Helyzet van!

Sziasztok Mindenki,

tudom, régóta nem jelentkeztem, bocsánat.

Utolsó jelentkezésem óta sok dolog történt. Legnagyobb történés, hogy megvan a sign off date-em.. Nincs is már messze, március 24-én kell elhagynom a hajót. A tervek még flexibilisek, mert nem tervezek március 25-én megérkezni – ha már eljutottam a világ ezen pontjára, azért körülnéznék.. Na, meg elvileg Múr még nem fog tudni leszállni ekkor, mert a minimum szerződés-hossz 5.5 hónap, ami még neki nem lesz meg.. :S Szóval érkezésem időpontja még szintén képlékeny.

A visszajövetelemről annyit, hogy A tervezettek szerint május 24-én már hajón kell lennem. Előzőleg hajót kértem, talán ezért ilyen korai felszállás.. Ugyanis texasi hajót kértem és kaptam, hogy (a tervezettek szerint előtte-utána, mostani állás szerint) utána tudjak maradni kicsit Nóriéknál.. Kérdés, hogy a szerződést végig csinálom-e majd, vagy rövidet kérek, vagy nem kérek…ez a rész képlékeny.  

Most ért véget egy cruise-unk - végre új portjaink voltak. Maga a cruise rövid volt – nem is hiszem, hogy lett volna valaha ilyen rövid cruise-om ezzel a hajóval, és úgy nézett ki, hogy elindultunk Sydney-ben, 1 seaday, aztán Hobart – Tazmánia, Port Arthur – Tazmánia, 1 seaday és megint Sydney. Ez volt az eredeti terv. Persze semmi sem megy simán. Általában minden nap délben bejelentkezik a kapitány, és elmondja milyen hosszúsági-szélességi körön vagyunk, milyen mély alattunk a melyik tenger/óceán, milyen a szélerősség, hány csomóval haladunk – csupa olyan információt, amit az átlagos ember nem ért. Az első seaday-en egyszercsak délután kettőkor is bejelentkezett – épp a folyosón álltunk Majával. Tudtuk, hogy többnyire ez port-eltörlést / furcsa tárgy-ember-valami vízben találását jelenti. Mivel a kapitány olasz, az angolja nem annyira érthető, de annyit kiértettünk belőle, hogy Port Arthur-ban nagy vihar van, és mivel öböl, nem tudnánk kikötni a nagy hajóval, hanem ún. tender-port lenne, vagyis kis hajócskákkal (150 személyes műanyag hajóval) visznek ki minket a hajóról a kikötőbe. Többnyire ezt az utat akkor választjuk, ha korall-zátony van az utunkban, vagy ha túl sekély a víz a nagy hajónak. Szóval az announcement úgy hangzott, hogy nem tudunk Port Arthurba menni, így azt eltörlik, DE először Hobartba megyünk (Tazmánia fővárosába, és ott over night lesz (ott maradunk egész este és csak másnap délután hajózunk ki). Ott ugráltunk Majussal a folyosón örömünkben – ez mindig nagy durráns, bulit jelent a szabad levegőn – többnyire sötétben soha nem vagyunk már a porton, és az olyan egyszerű dolgok, mint az éjszakai fények-szagok is tudnak hiányozni a magunk-féle tengeripatkányoknak.. J

Óriási szerencsém volt, mivel az előző cruise-on úgy jött ki, hogy kevesebb off-om volt, mint a többi hostessnek, így most mindkét portra off-ot kaptam, így reggel 10-körül végeztem és csak délután 5-kor kellett kezdenem.

Első nap Múr dolgozott, így a magyarokkal mentünk ki, béreltünk biciklit, nagy mulatság volt. Ott az idő híresen hűvös, esős, de nagy szerencsénk volt, napos, esőmentes volt, csak hát kicsit csípős idő volt. El akartunk menni Látványosságokat nézni, de elég sokszor eltévesztettük az útirányt, úgyhogy a végén „csak úgy bicajoztunk” városon kívül-belül.. Nagyon jó volt, ettünk tengeri herkentyűket meg ittunk szőrös kávét a szünetben. (Szőrös kávé tulajdonképpen fagyis-mazsolás-miegymásos desszert volt, aminek a tetején vattacukor-szerű valami volt a tetején, csak inkább szőr-nek tűnt. Nagyon sokat röhögtünk, vajon honnan-miből lehet.. De nagyon finom volt! )

Majácska és Beus.. :)

Másnap Múrral mentünk ki, meg egy barátjával, csak úgy vásárolgatni. Őszintén szólva ki voltunk éhezve a civilizációra, meg a vásárlási lehetőségre (Sydney-ben minden drága, vagy kínai..). Így eléggé elkapott minket a gépszíjj.. Főleg Múrat.. :)

Ugyebár építi a házát, de még a burkolással sincs kész, de már nagyon kész lenne.. Így a Targetben először a tv-főosztályon találtam rá, szerencsére azt nem akart venni.. Aztán majdnem vett – úgy kellett lebeszélnem, egy kerti-napelemmel töltődő lámpa-készletet.. Erről sikerült lebeszélnem, mondván, hogy Indiában is biztos lehet ilyet venni, talán olcsóbban is. Na meg hogy mégis Ausztráliában vagyunk, hogy viszi haza. Meggyőzőnek gondoltam ezt az érvet, és ismét használnom kellett, mikor egy képet akart megvenni. Keretezett, kb. 80x120-as képet. Mondta, hogy a kép nagyon tetszik neki (Eiffel-torony, rózsa, kávés bögre – szép amúgy), és csak 10 dollár. Itt már kicsit emeltebb hangon kérdeztem tőle, hogy „DE HOGY VISZED HAZAA?!?”. Kitalálta, hogy kivágja a keretből, és összetekeri. Itt már feladtam, csináljon amit akar. Mégis érezhetett valamit, nem vette meg! :D Mondanom sem kell, párszor még leálltunk az üveg-poharak, a vázák mellett, de nem vett semmit.

Végül megbeszéltünk egy helyet-időt, én elmentem női boltokba, ők még nézelődtek.. 10 perc múlva találkoztunk, addigra vett egy külső-térfigyelő-rendszert.. 250 dollárért… Egy percre nem figyelek oda?! Hihetetlen..

De be kell valljam, azt hiszem ez a kór átterjedt ránk is a barátjával.. Bementünk a következő boltba, ami tele volt csodákkal (kiéhezett szemünknek). Én majdnem vettem egy 30 cm-es zsiráf-perselyt (tele yello-val, amit nem szeretek), de csak 6 dollár volt… Aztán a pénztár előtt győzött a józan ész, hogy „Hogy viszem hazaa?!”, így ott hagytam.. Aztán rátaláltam a párna főosztályra… Ahol találtam két vicces párnát – amihol az egyiknél nem tudtam ellenállni.. Halványan hallottam a „de hogy viszed haza” belső hangot, de ezegyszer nem figyeltem.. Megvettem egy fagyi alakú párnát.. 

A többit nem is mesélem el, csak annyit, hogy a fiúk vettek zuhanyfüggönyt (?), világító köveket, konyharuha tartót (??), meg plüssállatos-lábmelegítőt..  :D

Na, de hogy valami értelemes része is legyen a bejegyzésemnek, hagy mondjak pár infót Tazmániáról, csak hogy okosodjatok… :D

Mint már említettem, Tasmánia fővárosa Hobart. Jelentős az élelmiszer-alapanyagok termesztése és a borászat. A törvényileg szabályozott, szigorú állami ellenőrzés alatt álló tasmaniai máktermesztés és az arra épülő feldolgozóipar világviszonylatban is jelentős, a gyógyászati felhasználású kodein- és morfiumtermékek 51%-át állítják itt elő. Ennek magyar vonatkozása is van, Kabay János egy magyar természettudós volt, akinek emlékművet állítottak a tasmániai máktermelők, köszönetképpen, hiszen ő volt, akinek nagy szerepe volt az egészségügyi használatra alkalmas morfiumszármazékok mákból való előállításának kidolgozásában. Jó mi?! :)

A szárazföldi ausztrálok előszeretettel köszörülik a nyelvüket a tazmánokon. Az egyik leggyakoribb élc az, hogy viszonylag kisméretű sziget lévén, Tazmániában dívik a beltenyészet és ezért a lakosok értelmi szintje is alacsonyabb az átlagosnál. (erre láttunk egy pár példát is ottlétünkkor.. :) ).

Hobart legnagyobb látványossága a MONA (museum of Old and New Art) – amit sajnos a sok eltévedés miatt kihagytunk – meg eléggé messze is van a központtól. Majd legközelebb..

Ez a múzeum amúgy Ausztrália Top10 látnivalója között van és állítólag már maga a múzeum miatt megéri átrepülni Tazmániába. Ez egy félig földbe vájt, labirintusszerű múzeum, amit a saját kompjáratával lehet megközelíteni legegyszerűbben – biciklivel nem egyszerű. Csak mondom..

 Az egyik legőrültebb attrakció a ‘Cloaca' ('Poop Machine' – Kaki gép) elnevezésű emésztőgép, ami tartalmazza az emberi bélrendszer teljes flóráját és faunáját. Minden nap etetés van. Állítólag úgy kell az egészet elképzelni, hogy fehér köpenyes ápoló késsel-villával szépen feldarabolja az ételt, behelyezte a gép szájába, majd az egészet leöblítette egy kancsó vízzel. Az “eredményre” várni kell, ugyanis  a gép minden nap, pontban délután kettőkor végzi el a dolgát, amire minden érdeklődőt szeretettel várnak. (ha valamikor erre jártok.. :D ).

Amúgy Port Arthur is izgalmas lett volna, ahova sajnos nem jutottunk el.. Régebben a hely egy fegyencetelep volt amúgy,így ha ellátogatsz oda, kapsz egy kártyát, amin egy ex-elítélt száma van. A számot kikeresve megtudhatod, hogy ki volt az elítélt, mi volt a vétke, mikor érkezett a félszigetre, meg hogy mivel foglalatoskodott a telepen.

A maga idején ez volt a legszigorúbban őrzött börtön Ausztráliában. Ez persze a hely környezeti adottságából is adódik, mivel a telep egy félszigeten lett kialakítva, ahova az egyetlen bejárat egy keskeny földnyelv. Ezt a részt pedig fegyveres katonákkal, csapdákkal és kutyákkal őrizték annó.

Nem is csoda, hogy ide már csak a többszörösen elítélt britt és ír börtöntöltelékeket küldték, illetve azokat, akik Ausztrália többi börtönében valamiféle kihágást vagy bajt követtek el.

A hely nagyságát az is mutatja, hogy a temetőjében 1646 fejfa található és ebből mindössze 180 börtönőr illetve katona.. A telep 1833-ban fogadta az első elítéltet és 1877-ben zárták be.

1877 után a telep sokáig üresen állt, holott már egészen hamar felismerték a lehetőséget benne, mint turista látványosság.

Sajnos Port Arthur nevéhez egy szomorú esemény is kapcsolódik. Itt történt ugyanis 1996-ban Ausztrália történetében a legkegyetlenebb mészárlás. Az ámokfutó Martin Bryant (aki a Tasmán „belterjességnek köszönhetően mindössze 66-os IQ-val rendelkezett) egy szép április napon besétált a múzeumfaluba és találomra nekiállt lelőni az útjába akadt bámészkodókat. Tette 35 halálos áldozatot követelt és további 21 embert sebesített meg. Azóta van fegyverviselési tilalom szinte egész Ausztrália területén.

Szóval, ennyit a történelemről, meg Hobartról…

Volt közben egy valentin-napunk is, szivecskékben meg virágban úszott a hajó egy napig. Én is kaptam Múrtól rózsát, szíves-macit, csokit, bort, levelet.. :)

Na, le is zárom most hosszú levelemet, puszilok Mindenkit!!

Nagyon vigyázzatok magatokra!!