak egy kávét és bekapjak egy croissant.

8.30-10.00 Lido reggeli

10.00-11.00 General Emergency Boat Drill – mentőmellénnyel (a következő Miamiban jön a Coast Guard és többek között ellenőrizni fogja, hogy vészhelyzetben tisztában vagyunk-e a feladatunkkal.. Mondanom sem kell, itt a muster station-ök is máshol vannak, mint az előző hajón, így jött a jól bevált kérdezősködés, hogy hogyan tudok lejutni a Lidoról a szobámhoz, aztán onnan a muster station-ömhöz!)

11.00-11.30 Lido reggeli második felvonás;

11.30-13.45 ebéd, safety office (papírok), hajó felfedezése;

13.45-15.45 Lido - desszert pult;

15.45-16.15 dining room, estére előkészülés (összegyűjteni (többnyire másoktól összelopkodni) az eszközöket, kancsókat, stb.);

16.15-18.15 – szabadidő (ez van most! :D) – üzleteltem valakivel, így vettem net és telefon kártyát is.

18.15 – dining room, menü ismertetés, utsó simítások, vendégek fogadása, étkeztetése, takarítás.. A végzés időpontját direkt nem írtam ide, az mindig csak papíron 10.30, ha szerencsés vagy, tudod tartani, de többnyire nem tudod! J

Szóval most így állok, még mindig nagyon fáradtan, stresszesen, tudatlanul, de legalább angolul tudok, nem tudom mi lett volna velem, ha az 1. szerződéses angolommal megyek végig ezen a két napon… :D Jah, és ha a fent leírtak nem lennének elegek, a sarkamat is feltörte a cipő – septiben próbáltam, asszem’ 1-0,5 számmal nagyobbat találtam a kelletténél.. Holnap kicserélem, ma már nem akartam több carniválos-tevékenységre áldozni a szabadidőmből..

Puszilok mindenkit, még van 1 órám, szerintem szundítok egyet, mert este buli van a crew bárban, és ha nem megyek, tuti kihagyok egy jó közösség-barátságépítő alkalmat, úgyhogy megyek! J

Amint tudok, jelentkezem. Reagálni lehet, de nem muszáj! J

(Akinek tartozom maillel, bocsánat érte, amint utolértem magam, pótolom!!)