Tampából, röviden

Sziasztok,
a szokottnál most sokkal rövidebb leszek, mert csak pár percem van! Éppen Tampában ülök egy cukorka bolt előtt, és sok sorstársammal együtt csokit majszolva netezünk! :)

Ma indul egy újabb cruise - este megkapjuk az új beosztást, remélem, végre áthelyeznek... Ma két kiszállítás erejéig fel kellett ugranom a room service-be reggel, mert busy volt.. Két kiszállítás, és 8 dollár... Tegnap meg megkaptuk a két cruise után összegyűjtött és leosztott borravalót, 5 dollárt... 20 perc alatt 8 dollár, vagy 11520 perc alatt 5 dollár?!.. Szóval mozdulnék már! :D
A mostani cruise egyébként charter járat, ami itt annyit jelent, hogy lefoglalták. Most musician band-ek jönnek, még nem tudom kik, de elvileg híresek - bár lehet, hogy a tampai lakosoknak, nem az európai crewmembereknek! :D

Tegnap volt a kapitány szülinapja (csak hogy lássátok, ki is ő: a baloldali pasi az, a jobb a chief eng.), 23.55kor be is tudtuk zárni az ajtót utánuk, 6.15-kor kezdés... :S Szóval most szaladok is vissza a kabinomba, és szundizok egyet! Hamarosan jelentkezem!

puszik

A férfiak a szőkéket szeretik

Kedves mindenki,

ismét eltelt egy csomó idő, én meg nem írtam! Bocs, tudom, hogy „izgalmas” résznél hagytam abba…

Szóval, először is, a fiúk, akik lekésték a hajót, megvannak. Egy egészen filmszerű történettel álltak elő (ami valószínűleg igaz).

Röviden: béreltek egy autót, aminek rossz volt a kulcsa – kicsit meg volt hajolva. Elkocsikáztak egy kihalt beach-re, kulcsot nem birizgálták, ott hagyták; ugráltak a vízbe, napoztak, mikor mentek volna vissza az autóhoz, nem találták.. Elindultak két irányba, pár száz méterrel arrébb megtalálták az autót, törött tükör, kulcs nincs meg… Elkezdtek mindent összeilleszteni mindennel (úgy értem, kábeleket), valahogy beindult a kocsi, de kb. 100 méter után megállt – a Valaki, aki eltulajdonította a járművet, a benzint is elhasználta (kedves!). Szóval elkezdtek stoppolni. Mexikóban. Gondolhatjátok, mindenki visszaintegetett az „integető fiúknak”, „Partyyyyy”-t üvöltve… :) Ők  meg a tűző napon, víz nélkül, benzin nélkül… Ekkor már lekésték a hajót. :S Aztán szerencsére arra járt egy motoros, aki kb. 10-szeres áron eladott nekik valahány liter benzint, így vissza tudtak jutni a civilizációba. A parton van egy állandó iroda-szerű valami, ahol jelentkeztek, hogy élnek. Kiderült, hogy a parti őrség, a mexikói rendőrség és a crew-security földi csapata is őket keresi – nem annyira biztonságos móka elveszni Mexikóban. Rendőri felvezetéssel visszavitték az autót – elmagyarázták mi történt, jegyzőkönyv, aztán rendőrautóban visszavitték őket a már csak rájuk váró Destiny-re (ekkor már sötét volt, és vagy 1,5 órát várt rájuk a hajó). Mindenki (vendégek, dolgozók) az open decken állt, és fütyültek nekik, sürgették őket.. Rolandnak elszakadt a flip-flop papucsa, mezitláb, izzadtan, security-kel körülvéve szálltak fel a hajóra. Ott ismét elmesélték, mi történt, jegyzőkönyv ismét.. Adtak nekik egy kabint, és elindultak Miami felé. Az út 2 nap volt, aztán átrepültek Miami-ból Tampába hozzánk.

Persze itt is újra el kellett mondani a sztorit, jegyzőkönyv, crew id-t elvették, és vártak a döntésre. Bejárták az összes főmufti irodáját – mindenki elsőre biztosította őket, hogy örülnek, hogy nem esett bajuk. Mostanáig nem zárult le a folyamat, de úgy néz ki, maradhatnak, és szerencsésen megúszták, csak a repjegyet kell nekik kifizetni.. Még meglátjuk, hogyan tovább!

Nekem a derekam szerencsére meggyógyult! Medical off-om másnapján este már nem fájt, így önkényesen leálltam a gyógyszerről, reggelre ismét nagyon fájt, úgyhogy el kellett fogadnom, hogy a doktor bácsi nem véletlenül mondta, hogy 10 napig szedjem a gyógyszert. Természetesen azért 10 napig nem, de 3 napig biztos szedtem! :) De nem fáj már, és ez a lényeg!

Ami viszont változás: nem vagyok már a kapitány felszolgálója. Medical off-omon az Anikó ugrott be helyettem – nem tudott szegény mást tenni, mivel én nem voltam, a kapitány meg éhes volt… Másnap jött a telefon, hogy legyen inkább ő a waitress. Először nagyon rosszul esett, kérdezgettem is, hogy valami baj van a munkámmal, vagy miért?! Mondta a Wilson (asst.maitre d’, a mi kis-nagy főnökünk), hogy nem, ne aggódjak, nem erről van szó, csak Valaki kérte. Gondoltuk, hogy a chef engineer, egy 50 körüli faszi, mert bele van szeretve Anikóba, folyton csokit hoz neki.. :) Eszter, a könyvelő mondta, hogy ne vegyem magamra, ritkán látnak szőke nőt, ennyi! :)

A kezdeti rossz érzésem után most már örülök, mert nem annyira szerettem ott lenni, túúúl karótnyelt munka-társaság az nekem, jobb nekem a hülye olaszaimmal az előszobában! :D És Wilson mondta, hogy ne bánkódjak, így legalább gyorsabban felmehetek! :) Szóval, remélem, hogy visszatérhetek végre a room service-be, mert kezd hosszúra nyúlni ez a visszatekintés..

Időközben jött egy új magyar lány, akit be kell tanítanom – asszem’ róla már jelentettem. Egy egészen furcsa lány ő.. Hogy teljen legyen a kép: duci, derékig érő, de boszorkányos(hullámos lenne, de kifésüli), gyorsan zsírosodó haja van, pattanásos arca, olyan szeme, mint ha húzott szemű lenne, és a természete…hogy is mondjam, elég Erős! Tudjátok, olyan típus, aki lány létére az „anyám azt mondta”, „le se szarom”, és hasonló nőies kifejezéseket használ. Ja, és 3 magyar lány, és egy Sara nevű külföldi lány társaságában magyarul mesél arról, hogy milyen szar ember a jelenlévő külföldi..ÚGY, hogy folyamatosan kimondja a nevét.. Szóval paraszt! Mondta is, hogy nincs sok lány barátja, mert nem nagyon szeretik a lányok… Hm..lány vagyok, megértem miért! :)

De AMÚGY egy kislány, aki valószínűleg a nagy szája ellenére anyuci szoknyája mellett nőtt fel, megvolt mindene – első Tampánál 100 dolcsit költött egy papucsra, és ruhára. Én szerintem amióta itt vagyok, nem költöttem ennyi pénzt! :) Na, jó, ez túlzás…de érzitek a kontrasztot! :D

Na, nem öregasszonyosodom tovább, abbahagyom más leszólását – ki tudja, hosszú ez a 6 hónap, lehet, hogy még a legjobb barátok leszünk.. DE pillanatnyilag nem vagyunk azok, azért is estem kicsit kétségbe, amikor a horvát szobatársam perui pasija fellépett a hajóra, igényeltek, és megkaptak egy páros szobát, így az új magyar lányt tették hozzám!! Szerencsére Anikóval már régebben megbeszéltük, hogy összeköltözünk, így 1 este után cseréltünk is, így most már Anikó a szobatársam! :) Mondtam is neki, hogy remélem, hamar megkapom a room service-t, mert most együtt kelünk, együtt dolgozunk, együtt vagyunk a szabadidőnkben, együtt alszunk.. Tartok tőle, hogy egy idő után sok lesz a jóból – nem vagyok az a „mindent csináljunk együtt típus”… :)

Szóval ennyi történt velem, és sorstársaimmal az elmúlt időszakban. Tegnap volt Payday, ismét kicsit gazdagabb lettem – holnap lesz ágynemű csere, kicsit tisztább leszek! :) Pillanatnyilag amúgy haladunk Mexikó felé – a fiúk egy hónapig nem tehetik ki a lábukat a hajóról – ez is a bünti része. Meg az, hogy ismét éjszakai műszakban vannak a crew mess-ben, a legalján mindennek…

Remélem következő bejegyzésemet ismét a room service-alkamazottjaként írhatom! :) Puszik mindenkinek, a világ minden pontjára! :)

Na, ki szolgál fel a kapitánynak?!

A cím ellenére azért pillanatnyilag nem vagyok olyan vidám.. Sajnos a hetek óta érzett félelmem, hogy a román lány, Elena, aki a kapitánynál szolgál fel, TÉNYLEG haza akar menni, beigazolódott.. Van otthon egy 8 éves lánya, akire anyukája vigyáz most (eddig igaz a történet), de mivel apukája beteg lett (ami szerencsére nem igaz),  így a mostani Tampában haza kell mennie.. A hazamenetel igazi oka, hogy nem szeret itt lenni – régebben volt már más hajótársaságnál, így tudja, hogy tud ez jobb/kifizetődőbb lenni..stb. Jah, és mivel 25 dollárja van csak – az összes fizuját elköltötte (ez sem igaz), így a repülőjegyre sem maradt pénze!... Okos lány – kifizetik neki a haza utat.

Szóval, mivel ő hazament „emergency-vel”=most azonnal, így persze, hogy csak én jöhettem szóba, mint új captain waitress. Reménykedtem benne, hogy Anikó, aki helyettem került az officer’s messbe, talán ő megy oda, de az a baj, hogy ő is csak 2-3 cruise óta van ott, és ha ő kerülne be, akkor egy még nála is újabbat kéne ki tenni.. Két új meg egy helyen, a sok éhes olasz között – káosz lenne.. 

 

Szóval én voltam a jolly joker. Valószínűleg meg fogom szokni/szeretni, mert a kapitány tényleg egy nagyon közvetlen, jó ember. Azt mondja, szemüvegben úgy nézek ki, mint a középiskolás matematika tanára, így már ’Teacher’-nek is hív! :) Ölelget, poénkodik, szóval nagyon jófej ember.. Külsőre egy két méteres, Emese-barna/fekete, jóképű férfiembert képzeljetek el, akinek olyan erős kisugárzása van, hogy nem is lehetne más, mint kapitány.. Nem is értem, hozzá miért asst. waitereket tesznek be.. Ott ha valami összekoccan, leesik, kilöttyen..hát az nem túl szép! Egy staff’s mess-ben kit érdekel..de a kapitánynál?! És mivel én nem voltam felszolgáló előtte, kicsit nagy falat ez nekem pillanatnyilag.. 

A napom így most a következőképpen néz ki (1,5 nap tapasztalatából):

Reggelire nem szokott lejönni kb. senki a C.Mess-tagjai közül (alap esetben 6-an esznek lent, most van három vendég is a fedélzeten), vagy ha igen, a külső O.Messben esznek, ott ketten vagyunk Anikóval, így ez nem probléma.

Ebédkor már lejönnek általában, de akkor ugyanaz a menü van, mint az O.Messben, így „csak” a rituálét kell tudni, a kaja a Galley-ból jön, úgy, mint mindenki másnak, csak nagyobb tányéron..

Vacsorakor viszont jön a kihívás – külön menüt gyárt nekik a cook, azzal fel kell menni a room service-be, ahol beírják, kinyomják szép papírra, fel kell menni a pastry cookhoz, hogy adjon a kapitánynak különleges kenyeret (talán nordian a neve?!), aztán lemenni, fehérbor-vörösbor-san pellegrino-spring water.. Várakozás, megérkezés, rohangálás, töltés (emlékezni arra, hogy ki iszik san pellegrino-t, ki springet, ki fele fele, ki szobahőmérsékleten, ki hideget, stb..), rendelés felvétel, jó esetben olyat rendelnek, amit a cook itt lent készít. Problémásabb esetben olyat, amit a vendég is eszik a Dining roomban, így fel kell hívnom a főnököt, hogy miből mennyi kell, ő felhív valakit magához a Staff messből a Main Galley-ba, hogy hozza le nekem a dolgokat. Persze egy időben kell szervírozni mindent, várakozás közben bent ácsorogni, és alkalom adtán utántölteni..

Jah, és a rituálé, mikor hagyom ott az alaptányért, mikor nem; mikor viszem el a felesleges evőeszközöket; mikor töltök újra, stb… Nem is gondolnátok, mennyi dologra kell odafigyelni…

PLUSZ tegnap formal night volt, ami az első sea day-t jelenti. Ilyenkor mindenki csinosba öltözik (nekünk is más ilyenkor az egyenruhánk), és ekkor extra menü, tuti mindenki lejön, későn jönnek, sokáig maradnak stb..

Szóval, pillanatnyilag kicsit stresszesen élem meg ezeket az alkalmakat – de remélem hamar belejövök. Hiába tudom, hogy kedves a kapitány, mégis kemény meló, hogy próbálom tökéletesen csinálni azt a szakmát, amit még nem sajátítottam el..elég idegőrlő sokszor.. Majd megszokom/megszeretem! :)

Most képzeljétek, medical-off-on vagyok. Ma reggel breakfast-offom volt, így csak 10-re kellett dolgozni mennem. Anikónak meg lunch-offja, így az ebédet egyedül csináltam volna.. Természetesen Murhy keményen közbeszólt!

Reggel felhívott az Anikó, hogy ma  van a havi Drill (ami próbariadó-szerűt jelent, felmegy mindenki a muster station-re a life jackettel, és jól elpróbáljuk, hogy mi történne ha süllyednénk, vagy bármi ok miatt el kéne hagyni a hajót). Ez alól Anikó és én felmentést kaptunk, mert a drill 9.30kor kezdődött, de nekünk 11-ig ki kell nyitnunk az ebéd miatt. Így nekem kellett elkezdenem nyitni a Petty Off.Messben, mert az új lány ment a drillre, Anikónak maradnia kellett a lunch off ellenére a drill végéig az Off. Messben.

Így 9.45 körül épp kászálódtam ki az ágyból, amikor rosszul emeltem a lábam, és úgy becsípődött a bal csípőm, hogy egy pillanatra csillagokat láttam. A zokni felhúzás nehezen ment, de egyébként nem volt bajom. Megyek, nyitom a POM-t, amikor már éreztem, hogy az alsó polcokhoz nem nagyon tudok lehajolni.. Eközben a 9.30-ra meghirdetett drillből 10.15-ös kezdés lett, én nyitom a petty-t, Anikó elment hátra az officer-zöldségekért, amikor egyszer csak beszól egy olasz hozzám, hogy áll a víz az off.messben. Megyek át, és látom, hogy a cipőm közepéig áll a víz. Van egy mosdótál-szerű melegítőkénk, ami ugyan úgy működik, mint egy elektromos-chafing. Alulra egy kis vizet engedünk a csapból, vannak benne melegítő csövek, elkezdi melegíteni a vizet, vízgőzt termel, ami melegen tartja a felette lévő rizst és levest. Mint kiderült, Anikó elkezdte ereszteni a vizet (kell 2-3 perc, hogy elegendő víz legyen benne), és.. elment a zöldségekért! :D

Szerencsére mindenki a drillen volt, így alig voltak lent. Jött vissza Anikó, meglátja, mi történt, és mint az őrültek, elkezdtük dobálni a tiszta, vasalt abroszokat a vízbe, hogy minél gyorsabban eltűnjenek a nyomok. Szerencsére Roland a segítségünkre sietett, mert sajnos én nem nagyon tudtam mozogni.. :S

Bevittem a felmosó vödröt,hogy valamennyit segítsek – de kb. olyan segítség lehettem, mint egy 5 éves gyerek. Csak pancsoltam a felmosófával a vízben, de megemelni, és nagyon kicsavarni már nem tudtam a derekam miatt… Közben én is hátramentem a Petty-zöldségekért, amit egy nagy, ember magasságú trolley-n kell idetolnunk. Képzeljétek, egyszerűen nem bírtam felpakolni a trolleyra. Így megkértem Anikót, hogy én vizezek, ő menjen hátra, hozza előre a másik zöldséget is! Nagy sietségében beszorult a keze a trolley és a fal közé, így a bal kezén egy nagy pukli keletkezett, és fájt neki nagyon..

Szerencsére nyitás előtt 5 perccel úgy-ahogy eltüntettük a 60 liter vizet, de kifelé menet  felborult a felmosóvödör, így az előtérben (kis előszoba-szerű, ahonnan mehetsz az O.M-be, vagy a Pettybe) ismét kiömlött a 60 liter víz, nyitás előtt 3 perccel.. Itt már a sírás és a hisztérikus röhögés között voltunk. Beálltak páran segíteni, és a főnök érkezése előtt sikerült eltüntetnünk a nyomokat.. :) 

Mivel nem bírtam nagyon hajolni, emelni, így szegény Anikónak törlődött a lunch-offja, maradt segíteni és elkezdtünk ketten ebédeltetni. Cozumel ellenére természetesen mindenki lejött, aki élt és mozgott.. (Amikor kikötünk, általában mindenki kiszáll, amint lehet, és kint eszik – mindenki unja már az itteni kaját (én még nem)).

Valahogy lezavartuk az ebédet, elmentem a medical centerbe, elmondtam, mi történt, kaptam mindent amit csak lehet adni egy ilyenre. Injekciót, tablettát, kenőcsöt.. Ez volt 2-kor, azt mondta, hogy 5-re menjek vissza, addigra jobbnak kell lennie! Bementem a kabinba, valahogy feltornáztam magam a felső ágyra, lefeküdtem – abban a reményben, hogy ha a tablettától nem is, az injekciótól tuti meggyógyulok alvás végére.. Ébredéskor kómásan még nem jutott el az agyamig, hogy miért is alszom, így automatikusan próbáltam felülni –hát nem volt jó ötlet, nem lett sokkal jobb.. Így visszamentem a doktor bácsihoz, megvizsgált, adott egy újabb gyógyszert és kiírt most vacsorára. Csak szegény Anikót sajnálom, mert neki akkor most ott van az O.M., és az előbb beszéltünk, nem küldtek neki senki használható segítséget, így tulajdonképpen egyedül van ott is, és a kapitánynál is… :S Egy light-os Cozumeles napból egy rémálom lett …

 JAH, és képzeljétek, a doki után hallottam, hogy az egyik magyar srác aggódva kérdezi a supervisorunkat, hogy „visszaértek már?” Kérdezem, kik!?  Kiderült, hogy Tamás és Roland nem kezdték el a műszakjukat, pedig már dolgozniuk kéne.. A terv délután az volt, hogy bérelnek egy robogót (lunch off Rolandnak, jó beosztás Tamásnak) és bejárják a szigetet. Mikor hallottam, hogy késnek, felmentem a netre, hogy csekkoljam a FB-mániás Roland oldalát, hátha ír valamit, de csak tegnap írt annyit, hogy „huh, lunch off, úgyhogy mennek”, erre reagált a Tamás, hogy „tequila party, csajok, strand”.. Most hívott Eszter (a könyvelő-account), hogy most látja a listát, nem érték el a hajót, mi meg elindultunk.. Remélem,hogy csak részegen fekszenek valamelyik parton, és nem történt nagy bajuk! De hogy ilyenkor mi van, azt nem tudom.. :S Eszter szerint vagy ott maradnak – hotelt nekik kell fizetni, és köv. Cozumelen meglátjuk, mit kezd velük a Maitre’D, vagy utánunk utaztatják őket Tampában-szintén az ő pénzükből-, és aztán dönt a Maitre’D..

Szóval, asszem’ meg kéne változtatnom a címet „egy nehéz nap éjszakája”-ra… :) Pillanatnyilag itt fekszem az ágyamban, mindent begyűjtöttem, mint egy hörcsög, hogy ne kelljen egyhamar megtennem ezt az ágyrafelmászó-utat. Megyek is kicsit szundizni, ez a tabletta szerintem nem is derék-gyógyszer, hanem altató! :)

Hamarosan remélem egészségesen és tele munkaszeretettel jelentkezem!! :) Puszik

Room service

Sziasztok,

régen jelentkeztem, tudom, de az elmúlt 1-2 cruise-ban minden szabad időmet alvással töltöttem.. Kicsit meg voltam fázva, estére az orromon már nem kaptam levegőt, fájt a torkom, rázott a hideg-izzadtam, így minden szünetben begubóztam az ágyba – nem is mentem ki a szárazföldre, pedig nagyon jó kis beosztásom van! :)

Azt kell hogy mondjam, nagyon élvezem a room service-t! A beosztásomban mint már írtam, elég sok dolog szerepelt, ebből 3 valósult meg – nagy valószínűséggel a 3 legjobb.

Először is: room service.

Első nap kicsit lassan mentek a dolgok, mert a reggeli-kiszállítás menetét kedvesen elmagyarázta az ottani supervisor, de a továbbiakban magamnak kellett ellesnem a trükköket (mihez mit adok, mit hol találok, hogy fogom azt az időnkét átkozottul nehéz tálcát..).

Szóval az első nap kíhívásokkal teli volt, először is rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem ismerem a hajót! 1 hónapig a tengerszint alatt – vagy a tenger szintjén éltem, láttam az embereket a staff’s messben, de fogalmam sem volt, hogy mivel foglalkoznak.. Tudtam, hogy a Deck8-en van a Dining room Main Galley-ja, mert időnként fel kellett mennem valamiért oda, de kb. ennyit tudtam a saját kis részemen kívüli területről. Így az első kihívást a kabinok megtalálása jelentette.. Páros oldal-páratlan oldal, ha a rendelést az U11-be viszem, akkor a lift-hívásnál a „lefelé”, vagy a „felfelé” gombot kell megnyomnom, és egyáltalán melyik lifttel kell mennem, mert nem mindegyik megy fel egészen..stb. (nem mondom, hogy nem tettem nagy, felesleges utazásokat az első napon.. :) ) Mindentől eltekintve azonban már akkor élveztem – végre látom a vendégeket, változatos a beosztásom, van történés, stb.. Azóta eltelt 1,5 cruise, úgyhogy már csomó dolgot megtanultam, és bejártam az egész hajót!

Hátránya ennek a guest area-nak, hogy a guestek kérdeznek. Hiszen az a szegény vendég nem tudhatja, hogy én 1 éve vagyok itt, vagy egy hónapja.. Azt látja, hogy ugyanolyan egyenruhát viselek, mint a Nagyok, így jönnek a kérdések, hogy mi mikor kezdődik, mi hol van, mit jelent a kártyáján ez és ez… NA, ilyenkor jön a kegyes hazugság, hogy „Jajj, sajnálom, de ez itt az első napom, sajnos nem tudom!”. Mivel a vendégek 4 naponta cserélődnek, senkinek nem tűnik fel, hogy 10 napja ez az „első napom”.. :D A szöveg mindenesetre beválik, mert ilyenkor a legmorcosabb vendég is elmosolyodik, sok szerencsét kíván, és tovább megy! :) Azért persze rajta vagyok, hogy memorizáljam a dolgokat, de azért még sok a fekete folt!

Szóval room service: nyugisabb, mint lent. Időnként itt is vannak pörgős időszakok (mint a mostani), de akkor is tőled függ, hogy mennyire pörögsz! És mivel általában szendvics is szerepel a rendelésben, amit a cook készít, várni kell.. Szóval nyugisabb! :) Van  a kiszállításon kívül set up-feladat (amikor este/délután van valami program a vendégeknek, viszünk oda rágcsálnivalót, vizet, tányért, poharat…), de ez sem megerőltető, csak időnként nehéz a trolley.. (Elég sokszor elgondolkoztam azon az elmúlt időszakban, hogy minek tesznek mindenhova küszöböt… Az ajtó akkor is jól tud zárni,ha nincs küszöb, csak egy apró kiszögellés, nem?! ) Az operátorok, munkatársak jófejek, a cook is egyre normálisabb, szóval jó kis csapat ez! :)

A másik feladatom a wheelchair-duty, ami tulajdonképpen annyit jelent, hogy kimész egy tolószékkel, és várod az újonnan érkezőket, hátha kell nekik segítség. Ez is nyugis! Ott kell ugyan lenni 11-től 15.30-ig, de a múltkor kb.1,5 órát csak ültünk, és beszélgettünk, mert nem jött idős vagy rokkant ember. Az első alkalom mondjuk itt sem volt túl egyszerű..

A cég politikája a „teher alatt nő a pálma” mondásra épül. 1 hónapja vagyok a hajón és attól eltekintve, hogy láttam már tolókocsit, nem sok kapcsolatom volt velük! 11.30ra oda kellett mennem a roomservice-irodájába, hogy felvegyek egy tolókocsit. Ott derült ki, hogy kell a crew ID, meg az immigration card, hogy kiléphessek Amerika-földre.. Szóval rohanás vissza a kabinomba a Deck3-Forwardba, utána vissza a Deck7-Aftba… Addigra mindenki kiment, hagytak nekem egy kocsit, menjek! Ok, merre, hogyan… A szárazföldi személyzet nem nagyon tudott segíteni, irányítottak össze-vissza, egyik lifttel a 3-ról a 2-ra, másik lifttel a 2-ról az elsőre.. Végül olyan negyed óra után végre sikerült találnom egy másik asst.waitert, aki tudta, mit kell csinálni, és követtem őt. Leültünk a várakozó helyre, és elkezdtem tudakolni, hogy mi a teendő, ha jön a vendég.. Azt se tudtam, merre kell vinni, mivel, hogyan.. Egyszercsak elfogytak a többiek, és a beengedő bácsi elkiáltotta magát, hogy „wheelchaaiiir”, és mennem kellett az ismeretlenbe.. Kiderült, hogy nem nagy ördöngősség, csak azért mégis.. Egy beteg és/vagy idős emberrel azért mégsem kacskaringózhatok, hogy „Menjünk erre!”, „Hoppsz, mégsem, inkább erre!”.. Mindegy, lassan kiderültek az infók, adtak borravalót, úgyhogy megszerettem ezt a duty-t! :)

A harmadik a sushi-bar, amiről Krisz, mindig Te jutsz eszembe! :) Az egész annyiról szól, hogy van egy pavilon-szerű bár, amihez tartozik olyan 40 kis asztalka, ahol megehetik a vendégek a sushit, és azt kell letakarítani. Mivel egy kis tányérnyi sushival gyorsan végeznek az emberek, így álalában nem állsz meg, veszed-viszed hátra-szortírozod a dolgokat-mész vissza üres tálcával… De nem roham tempóban kell azért közlekedni – hülyének is néznének… Csak szép lassan, ’felszolgáló tempóban’ sétálgatni, nézelődni, és leszedni az asztalt, ha kell! És ami a legjobb benne, az itteni cook is szeret, így mindig csinál nekem sushi-szeretetcsomagot! :) Asszem’ az elmúlt 1 hétben nem is ettem délután semmi mást, csak sushit! :) A szagától mondjuk lassan rosszul vagyok, de az íze még mindig mennyei! :) (Krisz, a múltkor volt rákpuffancs is!!) Szerencsém van, hogy itt dolgozm, mert ugyan a beosztásom csúcsszuper, de pont úgy vannak a szüneteim, hogy a crew mess zárva van, így ehetek műzlit, vagy almát.. :S

Szóval a beosztásom nagyon jó! Sajna mindig korán kezdek – 6.00, 6.30,7.00, de 1-2-3 óra munka után mindig van 3-4-5 óra szünetem, utána meg munka este 9-10-11-ig, közben fél, háromnegyed óra szünet. Lényeg, hogy ki tudok menni/vagy alhatok, ha akarok napközben, és a napi 10 óra munkát mindig betartják! Itt nincs 11-13 órázás! Ha végeztél, max. 1 rendelést vigyél még ki, ha éppen busy a room service, de utána menj, jönnek a többiek! :) Ma pl. bent kellett maradnom plusz 40 percet, mert őrült módjára rendeltek, de a diszpécser bocsánatot kért (!) ezért, és holnap kapok plusz szünetet! :) Ilyen sem volt odalent! :)

Szóval jó a munka, azt kell mondjam! Persze sokszor van, hogy ’jajj, de leülnék/ledőlnék’, de holtidőben csak fel kell tölteni az eszközöket, ami előzőleg lefogyott, szóval olyankor bespejzolok, utána egy helyben állok, így le tudom venni a cipőmet, senki sem nézi! Az operátorok egyébként tényleg jó fejek, ha nincs munka, nem cseszegetnek, hogy „akkor is keress, mindenáron”.. Nem, ilyenkor ácsorgunk, beszélgetünk..

Jah, a lábam. Lépcsőzni, sétálni sokat kell, így elkezdett fájni a bal lábam. Nem értettem,miért fáj külső talpélem annyira, és a végén a térdem, bokám is elkezdett, de csak a bal lábamon-ja meg persze a nagylábujjam. Aztán a múltkor rájöttem az ok-okozatra...

A körömlakkot lemosva láttam, hogy egy nagy fekete folt van a körmöm(alatt), a nagylábujjamon - az első héten átgurult rajta egy trolley. E miatt fáj a hüvelykujjam. Mivel fáj, nem akarom ráterhelni a súlyomat, így öntudatlanul is a külső talpélemen próbálok járni, ami meg e miatt fáj. Így, a rossz terhelés miatt elkezdett fájni a bokám és a térdem is.. :) Nem nagy fájdalom ez (a nagylábujjamat leszámítva), csak érzem.. Így az elmúlt napokon tudatosan elkezdtem ismét normálisan járni – hát, nem könnyű. Gyök kettővel sétálok, és nagyon kell koncentrálnom! De haladok – lassan, de biztosan.. :)

Ennyit a munkáról! Amint láthattátok a Facebookon (apa, Te kérj meg valakit, hogy mutassa meg a képeket!), voltam delfinelni!! :)

Már régen kitaláltuk Anikóval, hogy egy ilyen programra muszáj együtt mennünk – fényképek, közös élmény..stb. Így mikor kiderült, hogy neki breakfast-lunch-offja lesz, nekem meg a szuper beosztásom van, ki tudunk menni, rögtön elkezdtük intézni a dolgokat. Ilyen kiránduláson azért nem olyan egyszerű részt venni.. Első körben ki kell nézni, melyikre akarsz menni. Szólni kell a főnök úrnak, hogy mennénk, leírni neki minden infót, ő ír egy mailt a shore excursion-csajnak, hogy van-e hely, és mennyibe kerülne, a csaj válaszol, hogy van, és ennyibe, aztán a főnökúr számlájára be kell fizetnünk a pénzt az irodában, ők írnak egy mailt a főnökúrnak, hogy befizettük, ő ír egy mailt a s.ex.-csajnak, hogy befizettük, és a csaj elküldi az infókat mailben a főnöknek, aki továbbítja nekünk! :D

DE végigjártuk az utat (jött velünk egy kollégánk, aki night shift-ben dolgozott szóval szabad volt napközben) – így elindult a Dolphin Team! A kikötőben találkoztunk egy nagyon kedves házaspárral, Billel és Gaillel, akik jöttek velünk. Nagyon, amerikaian kedvesek voltak, (Fb-n bejelöljük egymást, közös fotó..stb), bár volt egy-két érdekes dolguk (megkérdezte Bill, milyen nyelven beszélünk Magyarországon; nem tudta kimondani Bosznia-Herczegovinát – onnan való Ermin).. De nagyon aranyosak voltak! Elmentünk egy Turtle-egészséghelyreállító farmra (ahol Anikót megharapta egy teknős!!! :D), aztán delfinelni! :) Jó volt kicsit turistának érezni magunkat! :)

 

Délután vissza a munkába, egyenruha, szemüveg (az egyszerűség kedvéért az esetek 90%-ban szemüveget hordok, nem tökölődök a kontaktlencsével hajnal 6-kor), egyszer csak szembejön a folyosón az amerikai pár, de nem ismertek fel. Bill kérdezi: „nem tudod véletlenül, erre van a guest service?”.. Rámosolygok, mondom „De, Bill, véletlen tudom, erre van!”.. Rám néz, nem érti, egyszercsak leesik neki, hogy ez a lány ugyan az a délutáni fürdőruhás.. :) Úgy megölelgetett, közös fotó, minden… :D Aranyosak voltak nagyon!

Szóval, ilyen a kis életem mostanság! A mostani cruise vendégei nagyon nem szeretnének borravalót adni – pedig ha mindenki csak 1 dollárt adna egy kiszállításért, már jó lenne a napom. De itt most főleg fiatalok vannak (most nyal vissza a fagyi, hogy a wheelchair-duty-ban nem kellett agyondolgoznunk magunkat), így ők semmit nem adnak! SŐT, átvételkor alá kell iratni velük egy nulla forintos csekket – csak hogy teljesítettük a kiszállítást, semmi extra! Ebben a cruise-ban nem egy ember megkérdezi, hogy „jó, aláírom, de ugye ez ingyenes”?!.. „appriciate”, semmi más!

Reméljük, a következő jobb lesz! :)

Most megyek, mindjárt kezdődik a műszakom!!

puszi mindenkinek, hamarosan jelentkezem!! :)

Az első hónap

Kedveseim, 

büszkén és örömmel jelentem, hogy túléltem/teljesítettem az első hónapot! :) 

Ezt a fejem mellett lévő homemade-naptárból látom, amit még az első héten készítettem, csak hogy tudjam, milyen hónap/nap van, és hányadika.. Az elején olyan káosz volt a fejemben, sose tudtam, hol járunk. Pedig az itt nagyon fontos, hiszen minden szerdán kötelező ágyneműhúzás van! Ilyenkor le kell menni a fő mosodába, és alá kell írni egy papírt, hogy „igen, lecseréltem”. Persze az, hogy igazán lecserélted-e, senkit nem érdekel! Ha aláírod, nincs gond!

A múltkor nem tudtam aláírni, mert csak vacsora után mentem cserélni 23 óra körül, akkor már nem volt ott a papír – fel is kellett mennem a maitre’d-hez, aki, mint az oviban, rákérdezett, hogy lecseréltem-e és papolt arról, milyen fontos a higiénia! :D Valószínűleg nem nekünk, európaiaknak találták ki ezt a rendszert.. 

Áginak (is) köszönöm hogy írt, nagyon jól esett! :) Örülök, hogy már Te is olvasol!  A hajón az átlag vendég valószínűleg nem lát mást, csak hogy fiatalok-idősek furcsa egyenruhában suhannak mellettük, és minden zökkenőmentesen zajlik.. Biztos jó lehet turistáskodni egy ilyen hajón, bár bugyutábbnál bugyutább showk és programok vannak; a kikötők, ahol megáll a hajó, csak arra jók, hogy költsd a pénzed! :) Látványosság nincs nagyon, csak ékszer, ajándékpóló és smink-boltok! :) De hétvégi kikapcsolódásnak jó lehet.. :)

Nagyon valószínű, hogy a vendégek nem számolnak utána/nem tudnak róla, hogy kb. 2 vendégre jut egy kiszolgáló személyzet, vagyis ahhoz, hogy semmi fennakadás ne legyen, logisztika kell, és kemény munka.. Annyit tehetsz az itt dolgozókért, ha (amikor) feljutsz egy ilyen hajóra, hogy borravalót adsz!! Ezeken a cruise-okon (mivel csak pár száz dollárosok) sokan vannak olyanok, akik nem az elit rétegből származnak. Ami amúgy nem lenne baj, csak valószínűleg a tervük az, hogy ez alatt a pár nap alatt leegyék/leigyák a befizetett összeget, vegyenek 1 Cozumel-es trikót/csináljanak 5 fényképet, hogy elmondhassák „itt is voltunk”, de túl sok pénzt azért ne költsenek! Ezért lehetett olyan, hogy az egyik kollégám 1 nap alatt 20-25 embernek vitt ki room service-es rendelést, és 2 azaz kettő dollár borravalót keresett ez alatt az egy nap alatt!! 

A sikeres hónapot azzal zárom, hogy képzeljétek, a következő schedule-ben már én is a room service-ben leszek! :) Már most ott lennék, de itt maradok még egy cruise-ig, hogy betanítsam az újakat, akik pár napja jöttek, 8-an!! (ebből 5-en magyarok).

Szóval room service, még nem tudok róla semmit, de az elmondások alapján végre változni fog a monoton életem, (és lesz értelmes borravalóm). Változó lesz a beosztás, meg a munkavégzés helye is. A papír szerint a room service-ben is leszek, a Lido-ban is (ez a 12.emelet kilátásos vendég-étkező része), és Wheelchair duty-m is lesz, ami még nem tudom, mit jelent, gondolom segítek a kerekes székeseknek bejutni a hajóra Tampában! :) 

Jah, borravalóról jut eszembe, most a petty officer-ben dolgozom (Eleo)Nórával, aki tegnap érkezett, és hamarosan egyedül lesz ott..Szóval, a P.O. csak egy ajtóval van arrébb, mint az O.M. :) Az olaszok így látták, hogy nem ott vagyok, átmentem hozzájuk dumcsizni, tök kedvesek voltak! Sajnálták,hogy nem maradok velük, de persze megértik! Mindenki mosolygott, ölelgetett, „Peetra, Peetra”.. :D Visszamentem dolgozni a P.O.-be, amikor távoztak, az egyik olasz odaszólt, hogy menjek oda, és képzeljétek, kaptam 60 dollár borravalót „a munkámért”! :) Ez a legjobban eső borravaló egész életemben! :)

 

Ja, és ma voltunk először úgy igazán vásárolni – eltaxiztunk a Walmart-ba, mert már olyan hosszú listát írtam, hogy mi fogyott el / mire lenne szükségem, hogy muszáj volt!:) Jó volt kicsit nézelődni, mászkálni, de sajna Tampából korán indul a hajó, így csak 1 óránk volt a boltban.. sok felderítetlen terület maradt! Majd legközelebb! :) Visszafelé majdnem elkéstünk – 15.30 a legvégső visszaérkezési időpont, asszem’ 15.26-ra vissza is értünk. Mert odafelé egyszerű volt a kikötőben taxit fogni, a Walmartnál már nehezebben ment. Hívnunk kellett egyet, amikor is mondta a diszpécser, hogy 15 perc, és itt a taxi. Nekünk akkor volt 22 percünk, hogy taxit fogjunk, megtegyük a 15 perces utat, és felszálljunk a hajóra. Szerencsénkre jött egy kedves taxis bácsi, nagyon nyomta, és visszaértünk!:)

Tegnap Havanna Night-party volt a Crew Barban, 3-ig nyomtuk a táncot, aztán 6kor keltem, reggeli és ebéd között aludtam egy órát, aztán ebéd, aztán kimentünk egy gyönyörű tengerpartra Mexikóban /Paradise Beach/! Most Tampából jelentkeztem, hamarosan indul a hajó, és a műszak is, szóval megyek vissza az Cet gyomrába - nem sokára beszámolok az első room service-es élményeimről! :)

puszilok mindenkit :)