Hajós karácsony

Kedves Mindenki,
bocsánat, ismét kicsit lemaradtam, de tudjátok, hogy van ez..
Amikor van időm:
- inkább alszom/iszom/eszem
- nincs hangulatom
de többnyire inkább időm nincs! Bár nem panaszkodom, ebben a pozícióban arany életem van - a beosztás szerint 10 órát dolgozom, de azért még úgy is, hogy "beklokkolva" maradok, míg eszem, van hogy nem érem el a 10 órát.
Ez a karácsonyi őrültek háza mondjuk jócskán kiveszi az energiánkat - többnyire zsidók (kosher food), indiaiak (indiai speckó kaja), nagy családok - 2 db 10 fős aszalunk van, minen más kisebb.. Ráadásul ez a cruise carnival-viszonylatban még drágának is számít - olyan 700 dollár körül van, úgyhogy még ezeknek a vendégeknek az elvárásuk is magasabb, mint egy átlag vendégeknek. Van rohanás, megértő bólogatás, mosolygás és bocsánatkérés ezerrel. Ja, és 11 előtt nem végzünk - máskor legkésőbb 21.50-kor eljöttünk.. De kibírjuk, már csak a new years eve-es cruise van hátra, és remélhetőleg vissza tér minden a régi kerékvágásba.. Bár februárban homeport-ot cserélünk (Miami helyett San Juan), szóval szerintem tele leszünk angulol nem beszélő spanyolokkal - már most is van bőven.. :S

A karácsonyom idén egyedien telt. Nem nagyon volt hangulatom, itt egyik nap olyan, mint a másik.. Van pár műfenyőfa a hajón mindenfelé, meg szól a karácsonyi zene, de annyire nem járt át a Karácsony hangulata.. 24-én este a managementtel volt egy kis karácsonyozás - amire én úgy gondoltam, nem vagyok hivatalos, mert még akkor nem voltam ott, mikor neveket húztak, így én sem, és engem sem húzott senki, úgy meg nem akartam csak úgy ücsörögni. De aztán végül 'mennem kellett' (te is a csapat tagja vagy), így karácsonyoztam a vacsi után egyet a nagy főnökökkel, meg a 4 hosztesz-csajjal! Ettünk-ittunk királyian (mégiscsak ők az étterem királyai), meg kaptam tőlük pénztárca-lipstick kombót, meg sütit.. Aranyosak voltak. Aztán folytattam a crew bárba a balkáni barátaimmal, aztán a magyarokkal is összegyűltünk (13-an voltunk, Zoli, az internet manager bőröndjéből előkerült egy kis téli szalámi, vettünk bort, rendeltünk 'csirkegolyót', meg csirkeszárnyat, meg tavaszi tekercset, és hajnal 3-ig ünnepeltünk. (A rénszarvasos trikómban, Nóri!! <3). Így visszagondolva annyira nem volt jó ötlet, mert másnap nagyon sűrű napunk volt, mert ugye az amerikaiaknak 25-e A karácsony, szóval másnap jócskán volt munka!! :)

De összességében jólt telt. Az újévre még kiváncsi vagyok, elivileg pezsgő-felszolgálással fog érni minket az éjfél - a vendégeknek, természetesen... De meglájtuk! :)

Jól vagyok, vannak még kihívások, de sokkal jobb életem van! Az egyenruhám még nem jött meg - rám fogják szabni, de még idő, úgyhogy kölcsön ruhában járok. A szobámat még 'megtartottam', nem költöztem még staff kabinba, mert a jelenlegi, chef szobatársam hajnal 5-től este 5-ig dolgozik, és szerintem össze szedett valami paysanot, mert az elmúlt 2 estén nem aludt otthon, így konkrétan 3 napja nem is láttam. Az itt a hajón nagy luxus, hogy egyedül lehetsz a szobában. Az egyik hostess csajszi mondta, hogy költözzünk össze, de kényes lenne - ugyan akkor kezdünk, dolgozunk ugyanott, ugyanúgy van többé-kevésbé szünetünk.. Egymás idegeire mennénk.. :S

Mi van még..?!..
A hajamat levágta a magyar fodrász srác - ingyen. A fogammal nem tudok tovább várni. (Egy tömés-darab kiesett még talán Nóri előtt, de nem fájt, semmi bajom nem volt. Másik oldalon rágok, gyakran mosok fogat, ennyi. De a múltkor fent futottam a gymben, és felment a vérnyomásom, meg akartam halni, annyira bedurrant a fogam-fülem-fejem. Azóta is érzékeny, reggelente konkréntan fáj és kicsit be van dagadva..). Így ismét egy kis Cozumel-medical megoldás lesz belőle. Először szemgyulladás-Cozumel. Aztán tüdőgyuszi-Cozumel. Most meg fogorvos.. Szépen vagyunk! :)

De minden jó összességében!

Puszilok minden kedves olvasót, boldog karácsonyt kívánok azoknak, akiknek még nem tettem, és boldog új évet (előre is) Mindenkinek!

Vigyázzatok magatokra, hamarosan mondhatom, hogy "idén találkozunk"! :)

puszik

Történések..

Sziasztok Kedves Mindenki.

Sok történéssel ezelőtt hagytam abba a blog írást, most pótolok..

Felvéve a fonalat - a dining roomban dolgoztam egy hétig (vagyis egy cruise-ig). Az első pár napot leszámítva nem akartam meghalni. A főnök-főpincérem egy nagyon aranyos honduras-i faszi volt, nem hagyott sokat cipelni, elmagyarázott minden, nem volt ideges, ha valamit nem tudtam, stb.. (Itt létem alatt nagyon sokszor bebizonyosodott, hogy sokat, hihetetlen sokat segít, hogy lány vagyok!!)

A station-ünk 2 db 10 fős, és 1 darab 8 fős asztalból állt. A vacsorát úgy kell elképzelni, hogy mi felszolgálók megérkezünk 5.15-5.30-kor az étterembe, feltöltjük a kancsókat, elindulunk tülekedni a kenyérért/ vajért a galley-ba (=konyha).
Csak pár szám az étteremről. Kb. 200 asztal van a dining roomban, 2 személyestől 10 személyesig. Egy csapat (ami 3 emberből áll) kb. 30 férőhelynyi asztalt kap. A Washington dining roomban ültettett vacsora van, szóval az első csoport 6.00-ra jön, a másik 8.15-re. Ez esténként 60 ember ellátását jelenti egy csapatnak. (Persze naponta előfordul, hogy a "first seating" nem akar időben távozni (elvileg 1,5 órát számolunk egy étkeztetésre), így ilyenkor rohanni kell, hogy a 8.15-ös nyitásra mindent visszaterítsünk/elmossunk/feltöltsünk. Persze sok függ a station-ödtől (annak elhelyezkedésétől), meg a vendégeidtől. Van hogy hiába van beosztva vacsorára 6-ra, ő mindig a Lido szintjén eszik önkiszálgólaban, szóval mondjuk egyszer sem jelenik meg. Akkor a csapat jól jár, mert könnyű cruise-a lesz, de rosszul is jár - pénzben ugyebár..
Na, szóval ezt csináltam 1 hétig - mivel többségben makako family (értsd: fekete család) volt a vendégünk, nem gazdagodtunk meg ettől a cruise-tól..


Érkezésem óta 1-2 magyaron kívül senkinek nem említettem, hogy pozíciót szeretnék váltani. Gondoltam adok magamnak és nekik is időt, hogy kicsit megszokjuk egymást, lássák, hogy aranyos-kedves lány vagyok, mosolygok, rendesen dolgozom, és aztán majd  odakacsintok, hogy "én jelentkeztem ám hostessnek, ha kell egy!".. :)

Na, szerencsémre nem kellett olyan sokat várnom - első cruise-om vége felé reggel épp a Lidón várakoztam, hogy a supervisor elmondja, milyen munkát kell végeznem (asztalt takarítani, sütit vágni, beverage-trolley-t tologatni, tányérokat-poharakat feltölteni, evőeszközt törölgetni..stb..stb), amikor odajött az egyik főnök, hogy én jelentkeztem-e hostessnek?! :) Mondtam, hogy igen, erre bólintott egy nagyot, és mondta, hogy "hamarosan"..
Miamiban, a homeportban (aznap tudjuk meg mindig a heti beosztást) odajött a HülyePicsa Főnöknőm (ez volt - azóta is - életünk 2. 5 perces kommunikációja), hogy hiány van hostessből, és a héten be kell ugranom, hogy segítsek a lányoknak. Lehet, hogy küld az iroda valakit, lehet, hogy nem, de esténként segítenem kell az ültetéssel.. Örültem, izgultam, ismét hülyének éreztem magam.. :)
Ez többnyire abból állt, hogy van a másik dining room, amit Lincoln után neveztek el, ami a YTD nevet viseli, vagyis Your Time Dining. Ide akkor jönnek a vendégek, amikor akarnak, nincs fix 18.00, 20.15-ös vacsora, viszont nincs is állandó asztaluk - sőt, van hogy néha egyáltalán nincs, és várniuk kell.. És ebből következik a mi munkánk is. Leellenőrizzük a kártyájukat, hogy biztosan jó helyen vannak-e, megmutatjuk nekik az asztalukat. Mindig vannak különleges kérések - ki hova akar ülni, ki milyen ételre érzékeny, stbstb.. Szóval mi mosolygunk, bólogatunk, bocsánatot kérünk, és megpróbáljuk elintézni az elintézendőt..

Egy cruise-ig szóval így voltam, aztán behivatott a Maitre'D, hogy beszéljünk. Pablo, Peruból, ha minden igaz. Harmincvalahány éve van a cégnél, de annyira erős akcentussal (és feltehetőleg zárt szájjal) beszél angolul, hogy nagyon-nagyon erősen kell koncentrálnod, hogy érts valamit és sokszor nem értesz semmit még így sem! :)
Szóval ő felolvasta az egész levelezést rólam az irodával, hogy most mi legyen velem. Kiderült (legalábbis azt hiszem ezt mondta), hogy azon a napon, amikor én érkeztem, egy hostess lánynak is kellett volna érkeznie ,de nem jött. (@Nóri: Amúgy vicces, az e-mailezést itt is Dolores folytatta, lehet, hogy a lány azért nem jutott fel a hajóra.. :D).
Az e-mailekben az volt, hogy 2 hetet várjanak, hátha valaki jön, de ha nem, léptessenek elő engem.  Most Miamiban lejárt a 2 hét, szóval hivatalosan Junior Hostessé lettem! :)

Kitűzőm már van, egyenruhám még nincs, mert hála istennek ez nem olyan, hogy "kapd fel a raktárból a remélhetőleg te méretedet, a remélhetőleg jó állapotú ruhádat, hanem méretet vettek rólam, és az office azt elkészítteti.. Szóval várhatóan a cruise végére, 16-ra meglesz az új egyenruhám.
Most már egész nap hostessként dolgozom, és be kell valljam (ha ez így marad), nem fogok belehalni! :) Reggel a Lincoln dining roomban mutogatjuk az asztalokat 1,5-2 órán át, ebédkor ugyan ez (vagy fent a Lido-n ácsorgunk-mosolygunk, és segítünk ahol tudunk), estre meg a "szokásos" ültetés.
Vannak még kihívások, és várhatóan a következő cruise-tól ismét izzadni fogok párszor (és kérdezgetni még többször), mert erre a hétre már megvolt a lányok beosztása, így nekem nincs személyreszóló side job-om, csinálom, amit mondanak. Miamitól viszont lesz, szóval újabb tanulási időszak követekezik! :)

De most jó, szabadabb - bár erre a hétre Port Manning-re tettek. (=biztonsági okokból valahány-számú-embernek a hajón kell maradnia még a kikötőkben is. Így ilyenkor elveszik az ID-dat, nem mehetsz ki.. Én most ilyenen vagyok. Persze ha tudod, elcserélheted (mint én most, kijöttem La Romagna-n), de ez eléggé bonyolult folyamat (és a HülyePicsa Főnöknő kell hozzá), úgyhogy inkább hagyom.
Szóval legközelebb Miamiban fogom elhagyni a hajót - még nem tudom, milyen hosszú időre.. :)

Hamarosan jelentkezem és beszámolok az újabb cruise-omról!!

Puszilok mindenkit, vigyázzatok magatokra!

Csak egy kis hozzáfűznivaló..

Jah, és még a fenti beszámolóhoz hozzá tartozik.. Megírtam a bejegyzést, épp felmennék facebookra, csak körbenézni, amikor csörög a telefon, esetek eddigi 100%-ában lakótársamat hívták a filippín barátai. Felveszem, mézes-mázos hangon beleszól a supervisorom: „Petra, nem jössz ma dolgozni?!” Gyorsan rápillantottam az órára, látom hogy még csak 17.02 van, mondom magabiztosan, hogy „Dee, de nekem Albert (a hondurasi főnök-pincérem) azt mondta, hogy 17.20 körül kéne mennem..” Erre visszakérdezett, hogy „És tudod mennyi az idő?!”. Eléggé elbizonytalanodtam, mondom „nem…”. Erre rávágja legrosszabb sejtésemet, hogy „már 6 óra is elmúlt 5 percen belül jönnek a vendégek..” . Én persze próbáltam szabadkozni, hogy teatyaúristen, a laptopom a texasi időt mutatja, nagyon sajnálom, nagyon sajnálom, ő meg megértően közölte, hogy „azért gyere, ha tudsz..”. Sztem 7 perc múlva ott voltam.. :s

(És csak nagyon halkan jegyzem meg, életem legrosszabb estéje következett ezután.. Mindent félrenéztem, minden közbejött, a chef-ek elrontották, én elfelejtettem, a vendékeg sokáig maradtak, nekem nem volt időm.. A végén már tényleg csak az tartott vissza a sírástól, hogy milyen már, ha meglátnak.. :)

De most megint jó, ismét találkoztam 4 új magyarral véletlenül a crew bárban, az egyikük egy tündérédes-lökött leány, szóval kicsit feldobták a napomat.. Most megint 2.29 van, de holnap csak 8.45-re megyek dolgozni, kb. van időm! :)

Puszilok ismét mindenkit, és még – kérlek szépen Titeket – ne engedjétek el az (értem) összeszorított ujjaitokat.. ;)

(Ja, azt mondtam, hogy mozgólépcső van a konyha, és az étterem között?! Őrület, legközelebb beszámolok..).

Valor - II. rész

A mai napom kicsit még mindig sűrű és stresszes.. A mai beosztásom papíron a következő:

8.30-11.30- lido reggeli (amit a jobb-öszezavarásom érdekében itt a 9. emeletre tettek, az előző 8 hónapos berögződésem ellenében, ahol a 10-en volt);

(gondoltam a szünetben kiszaladok netezni, de időközben rájöttem, hogy a fényképes igazolványt még nem készítették el, anélkül meg nem tudok sajnos kimenni..)

13.45-15.45 – lido ebéd – 14.00 volt az utsó időpontja a vendégek visszaérkezésének, így gondolhatjátok, milyen őrültek háza volt az ingyenkaja-szinten. Engem meg betettek a desszert-pultba, vágni, adni, kínálni (persze minden infó nélkül, mint pl. mi a neve a sütinek, van-e benne mogyoró, melyik a cukormentes).. Szóval hangyányit ez is idegtépő időszak volt.

17.30-22.30 – Étterem (ami természetesen a tapasztalataimmal ellentétben nem a 8. emeleten van, hanem a 3-on.)

Ez persze csak a papírforma. Az igazság az, hogy

8.00-ra el kellett mennem a medical centerbe (vércukor, vérnyomás-mérésre, papírok leadására, stb.).Ez eltartott 8.15-ig, így volt 10 percem hogy megigyak egy kávét és bekapjak egy croissant.

8.30-10.00 Lido reggeli

10.00-11.00 General Emergency Boat Drill – mentőmellénnyel (a következő Miamiban jön a Coast Guard és többek között ellenőrizni fogja, hogy vészhelyzetben tisztában vagyunk-e a feladatunkkal.. Mondanom sem kell, itt a muster station-ök is máshol vannak, mint az előző hajón, így jött a jól bevált kérdezősködés, hogy hogyan tudok lejutni a Lidoról a szobámhoz, aztán onnan a muster station-ömhöz!)

11.00-11.30 Lido reggeli második felvonás;

11.30-13.45 ebéd, safety office (papírok), hajó felfedezése;

13.45-15.45 Lido - desszert pult;

15.45-16.15 dining room, estére előkészülés (összegyűjteni (többnyire másoktól összelopkodni) az eszközöket, kancsókat, stb.);

16.15-17.15 – szabadidő (ez van most! :D) – üzleteltem valakivel, így vettem net és telefon kártyát is.

18.15 – dining room, menü ismertetés, utsó simítások, vendégek fogadása, étkeztetése, takarítás.. A végzés időpontját direkt nem írtam ide, az mindig csak papíron 10.30, ha szerencsés vagy, tudod tartani, de többnyire nem tudod! J

Szóval most így állok, még mindig nagyon fáradtan, stresszesen, tudatlanul, de legalább angolul tudok, nem tudom mi lett volna velem, ha az 1. szerződéses angolommal megyek végig ezen a két napon… :D Jah, és ha a fent leírtak nem lennének elegek, a sarkamat is feltörte a cipő – septiben próbáltam, asszem’ 1-0,5 számmal nagyobbat találtam a kelletténél.. Holnap kicserélem, ma már nem akartam több carniválos-tevékenységre áldozni a szabadidőmből..

Puszilok mindenkit, még van 1 órám, szerintem szundítok egyet, mert este buli van a crew bárban, és ha nem megyek, tuti kihagyok egy jó közösség-barátságépítő alkalmat, úgyhogy megyek! J

Amint tudok, jelentkezem. Reagálni lehet, de nem muszáj! J

(Akinek tartozom maillel, bocsánat érte, amint utolértem magam, pótolom!!)

Valor - I. rész

Szia Mindenki!

Próbálok erőt gyűjteni a nagy beszámolóhoz, mert eléggé lemaradtam az írásban. Bár mivel a blog a hajós munkámról kéne hogy szóljon, annyira mégsem maradtam le.. :)

Ugyebár Október 11-én végeztem a Paradise-on. Aznap még Tampában maradtam egy estét (medence-tv-internet-alvás) és másnap átutaztam Nórihoz Austinba.

Meg sem próbálkozom azzal, hogy leírjam, hogyan telt és mennyi mindent csináltunk ez a alatt a szabadság-6 hét alatt.. Dióhéjban: jött Anya, Nóri szülinap, én szülinapom,  buli(k), James Bond, Pitch Perfect, Argo, léböjt-nyerskaja tisztítókúra, sok-sok LUCA <3, Monica, Jordan, Lau, Laura-család, New Orleans, alvás, otthoni filmnézés (néhány felejthetetlen(mert annyira felejthető) és ami a legfontosabb: befejeztük a jóbarátokat!!), Steak-sütés itt, hálaadás ott, vásárlás-vásárlás, jóga-jóga, városnézés, mókusok, vidámság-nevetés-jóóidő-szabadság-édes semmittevés… :)

Aztán egyik pillanatról a másikra eljött a november 24-e, vagyis indulnom kellett ismét a hajóra. Útközben leleveleztük a Carnival-irodás csajjal, hogy megváltoztatták a hajómat – mily meglepő, 1. Fascination helyett Inspiration, aztán Ecstasy helyett Paradise, most Magic helyett Valor.

Egy részről kicsit szomorkodtam, mer t olyan jól kitaláltuk, hogy majd időnként Nóri átruccanhatnak a tőle kb.3 órára lévő Galvestonba, a Magic homeportjába és akkor tudnánk találkozni.. Másrészről viszont izgatottan vártam, mert a Valornak végre (Grand Caymanon és Cozumelen kívül más) kikötői (is) vannak, valamint egy osztállyal nagyobb hajó, amiről már sokat hallottam, de tapasztalatom még nincs..

Ezzel a hajóval (Valor) 7 és 8 napos cruise-aink lesznek, a mostani 7 napos: Miami-Nassau-SeaDay-La Romana, Casa del Campo-San Juan-Grand Turk-SeaDay-Miami..

Szóval történetemet ott hagytam abba, hogy megváltoztatták a hajómat. A tervünk az volt, hogy  átautózunk Houstonba (Lucussal) 24-én, a Holiday Inn Airportban megszállok egy estére, és másnap 25-én átrepülök Miamiba (a repjegyet fel tudom venni a recepción, ők fizetik).

Azzal, hogy odajussunk Houstonba, és megszálljak, nem is volt baj. Becsekkoláskor még rákérdeztem a recepciónál, mit tudnak a jegyemről, az volt a válasz, hogy nézzem át a pult végén lévő „Carnival könyvet”, abban megtalálom az infókat. Benne volt, hogy másnap reggel 9-re menjek le a hallba. A szálloda tele volt filippínó emberkékkel, gondoltam majd reggel kiosztják a jegyeket, vagy a Carnival busza visz ki minket a reptérre másnap, vagy ilyesmi..

Nóritól-Lucótól elbúcsúztunk egy kis Starbuck’s-ozás mellett, aztán felballagtam a szobámba és nagyon ráérősen elkészülődtem.. Másnap még beterveztem egy reggelit indulás előtt, szóval 7.30-ra beállítottam a telefon-ébresztőt. Elkészülődtem, álmosan lebotorkáltam reggelizni (nem tudom megszokni a kínos egyedülevéseket..), visszamentem, elkészültem, behúztam az utolsó zipzárt is és lementem a hallba. Ott viszont döbbenten vettem észre, hogy az ő órájuk még csak 8 órát mutat… Kiderült, hogy a telefonom elállítódott.. Így csináltattam egy másik kulcsot (az eredetiket bent hagytam a szobába, ’úgysem kell már’ alapon), a nagy csomagomat lent hagytam, a kézivel meg visszabattyogtam.

9-kor ismét megjelentem, amint leértem, mondta a buszsofőr, hogy aki airportra megy, menjen vele.. Kimentem hozzá, kérdezi, hogy melyik légitársasággal utazom.. Mondtam, hogy nem tudom – itt már kezdtem magam hülyének érezni.. Szerintem ő is ezt érezhette, mert nagyon meglepetten nézett rám.. Elmagyaráztam a sztorit, végül arra jutottam, visszamegyek a recepcióra, a busz megvár és rákérdezek még egyszer erre a jegyre.. Még mindig nem tudtak róla.. Javasolták, hogy hívjam fel nyugodtan az irodát.. de isten tudja, az én magyar telefonomba elmentett számot hogy kell egy amerikai telefonról hívni. A 00 még kell, vagy csak 1, vagy 15, vagy egyik sem?!...  

Így elkeseredésemben felhívtam Nórit, hogy derítse ki annak a nőnek a számát, akivel maileztem. Megpróbálta felhívni őt meg a kollégáját – thanks giving-hétvége, nem voltak bent.. Időközben kiértem a reptérre, a szállodában egy srác mondta, hogy menjek az United-hez, mert azzal szokták utaztatni a Carniválosok az embereiket. Kiszálltam a buszból és foggalmam sem volt, hogy most mi lesz. Megkérdeztem egy számítógépes bácsit, hogy ugyan csekkolja már a rendszert a passportom alapján, benne vagyok-e egyáltalán.. Megnézte, nem voltam benne.. Mondjuk az sem segített, hogy se a „hányas géppel utazna”, se a „melyik légitársasággal utazna?! Nem lehet, hogy nem United?!” kérdésre nem tudtam válaszolni.. :S

Valahogy elővettem egy telefonszámot a szerződés kisbetűs részéből, és hála az istennek felvették. Elmagyaráztam a nőnek a sztorit, ő nagyokat sóhajtott, és közölte, hogy „hát, igen, nem látok foglalást a neved alatt”.. mondom, csodás! „várjak egy percet!”. Vártam vagy 10-et, mikor visszatért, és közölte, hogy ok, akkor a 10.45-ös géppel kell, hogy utazzak, siessek (ez volt 9.45-kor). Épp kapunyitásra értem oda a C32-es kapuhoz a sok ellenőrzés után, de mondanom sem kell, kicsit voltam csak ideges… 2,5 óra repülőút, végig aludtam! :)

Megérkeztem Miamiba, taxiba szálltam, elvitettem magam a Valorhoz, kiszálltam, és ismét a semmi közepén találtam magam.. Tapasztalataim szerint ugyanis a „szabályszerűen érkezők” olyan 11 körül lépnek fel a hajóra, találkoznak a supervisorukkal, megkapnak egy csomó papírt a tudnivalókkal (mikor, hol, honnan, mit kell beszerezni..), kabinkulcs, gyors körbevezetés, ilyesmi..

Vagy 5 embert megkérdeztem a kikötőben, várakoztam-ácsorogtam-tologattam a bőröndöm pultról pultra, míg valaki végre rájött, hogy lehet hogy egy 100. listán vagyok (mivel az elötte lévő 99-en nem találták a nevemet..).

Így történt, hogy olyan 3.15-körül bejutottam a hajóra. Viszont ez a hajó köszönőviszonyban sincs az általam ismert hajóval.. Az fantasy class besorolású volt (kisebb). És mivel mindegyik egy kaptafára épült, így Mindenhol a folyosó végén van a mosoda, a 7.en a crew gym, ha elfordulsz jobbra a crew étterem, ha felmész kettőt, crewbar, stb… Nah, itt semmi nem ott van, ahol eddigi tapasztalatom szerint keresném.. És ott álltam, hogy senkit nem ismerek, nem tudom, ki a főnököm, nincs kabinom, sőt az iroda, ami elvileg az újak ügyeivel (kabinkulcs, bejelentkezési papírok) foglalkozik, 3-kor bezárt.. :D Most már csak röhögök ezen a végletekig abszurd és szerencsétlen helyzeten, de akkor erősen leizzadtam.

Végül felhívtam a room service-t, hogy „én vagyok a Petra, most léptem egy hajóra, és mondjanak már nekem egy nevet és egy telszámot, hogy kit kéne keresnem..”. Szép lassan folytak az események, meg kellett keresnem a safety officert, hogy megkapjam a biztonsági papírokat, aztán meg kellett keresnem a supervisoromat, aztán miattam kinyitott az iroda, odaadták a kulcsomat, de fogalmam sem volt, hol keressem..

Plusz, ez a hajó, mivel nagyobb, a szobák elrendezése, és maguk a szobák is mások. Minden két szoba között van egy közös fürdő. Viszont ezt belülről nem lehet bezárni, csak kívülről (ha nem vagy a szobában, a fürdőn keresztül ne tudjon bejönni a másik szoba lakója). Viszont egy ilyen nap után elég stresszes úgy pisilni, hogy bármikor rád nyithatnak.. (az este végére sikerült felfedeznem egy kapcsolót, amit ha felkapcsolsz, kint felvillan egy „foglalt” jelzés..)

Volt egy fél órám a szobában, hogy kipakoljak (a szobatársam is aznap érkezett, egy cuki 16-nak kinéző 35 éves filippínó chef), mert aztán mennem kellett 5-re a főnök asszonyhoz, hogy odaadja a uniformot, stb.. 

Megyek épp a folyosón, erre hátulról rám szól a főnökasszony, hogy gyorsan öltözzek át, és menjek a dining roomba, ott fogok dolgozni, station-öm van.. (vagyis állandó, nem csak be-beugrós..). Szaladjak le a cipőért ide, menjek el a mellényért oda, találjam meg a pincéremet…jaajjj… mindezt egy tök ismeretlen labirintuson.. Ha aznap nem kérdeztem meg 100 embert (nem viccelek!) útirányokról, akkor tuti egyet sem!

Végül elkezdődött az este, nem mondom, hogy a helyzet magaslatán voltam, akkor esett le pl. hogy a reptéren pisiltem utoljára, és a szállodában ettem utoljára, reggel 7-kor. De már annyira kivoltam, hogy nem éreztem nagyon semmit a sürgető fiziológiai szükségleteim közül.. 

Nem is ragozom tovább, lényeg, hogy nagyon stresszes-elveszett-setesuta estémet 11.30-kor fejeztem be – későn jövő, sokáig maradó vendégek..

Lemenetem a kabinomba, kipakoltam a maradékot – zuhanyozni még mindig nem tudtam elmenni, mert ezen a ponton még nem tudtam, hogy tudnék rám nyitás nélkül egyedül maradni odabent.. Jah, és nagyon rajta voltam, hogy Nórinak legalább leadjam az infót, hogy élek, hajón vagyok, de a telefonom nem kapott hálózatot (még mindig nem talál), és attól a naptól kezdve, amióta a hajón vagyok, bevezették a „no cash just card”-rendszert, vagyis még egy átkozott telefon-net kártyát sem tudtam venni, mert nem működött a feltöltős kártyám..

Az este folyamán elég sokszor megkérdőjeleződött bennem, hogy mi a fenét csinálok itt, és normális vagyok-e hogy visszajöttem…. Aztán persze voltak miniatűr pozitívumok is, amit nem engedtek a hajóról való leugrás ötlete felé sodorni. Pl. 2 számomra kedves ember is ezen a hajón dolgozik (az előző hajóról ismerem őket). Mondjuk a vicces része, hogy egyikőjükkel eddig nem találkoztam, mert éjszakás, másikukkal meg kb.10 percet beszéltem, mert más shift-ben vagyunk, de már ez segített, hogy legalább ismerek valakit. Jah, meg mégegy srác itt van, akit még Pestről ismerek – bár vele sem volt még több, mint 5 perc kommunikációnk (más műszak). Meg még vagy 5 távoli, de ismerős..

Aztán a nap folyamán még belefutottam egy jófej magyar fodrász, elsőszerződéses srácba, aki szintén aznap érkezett (csak ő 10.30-kor), meg egy fotós srácba. Mindketten normálisak, lököttek inkább 30-asok, mint 20-asok, szóval velük voltam olyan éjféltől 2-ig. Iszogattunk, beszélgettünk, tapasztalatot cseréltünk. Ez kétség kívül feldobta a napomat! :)  Jah, mivel az új sráccal együtt mindketten pénztelenek voltunk, kártya alulműködés miatt, így a fotós srác (2 hónapja van itt) hívott meg minket.

Valor

Szia Mindenki!

Próbálok erőt gyűjteni a nagy beszámolóhoz, mert eléggé lemaradtam az írásban. Bár mivel a blog a hajós munkámról kéne hogy szóljon, annyira mégsem maradtam le.. :)

Ugyebár Október 11-én végeztem a Paradise-on. Aznap még Tampában maradtam egy estét (medence-tv-internet-alvás) és másnap átutaztam Nórihoz Austinba.

Meg sem próbálkozom azzal, hogy leírjam, hogyan telt és mennyi mindent csináltunk ez a alatt a szabadság-6 hét alatt.. Dióhéjban: jött Anya, Nóri szülinap, én szülinapom,  buli(k), James Bond, Pitch Perfect, Argo, léböjt-nyerskaja tisztítókúra, sok-sok LUCA <3, Monica, Jordan, Lau, Laura-család, New Orleans, alvás, otthoni filmnézés (néhány felejthetetlen(mert annyira felejthető) és ami a legfontosabb: befejeztük a jóbarátokat!!), Steak-sütés itt, hálaadás ott, vásárlás-vásárlás, jóga-jóga, városnézés, mókusok, vidámság-nevetés-jóóidő-szabadság-édes semmittevés… :)

Aztán egyik pillanatról a másikra eljött a november 24-e, vagyis indulnom kellett ismét a hajóra. Útközben leleveleztük a Carnival-irodás csajjal, hogy megváltoztatták a hajómat – mily meglepő, 1. Fascination helyett Inspiration, aztán Ecstasy helyett Paradise, most Magic helyett Valor.

Egy részről kicsit szomorkodtam, mer t olyan jól kitaláltuk, hogy majd időnként Nóri átruccanhatnak a tőle kb.3 órára lévő Galvestonba, a Magic homeportjába és akkor tudnánk találkozni.. Másrészről viszont izgatottan vártam, mert a Valornak végre (Grand Caymanon és Cozumelen kívül más) kikötői (is) vannak, valamint egy osztállyal nagyobb hajó, amiről már sokat hallottam, de tapasztalatom még nincs..

Ezzel a hajóval (Valor) 7 és 8 napos cruise-aink lesznek, a mostani 7 napos: Miami-Nassau-SeaDay-La Romana, Casa del Campo-San Juan-Grand Turk-SeaDay-Miami..

Szóval történetemet ott hagytam abba, hogy megváltoztatták a hajómat. A tervünk az volt, hogy  átautózunk Houstonba (Lucussal) 24-én, a Holiday Inn Airportban megszállok egy estére, és másnap 25-én átrepülök Miamiba (a repjegyet fel tudom venni a recepción, ők fizetik).

Azzal, hogy odajussunk Houstonba, és megszálljak, nem is volt baj. Becsekkoláskor még rákérdeztem a recepciónál, mit tudnak a jegyemről, az volt a válasz, hogy nézzem át a pult végén lévő „Carnival könyvet”, abban megtalálom az infókat. Benne volt, hogy másnap reggel 9-re menjek le a hallba. A szálloda tele volt filippínó emberkékkel, gondoltam majd reggel kiosztják a jegyeket, vagy a Carnival busza visz ki minket a reptérre másnap, vagy ilyesmi..

Nóritól-Lucótól elbúcsúztunk egy kis Starbuck’s-ozás mellett, aztán felballagtam a szobámba és nagyon ráérősen elkészülődtem.. Másnap még beterveztem egy reggelit indulás előtt, szóval 7.30-ra beállítottam a telefon-ébresztőt. Elkészülődtem, álmosan lebotorkáltam reggelizni (nem tudom megszokni a kínos egyedülevéseket..), visszamentem, elkészültem, behúztam az utolsó zipzárt is és lementem a hallba. Ott viszont döbbenten vettem észre, hogy az ő órájuk még csak 8 órát mutat… Kiderült, hogy a telefonom elállítódott.. Így csináltattam egy másik kulcsot (az eredetiket bent hagytam a szobába, ’úgysem kell már’ alapon), a nagy csomagomat lent hagytam, a kézivel meg visszabattyogtam.

9-kor ismét megjelentem, amint leértem, mondta a buszsofőr, hogy aki airportra megy, menjen vele.. Kimentem hozzá, kérdezi, hogy melyik légitársasággal utazom.. Mondtam, hogy nem tudom – itt már kezdtem magam hülyének érezni.. Szerintem ő is ezt érezhette, mert nagyon meglepetten nézett rám.. Elmagyaráztam a sztorit, végül arra jutottam, visszamegyek a recepcióra, a busz megvár és rákérdezek még egyszer erre a jegyre.. Még mindig nem tudtak róla.. Javasolták, hogy hívjam fel nyugodtan az irodát.. de isten tudja, az én magyar telefonomba elmentett számot hogy kell egy amerikai telefonról hívni. A 00 még kell, vagy csak 1, vagy 15, vagy egyik sem?!...  

Így elkeseredésemben felhívtam Nórit, hogy derítse ki annak a nőnek a számát, akivel maileztem. Megpróbálta felhívni őt meg a kollégáját – thanks giving-hétvége, nem voltak bent.. Időközben kiértem a reptérre, a szállodában egy srác mondta, hogy menjek az United-hez, mert azzal szokták utaztatni a Carniválosok az embereiket. Kiszálltam a buszból és foggalmam sem volt, hogy most mi lesz. Megkérdeztem egy számítógépes bácsit, hogy ugyan csekkolja már a rendszert a passportom alapján, benne vagyok-e egyáltalán.. Megnézte, nem voltam benne.. Mondjuk az sem segített, hogy se a „hányas géppel utazna”, se a „melyik légitársasággal utazna?! Nem lehet, hogy nem United?!” kérdésre nem tudtam válaszolni.. :S

Valahogy elővettem egy telefonszámot a szerződés kisbetűs részéből, és hála az istennek felvették. Elmagyaráztam a nőnek a sztorit, ő nagyokat sóhajtott, és közölte, hogy „hát, igen, nem látok foglalást a neved alatt”.. mondom, csodás! „várjak egy percet!”. Vártam vagy 10-et, mikor visszatért, és közölte, hogy ok, akkor a 10.45-ös géppel kell, hogy utazzak, siessek (ez volt 9.45-kor). Épp kapunyitásra értem oda a C32-es kapuhoz a sok ellenőrzés után, de mondanom sem kell, kicsit voltam csak ideges… 2,5 óra repülőút, végig aludtam! :)

Megérkeztem Miamiba, taxiba szálltam, elvitettem magam a Valorhoz, kiszálltam, és ismét a semmi közepén találtam magam.. Tapasztalataim szerint ugyanis a „szabályszerűen érkezők” olyan 11 körül lépnek fel a hajóra, találkoznak a supervisorukkal, megkapnak egy csomó papírt a tudnivalókkal (mikor, hol, honnan, mit kell beszerezni..), kabinkulcs, gyors körbevezetés, ilyesmi..

Vagy 5 embert megkérdeztem a kikötőben, várakoztam-ácsorogtam-tologattam a bőröndöm pultról pultra, míg valaki végre rájött, hogy lehet hogy egy 100. listán vagyok (mivel az elötte lévő 99-en nem találták a nevemet..).

Így történt, hogy olyan 3.15-körül bejutottam a hajóra. Viszont ez a hajó köszönőviszonyban sincs az általam ismert hajóval.. Az fantasy class besorolású volt (kisebb). És mivel mindegyik egy kaptafára épült, így Mindenhol a folyosó végén van a mosoda, a 7.en a crew gym, ha elfordulsz jobbra a crew étterem, ha felmész kettőt, crewbar, stb… Nah, itt semmi nem ott van, ahol eddigi tapasztalatom szerint keresném.. És ott álltam, hogy senkit nem ismerek, nem tudom, ki a főnököm, nincs kabinom, sőt az iroda, ami elvileg az újak ügyeivel (kabinkulcs, bejelentkezési papírok) foglalkozik, 3-kor bezárt.. :D Most már csak röhögök ezen a végletekig abszurd és szerencsétlen helyzeten, de akkor erősen leizzadtam.

Végül felhívtam a room service-t, hogy „én vagyok a Petra, most léptem egy hajóra, és mondjanak már nekem egy nevet és egy telszámot, hogy kit kéne keresnem..”. Szép lassan folytak az események, meg kellett keresnem a safety officert, hogy megkapjam a biztonsági papírokat, aztán meg kellett keresnem a supervisoromat, aztán miattam kinyitott az iroda, odaadták a kulcsomat, de fogalmam sem volt, hol keressem..

Plusz, ez a hajó, mivel nagyobb, a szobák elrendezése, és maguk a szobák is mások. Minden két szoba között van egy közös fürdő. Viszont ezt belülről nem lehet bezárni, csak kívülről (ha nem vagy a szobában, a fürdőn keresztül ne tudjon bejönni a másik szoba lakója). Viszont egy ilyen nap után elég stresszes úgy pisilni, hogy bármikor rád nyithatnak.. (az este végére sikerült felfedeznem egy kapcsolót, amit ha felkapcsolsz, kint felvillan egy „foglalt” jelzés..)

Volt egy fél órám a szobában, hogy kipakoljak (a szobatársam is aznap érkezett, egy cuki 16-nak kinéző 35 éves filippínó chef), mert aztán mennem kellett 5-re a főnök asszonyhoz, hogy odaadja a uniformot, stb.. 

Megyek épp a folyosón, erre hátulról rám szól a főnökasszony, hogy gyorsan öltözzek át, és menjek a dining roomba, ott fogok dolgozni, station-öm van.. (vagyis állandó, nem csak be-beugrós..). Szaladjak le a cipőért ide, menjek el a mellényért oda, találjam meg a pincéremet…jaajjj… mindezt egy tök ismeretlen labirintuson.. Ha aznap nem kérdeztem meg 100 embert (nem viccelek!) útirányokról, akkor tuti egyet sem!

Végül elkezdődött az este, nem mondom, hogy a helyzet magaslatán voltam, akkor esett le pl. hogy a reptéren pisiltem utoljára, és a szállodában ettem utoljára, reggel 7-kor. De már annyira kivoltam, hogy nem éreztem nagyon semmit a sürgető fiziológiai szükségleteim közül.. 

Nem is ragozom tovább, lényeg, hogy nagyon stresszes-elveszett-setesuta estémet 11.30-kor fejeztem be – későn jövő, sokáig maradó vendégek..

Lemenetem a kabinomba, kipakoltam a maradékot – zuhanyozni még mindig nem tudtam elmenni, mert ezen a ponton még nem tudtam, hogy tudnék rám nyitás nélkül egyedül maradni odabent.. Jah, és nagyon rajta voltam, hogy Nórinak legalább leadjam az infót, hogy élek, hajón vagyok, de a telefonom nem kapott hálózatot (még mindig nem talál), és attól a naptól kezdve, amióta a hajón vagyok, bevezették a „no cash just card”-rendszert, vagyis még egy átkozott telefon-net kártyát sem tudtam venni, mert nem működött a feltöltős kártyám..

Az este folyamán elég sokszor megkérdőjeleződött bennem, hogy mi a fenét csinálok itt, és normális vagyok-e hogy visszajöttem…. Aztán persze voltak miniatűr pozitívumok is, amit nem engedtek a hajóról való leugrás ötlete felé sodorni. Pl. 2 számomra kedves ember is ezen a hajón dolgozik (az előző hajóról ismerem őket). Mondjuk a vicces része, hogy egyikőjükkel eddig nem találkoztam, mert éjszakás, másikukkal meg kb.10 percet beszéltem, mert más shift-ben vagyunk, de már ez segített, hogy legalább ismerek valakit. Jah, meg mégegy srác itt van, akit még Pestről ismerek – bár vele sem volt még több, mint 5 perc kommunikációnk (más műszak). Meg még vagy 5 távoli, de ismerős..

Aztán a nap folyamán még belefutottam egy jófej magyar fodrász, elsőszerződéses srácba, aki szintén aznap érkezett (csak ő 10.30-kor), meg egy fotós srácba. Mindketten normálisak, lököttek inkább 30-asok, mint 20-asok, szóval velük voltam olyan éjféltől 2-ig. Iszogattunk, beszélgettünk, tapasztalatot cseréltünk. Ez kétség kívül feldobta a napomat! :)  Jah, mivel az új sráccal együtt mindketten pénztelenek voltunk, kártya alulműködés miatt, így a fotós srác (2 hónapja van itt) hívott meg minket.

A mai napom kicsit még mindig sűrű és stresszes.. A mai beosztásom papíron a következő:

8.30-11.30- lido reggeli (amit a jobb-öszezavarásom érdekében itt a 9. emeletre tettek, az előző 8 hónapos berögződésem ellenében, ahol a 10-en volt);

(gondoltam a szünetben kiszaladok netezni, de időközben rájöttem, hogy a fényképes igazolványt még nem készítették el, anélkül meg nem tudok sajnos kimenni..)

13.45-15.45 – lido ebéd – 14.00 volt az utsó időpontja a vendégek visszaérkezésének, így gondolhatjátok, milyen őrültek háza volt az ingyenkaja-szinten. Engem meg betettek a desszert-pultba, vágni, adni, kínálni (persze minden infó nélkül, mint pl. mi a neve a sütinek, van-e benne mogyoró, melyik a cukormentes).. Szóval hangyányit ez is idegtépő időszak volt.

16.30-22.30 – Étterem (ami természetesen a tapasztalataimmal ellentétben nem a 8. emeleten van, hanem a 3-on.)

Ez persze csak a papírforma. Az igazság az, hogy

8.00-ra el kellett mennem a medical centerbe (vércukor, vérnyomás-mérésre, papírok leadására, stb.).Ez eltartott 8.15-ig, így volt 10 percem hogy megigyak egy kávét és bekapjak egy croissant.

8.30-10.00 Lido reggeli

10.00-11.00 General Emergency Boat Drill – mentőmellénnyel (a következő Miamiban jön a Coast Guard és többek között ellenőrizni fogja, hogy vészhelyzetben tisztában vagyunk-e a feladatunkkal.. Mondanom sem kell, itt a muster station-ök is máshol vannak, mint az előző hajón, így jött a jól bevált kérdezősködés, hogy hogyan tudok lejutni a Lidoról a szobámhoz, aztán onnan a muster station-ömhöz!)

11.00-11.30 Lido reggeli második felvonás;

11.30-13.45 ebéd, safety office (papírok), hajó felfedezése;

13.45-15.45 Lido - desszert pult;

15.45-16.15 dining room, estére előkészülés (összegyűjteni (többnyire másoktól összelopkodni) az eszközöket, kancsókat, stb.);

16.15-18.15 – szabadidő (ez van most! :D) – üzleteltem valakivel, így vettem net és telefon kártyát is.

18.15 – dining room, menü ismertetés, utsó simítások, vendégek fogadása, étkeztetése, takarítás.. A végzés időpontját direkt nem írtam ide, az mindig csak papíron 10.30, ha szerencsés vagy, tudod tartani, de többnyire nem tudod! J

Szóval most így állok, még mindig nagyon fáradtan, stresszesen, tudatlanul, de legalább angolul tudok, nem tudom mi lett volna velem, ha az 1. szerződéses angolommal megyek végig ezen a két napon… :D Jah, és ha a fent leírtak nem lennének elegek, a sarkamat is feltörte a cipő – septiben próbáltam, asszem’ 1-0,5 számmal nagyobbat találtam a kelletténél.. Holnap kicserélem, ma már nem akartam több carniválos-tevékenységre áldozni a szabadidőmből..

Puszilok mindenkit, még van 1 órám, szerintem szundítok egyet, mert este buli van a crew bárban, és ha nem megyek, tuti kihagyok egy jó közösség-barátságépítő alkalmat, úgyhogy megyek! J

Amint tudok, jelentkezem. Reagálni lehet, de nem muszáj! J

(Akinek tartozom maillel, bocsánat érte, amint utolértem magam, pótolom!!)

Mindjárt vége..

Sziasztok! :)

Jelentem, a mai nappal megkezdem az utolsó cruisomat!! :)

Az előző cruise gyorsan telt, majdnem minden nap a dining roomban kellett dolgoznom esténként. Rá kellett jönnöm, hogy én vagyok a Jolly Joker, aki mindig beugrik, ha kell nekik ember.. Itt gyorsan telik az idő, de eléggé elfáradtam - folyamatosan koncentrálni kell, meg cipekedni.. Mindegy, túléltem! :)

Pár napja ismét rá kellett ébrednem, hogy a vendégeink semmit nem tudnak a munkánkról. Valami halvány sejtésük van róla ugyan, hogy biztos keményen  dolgozunk, de ennyi.
Tegnap egy vendég-házaspár megkérdezte tőlem, hogy "ugye ti 16-18 órát dolgoztok egy nap?". Szinte pironkodva mondtam, hogy "nem, CSAK 10 órát". Mondják, oh, ok, az kibírható. Mondom nekik, hogy "hát igen, de nincs day offunk". "Day off?! - kérdeztek vissza - Ahhh, 1 cruise alatt?!" Mondom nem, egy szerződés alatt.. olyan 6-9 hónapig.. "Oh, tényleg?! Az kemény! ..És mikor indul a hajó ismét útra, hétfőn?!" Mondom neem, szombaton. Mondják "Nem, félreértettem. ŐK fognak szombaton leszállni! De mikor fognak az újak felszállni?!" Mondom SZOMBATON! Önök leszállnak, és 2 óra múlva már jönnek is az újak.. Teljesen le voltak döbbenve! (Amúgy tényleg le a kalappal a house-keeping előtt!!)
De már mindent hallottunk a hajón kezdve az "Ti végig ezen a hajón vagytok?!" kérdéstől az "És nektek is van kabinotok?!" kérdésig! :)

De nem sokára véget ér a hülye vendégek pátyolgatása, 5 nap múlva kiszállok egy időre a dobozból! :) Az utolsó két napom vendégként fog telni - már alig várom!! :)
Ez a cruise charter cruise lesz (mikor egy cég-társaság bérli ki az egész hajót), állítólag valami tehetségkutató valami.. A fiúk nagyon várták már ezt a cruise-t, mert elterjedt a hír, hogy modellek jönnek! :D (De ma már láttam pár vendéget, lehet, hogy vannak modellek is köztük, de biztos, hogy nem mind az, ha értitek a célzást! :D)

Már kicsit elkezdtem pakolgatni-rendezkedni, de csak úgy bőrönd nélkül - kicsit aggaszt, hogy fogok mindent beszuszakolni a bőröndömbe.. :S

Most megyek vissza a hajóra, szundizok egyet és igyekszem kiélvezni az utolsó cruise-om minden percét!

Hamarosan jelentkezem, puszillak Titeket! :)

Röviden

Sziasztok,
véget ért egy újabb cruise. A hét híre, hogy 3napja Grand Caymanon láttam három lányt magyar vizslát sétáltatni.. :)
Ma meg (ez lehet, a kutyák hete) egy új vendég szállt fel a hajóra, akinek a babakocsijában (remélem, az a babájához tartozik) ült egy yorkshire terrier, aki "service dog" feliratú mellényt viselt.. (Mert csak így engedik fel a hajóra a kutyákat.)
Kíváncsi vagyok, milyen service-t nyújthat egy ekkora-ilyen kutya, azon túl, hogy cuki, és simogathatod! :)

Megyek a hajóra, elkezdődik az újabb cruise, már csak 4 van hátra! :)

puszik

Jövőkép..

Kedves Mindenki,

ismét régóta nem jelentkeztem, ismét elnézést kérek érte! DE most tudom arra fogni (többé-kevésbé), hogy folyamatban volt egy-két dolog és ki akartam várni a végét, hogy egyszerre mindenkit tájékoztathassak.

Szóval, az alapok:

-          Room service-ből átkerültem a Lido-ra, „normálisabb beosztással” –  minden portban ki tudok menni, és tengeren napközben is van 2x2-3 óra szabadidőm (alvás, open deck, gym)...A szobatársam (furcsa) de még mindig ugyanaz – várhatóan már nem fog változni – időközben kiderült, Belarus-ból való;

Ami viszont azóta változott…

Legjobb, ha az elején kezdem. Ügyesen rávettem magam az elmúlt időszakban, hogy eljárjak a konditerembe – kicsit sokra sikerült a room service-es időszak alatt a chocolate chips cookies.. :)

Olyan 3 hete éppen nagyban futok a futógépen, amikor belép az F&B (food and beverage) manager az ajtón. Ő a fő-fő fönöke a részlegemnek, szóval meglepő volt, hogy a kis miniatűr crew gym-be jön a nagy, totál felszerelt guest gym helyett.. 

Egyszer csak odalép hozzám (Ani, amúgy ő Richard, a katonás kiállású indiai, aki az Inspiration-ön volt a végén az F&B), és megkérdezi nem gondolkoztam-e még azon, hogy pozíciót váltsak hoszteszre. Mondtam neki, hogy mielőtt hajóra léptem volna, terveztem, hogy amint tudok, váltok, aztán közben kiderült, hogy első szerződés alatt nem lehet, másodikra meg nem akartam visszajönni (ezt nem mondtam neki). A szemem miatt ugyebár haza kellett mennem, így vissza „csak Nóri miatt” jöttem (ezt sem mondtam neki). 

Szóval hebegtem-habogtam valamit, végül mondta, hogy lássuk, lehetséges-e a dolog, így felhívta a Maitre D’-t, elmentem hozzá elbeszélgetésre, amit úgy zártunk le, hogy „rendben, köszönöm”. Nem nagyon tudtam, hogy ez mit jelent, de onnantól kezdve minden nap történ valami, valakihez mennem kellett beszélgetni, össze kellett gyűjtenem (kedves édesanyám és nővérem segítségével) a papírjaimat, igazolásokat, cv-t..

Ja, a kedvenc részem az egész sztoriból: 

4 napos cruise-unk volt, aminek általános leírása a hajón a „disaster”. Azért jönnek, hogy ingyen egyenek, bulizzanak, igyanak a - hogy is mondjam – többnyire fekete és indiai amerikaiak.. Szóval jól leizzadunk a 4 nap alatt.

Éppen a Lidón dolgoztam, amiről nagy vonalakban azt kell tudni, hogy egy fél szintnyi self-service étterem. Nekünk ott többnyire a vendégek utáni takarítás a feladatunk. Van asztal, meg vendég is bőven. 

Mikor összegyűjtöttük a dolgokat, bent a galley-ban szét kell válogatni a dolgokat (kaja külön, papír-műanyag külön, evőeszköz külön, pohár külön, stb). Ennek köszönhetően nem éppen tiszta munka – időnként turkálunk ott mindenben..

Egy szó mint száz, nem voltam a legjobb formámban, mikor este 8 körül odalép hozzám az F&B és megkérdezi, hogy ’megcsinálták-e már a fotókat’. Kérdezem ’milyen fotókat??’. Mondja, hogy ’Jaj, nem értesítettek?! Készíteni kell pár fényképet az Office számára. Van fekete ruhám?! Akkor majd ideküldi Valentinát (őrült, bolgár, üvöltözős asst. maitre d’ főnököm), hogy asszisztáljon. Mondom, jó, akkor holnap?! Neem, még ma…

Gyorsan átgondoltam, hogy is nézek most ki és hogyan tudnám a legjobbat kihozni ebből a helyzetből.. Fél óra múlva meg is jelent Valentina, karon ragadott, hogy akkor menjünk fényképezkedni.. „Szeretnéd kicsit helyre hozni magad előtte?!” Mondom úgy tudom, át is kéne öltöznöm feketébe.. „ja, igen” – mondja – „akkor menj a kabinodba, 15 perc múlva itt és itt találkozunk”.

(15 perc itt a hajón felér otthoni 1 órával, nem is értettem, miért ilyen nagylelkű – aztán kiderült, azt hitte, hogy aznapra már végeztem.. :D)

Lényeg, elkészültem, csinosan ellibbentem a guest area-ba a fotósokhoz – megcsináltunk 3-4 képet – a szokásos ál-beállításokkal (dőlj be, lejjebb az állat, tedd a kezed ide, a lábad így…stb). 

Kb. 15 perccel később a Hamupipőke 15 percem véget ért, visszaöltöztem az uniformisomba és visszamentem még egy órát dolgozni! :)

Lényeg a lényeg: ez az egész pozícióváltás akkor jött volna össze azonnali hatállyal, ha meghosszabbítom a szerződésemet olyan 2 hónappal. Mivel ezt a Nóri-szülinap miatt nem akartam, így most ’standby’ állapotban vagyok. Ez annyit jelent, hogy minden papírom, fényképem, kérelmem az Office-ban van. Amikor szükségük lesz hostessre, ott vagyok a listán, de a következő szerződésre nagy valószínűség szerint még mindig, mint assistant waitress fogok visszajönni - nekem kell fizetnem a hajóra jutásomat, és a hajóról-hazajutásomat. Persze lehet, hogy egyszer csak kapok egy mailt, hogy gyere korábban-később, mint hostesz, de nagyobb az esélye annak, hogy a mostani pozíciómban jövök vissza és útközben fogok váltani.

(Arra próbálok most nem gondolni, hogy mi lesz, ha „nem találnak helyet”, és mondjuk több hónapot egy nagyobb hajón kell a dining roomban dolgoznom.. Remélem, nem így lesz. Ha mégis, még mindig ott van az emergency sign off vagy a resign lehetősége, mint menekülési út..)

Szóval ez pillanatnyilag a legnagyobb változás.  Ez döntötte el a következő lépéseket is.

Dobpergést kérek, a tervem a következő:

-       -   október 11-én leszállok a Carnival Paradise-ról, és egyenesen megyek is Nórihoz;

-       -  2-3 napig alvást tervezek – kisebb megszakításokkal (ami jól is jön, mert Nóri egy zenei fesztiválra hivatalos ez idő alatt);

-        -  1 héttel később megérkezik anya (apa most nem jön) és születésnapot ünneplünk;

-       -   anya november elején visszamegy Magyarországra, én még maradok november 25-ig  

      AMIKORIS

-       -   visszaszállok a Carnival Magic-re, aminek legnagyobb előnye, hogy a homeport-ja Galveston-ban van (Texas), így nem kell repülgetnem Nóritól, hanem simán odakocsikázunk);

-       -   maradok mondjuk egy fél évet (remélhetőleg ez idő alatt váltok a junior hostess-pozícióra)

-          és május-június közepén Nórival együtt hazamegyünk! És végre a NYARAT MAGYARORSZÁGON TÖLTÖÖM!! :)

Persze e tervnek egy pontja van csak kőbe vésve, hogy október 11-én leszállok a hajóról. Az összes többi még képlékeny. 

Tudom, egy-két ember most kicsit keserédesen olvassa e sorokat, hiszen ez annyit jelent, hogy legközelebb csak 8 hónap múlva megyek haza, de jobb ez így! Nem kell a drága repülőjegyek kifizetnem, angol-közegben maradok, és a jövő nyarat végre otthon töltöm stb. 

Tényleg csak az egyetlen amit sajnálok, hogy nem találkozom Veletek (legjobban nagyit és apát sajnálom).. De a találkozás nincs eltörölve, csak el lett tolva kicsit! :)

Szóval ez a helyzet most!

A fent leírtakon kívül óriás dolgok nem történtek. 

Visszajött a régi kapitány, a nagy darab akinél kezdtem a szerződésemet. Nagyon megörültünk egymásnak, következő Cozumelben ki is megyünk ebédelni. 

Egy cruise erejéig dolgoztam a Dining roomban – emberhiány volt. Mindenki fél a dining roomtól, de annyira nem egy nagy „WasIsDas”. Itt is, mint mindenhol, amint átláttad a rendszert, és tudod mit honnan kell hozni,  mit-mikor kell csinálni, mire kell figyelni, akkor túlélhető. Az egyetlen hátránya az a baromi nehéz tálca. Cipekedés jobbra-balra, 12 porcelán tányér szállítgatása keresztül a galley-n, a forgóajtón.. Majd csinálok képet hamarosan, csak hogy lássátok, hogy is néz ki egy ilyen tálca, eléggé ijesztő! :) Én ott dolgozásomkor elhatároztam, hogy „nem fogom megölni magam”, mégiscsak lány vagyok, ami nagyon nehéz azt hagyom, max. kétszer fordulok. Ennek köszönhetően nem alakult ki se húzódás, se hátfájás, úgyhogy túléltem! :)

Túl vagyunk egy nagyobb hurrikán-időszakon is. Ugyan az egyik cruise elején osztogattunk a kapitány által írt papírkát, miszerint lehet, hogy változtatnunk kell az útvonalon, de ez (sokunk szomorúságára) nem történt meg. Minden alkalommal ellentétesen mozogtunk, mint a Isaac. 

Egyszer ugyan ki kellett hagynunk a Kajmán-szigeteket, mert ott nem a kikötőben állunk meg, mivel túl sekély a víz, hanem távolabb és kis hajókkal visznek ki minket. Azonban annyira erős volt a szél, hogy veszélyes lett volna, így kb. fél órával a leszállás előtt bejelentették, hogy mégsem tudunk kikötni, megyünk tovább Mexikó felé. Az a cruise ennek köszönhetően halálos volt, mert eggyel több seaday-ünk lett a szokásosnál, és a vendégek szomorúságukban csak ettek-ettek-ettek.. :)

Egy alkalommal Romney jött Tampába, úgyhogy aznap nem hagyhattuk el a hajót. Persze, hogy aznap kaptam lunch-offot, és de.10-től du. 16-ig szabad voltam, és be voltam zárva a dobozba.. De legalább mostam, takarítottam, szundítottam, úgyhogy inkább nem is panaszkodok! :)

Szóval ezek történtek az elmúlt időszakban, és ezek fognak az elkövetkezőben. 

Mához képest 34 nap múlva leszállok – és mivel Amerikában maradok, így guest leszek a hajón egy napig. Ugyanis ha B1/B2 vízummal, vagy ESTA-val szállsz le a hajóról (vagyis maradsz még Amerikában a szerződésed után), akkor a jogszabályok szerint (és ezt be is tartják) az utolsó porttól számítva nem dolgozhatsz, mert úgy kell megérkezned Amerikába, mint egy vendég. Így amint kihajózunk 9-én Cozumelből, én leteszem a lantot és másnap kitűzővel a vendégek között tervezek sétálgatni, napozni, enni..!

Úgyhogy tulajdonképpen már csak 1 hónap és felszabadulok a rabszolgaság alól! :)

Következő bejelentkezésemig puszilok mindenkit, emésztgessétek az infókat! :)

Cupp

Hosszú idő után..

Sziasztok kedveseim,

bocsánat, a vártnál jobban eltűntem.. :S

Még mindig a room serviceben vagyok, most a nekem sokkal tetszetősebb délután 3-tól este 3-ig tartó beosztásban. 

Tampában, Homeport-dayen 10.30-kor kezdek (wheelchair, vagy keyduty), de ennek köszönhetően 10.30-kor is végzek! Vagyis este 10.30-tól másnap délután 15.30-ig szabad vagyok! Az (itt a hajón) nagyon sok idő!! :) 

Másik előnye az előző 10-től 10-ig tartó beosztásommal szemben, hogy úgy érzem, hosszabbak a napok. Természetesen nem hosszabbak, ugyanolyan minden nap, mint az előző volt.. DE ha van erőm felkelni olyan 6-7 óra alvás után, el tudok menni a gymbe, végig tudok nézni egy filmet, tudok tenni-venni. Hátránya persze, hogy nem vehetek részt az éjszakai életben, de azért ezt is mindig megoldom valahogy. Eddig 3szor volt nagy buli, amiről lemaradtam volna (beosztás szerint), de mégsem, mert ügyesen éjfél után vettem ki a breakemet.. 

Volt egyszer a barátnőm szülinapja (nagy perui party az opendecken), oda mentem olyan éjfél körül, és maradhattam volna 2ig. De ebben az időszakban minden este elengedett minket az operator előbb, olyan f3 körül, mert nem volt mit tenni, és csak zavartuk volna a night shiftet.. Így önkényesen úgy döntöttem ezen az estén, hogy nem megyek vissza „arra a fél órára”. Másnap persze elszégyelltem magam, és egy órával korábban mentem, hogy nehogy szó érje a ház elejét. Nem érte, szóval ezt az alkalmat megúsztam! :)

Volt egy másik buli (Hawaii party) is az Open decken, az egész Crewnak, arra f1 körül toppantam  be, a 1,5 órámat lelkiismeretesen letáncoltam, aztán visszamentem dolgozni egy órára.

A harmadik, Havi Crew Bulira is hajnal fél 1 körül érkeztem, 2-re visszamentem a Roomservice-be, de mivel nem volt rendelés, és látták rajtam, hogy „denagyonvisszaszeretnékmenni”, így visszaengedtek! :)

Szóval ügyesen, trükkösen, illegálisan, de megoldom! :)

Egyébként tényleg szeretem a beosztásomat, a két lökött perui barátnőmmel dolgozom egy shiftben, szóval nem unatkozom! :)

A vendégek még mindig meg tudnak lepni, van, hogy részegek, van hogy meztelenek (a múltkor rányitottam akció közben egy meleg párra…), és Nagyon amerikaiak..

Pl. minden egyes alkalommal megrettennek, amikor az aláírásukat kérem.. Amikor megkapják a rendelésüket, kérünk egy aláírást – van hogy fizetniük kell a rendelt..alkoholért, vagy ilyesmiért, de többnyire csak annyit jelent, hogy ott voltunk, megkapták. 

Mindig megijednek, lefagynak, egymásnak adogatják.. A mai megdöbbentő élményem: az egyik lány megkérdezte, baj-e, ha nyomtatott betűkkel írja oda a nevét a papírra, mert ő nem tud máshogy írni.. Próbáltam palástolni, mennyire megdöbbentett!! Ezek után az egyik perui közölte, ő sem tud folyékonyan (hogy mondják ezt magyarul?!) írni, csak nyomtatottal.. Persze, ő is tanult a suliban, de már elfelejtette… (De ő legalább aláírni tud, csak egy szöveget pl. nem tudna leírni, csak 100 óra alatt, ha nagyon koncentrál..). Vannak itt furcsaságok!! :)

Viszont, ami mindenképpen megemlítendő: életemben először, és ki tudja, talán utoljára megünnepeltem Peru Függetlenség Napját! :) (Csak egy kis plusz infó, július 28-án volt.)

Két kis perui barátnőm megszervezett mindent, piros-fehérbe bújtatták a Petty Officer Messt, ettünk igazi ceviche-t, meg eredeti perui, kitudjahogyhívják húsos ételt (kinézetre, ízre mint a marhapörkölt).

Végig perui zenék szóltak, Kola-t ittunk (mint a Red bull és a Mr. Pepper keveréke). Aztán felmentünk az Open deckre, és kis röpke, hajnal 5ig tartó táncos mulatságot tartottunk. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én ezt megint a szünetemben oldottam meg – vagyis az első szünetemben lementem enni, aztán vissza dolgozni (aznap csak 2-ig dolgoztam), és utána fel az open deckre. Egész spanyol chikita vált belőlem! :) (mindenki megesküszik, hogy van bennem spanyol vér – a tánc miatt :) ).

Ahogy a peruiak ünnepeltek, egészen elgondolkoztam, mennyire összetartó egy nép, mi meg mennyire nem. Utoljára ilyen összetartó, önfeledt ünneplést a Rendezvényes társaságoknál láttam.. Tehát a magyar vidékiek, és a határontúliak Tudnak ünnepelni, mi, Budapestiek annyira nem.. Vagyis Mi, rendezvényesek tudunk! ;) 

De tényleg, nekik olyan nagy dolog ez! Hát nem tudom, mi mikor ünnepeljük így, vagy ehhez egy kicsit hasonlóan a március 15-ét, vagy bármi egyebet.. Nem papolni akarok, (sajnos) én is azok közé tartozom, akik inkább kiírják Facebookra (milyen világot élünk?! :D), hogy „nem leszek otthon Húsvétkor, ne is gyertek!”, ahelyett, hogy pöttyös szoknyában, kézzel festett ajándék tojással várnám a locsolókat! :) Szomorú.. :s

Ja, régi szobatársam ismét lecserélődött egy nagyon furcsa lányra.. Ő a szerződésem negyedik szobatársa.. :) Egy nagyon furcsa csaj, kb. soha nem látom a szobában, nem nagyon tudom, mit csinál uniform(is)ban a hajón egész nap.. Na, jó azért néha látom, de nem túl gyakran, tényleg.. :) A múltkor medical offja volt, mert összeroppant. Egyszerűen nem tudta abbahagyni a sírást. Kapott nyugtató tablettát, 2 nap offot (amit végig aludt), és most vissza állt állományba, de ki tudja, meddig bírja. Jaja, és ami a legmegdöbbentőbb infóm róla (ez főként lányoknak szól) – naponta 3szor mos hajat!! :D 

Egyszerűen érthetetlen… Nagyon vékonyszálú haja van (Nóri, mint a Gyalókai Beának – remélem ő nem olvassa), és ezért minden étkezés/étkeztetés előtt megmossa a haját.. De ezt úgy kell elképzelni, hogy 6.30-kor kezd a reggelivel (a staff messben dolgozik), és 5-kor felkel azért, hogy megmossa a haját.. 10.30-kor kezd az ebéddel, de megmossa a haját 9.30-kor (vagyis 4 és fél órával az előző mosás után!!!). Döbbenet, ha nem látom, nem hiszem el… :)

Itt a víz elég szarságos, én is érzem, hogy vesztek a hajamból, sokan mondják, hogy sok év után kb. megkopaszodsz.. Nem is iható ez a víz, meg 400-szor újrahasznált, szóval..

Szóval ilyen nagy történések vannak velem - tehát minden rendben! :) Most megyek vissza aludni, mert csak 4 órát aludtam, mert trainingem volt, aztán megkijöttem, de 2 óra múlva kezdek! 

Puszilok mindenkit!!

Kedves Mindenki, 

hosszas hallgatás után ismét jelentkezem.

Első és előző bejegyzésemhez legjobban kapcsolódó hírem, hogy nincs többé – időközben kiderült – thai szobatársam.. :) Az előző cruise-ban összeköltözött a kis paysana-jával(egy országból való barátnőjével), így képzeljétek, 2 cruise óta egyedül vagyok!! :) Valószínűleg hamarosan észbe kapnak, és kapok valakit, de most enyém az egész szoba!

Nem mondom, hogy túl sok időt töltök ott, mert még mindig a 10-től 10-es beosztásban vagyok. Cruise-onként legalább 1-2szer korábban felkelek, megreggelizek, open decken napozok, aztán zuhany és kezdődik a nap.

Nem halok bele azért, többnyire nem szakadok bele a munkába, de mégis ott kell lenni többé-kevésbé 10 órát.

Bár bevallom, mostanában eléggé mamagayo lettem.. Van olyan duty-nk, hogy deck cleaning, ami annyit jelent, hogy körbe megyek kis trolley-mmal a megadott deck-en, és összeszedem az ajtó elé kirakott, már nem kívánatos falatokkal teli tálcákat. Cruise-tól, naptól és decktől függ, hogy mennyi időt vesz ez igénybe. Van, hogy Cozumelben, mivel mindenki kint van 7-ig (deck cleaning meg olyan 3 óra körül van) kb. 5 tálcát találok. De seadayen (pl. ma) vagy egy 40perc volt, mert tele volt a folyosó (300 kabin). 

Szóval mostanában rászoktam, hogy befejezem a duty-t amilyen gyorsan csak tudom, aztán leszaladok a szobámba egy 10-15-20 percre, pihizni egyet.. 

Vagy ha sokan vagyunk a roomservice-ben, ismét lemegyek 10 percre.. 

Először is: mindenki ezt csinálja. Másodszor is: nem veszik észre. Harmadszor: HA észreveszik, mindig van jó magyarázat:

-         -  le kellett mennem a szobámba lecserélni az ingemet, mert valami ráömlött/vmit rám öntöttek;

-        -  problémás/érdeklődő/fényképezkedős volt a vendég, tovább kellett maradnom;

-        -  nem nyitotta ki rögtön a szobát, fel kellett hívni, meg kellett várni, stb, stb…

Asszem’ tehát mamagayoságomat tökélyre fejlesztettem – bár még így is nagyon messze vagyok egy-két fiatalembertől, akik tényleg Pofátlanul (szerintem a fél műszakukat) ellógják…

E miatt a beosztás miatt a napjaim elég kiszámíthatók.. A 2 óra szabadságommal igyekszem gazdálkodni, meg van, hogy korábban felkelek. Rászoktam a konditeremre, szóval 10 után oda szoktam vágtatni, ha van éppen energiám, és nincs semmi érdekes program 11-től. (Ennek a beosztásnak köszönhető, hogy nem nagyon vagyok neten, bocsánat mindenkitől, akit érint!).

Napi 2 óra szabadságomat többnyire elfelezem, vagy ha olyan van, 1,5-0,5 óra elosztásban veszem ki. Ilyenkor, meg bármikor, amikor tudok, kimegyek az opendeckre, ha forróság van fürdőruhában, ha már este felé, és rövid szünetem van, akkor uniformban, ledobom a cipőm-zoknim, kigombolom az ingem, és zenét hallgatok, iszom egy valamit (kávét, energiaitalt, italt). Ez mindig kicsit feltölt – hiszen egész nap azokon az ablaktalan folyosókon rohangálunk, felüdülés látni a napot, érezni a szelet.. :)

Így esett, hogy képzeljétek, pár napja csodát láttam! :) Kint voltunk az óceán közepén, és nagyon nagy vihar volt. Közel s távol semmi sziget, 95 km/órás erősségű szél volt.

Kilógtam egy rendelés után az open deckre, erre látom, hogy egy kis gombóc van a decken – egy összekucorodott pelikán. Leszállt, hogy pihenjen. Pár perc múlva látom, hogy egy nagyobb pelikán köröz a hajó felett – gondolom vadászni próbált, de olyan óriásiak voltak a hullámok, hogy nem hiszem, hogy sikerrel járt. Akár teli gyomorral, akár nem, ő is úgy döntött, hogy velünk marad és pihen egy ideig, és leszállt a hajóra. Róla képet is készítettem, nagyon szép látvány volt!!

Nagy történés volt még – nem tudom, hogy írtam-e, hogy elmehettem a guest discoba. Normál esetben mi, crew-k nem mehetünk. De Petrával már régebben beszéltük, hogy jó lenne, így kértem engedélyt, megkaptam (ha más nem is, ennyi előnye volt a kapitánynál töltött 3,5 hónapnak, hogy minden fő döntéshozó ismer és szeret). 

Szóval csini ruha, vendégtér engedélyezett használata, tánc, iszogatás. Nagyon jó volt, tisztára, mint a normális életben – végre új hely, új arcok, új zenék, új környezet! :) Apróság, de ez itt sokat jelent! :) Tervezem, hogy hamarosan újabb kérvényt kérek! :)

Na, ennyi történés volt az elmúlt időszakban, hamarosan jelentkezem! :)

Puszik

Sziasztok!
Ejj, most látom, lassan egy hónapja nem írtam... Pedig változások vannak ezerrel - most is csak kb.2 percem van, merthogy áttettek a room servicebe (ez a jó hír), DE a reggel 10-től este 10-ig tartó beosztásba... :S
Azt mondják, ez a "Crew bar beosztás", mert nem nagyon tudsz semmit csinálni, csak inni, és fent maradni hajnalig - 'úgysem kell felkelnem'-alapon...
Szóval ezt csinálom az elmúlt 2 napban! :D
Neeem, azért annyira nem kell félteni, holnapra pl. korai felkelést, gym-et, és open deck-et tervezek, még 10 előtt... Meglátjuk! Tegnap volt a havi crew party, szóval van mit bepótolnom alvás terén, így lehet, hogy még holnap reggel inkább alszom.... :)
Lakótársam lecserélődött - a bolgár leány couple cabinba ment egy perui fiatalemberrel (gyorsan ment, kb.1 hét után - SHIPLIFE). Előző Tampában költözött ki reggel, és 3 órára rá megérkezett új szobatársam Fülöp szigetekről, akinek sajnos nem tudom a nevét... :S Ne nevessetek, nem azért mert hülye vagyok, hanem mert
1. eszméletlen hosszú és (számomra) kimondhatatlan neve van
2. éjszakai műszakban dolgozik a casinóban (bar waitress), így alig találkozunk.

DE bemutatkozásnál láthatta az arcomat, hogy nem teljesen értem a nevét, így hozzátette, hogy "hívhatom Bo-nak" (bár a neve se B se O betűt nem tartalmaz)... :D

Szóval így vagyok most, még csak a 2 napomat töltöm fent, eddig minden rendben! :)

Amint beosztottam időmet, ismét, kissé hosszabban jelentkezem!!

puszik mindenkinek!!! :)

Sziasztok,
bocsánat, sok ideje nem jelentkeztem.. Annyira befészkeltem magam a hajós életbe, hogy kb. minden percemet beosztottam.. :)
A múltkori bejegyzésem óta sok dolog történt, próbálok a fontosakra (és publikusakra) visszaemlékezni..

 A legutóbbi bejegyzésemben megígértem, hogy beszámolok a Stingray Farmról..

Petrával, a Spa-s magyar lánnyal kitaláltuk, hogy ha már mindketten off-osok vagyunk Grand Cayman-on, miért ne úsznánk a rájákkal?! :)
Elkértünk Zsanett, a másik magyar lány vízalatti gépét, befizettük a kemény 30 dollárt, és izgatottan nekiindultunk az útnak. (A fényképezőgép nem annyira egyszerű elkérésére inkább nem térek ki, lényeg, hogy megkaptuk..)
A portnál kellett bejelentkezni, kaptunk karszalagot, és két aranyos, teknősös - régi villamosra emlékeztető - kisbusszal elindultunk a sziget másik részébe. Nem kell itt nagy időre gondolni, kb.10-15 perc alatt átjutottunk!

Ott hajóra szálltunk - ismét teknős-logósba - és elindultunk a ráják felé.

A kapitány egy iszonyatosan férfias, (fogszabályzós?!) férfi volt, Phil.. :) Petrával ott sóhajtoztunk, mondtam is, hogy egy Ilyen kapitánynak azért szívesebben dolgoznék! :) A staff mezítláb dolgozott, fotót készítettek rólunk egyenként, körbejártak a vízalatti kamerával, mentőmellénnyel - lehetett venni kinek-mi kellett.. :)

Időnként csekkoltam, merre járunk, mert konkrétan az óceán közepe felé tartottunk, sehol egy sziget, vagy bármi ilyesmi.. Egyszercsak, az óceán közepén (!) megálltunk, ami mint kiderült egy óriási zátony, hófehér homok, türkizkék víz, vitorláshajók, és a víz alatt szürke pacák..

Elindultunk a vízbe sokadmagunkkal, és elkezdtünk ismerkedni a kapitány, meg a staff által megfogott óriás-rájákkal. Ez a faj vagy 75 évig él, és nagyon kis érdekesek. Nyugodtan tűrték, hogy perceken keresztül tartsák, simogassa, fotózzák, puszilják őket..

 

 

A Zsanettől elkért csoda-fényképezőgép memóriakártyája asszem' a rájás 4. kép után megtelt.. Áttettem az én memóriakártyámat a gépbe, ami 2 kép után lemerült.. Visszatettem a saját gépembe a saját memóriakártyámat, hogy majd nagyon vigyázva, víz fölött azzal készítek képeket, erre "memory card error"... Csodás! :S
Vettünk végül egy felhúzhatós-eldobhatós-vízalatti gépet, jobb híjján. Sajnos azon vannak az érdekesebb képek, puszi, közös-rájás kép, stb.. Még maradt rajta 10 kép, úgyhogy egy közös strandolásnál ellőjük Petrával, előhívatjuk a hajón, aztán majd bemutatom őket! :)

Vagy egy órát voltunk a rájákkal, de kb. 5 percnek tűnt! Nagyon érdekes tapintásuk van, mint a hideg zselatinnak.. :) És amikor lélegeznek, valami olyasmi dologgal, mint a delfin, a "lyukon átlátsz rajtuk", mert ugyebár egy rája jóval laposabb, mint egy delfin! :D

A ráják után visszahajóztunk, visszabuszoztunk a kikötőbe, még ettünk egy jót a helyi mini KFC-ben, neteztünk egy kicsit és mint aki jól végezte dolgát, visszamentünk a hajóra, és még volt 1,5 órám szundizni vacsi előtt! :)

Tegnap nem voltam ilyen szerencsés - ismét off-om volt G.C-n, de annyira rossz idő volt, hogy még az is kérdéses volt, hogy kikötünk-e.. Eléggé fájt a fejem, és rossz hangulatom volt, úgyhogy a tegnapi napot ágyban töltöttem (a reggeli és a vacsi kivételével). Aztán ennek hatására este egyáltalán nem voltam fáradt, úgyhogy ma aludtam egy 1,5 órát este-hajnalban.. :) De jóezígy! ;)
 

A hajó azóta túl van a USPH-ellenőrzésen (miattuk takarítottunk mint az őrültek minden Tampa előtt - elsem tudom képezlni, hogy mostantól nem kell). 3 pontot vesztettünk a 100ból, szóval jók vagyunk, 2-3 hónapig nyugalmunk van. Az ellenőrzésre ugyan vártunk, de azért jöttek az előző Tampában, mert a cruise alatt 28 vendég GI betegséget kapott (hasmenéses-hányásos) - minden este special cleaning-ünk volt, ha 35 fölé ment volna, ki kellett volna vonni egy időre a hajót a forgalomból... :S De ez is elmúlt! :)

Életem egy hangyányit változott csak - Viktor itt hagyott az előző Tampában (már a barátnőjével élvezi Perut), és helyette egy általunk csak Zsiráfnak hívott fiú jött. Bolgár, nagyon magas, nagyon szerencsétlen, valószínűleg nagyon meleg, nagyon lassú-ügyetlen és buta...de kedves!
Viszont ennek hatására dupla-tripla annyit kell dolgoznom, mint előtte, mert új, és még lassú is, így elég nehéz dolgom van. Jött egy másik leányka is Romániából, ők ketten voltak az Officerben, én a Captainben, de ő meg olyan kis ártatlan-megrettent-bárányka, hogy vele sem megyek sokra. Ő legalább nem lusta és szerencsétlen, csak nagyon fiatal és kezdő.. Szóval az elmúlt napokban nem is fizikailag, inkább agyilag fáradtam el - anyuci, főnök és supervisor vagyok egy személyben! :)

Viszont úgy néz ki (kisebb befolyásos baráti segítséggel), hogy hamarosan végre elmozdulhatok innen, mert már kezdik érezni, hogy a 3 hónap nem igazán felel meg a "kötelező rotation"-elvnek.. :)
Meglátjuk!:)

Nem kérdés többé, ha eddig az lett volna, hogy valószínűleg jó benyomást hagytam azokban, akiknek eddig dolgoztam. .A múltkor összefutottam az előző kapitánnyal, a nagydarabbal, aki átment a másik hajóra. Nagyon megörült nekem, jól megölelgetett,  meghívott ebédelni - megadta a mail-címét és meg is beszéltük, hogy a következő Cozumelen találkozunk! :)

Ennyit egyelőre az elmúlt időszakról.. Gymbe és crew bárba rendszeresen járok, vannak új ismerősök, programok, úgyhogy pillanatnyilag élek boldogan, mint hal a vízben! :)

puszilok mindenkit