Fun for all, All for fun.. :)

A  Carnival szlogenjét olvashatjátok, ez van minden nyomtatványukra, okos papírjukra rányomva. Plusz minden Tampában, mikor felszálltak az új vendégek, van egy próba-riadó, meg alap infók, amiket elmondanak mindig a vendégeknek – ez a szöveg a kabinjainkban is hallatszik.. Most pont a „Fun, fun, fun, and more fun”-résznél tart a bemondó ember! :) Ezt a sok FUN-dolgot annyira komolyan gondolják, hogy a munkaidőszámló rendszert (clock in, ha kezdesz, clock out szünetnél, vagy a shift végén) is Fun Time-nak hívják!... :)

Üdv Mindenkinek, pillanatnyilag valahol a Karib-tengeren ringunk és azért tudok írni, mert megvásároltam az első net-kártyámat! :)

Képzeljétek, áthelyeztek, vagyis ’képletesen előléptettek’. Ugye alulról kb. úgy van a sorrend itt a tengerszint alatt, hogy:

Crew's Mess – takarítók, konyhai dolgozók itt esznek (meg mivel ez 0-24 órában nyitva van, így itt gyűlik össze a nép egy kis éjféli nassra..);

Staff's Mess – ’szellemi munkások’ (ide tartozik a bolti eladói munka is, ami vitathatóan tartozik a ’szellemi munka’ kategóriába);

Petty Officer's Mess – mérnökök, technikusok.. (mindegyikük munkás ruhában rohangál, de mindegyikük Okleveles Valami);

Officer's Mess – fehér ruhás ’matrózok’, 95%-ban olasz fiúk/férfiak, akik a kapitánnyal dolgoznak;

Captain’s Mess – a kapitány és kis családja eszik itt (most pont itt van a feleség, meg a két gyerek), meg a közvetlen 2-3-4 Nagymenő (hotel director, chef security..)

Eddig a Staff Mess-ben dolgoztam – azt mondják, a Crew Mess nem annyira való lánynak; cipekedős, kaja/eszközfeltöltős meló.. Szegény Anikó most ott van, nem is szereti – csak a húzott szeműek esznek ott, hihetetlen disznó módon. Úgy rárohannak mindig a rizsre, mintha éheznének, és tegnap láttam, hogy van, aki zacskóba pakol úgy 3 tányérnyi rizst.. Nagyon durva!! :)

Szóval tegnapelőtt óta az Officer Messben vagyok. Az „előléptetés” csak névleges – vagyis gondolom, mert elvileg pakolnak minket össze-vissza 2 hetente, van, aki eddig a room service-ben volt, most meg megint  vissza a crew mess-be, a fizu marad ugyan az..

Itt az O.M.-ben max. 30 ember eszik egy étkezés alatt, de sokkal több dologra oda kell figyelni.. Itt van terítő az asztalon (a S.M.-ben csak márványasztal, terítő nélkül), amit minden étkezés után le kell cserélni, mert persze, hogy úgy esznek (ők is!), mint a disznók! :) Ja, és rendelik az ételt, mert nincs a teremben a salátán, és levesen kívül semmi.. És persze, hogy bandákban járnak, így általában fél óráig nem történik semmi, aztán egyszer csak jönnek vagy 5-en, 3 fogást kérnek, aztán együtt elmennek, de az újak már megjöttek… Szóval, teljesen más, mint a S.M.

Hála a jófej főnökeimnek az első reggelemet egyedül kezdtem az O.M.-ben.. Elena, aki a kapitánynál szolgál fel, breakfast off-ot kapott, így nekem kellett nyitnom és levezényelnem a reggelit, előkészülnöm az ebédre úgy, hogy életemben nem dolgoztam még az O.M.-ben.. Nem volt egyszerű! Ebédre jött Elena, megmutogatott egy-két dolgot, de vacsira fel kellett mennie a Dining roomba (az a végcél, az őrültek háza – vendégekkel), mert ott evett aznap a Kapitány.. Szóval az első estémen is majdnem egyedül maradtam. Szóvá is tettem a kisfőnöknek, hogy ugyan, tegyenek már valakit oda mellém, mert fogalmam sincs, mit kell csinálni, mi a rendszer, mi hol van.. Erre oda tették mellém Anikót, aki még annyi időt sem töltött az O.M.-ben, mint én… :S Nem volt egyszerű menet, olyan 22.15-re sikerült is befejeznünk a napot (a 21.30 helyett)!

Hála istennek egy mogorva faszit leszámítva mindenki kedves, flörtölős olasz.. :) Rajta vagyok, hogy megjegyezzem a nevüket, de mindegyiknek tipikus olasz neve van: Giuseppe, Giacomo, Luca… De rendesek egyébként – Elena már más tészta.

Annyit kell róla tudni, hogy külsőre 27-nek néz ki, idő közben derült ki, hogy 32 éves, van egy 8 éves gyereke otthon, elvált a férjétől, és ez a 3. szerződése.. Ja, és e mellett nem szeret itt lenni és naggyon hangulat ember! Ezek tudatában gondolhatjátok, mennyire nehéz néha vele dolgozni. Tud kedves lenni, és meglepődött, mikor mondtam neki, hogy az elején szinte féltem tőle.. Asszem’ kedvel, bár néha elgondolkozom, milyen lenne, ha nem kedvelne! :)

Minden látszik az arcán, nem is akarja palástolni, ha valami nem tetszik neki – szerintem mindenki ismer ilyen típusú embert.. Az élet valószínűleg megkeményítette, mondta, hogy nem tervezte, hogy 24 évesen teherbe esik.. Gondolom, azt sem tervezte, hogy elválnak a férjével egy évvel a gyerkőc születése után – bár ezt így kifejezetten nem mondta! :) SZÓVAL, nem könnyű vele dolgozni, nem egy türelmes típus, nem szereti ha nem úgy folynak a dolgok, ahogy megszokta, szóval tud nekem nehéz perceket okozni, ha éppen nem csinálok valamit olyan gyorsan/ügyesen/szisztematikusan, mint ő.. Ezt leszámítva jó itt lenni – meglátjuk, hogyan tovább! :)

Képzeljétek, tegnap túlestem az első hajón töltött (kisebb-nagyobb) viharon! Délután Cozumelben (most látom, hogy következetesen CoNzumelnek hívtam eddig..bocs!:) )már esett az eső, vagyis inkább zuhogott, de mire vissza kellett jönnünk a hajóra, abba is hagyta. A vacsora vége felé kezdtük érezni, hogy eléggé mozgunk.. A zárásnál már röhögtünk magunkon, mert nagyon furcsa érzés! 

Hasonlít azokhoz a Hordóban eltöltött percekhez, amin kiskorunkban(?) játszottunk a vidámparkban.. Ami folyamatosan mozog, neked meg talpon kell maradnod, át kell jutnod a túloldalra, és közben felfordul a gyomrod.. Na ez is valahogy ilyen volt, megfűszerezve egy kis „részegség-érzettel”. Minden mozog, nem tudsz egyenesen járni, elveszted az egyensúlyodat.. Nem volt persze naagy kilengés, de azért mozogtak az asztalon a só-borsszórók rendesen, és egy két embernél előjött a tengeri betegség.

Munka után felmentünk a Crew Barba, mert Salsa este volt. Egy sört ittam meg, de egyszerűen nem tudtam járni.. nagyon furcsa, és egyben vicces érzés volt. Táncoltunk, egyszercsak megmozdult alattunk a talaj, kiestünk a ritmusból, és csak inogtunk.. Vicces – bár mondom, volt, aki a wc-n töltötte az estét.. :S

Anikócsk’ kérte, hogy írjak a kabinomról.. Tulajdonképpen legegyszerűbben úgy tudnám leírni, hogy ’a célnak megfelel’! :) Azt ugye már írtam, hogy horvát lánnyal lakom együtt, Helenának hívják. Már lassan 3 hete vagyok itt, de eddig szerintem 2-szer töltöttünk együtt huzamosabb időt a kabinban. Általában mikor valamelyikünk végez, másikunk már/még dolgozik, vagy pont az ajtóban találkozunk, vagy valamelyikünk már/még alszik, mikor a másik elmegy/érkezik.. Szóval vicces! Bár, őszintén szólva nem bánom – csak a beszélgetés miatt -, mert egyszer azonos időpontra kellett elkészülnünk.. A szabad hely a kabinban kb. 3 négyzetméter, szóval ott ugráltunk, és ütköztünk harisnyában/melltartóban… Röhögtünk, de azért annyira nem rendszeresíteném a dolgot! :)

Szóval a kabin, mint írtam, lányos, van 10-15 percenként fújó illatosítónk (most pont valami fahéjas illatú), foszforeszkáló (vagy fluoreszkáló?!)(=fényre feltöltődő, és utána világító) csillagok a mosdó fölötti tükrös szekrényen, matricák mindenfelé halacskákkal, rákocskákkal, kishajóval… :)

Amúgy az egészet úgy kell elképzelni, hogy ha kinyitod az ajtót, pont rányitod a mosdóra (bal oldal), jobb oldalon meg ott van egy két ajtós (=két személyes) akasztós szekrény, alul-felül polccal. A szekrény mellett tovább egy íróasztal, 2-2 fiók személyenként, az asztalon a tv (+illatosító, ami mindig arcon fúj.., + szárított rózsák). Az íróasztal fölött egy polc (ez is felezős, jobb oldal Helenáé, bal az enyém). Ahogy az íróasztal-polc véget ért, már ott is van az ágy (emeletes, felül én, alul Helena – alatta 1-1 fiók a fehérneműknek). Szóval az ágy merőlegesen van az ajtóra.. Remélem elég részletesen leírtam, hogy is néz ki a szoba. Ja, és van mindkettőnknek függönye az ágy fölött/mellett, amit el lehet húzni, mert ha eltérő az munkabeosztás, ami nálunk teli találat, nem olyan jó a mély álomból arra kelni, hogy valami az arcodba világít, mert megjött/megy a másik..

Ja, és a tv-nk is nagyon jó! Van rajta vagy 40 csatorna, ebből olyan 15-20 a Carnival adója. Ez annyit jelent, hogy van olyan csatorna, ami folyamatosan mutatja, hogy mi történik a színház teremben, vendégek főtermében (délelőtt az előző estét): játékok a szerelmesekkel („mennyire ismeritek egymást”), bűvész show, énekes előadások, szépség verseny/tehetség kutató a vendégeknek, stb.. Van még „Security chanel”, ahol folyamatosan vetítik, mit kell csinálni, ha vki elájul; mit hordj, ha fested a falat; mennyire fontos a kézmosás.. Vicces „csapatösszekovácsoló-jóhangulatú-műfilmek”! Meg van egy csatorna, ami mutatja, hogyan készítenek a house keeper-ek törülközőből elefántot, meg ilyesmit! :) (majd lefotózom őket, nagyon jópofák!). Ja, meg van olyan csatorna is, amin mutatják, merre járunk, mint a repülőn, és közben szól zene. Van amin csak zene szól, meg WindowsMediaPlayer-háttér.. Szóval van itt minden! :) Az „egyetlen” baj a tv-vel, hogy nincs távirányítója – jobban mondva nem működik – és a hangerő gombbal is gondok vannak. Nincs olyan, hogy hangosabb vagy halkabb. Csak a „halkító gomb” működik, és azt nyomogatva néha ordít, néha néma, néha éppen hogy szól, és NÉHA megtalálod az emberi hangerősséget.. :) De már egész megszoktam! :) Mindig megy, ha más nem, a zene – valami kell, azért ez a kabin mégis csak egy doboz, ami hangok nélkül eléggé lélektelen lenne.. :)

Na, ennyit mára – megyek kicsit szundizni, mert 1 óra múlva lesz egy meeting az új nagyfőnökkel, aztán jönnek az olaszok a vacsira – úgyhogy kell az energia!

puszi mindenkinek

Beach a javából..

Ismét itt vagyok, ezúttal (ismét) Mexikóból jelentkezem! Egy isszonyat jó szálloda medencéjének+ az óceán partjának teraszán ücsörgök, üvölt a spanyol zene, mindenki fürdőruhában, tűz a nap, még a poharam is izzad... :)

Tegnap ugye volt egy lunch-off-om, így ki tudtam menni a Kajmán-szigetekre! Elsőre csak sétálgattunk, meg neteztünk – állítólag nem is lehet nagyon mást! :) Turista-paradicsom, minden tele van ékszer/szuvenír/duty-free boltokkal! :)

A magyar könyelővel, meg a munkatársával mentünk ki – jó volt kicsit szárazföldön lenni! :) Gyönyörűek ezek a helyek egyébként, amelyeken járunk! A fényképeken láthatjátok – hozzájuk sem nyúlok, tényleg ilyen színes/kontrasztos minden! :)

Időközben megismerkedtünk a magyar lánnyal (Anikó – mely nevet itt NEM tudják kimondani!! Így mindenki Aninak hívja! :) ). Képzeld Jucmók, a Kohl Károlynak egy jó barátja, együtt dolgoztak – kicsi a világ! :) Szegény érzékenyebb talán, mint én (?), de már benne most megkérdőjeleződött, hogy jól döntött-e. Na, meg más infókat is kapott a cégtől, aki kiközvetítette, mint ami itt van (pénz, munka, beosztás). De örülök, végre van egy panzana-m (így hívják azt a társadat, akivel egy országból érkeztetek – panzano a fiú! :) ), jó néha magyarul, egy lánnyal beszélgetni! Bár pont a tegnapi meetingen Wilson – a közvetlen nagyfőnökünk – kijelentette, hogy nem szabad az anyanyelvünkön beszélgetni egymással, mert ez olyan, mintha a vendégeket/többieket beszélnénk ki! Hm, hát vicces! :)

A hangulatom még mindig ingadozó! Az még nem fordult meg a fejemben, hogy „HAZA AKAROK MENNI”, mint a többieknek, de nekem is hasonlóan vannak rosszabb napjaim! Hogy ezt a 8 hónapot még megcsinálom, de soha többet! Aztán néha úgy gondolom, hogy furcsa, de jó itt, maradok még egy szerződésre! Jah, most esett le, hogy nem is mondtam még nektek, az első szerződésesek többnyire 8 hónapot maradnak – bár az egyik lány azt mondta, hogy „akkor hidd el, hogy tényleg mész, ha már a gépen vagy!”. Szóval semmi nem biztos itt, csak az, hogy szerdán ágyneműhúzás van, és ha meghallod az „alpha team, alpha team” mondatot a hangosbemondóban, akkor tűz van a hajón! :)

Még mindig a staff messben vagyok, bár tegnap be kellett segítenem a captain’s mess-be! Hát, nem kívánom senkinek. Sokkal kisebb a pörgés, hiszen itt csak a kapitány (+család, esetleg barátok) esznek. Éppen ezért az egész csak egy kis szoba, mint az én régi szobám, benne van egy asztal, és ennyi. Tegnap az volt a feladatom, hogy legyek ott, és töltsek után, ha elfogyott a bor, vagy a víz.. Hát, én ilyen kellemetlent régen éltem!! Ott van a kapitány, meg a családja egy akkora helyen, mint a nappalijuk lehet, és ott állok én, és..várok! Brrr…nagyon rossz volt! Mintha ők zavarnának engem, én zavarnám őket.. Időnként elmentem az egyik szekrényhez, letöröltem a vízcseppeket, áttettem a salátalevelet balra, aztán vissza jobbra, de egyébként csak ott kell állni! :S Nem vágyom vissza – a staff mess-ben pont kezdem megtalálni a helyemet! Sikálunk, súrolunk, rohangálunk mint az őrültek, de legalább nincs az a kínos csend, és a karót nyelt légkör..

Képzeljétek, tegnap mellém huppant egy srác ebéd közben, már kezdtem érezni, hogy "nee..", mikor megkérdezi, hogy "Te ugye magyar vagy, ugye?!", mondom igen. Akkor hallgassam már meg ezt a zenét, mert ez szerinte magyar, és nem tudja miről szól...  Erre a fülemre teszi a fülhallgatóját, és megszólal egy NOX szám... :) Mindenhol ott vagyunk! :) Egy román lány mutatta a srácnak, aki peruból való... :) Összekavarodtak és a lány búcsúzáskor áttette a ipodjára a zenét, hogy egyszer majd megérti... :) Ez az:

Na, egyelőre ennyi - most megyek az óceánba! :) Pusszik

Passed

Örömmel értesítek mindenkit, hogy sikeresen letettem a vizsgámat! :) Ez egy afféle „biztonságos élet a hajón”-vizsga. Mi van, ha hallod a hangosbemondóban, hogy „Alpha Team, Alpha Team”, vagy mit kell csinálni, ha vízbe ugrik/esik valaki.. Ilyenek! Gondolhatjátok, hányszor forgattam a Mindenttudó kiskönyvet abban az iszonyat’ sok szabadidőmben.. PLUSZ, azt mondták Tamásnak, hogy a vizsga elmarad, mert nem volt teljes trainingünk, szóval hagytam az egészet! Erre reggel kiderül, hogy 2-kor vizsga! Gyorsan átolvastam a dolgokat, de semmi nem maradt meg abból, hogy mi van, ha 7 rövid, 1 hosszú hajókürtöt hallok, vagy milyen színű lángja van az elektronikai meghibásodás miatt keletkezett tűznek!? :D

Bementünk a terembe, levetítettek egy tanító-filmet erről az egészről, aztán amerikai feleletválasztó-teszt, majd személyes beszélgetés! Nah, gondoltam, ez szép lesz! A tesztnél még volt gondolkodási időm, volt amire emlékeztem, 1-2 dolgot meg valahogy kilestem a papírkámból, de sorban állva már hallottam, hogy személyesen is ilyeneket kérdez – és egyikre sem tudtam a választ… :S Odamegyek az olasz tiszthez, rám néz, kérdezi „hey, how you doin’?” – NEM Joey-s hangsúllyal, de naggyon hasonlóval! :) „Fáradt vagyok?! Honnan jöttem?! Hungary?! Miért nem ettem?! Nah, jól van! Tudod hova kell menned, ha vészhelyzet van?! Oké, menj enni!” ENNYI!! :D

El sem merem mondani a többieknek, hogy meg sem nézte a tesztet, és egy kérdést sem tett fel – mert van egy-két ember, akit nem engedtek tovább, meg kell ismételnie a vizsgát.. Erre tőlem meg semmit nem kérdez, csak flörtöl! :) Most örülök, hogy mindenki odavan a grübedlimért (van, aki „Dumple”-nek hív:D) /és hogy mindenki ’ki van éhezve’ ezen a hajón! :)

Szóval ennyi a nagy történés, már hivatalosan is alkalmazott vagyok! Lehet gratulálni!! :)

Amúgy a hajós életet egyre jobban megszokom! Eddig nem voltak szerencsére rossz napjaim – vagyis az elején („elején”?! Hiszen még mindig ott vagyok.. :) ) volt olyan nap..tudjátok, amikor úgy érzem, hogy „ez nem az én napom”.. Amikor nem történik semmi rossz, de nem érzed jól magad a bőrödben..

Mostanában – ugyan nem változott semmi, de egyre kevésbé szenvedős az egész. Persze, a munka továbbra is sok, a szabadidő meg kevés, de egyre jobban megismerjük egymást/egyre több embert ismerünk meg.. Már felismerem a vendégeket, és kb. emlékszem, hogy mit szoktak rendelni! Bár eléggé zavarba ejtő, hogy mindenki tudja a nevemet, én meg csak pár emberét..(itt a hajón megszokott, hogy mindenki mindenkit a nevén szólít.) Az meg ugyebár elég vicces, hogy ő köszön, hogy „hi,Petra” én meg „Hi,….” és próbálok rálesni a névtáblácskájára.. :D De rajta vagyok, hogy az állandók nevét megtudjam valahogy!

Képzeljétek, elkezdtem angolul tanulni! :D Van egy trainie center a hajón, ahova lemehetsz, és vannak könyvek, játékok, számítógépek, és tanulhatsz nyelveket! Tegnap lementünk az egyik román sráccal, aki nem tud olyan jól angolul, és tanultunk egy kicsit (a rendszert ROSETTA-nak hívják, ha valakit esetleg emlékeztet ez a név vmire! :) )! Annyira szerencsére nem vagyok elveszve, de sok szót felejtettem, „próbálok jobb lenni”, úgyhogy tanulok kicsit! Ha ezzel végzek, ami sztem gyorsan bekövetkezik, elkezdem ugyanezt olaszul! Ami tudás amúgy sem jönne rosszul, mert várhatóan hamarosan áttesznek az Officer mess-be, ahol sokkal kevesebben esznek, de többnyire csak tisztek és csak olaszok! Úgyhogy addigra próbálom kicsit visszaszedni magam – hála istennek azért annyira nem vészes a helyzet, ha kicsit foglalkozom vele, biztos visszajön – jobb dolgom úgysincs! :)

Az éjszakai élet itt „nem az igazi” amúgy.. Úgy értem, arra számítottam, hogy óriási party-k lesznek, mindenki részegen ugrál, stb.. Ehhez képest eddig lightos sörözések, beszélgetések, ücsörgések voltak! (Egyszer volt egy kareoke-este, ahol, mikor felmentem 2 elhaló hangú vietnámi énekelgetett…amúgy sehol senki! :D)

A crew/staff-rész egyébként sokkal kisebb/rosszabb/szegényesebb, mint ahogy leírták nekünk! Van egy úszómedence ugyan, de akkora, mint az ágyam kétszer, van konditerem, de akkora mint a szobám kétszer, és van a crew bar, ami…akkora mint a kislakás(om). (Már akinek mondanak valamit a fentiek.) Lényeg, hogy nem nagy pukkanás – bár arra, amennyi időt szabad tevékenységgel töltünk, tökéletesen megfelel! :) Sajnos még nem volt kedvem/energiám felmenni a konditerembe – bár kondizunk eleget a sok rohangálással, lépcsőzéssel – meg eddig nem tudtam rávenni magam, hogy az egész napos munka után visszabújjak egy zárt cipőbe.. :S :) (Már sokkal jobb a lábam egyébként, de azért még érzem rendesen!!)

Ami hihetetlenül gyönyörű a hajón, az az égbolt éjszaka!! Általában kifekszünk a dekkre (a crew barból nyílik a „crew terasz”) és mivel kint vagyunk az óceán közepén, semmi nem zavarja meg a totális sötétséget – így ezernyi csillagot lehet látni… :) Gyönyörű szép! Kint fekszel a csillagok alatt, a levegő még meleg, a söröd még hideg… :) Asszem’ erre vár mindenki egész nap! :)

Ma jött egy új magyar lány – mondtam én, szaporodunk, mint a gomba! :) Meglátjuk milyen, még nem ismerem..

Most itt vagyok Eszterrel, a könyvelővel a Cayman szigeteken egy net-kávézóban, lunch-offom van, szóval 9-től 17-ig szabad vagyok! :)

Jah, és az a hír járja, hogy november-decemberben irányt váltunk, és átmegyünk Los Angelesbe! :) Örülnék, ha addig itt maradnék – mert az a hír is járja, hogy az európai dolgozókat át akarják rakni a Magic nevű hajóra, ami többnyire Európában hajózik (Horvátország, Spanyolország, Barcelona…). Meglátjuk, hogy lesz! Mentem, puszik! :)

Újabb beszámoló

Halihó,

itt nálam minden rendben, bár egyre keményebb.. Vagyis tulajdonképpen nem változott semmi, csak beállt a napi rutin: 6-kor kelek, 6.15-kor kezdek, olyan 9.30-ig dolgozom, 10.15kor kezdődik az ebédeltetés, tart olyan 14-ig, aztán jön a Hosszú szünet, 17.15-kor kezdődik a vacsi, tart olyan 22-ig, aztán vége a napnak, és „csináld a saját dolgaidat”.  Na kössz!! :)

Még csak 1 hete vagyok itt, szóval lesz ez még jobb is, még vannak trainingek, meg vizsga, meg szaladj el oda leadni ezt, ide felvenni azt, ezért jön ki ez az iszonyat kevés szabadidő… Szóval később lesz olyan, hogy reggel / este szabad lehetek – bár pont most készül felmondani két lány, akiknek elegük van (a románok-bolgárok) – szóval lehet, hogy emberhiány lesz… :S

Mindenesetre ez az egy hét, amit itt töltöttem, több hétnek tűnik pillanatnyilag, a napok csak úgy röpülnek..és mégsem! :)

Mindenesetre már ki tudtunk szállni Conzumelben, turista-paradicsom, mindenhol őrült/részeg emberek, hangos zene, nádtető, tengerpart, fonott bútorok, lounge-zene… 

 Hamarosan fizetés van, úgyhogy „gazdag leszek”, veszek net-kártyát (just in case).. Azért a net cafféban mégis jobb, és olcsóbb! Meg veszek mosószert, meg harisnyát – milyen izgalmas életem van! :D

A lábam továbbra is fáj, de már kezdem megszokni! :) Ma jött egy új magyar srác a staff messbe – hamarosan benépesítjük a hajót! :) Úgy értem, sokan leszünk magyarok, nem úgy hogy… mindegy! :) Nem túl okos fiú, bár biztos (remélhetőleg) gyorsan felveszi a ritmust, mert pillanatnyilag nem éppen gyors.. Ez pedig egy már amúgy is késéssel kezdett zárásnál nem túl jó pont – mindenki menni akar a szünetére, amint lehet!!

Az irántam való érdeklődés vészesen közelít a sexual harassment-hez.. Mindenki tudja a nevem, kacsintgat, integet… Hangyányit frusztráló – kicsit lennék azért európai-földön, ahol nem számítok egzotikumnak.. Nem is merek már körbenézni, hogy ki van bent az étteremben, mert mindenki figyel! Mindegy, csak megszokom! Vagy jön valami Frissebb Hús, és én leszek az ’Old cow’ (ha látta valaki a 'Someone like you'-t! :)

Nah, ennyi egyelőre, mivel a napjaim elég monotonon telnek, nem nagyon tudok mit mesélni!:)

Jah,de! Egy dolog van, amit el akartam mondani.

Egyik nap épp törölgettem a poharakat az étterem-részen, amikor a mögöttem lévő asztalhoz leült 3 ember. Az egyik csaj iszonyat módon elkezdett panaszkodni, hogy „nem arról volt szó, hogy ilyen és ilyen beosztásban dolgozik, és ő nem is érti, és miért nem lehet tartani magukat a megbeszéltekhez, és neki ebből elege van…” Csak néztem ki a fejemből, törölgettem a poharakat, és elgondolkoztam, hogy ilyen fantasztikusan pozitív hozzáállással akár magyar is lehetne. Erre elkezdenek az ételekről beszélni, hogy „náluk otthon nagyon kedvelt a paprika, mert minden ételbe azt teszik, mert a mi, magyarok..”.. Mondom, NEM HISZEM EL!!! Döbbenet, hogy az ázsiaiakat a fényes hajukról, az íreket a szeplőikről, a magyarokat meg a sopánkodásukról ismerik fel… Szóval emberek, ne elégedetlenkedjetek! :) Ha nem jó, tarts ki, tanulj belőle, lesz jobb is! Vagy lehet, hogy ha egy kicsit más szemszögből nézel rá, máris jobb! :) Huh, de bölcs leszek, mire hazamegyek! :D

Megyek is, fürdök egyet az óceánban, ha már itt vagyok! :)

puszi mindenkinek!!

Welcome aboard..

Kedves Mindenki!

Nem is tudom, hol kezdjem… Gondolhatjátok a nagy csendből, hogy megérkeztem a hajóra és dolgozom!:)

Miamiból reggel 5kor indultunk Tampába (nem is tudom, melyik napon volt az…) az egyik magyar sráccal, Tamással, buszoztunk vagy 6 órát.. (@Nóri: Olyan úton mentünk, mint Tunéziában, vagy South Padre felé.. Sehol egy kanyar, csak egyenes út.. Szerencsére a sofőr MOST nem aludt el! :) )

Megérkeztünk az óriás monstrum mellé, mint kiderült ISPIRATION, nem Immagination a hajó neve, sebaj! :) Sorba álltunk a tűző napon, csekkolták a bőröndöt, a kézi poggyászt (mint a reptéren), de már megkezdődött a folyamatos mosolygás, kacsintás, „first contract?!” (első szerződés) kérdés-sorozat! Mivel mindenkinek volt egyszer első napja, kb. érezhették, mennyire elveszettnek és megszeppentnek érezzük magunkat. :)

Belépés, ismételt bőrön-átvilágítás, száz oldalas szerződés aláírása, minden oldal szignózása… Aztán jött a supervisor, megmutatta a kabinunkat – egymás közelében vagyunk kb.. Végigszaladtunk a részlegeken (mosoda, „ide kell jönni az egyenruháért”, „itt fogod felvenni a fizetésed”…stb) – gondolhatjátok, mennyit jegyeztünk meg belőle. Próbáltam memorizálni, hogy „ok, akkor ha a liftből kilépve a piros széket látom, akkor jó helyen vagyunk”,”ha a lépcső mellett van a 340-es kabin, akkor jó az irány”… Mondták, hogy van egy kis szabadidőnk, majd lesz egy eligazítás 1 óra múlva.  Gondolhatjátok, mit tudtunk ezzel kezdeni 1 órával a hajóra lépés után?!.. J Se egyenruha, se kitűző, így a vendég-tér felejtős; a kettőnk kabinján kívül nem ismertünk semmi más helyet, csak a „Crew Lounge”-ot, ahova műszak után mennek lazulni a dolgozók – így  tulajdonképpen csak este van élet, és nyit a bár, addig csak az idegesítő neon fény világít, és az állott alkohol szagát érzed! J Megpróbálkoztunk a szabadtérrel is, ami a Lounge-ból nyílik, de annyira baromi meleg volt, és vakító napsütés, hogy nem bírtuk sokáig.. Szóval elmentünk a  „Crew Mess(room)”ba, ami az „aljanép étkezőhelye, svédasztallal. Ott mulatoztunk vagy egy órát, eligazítás, kaptunk kitűzőt, elindultunk vadászatra az egyenruháért (mellény egy helyen, ing egy másikon, öv egy harmadikon), próbáltuk memorizálni, melyiket melyik alkalomra kell felvenni.. Aztán eligazítás, információk tömkelege, bőrönd vadászat (ami szintén nem volt egyszerű).

Az egész hajó egyébként nem vészes! 1. nem olyan óriási, mint gondolná az ember – pár perc alatt átérsz az Aftból a Forwardba (hátulról előre – TANULJATOK! :D). Szóval ezzel nem is lenne gond. DE az egész olyan labirintus-szerűen van megoldva..Mindenhol 80 fokos dőlésszögű lépcsők (Anya, te lehet, elvéreznél! J), sea day-en zárt, egyébként nyitott ajtók, útvonalak… Szóval ez a káoszos része. Szűk a folyosó, de csak a kabin-részén, egyénként kell a hely a különböző tároló kocsiknak, meg az 5 napra elegendő alapanyagnak..

SZÓVAL, beszereztünk mindent, ettünk.. Már este 6 volt eddigre, így megkerestük a supervisorunkat (ebből is van száz, egyelőre nem is tudjuk, kinek engedelmeskedjünk, így mindenkinek engedelmeskedünk – jó munkaerő lehetünk! :D) Mondta Michael, a közvetlen felettesünk (az egyik), hogy gyorsan öltözzünk át az „arany mellényes szerkóba”, és jöjjünk dolgozni! Lerohantunk, röhögtünk egy sort egymáson – mivel egy két dolog nevetségesen kicsi vagy éppen nagy volt ránk – aztán elindultunk dolgozni.

Nem nagyon tudom leírni, pillanatnyilag mi is a dolgom (Tamást közben átrakták a Crew Messbe). Én a Staff Mess-ben dolgozom most. Asszem’ a lényeg az, hogy ennél még van feljebb 2 + a kapitányi szint – így itt azok az emberek esznek, akik magasabb szinten vannak, mint a konyhai dolgozók, takarítók, szerelők, de még nem olyan magasan, mint a több csillagos, fehér ruhás tengerészek! Svédasztalos nekik is a reggeli-ebéd-vacsora, de van egy állandó menü is, amiből lehet rendelni tőlünk,mi meg továbbítjuk a szakácsnak.

A dolgunk tulajdonképpen annyi, hogy rendbe szedjük/tartsuk az étkezőt, mindig legyen minden, mindig legyen rend, mindig legyen felterítve (csak egy szalvétába csomagolt kés-villa, pohár és jeges víz) és leszedve az asztal. Kell pörögni rendesen, mert folyamatosan rohangálni kell ételért, evőeszközért a konyhába, meg az asztalok között – de azért belehalni nem kell. Asszem max. 30-40-en ehetnek egyszerre.

Ez a második napom, vagy két és feledik, de még mindig kérdezgetek. Megvan a rendszer, és nem mindegy, mit-honnan-hova teszek, viszek, veszek.. :) A lábam sajnos nagyon fáj (azt mondják, hogy ez normális 1-2 hétig). Pedig kényelmes nagyon az egyen cipő, de a nagylábujjam elejét,meg a kisujjam szélét nyomja – pedig nem kicsi, csak biztos fel kell vennie a lábam alakját.. Türelmesen és összeszorított fogakkal várok! :)

Ezen az első héten vannak tréningjeink is, mit hogyan hol, hova szaladj, ha az ’egy rövidet, 7mp-es hosszú vészjelet hallod’, stb… Pénteken írunk belőle tesztet, és aztán tuti megfeleltünk! :)

A hajós élet egyébként szerintem kibírható. Van két magyar srác régebbről, akik azt mondják, hogy az elején tényleg eléggé leterhelnek minket, de később azért lesz szabadidőnk. Most ez annyira nem mondható el – bár talán nem is nagyon tudnánk még mire használni.. A mostani beosztás szerint 6.30kor kezdünk a reggelivel, utána van 1.15 perc szünet, aztán ebéd, majd 4 óra szünet, aztán vacsi, aminek 21.30-kor van vége,így a napi munkának is. Persze ezek hozzávetőleges idők, mert eddig időben még nem végeztünk – mindent ismét hipertisztára varázsolni, mialatt a későn érkezők javában esznek, beszélgetnek.. Szinte lehetetlen! De lesz ez jobb is biztos! Pillanatnyilag nem halok bele! Persze sok, de úgyse nagyon van még más program! :)

A munkatársak 90%-a fillippínó, vagy valami húzott szemű kisember! Sőt, megkockáztatom, hogy a hajó 920 fős személyzetéből talán ha 50-60 fehér ember van!! Nagyon durva! Mindenhol spanyol felirat is van; ha megy a Crew Mess-ben a tv ebéd közben, van hozzá spanyol felirat. Minden eligazításon és papíron felhívják a figyelmünket, hogy mennyire fontos a kézmosás, sőt, még tippeket is kapunk, hogy a legjobb! :D Egy szó mint száz, nem európai embereknek találták ezt ki! :)

 Ennek egyik hátránya (vagy előnye?), hogy itt egy fehér ember (értsd: nő), olyan egzotikum, mint otthon egy félvér! Eddig nem is tudom, hányan kérdezték meg, van-e férjem, gyerekem/barátom; húú, de csinos/szép, stb vagyok… Örülök azért, hogy többnyire még Tamással együtt mozgunk – komolyan frusztráló, hogy belépek a Crew Messbe, és megáll a levegő… :S J Voltam én már Chica, Mamacita, Sexy..Az eddigi legnagyobb bókot egy szintén húzott szeműtől kaptam, aki egész egyszerűen elém állt, és mint egy farkas, elkezdett vonyítani, és utána jelentőségteljesen kacsintott… :D

Itt a magyar nem fehér holló – Hungary feliratot látva kérdezik is, hogy „Budapest?!”. Volt már Gulash, és Chicken Paprichas is a menüben. :)

Most egyébként nincsenek olyan sokan. A konyhán dolgozik velünk egy román srác, Greg’, aki folyékonyan beszél magyarul. Általa megismertünk még két junior waiter srácot, meg egy Housekeeper nőt. Meg első nap felvittek minket a Maitre D’ie főfőfőnökhöz,neki a titkárnője/asszisztense is magyar. Minden főnök mondogatta, hogy csak tartsunk ki, dolgozzunk, a többi rajtunk múlik. Sokan biztosan nem számítottak ilyen kemény/sok melóra – Romániából van az én csapatom nagy része, és már mind mondják, hogy haza akarnak menni – pedig csak 3 hete vannak itt… A magyar srácok is mesélték, hogy ők 4 hónapja vannak itt, az alatt haza mentek vagy 6-en.. Meglátjuk, tényleg haza mennek-e a románok, de azért ez mutatja, hogy nem egyszerű ilyen terhelés mellett itt lenni…

Amúgy – leszámítva a nőcsábász tekinteteket – mindenki kedves és segítőkész! Nagy barátok nem lettünk – bár Greggel, a magyar-románnal mászkálunk, meg az egyik haverjával, de egyelőre nem csaptunk bele a társasági életbe – műszakon kívül. Bár, holnap után lesz egy kareoke-est, amire megy a bagázs…

Nah, egyelőre ennyi, biztos sok dolgot kihagytam! Most internet-kávézóban ülök, a hajón még annyira nem rendezkedtem be, hogy vegyek net-kártyát, és még fizut se kaptunk, szóval egyelőre ritkák lesznek a jelentkezéseim! De rajta vagyok, hogy minél gyorsabban felfedezzek mindent!

Bátor dolog 3nap után kijelenteni, de most úgy érzem, bírni fogom! :) Szeretni nem biztos - elég nehéz ennyi akcentusos emberrel kommunikálni, de rajta vagyok, hogy megoldjam!:)

Hamarosan jelentkezem, sok puszi mindenkinek, aki igényli!!!! :)