Hajós élet..

Kedves Mindenki, 

bocsánat a nagy hallgatásért, kicsit elúsztam.. :) Jelentem, teljesen, 100%-an gyógyult vagyok! :) A sok köhögéstől persze sikerült összeszednem egy kis izomlázat a jobb-bordámnál - a dokik szerint ez természetes, mert egy bizonyos izmot használok a köhögésnél, és az „elfáradt”. De kaptam rá kenőcsöt, pár napig kentem, el is múlt.. :) Az XXL-es röntgen-képem, és a 'ready for duty' papírom:

Nagy történések nem voltak a hajón az elmúlt időszakban egyébként..bár a doki néha sztorizik ebéd közben: ugyebár az egyértelmű, hogy a hajón nagyon figyelnek a biztonságra (nem olyan rég az egyik Carnival-hajón egy vendég pisztollyal hadonászott, valahogy feljuttatta..). Éppen ezért pl. minden fel- és leszállásnál a táskánkat és a cipőnket keresztül küldjük az  átvilágítókán, átmegyünk az érzékelő ajtón és/vagy a kis érzékelőkéjükkel körberajzolnak minket (az a masina, ami úgy néz ki, mint egy elektromos gumibot, és csipog, ha fémet érzékel). Jó, ez után a leírás után nem lepődök meg, ha nem értitek miről beszélek.. Bocsánat, nem tudom ezeknek a nevét – és ha tudnám, sem érnék vele sokat, mert szerintem Ti sem tudjátok.. Lényeg, hogy nagyon figyelnek a biztonságra. Van „börtön” a hajón, az előző cruise-ban teltház volt – ugyebár Mexikóban elég könnyű beszerezni mindenféle kábítószert..és vannak akik élnek is a lehetőséggel. Aztán ha a Security elkapja őket, akkor mehetnek a börtönbe  (ami egy elzárt helységet jelent), és visszaérve Amerikába magyarázkodhatnak a helyieknek.

De nem csak az ilyesfajta „veszélyre” figyelnek, hanem képzeljétek el, a múltkor leszállítottak egy fiút (18-körülit), mert öngyilkossággal fenyegetőzött – ezt is a dokitól tudom.  A fenyegetőzés annyiban merült ki, hogy összevesztek/elhagyta a barátnője, és elkezdte mondogatni, hogy ő bizony megöli magát, ha nem lesz minden a régi.. Ha ezt nem hangoztatja annyira, nem lett volna baj, de a lány komolyan vette, meg többen is hallották, szóval jött a doki, a staff captain, hotel director, captain – és egységesen eldöntötték, hogy túl nagy rizikó az elkeseredett kamasz, és el kell hagynia a hajót. Így kitették őt meg az anyukáját Cozumelben a reptéren, aztán mehettek isten hírével.. Tulajdonképpen érthető, hiszen ha ne adj’ isten, megteszi, akkor az a Carnival-nak, a hajónak egy iszonyatos negatív reklám.. (bár lehet, hogy a katasztrófa turistákat pont hogy vonzaná..).

Az én kis életemben sem történt óriási, jelentős változás – kivéve, hogy végre elkezdtem gym-be járni! :) Átöltözni, és felvánszorogni a 7.re borzasztó érzés, de aztán mindig elkap a hév és maradok 1-2 órát.. Eddig mondjuk még csak 4-szer voltam – az elmúlt pár napban annyira mozog a hajó, hogy nem esik túl jól odafent semmi súlyzózást, futást, emelést csinálni.

A kapitány kis családja az előző cruise-ban távozott – és sajnos 3 nap múlva maga a kapitány is fog. Átteszik egy másik hajóra, és ide meg az előző kapitány tér vissza. Nem kérdés, hogy ez a kapitány volt a világ leglazább, és – velem – a legkedvesebb kapitánya, kíváncsian várom a következőt. Azt mondják, ő sokkal kapitányosabb; nem viccelődik, nem közvetlen. Kéri, megkapja, boldog, elmegy.. Úgyhogy garantáltan ’más világ lesz’ számomra, meglátjuk milyen. Egyébként is már 2 hónapja itt vagyok a kapitánynál, szóval lassan ideje átrakniuk valami más helyre – ez a szokás/szabály.

Amúgy a  magyarok többsége is távozott, vagy hamarosan távozni fog.. mindenki még a száraz dokk előtt kezdte a szerződését, úgyhogy végeztek, mennek haza.

Sajnos úgy néz ki, hogy a Viktor is elmegy. Ő jött át az Inspiration-ről ide a barátnője miatt. Időközben a bárnője csinált egy hülyeséget (nem ment be dolgozni, és a sors úgy hozta hogy a másik 2 ember sem, akik ugyanarra az időpontra voltak beosztva) így észrevették a mulasztást, és büntetésből hazaküldték. Szegények 7 hónapot vártak, hogy egy időben egy hajóra kerülhessenek, itt volt 1,5 hónapjuk, és most újra külön.. Szóval nagyon úgy néz ki, hogy Viktor itt hagy, és kimegy Peruba a lányhoz. Sajnálnám  nagyon, mert így, hogy most együtt is dolgozunk, tudunk egymásból töltekezni, beszélgetni, röhögcsélni..

Pl. beceneveket találtunk ki az officerekre, mert így tudunk róluk beszélni, hogy ne értsék meg, és a rendelés-továbbadás is egyszerűbb (ha én veszem fel a rendelést, mert Viktor épp a galley-ban (=konyhában) van, de mondjuk időközben hozzám jönnek, így kimegyek Viktorhoz és elmondom neki, ki mit rendelt és ő viszi ki nekik..). Így születtek meg a, Szomorú, Beszélgetős, Fasz (szemüvegben),  Pufi göndörke, , Buzi, Kopasz villanyász, Másik buzi – és a nagy kedvencem: Facsarka nevek. Ez Viktor találmánya, és bármikor meghallom ezt a szót, röhögőgörcsöm lesz.. :D A nevét onnan kapta, hogy mindig citromot tesz a teájába, és közben az egész asztalterítő citromos lesz, grapefruitot eszik, és mindenhova megy, csak a szájába nem.. Minden alkalommal tiszta folt lesz utána a terítő..

Amúgy érdekes emberek ezek – mindegyik a szokások rabja. Mindig ugyanakkor jönnek, ugyanazt eszik, ugyanoda ülnek.. Én biztos nem reggelizném minden áldott nap ugyanazt! És nem is csak reggelire – az itteni olaszok 85%-nak a rendelése ebédre/vacsorára: ’chicken breast, butterfly, well done, Swiss cheese on top’ – csirkemell félbevágva-jól átsütve (olyan alakja van, mint a pillangónak - kb.),  sajttal a tetején. A változatosságot csak az adja, hogy éppen hány darabot rendelnek.. Érdekes társaság.. Pillanatnyilag örülök, hogy nem dolgozom non-stop velük – az én kis Senior-jaim normálisak, problémamentesek, menüről rendelnek. Meglátjuk, eljön-e az új éra az új kapitánnyal! :)

Tegnap az egyik magyar srácnak szülinapja volt (mulattunk), ma meg formal night lesz, így most szundítok egyet, de ígérem, hamarosan jelentkezem! :)

Puszik

Medical off - utóélet

Sziasztok, 

ismét a hajóról jelentkezem, már teljes értékű munkaerő vagyok, tegnap vacsora óta ismét húzom az igát!

A hajóra érkezésem érdekes volt, a port agent 9.30 körül letett a kikötőben, a crew-wifi lehetőségnél (onnan írtam utoljára) azzal, hogy 10-re menjek oda a hajóhoz, addigra már kikötöttek, és szálljak fel. 10.15-kor indultam el a hajó felé, még kicsit lelkiismeretfurdalásom is volt, hogy „kések”.

Normál esetben a hajó orránál van a kishíd a vendégeknek, a hajó végénél (ami távolabb van) van a kishíd nekünk, crew-nak, staffnak. Azt viszont nem tudtam, hogy ilyenkor, érkezésnél mindkét híd a vendégeké, mert természetesen mind az 1000 ember egyszerre szeretne kijutni Mexikóba.. Így várnom kellett vagy 40 percet a hajó mellett, mert természetesen „guests first”. 

Ez idő alatt kicsit átértékeltem a „be vagyok zárva a captain’s mess-be és nem ismerek senkit” gondolatomat, mert minden 3. crewmember, aki szállt le a hajóról, mosolyogva kérdezte, hogy meggyógyultam-e, mi volt, blabla..”. Így találkoztam a kapitánnyal is, aki úgy megszorongatott, hogy majd összeroppantott, meg a doktorral is, szintén nagy ölelés.. Szóval ki kell jelentenem, hogy szeretnek itt! :)

(Az mondjuk meglepő volt, amikor már vacsora alatt Vadidegenek üdvözöltek, hogy „welcome back” – de tényleg olyan vadidegenek, akiket még Soha Életemben NEM láttam… furcsa! :D)

Szóval olyan délelőtt 11 körül visszakerültem a hajóra, kiderült, hogy ez a 10 nap elég volt arra, hogy ismét úgy kezeljenek, mint egy new sign on-ost. Új szobakulcsot kaptam (a régi szobámhoz), új crew id-t kaptam, ismét alá kellett írnom a szerződést (nem kezdik elölről számolni), fel kellett mennem a safety officer-hez, ahol új emergency cardot és muster station-t kaptam, valamint ismét meg kellett néznem a kis videót a „mit jelent a 7 rövid, 1 hosszú kürtszó/mit csinálj,ha valaki vizbe esett..stb”, amit az első héten kellett megtanulnunk, és levizsgázni belőle.. Kicsit érthetetlen volt számomra, de ha ez a rendszer?!...

Mindezek után volt 1,5 órám szabad, ahol gyorsan kimostam minden betegségre emlékeztető ruhát, hogy tiszta lappal kezdhessek.. :) 

Vacsoránál kicsit úgy éreztem magam, mint az első önálló estémen.. Minden máshol volt, mint ahova én szoktam tenni, nem volt egy csomó olyan dolog, ami eddig volt, de lett helyette egy csomó (számomra) felesleges új dolog..

Arnold, a cook időközben végzett a szerződésével, most Ramesh, az indiai szakács lett helyette.

A hotel director is elment idő közben, helyette jött egy új, akivel én nem fogok már találkozni. A dokitól tudom a sztorit, hogy felszállt az új H.D., és az első Cozumelnél úgy becsiccsentett, mint a csacsi, 30 percet késett, az egész hajó rá várt.. Szóval a kapitány jelentette az Office-nak, hogy szerinte jobb lenne egy másik hajón szerencsétlen H.D.-nak, így most nincs H.D.-nk. DE a kapitány kis családja (feleség, 6 éves kislány, 4 éves kisfiú) itt van helyette, a gyerekeknek külön pohárka van, külön kis ülés, stb.. Szóval az este elején próbáltam utolérni magam, az este végére utolértem! :) Viktort tették az Officer’s messbe, így most a két magyar együtt nyomja. :)

Munka után felmentem még a crew bárba, Wii party volt, ami eléggé felejtősre sikerült – két lány ugrált a tv előtt, senki más nem kapott kedvet. Így helyette iszogattunk, megörültünk azokkal egymásnak, akikkel még nem találkoztam, beszélgettünk – az open decken fülledt, meleg idő volt, a telihold bevilágította az egész deck-et, mint egy reflektor – igazi hajós-nyári este volt! :)

Még mindig köhécselek kicsit, de a doki szerint ez normális. Szedek naponta két gyógyszert, meg 8 óránkét valami iszogatós cuccot. Igyekszem odafigyelni az étkezésre – többünk szerint ez lehet a hunyó abban, hogy folyton összeszedek Minden betegséget a hajón, és sokat pihenni még itt az elején. 

A lakótársam szerencsére éjszakai műszakban nyomja (este 10-től reggel 10-ig), így nem zavarjuk egymást, egy időben nem is vagyunk a szobában – érkezésemet követő reggelen láttam először! :)

Most megyek is aludni, van még 2 órám vacsiig!

Puszi Nektek!

Medical off (part IV.)

Sziasztok,
hát, nagy valószínűség szerint véget ért a medical offom. A Hotelt már elhagytam, most köt ki a hajó, kb. fél óra és megyek vissza a fedélzetre. A további menetet nem tudom, hogy rögtön munkába állok-e, találkoznom kell-e előtte a dokival, várok-e a vacsoráig stb..

A Hotel-tartózkodásom meglepően gyorsra és kellemesre sikerült. A mexikói 3 napomat nagyon ügyesen megoldottam: vettem pár alapvető beszerzési cikket, többek között egy levelibéka színű fürdőruhát (Mexikóban ez alapvető), így  valószínűleg ezért telt el ilyen kellemesen az elmúlt időszak! :) Jucmóka javaslatára szigorúan nem csináltam semmit, csak ami jólesett. El is felejtettem, mennyire jó, ha magadtól, 9 kerül kelsz, kinyitod az ablakot, bejön a szellő és a napsütés, kényelmesen elkészülsz a Jóbarátokra, ráérősen megreggelizel, aztán net/medence/alvás... Tartok tőle, hogy túl kényelmes volt az elmúlt pár napom és nehéz lesz holnap ugyanúgy 6.30-kor felkelnem a sötét kis kabinomban, ismét IDŐRE mindenhol ott lennem.. Az elmúlt 3 napban nem nagyon létezett IDŐ! :)

DE, képzeljétek, milyen kicsi a világ: az előző hajón nagyon összebarátkoztam egy magyar fiúval (az a bizonyos ölelős kép a facebookon), aki most hajót váltott a hátralévő egy hónapjára, hogy a barátnőjével legyen. Épp látom, hogy kitett egy közös képet magukról és csak rákérdeztem, hogy "csak nem sikerült végre egy hajóra kerülni?!" (fél évet vártak rá). Kiderült, hogy a hajója éppen Cozumelben van, így összefutottunk egy fél órára A mexikói kávézóban.. :) Már ezt is elmondhatom magamról, hogy mexikói kávézókban találkozom barátokkal! :)

Amúgy azért már kicsit hiányoznak a többiek, a nyüzsgés, a munka, szóval az egyik részem örül, hogy megyek vissza a hajóra - meglátjuk meddig lesz ez így! :)

Amint tudok jelentkezem, és beszámolok a tüdőgyuszim utóéletéről! :)

puszik mindenkinek!!

Medical off (part III.)

Sziasztok, örömmel jelentem, hogy elhagytam a kórházat, helyette egy szállodában szállásoltak el, a Hotel Casa del Mar-ban! :) Teljesen rendben van a szobácska, az ablakom a tenisz pályára néz, van fürdő, wc, tv, légkondi.
Persze hogy van a helynek medencéje, nem is akármilyen.. A szobám előtt kis parkocska van, mindenhol zöld minden, mint a dzsungelben. Egyetlen (nagy) hátránya van, hogy nincs wifi a szobában, így ha netre vágyok, le kell üljek a hallban.

Alap problémám, hogy azt hittem, a hajó holnap érkezik ide vissza, de az itiner szerint még csak ma indult Tampából, és mivel 2 cruise-t töltöttem a kórházban, ez ismét egy 5 napos cruise lesz, így csak 3 nap múlva jön ide a hajó - számításaim szerint.
Ez alapból rendben lenne, de mivel egy 5 napos betegállományra készültem, mostanra a ruhákból kifogytam, fürdőruhám nincs, túl sok pénzem sincs amit elmulatoznék.... Szóval pillanatnyilag tervezem, hogy is töltsem el az elkövetkezendő napokat - egyedül! :S
A port agent mondta, hogy hívni fog az office-ból a lány, hogy lehet, hogy átrepültetnek a hajóhoz - de szerény véleményem szerint csak Grand Cayman-ra tudnának repültetni, amin kemény 1 napot nyernének, szóval..szerintem maradok a fenekemen.. :)

Ha bárkinek bármi ötlete van, hogy nem 100%-os egészségesen, még infúziótól fájó karral, de 3 szabadnappal rendelkezve mit lehet csinálni a napfényes Cozumelben egyedül, írja meg legyen kedves! Ha én rájöttem, én is megosztom! :)

puszik

Medica San Miguel (part II.)

Sziasztok,
jelenlegi állás szerint holnap elbocsájtanak a kórházból, mert annyira egészséges vagyok - a doki bácsi szerint már 80%-os a tüdőm (azt nem tudom, a maradék 20%-ot mikor fogom visszakapni).
Szóval holnap a reggeli rutin után (röntgen, gyógyszer-befecskendezés, reggeli) jön értem a PortAgent, és mivel a hajó csak holnapután lesz újra Cozumelben, az estét valami szállodában/motelben fogok tölteni.

Itt tartózkodásom egyébként meglepően kellemes volt - már amennyire kellemes lehet egy kórházban töltött betegállomány.. A szobám, mint mondtam egyszemélyes, saját zuhany, wc, tévé.

Kialakult már a napi rutin, minden reggel 7 körül bejön egy nővérke, és bekapcsolja az inhalálókát. Miután megbeszéltük, mit kérek reggelire, magamra hagy egy fél órára, akkor általában vissza szundítok. Aztán megjön a reggeli - amit rendre (angol nyelvű!) Jóbarátokra és Two and a half men-re fogyasztok el. Aztán jönnek az infúziókkal, két tasaknyival, ami mikor belémcsöpögött, átmegyek a röntgenre. Aztán belátogat a doktor úr, hogy közölje, mit látott a röntgenen, valamint minden reggel felhív a miami-i carnival office-ból egy nő, aki a medical off-osokkal foglalkozik, hogy hogy érzem magam, beszéltem-e a családdal, stb..
Ezek után kicsit békén hagynak, majd kb. 2 óránként visszajönnek az inhalálókával, meginnivaló gyógyszerrel, belémfecskendezendő valamivel...

Amúgy mindenki nagyon kedves, aranyos,! A nővérkék - egy kivételével - nem beszélnek angolul, de egészen jól megértjük egymást!
Bár adódtak vicces helyzetek, mint első nap, amikor megkérdezték, mit kérek vacsorára. Mivel nem sokkal korábban ettem ebédet, mondtam, hogy semmit. Bejött egy következő nővérke, megkérdezte, mit szeretnék enni. Ismét elmagyaráztam, hogy nem vagyok éhes, nagyon kedves. Bejött nem sokkal később a harmadik nővérke, aki megkérdezte "how many pipí?!". Na, mondom, nem küzdök tovább, akkor hozzanak csirkét vacsorára, max. majd nem eszem meg.. Mondom, 1. "and how many popó?!".. Fogalmam sem volt, az mi lehet, de gondoltam, hozzanak abból is egyet..  Másnap derült ki, hogy arra volt kíváncsi, hogy hányszor voltam wc-n.. :D Még mindig röhögőgörcsöt kapok, ha eszembe jut a "megvilágosodás pillanata".. De Ti már általam okosabbak lesztek - ha ilyeneket kérdeznek Tőletek leendő mexikói tartózkodásotok alkalmával, már tudni fogjátok, mire kíváncsiak! :)

Arra már ki sem térek, hogy meglepődtem, amikor a reggel 7-es ébresztésnél megkérdezte tőlem a nővérke, hogy mit szeretnék dinner-re (vacsorára).. Gondolom, ezt a szót az étkezéssel kötötte össze, időponttól függetlenül! :)

Az étkezésről szólva: már az első napokban gondolkoztam rajta, hogy vajon rendelik-e nekem a kaját, vagy csak itt ez a kötelező kórházi higiénia - mert mindig műanyag dobozban, műanyag evőeszközzel érkezett az ennivaló. A második napon kiderült, hogy rendelik, mert behozták Carlos's éttermének menüjét, hogy válasszak. Ettől függetlenül az első két estén nem nagyon volt jó dolgom - a nővérke csak egészséges (értsd: íztelen) ételeket rendelt nekem - csirkét, íztelen párolt zöldségekkel, íztelen rizzsel, másnap halat ugyanazokkal az íztelen dolgokkal..
A reggelijeim kiadósak, így vagy csak ebédre, vagy csak vacsorára rendelek valamit - így sem tudok mindent megenni..
Jah, egyik reggel kértem tőlük egy szendvicset a szokásos mellé - gondoltam egy toast-kenyeres, reggelire való szendvicset kapok. Ezek után reggel 8-kor megjelentek ezzel:

Karomnyi méretű bagett, sült csirkével, salátával, sajttal és mellé hasábburgonya! :) kicsit meglepődtem, de így ismét volt ebédem..

Ennyit tudok mesélni az itt tartózkodásomról. Egyre jobban vagyok, két napja - orvosi utasításra - sétálgatnom kell, hogy ne feküdjek egész nap - gondolom, hogy visszaerősödjek.. Úgyhogy láttam csodákat, ma például pelikánt és iguanát.. Meg azért nem semmi érzés - ugyan bekötött karral, de - naplementében sétálgatni a mexikói tengerparton, mondjuk Mizu-t énekelve.. :) Máris gyorsabban gyógyulok! :)

Remélem holnap délelőtt már kiveszik végre belőlem az infúziót - mert ugyan nem vagyok a toronyra kötve, de a kanült benne hagyták a karomban. A jobb csuklómmal kezdték, 2nap után át kellett tenni a balba, az sem bírta sokáig, most a bal könyökhajlatomban van, ami a világ legrosszabb helye, mert úgy igazán se kinyújtani se behajlítani nem tudom a karom... :S
Mindegy, ez legyen a legnagyobb bajom!

Holnap vár a szálloda - ha tudok, onnan is jelentkezem!


puszik