"Petra szemészhez jár"

Sziasztok!

Bocs, a nagy csöndért, kicsit hosszabbra nyúlt a hazautam, meg az itthon létem sem minden olyan sima..


Mivel azonban egy Nagy Becsben Tartott (külföldön élő) Rendszeres Olvasóm felhívta rá a figyelmemet, hogy az elcsepegtetett információkon túl adhatnék további jelentéseket - és a blogom címét is megváltoztathatnám (NEMKÖSSZ!) - így arra jutottam, hogy beszámolok itt is - legalább a (tudtommal) három külhonba szakadt szívem csücske kedvéért.. :)


Szóval, nagyjából mindenki tudja-látja a sztorit - hazajövetelre kényszerültem..


Utoljára a cozumeli doktornéni előtt jelentkeztem.. Egy hét után végre kivittek a hajóról egy igazi szemészhez! :) Anikó szobatársam még mondta indulás előtt, hogy pakoljak be egy pizsamát, meg egy fogkefét a biztonság kedvéért, hátha ott tartanak. Végül ugyan nem pakoltam be - de ez volt az én szerencsém, hiszen megmentettem magam egy kínos szituációtól... Ugyanis a port agent (aki a hajón élő vendégek-dolgozók földi dolgait intézi) elvitt engem egy OPTIKUSHOZ!! Még jó, hogy a papír-átadásomkor nem ficcent ki a pizsamám csücske a táskámból - még azt hihették volna, hogy meg akarok szökni.. :)

Szóval optikus, ami persze csak első látásra volt döbbenet, aztán egy naggyon nagyon spanyol-angolt beszélő néni hátravitt a vizsgálóba, VÉGRE belenézett a szemembe azzal a műszerrel. A helyszínen azt hittem, hogy rosszul értem, amit mond, mert olyanokat mondott, hogy 'ugyan a szemem van begyulladva, de nem ott van a gyulladás' (?), meg hogy nem fájt-e előtte a csontom, torkom... Válaszolgattam, aztán adott két cseppet, meg egy krémet, amit az alsó szemhéjam alá kell tenni (ritka szar érzés).. Ja, és összeírt vagy egy oldalnyi listát, hogy a legközelebbi cozumeli megállónál milyen labor teszteket akar elvégeztetni...

Visszamentem a hajóra, kérdezi a hajóorvos, hogy mi volt.. Mondtam, amiket mondott, mutatom a papírt - erre mondja, csak úgy félvállról, hogy "ühümmm... hát én arra gondoltam, hogy lehet hogy az lenne neked a legjobb, ha hazaküldenénk egy időre..Vagy vissza Miamiba.. Mégiscsak a szemedről van szó.. Na, de lássuk ezeket a cseppeket...". Én ültem ott, mint aki megkukult, hogy akkor jól értettem hogy HAZA AKAR KÜLDENI?!! Visszakérdeztem, mondja, hogy "jaaa, igen...Szerinte az lenne a jó.. Ír a miami office-nak, hogy ő ezt javasolja, menjek vissza másnap reggel...".

Bevallom őszintén, sokkolt a hír.. Olyan jól kitaláltam már a kis tervemet, hogy 8 hónap, aztán Nóri, ott kipihenni, feltöltődni, diadalmasan-szépen visszatérni Magyarországra, elmenni az Attisék esküvőjére... Ja, és akkor még van 4 hónapom (+Nóri-idő), hogy kitaláljam, hogy hogyan tovább (vissza, másik céghez, Nórihoz...). Erre egyszercsak 4 hónap után bejelenti, hogy "menj haza holnap után" .. :(
Szegény Nórit sírva hívtam, hogy ez mennyire rossz, meg most akkor mi lesz.. :( Az első ijedtségen túl persze kezdett realizálódni, hogy "hazaküldenek, de visszajöhetek ha egészséges vagyok", fizették a repjegyemet haza, adnak betegség-pénzt, otthon lehetek kicsit a családdal-barátokkal... Szóval kezdtem megnyugodni, elmondtam a többieknek - nem örültek..
Másnap reggel visszamentem a dokihoz, kérdezett a szememről (ami hála a szemdoki dolgainak, már sokkal jobban nézett ki), de már eldöntötte, hogy megyek haza "menjek vissza 3 körül a papírmunka miatt".. Kezdtem összerendeződni, pakolászni, értesíteni a családot, hogy 2 nap múlva érkezem... Délután már mentem a doki után az orientation meeting-re (másnap érkeztünk Tampába, 6.45-től folyamatosan 'feladatok': megbeszélés, kulcs leadás, fizu felvétel, törcsi leadás, szoba csekk, bőrönd leadás, papír felvétel..), aztán elkezdtem pakolni.. Hát, alig vettem valamit (tényleg!) és egy csomó dolgot kint hagytam (családi kiszerelésű sampon, mosószer, popcorn, csoki), és így is éreztem, hogy necces lesz ez a súlyhatár... De nem volt sok választásom - egy bőrönddel jöttem, eggyel is megyek - max. fizetek valamennyit..

A többiekkel megbeszéltük, hogy este tartunk egy kis búcsú-dolgot nekem, így 11körül felbattyogtam (1 hete először - és utoljára) a Crew-bárba. Kaptam meglepetés-szülinappótló tortát, dumcsiztunk, fényképeket cseréltünk, a keménymag hajnal 3 körül ment aludni..

(csak ez a kép van, a többire még várok)




Másnap elkezdődött a menet, részletesen be volt osztva, hogy mindenre legyen időd (bár a reggeli már nem fért bele.. :S ), 10.30-kor elhagytuk a hajót.
Nekem első körben a Tampa International Airportról ment a gépem Bostonba. Kivitt a busz egy fél óra alatt a reptérre, elbúcsúztam azoktól, akik másfelé mentek, megyek a becsekkoló nénihez.. Mondja, hogy "hmhm, itt bizony túlsúly lesz..". Már megadóan mondtam, hogy "jó, mennyi?!".. Kiderült, hogy mivel international járattal megyek, sok, 160 dollár.. Nah, mondom, akkor inkább kipakolok!
Rajta hagytuk a mérlegen a bőröndöt, és 62 fontról 50-ig ki kellett volna pakolnom. (mialatt hajókáztam a 30 kg- vihető súlyt két darab 23 kg-ra csökkentették... Na, kössz!) Amikor kinyitottam a bőröndömet, akkor realizálódott, hogy semmi olyan dolgom nincs, amit ha kiveszek és átteszek a kézitáskába, legalább 0,5-1 kg lenne.. Nem volt semmilyen cipőm, kabátom, tusfürdőm, csak ruhák... Így elkezdtem kupacolni a több kilónyi ruhát - a nőci láthatta az elkeseredett arcomat, mert 52 fontnál mondta, hogy jó lesz.. Beszállókártyát odaadta, én meg ott áltam egy nagy plüss-mackó-párnával, egy plüss béléses (mackó méretű) pulóverrel, és egy kézipoggyásszal, aminek kétszer annyi ruhát tettem a tetjére, mint amennyi hely volt benne...
Gondolhatjátok.. Próbáltam emelt fővel elvonszolni ezt a pakkot a mosdóig, ahol mindent kivettem, és egyesével, a lehető legkisebbre gyűrve visszapakoltam mindent. (Volt nálam egy üres strandtáska-szerűség, de nem voltam benne biztos, hogy két kézipoggyásszal felengednek-e, így abba csak a macit és a pulcsit tettem, hátha kipakoltatnak) Így belefértem a kézipoggyászba, de
1. éppen hogy tudtam csak bezippzározni
2. vagy 15 kilós lett (amit próbáltam palástolni, hiszen csak 10 kg a megengedett, így próbáltam könnyed léptekkel mozogni..).

A Tampa-airport-on volt vagy 3,5-4 órám, így ettem valamit, és leültem végre netezni (a szemem egész jól volt akkor). Anikócska barátnőm rám köszönt, hogy mi újság, amikor nagy titkosan elárultam neki, hogy megyek haza - így kiötlöttünk egy ördögi tervet, hogy ő most szól a többieknek, hogy találkozzanak hétfőn nála, 'mondani akar valamit', és én leszek a meglepetés.. (persze ezzel az üzenettel mindenkit halálra rémisztett, sebaj! :) )

Ajándék 3 órám végére kezdtem ismét betegnek érezni magam, és a szemem is kezdte ugyan azt érezni, úgyhogy megváltás volt a Tampa-Boston járat - vagy az egész utat átaludtam... :)
Bostonba érkezve találkoztam össze - a gépről leszállva - a hajón dolgozó férfi nurse-sel, aki ment Németországba, így a következő megállóig, Münchenig együtt mentünk.
Nem is volt baj, hogy találkoztunk, mert a bostoni reptér nem éppen kicsi, keveregtünk egy fél-1 órát biztos..  Itt Bostonban lett volna 2 órám, ami a gép késése miatt 4 órára nőtt.. Gondolhatjátok 100kg-s kézitáskával, nyári cuccokban a télben, begyulladt szemmel, fáradtan mennyire élveztem ezt.. :S
Itt is volt free wifi, de a szemem már nem nagyon örült ennek a lehetőségnek, inkább csak zenét hallgattam és számoltam vissza a perceket!
A gépen emergency exitnél ültem – amit (rá kellett jönnöm) nem nekem terveztek. A kemény 165 centimmel, és az embrió pozcióban-alvásommal tökre nem használtam ki a nagy hely nyújtotta lehetőséget. Plusz aberrált helyen volt a tálca és a képernyő elrejtve, szóval inkább szívtam vele, mint nem.. Az úton iszonyatosan hideg volt - hiába a takaró - szétfagyva, isszonyat fáradtan érkeztem meg - fél óra késéssel -  Münchenbe. A levegőben egész jól behoztuk a lemaradást, de csak 20percem volt, hogy elérjem a csatlakozást, így rohhannom kellett. Míg az a kva sok ember elhagyta a gépet, plusz a G94 kaputól eljutottam a G10-ig eltelt pár perc, de 10.53-ra odaértem…
Az utsó táblácskánál ellenőrizni akartam, hogy biztos G10-e (szememben nem bíztam), de akárhogy kerestem, nem találtam a kiírást… Ekkor már rosszat sejtettem… :S Odaérek a kapuhoz, senki sehol, nincs kiírva a képernyőre,hogy hova megy a gép, egy repteres nő rendezgeti a papírjait.. :S
Kérdezem, mi a helyzet a géppel?! Erre a válasz: hát az már elment, bocs! :S
A köv. járat 3.30-kor indul, mintegy 4 óra múlva… Addigra semmit nem kívántam volna, csak egy ágyat, és hogy megérkezzek végre. A szemem állapota lehetetlenné tette, hogy gépezzek, így jobb híján megágyaztam magamnak a széksoron (plüss mackó a fejem alá, plüss kardigán a hátamra) és 2 óra szundi! Aztán egy kis irtórossz, de ingyen lufthansa-kávé, haza út, érkezés dél helyett f5-re…

Itthon kicsit időzavarba kerültem - vagyis az út során, az időzóna-váltások miatt, eltartott ez egy darabig..
Este családozás volt a program szülőkkel-nagyival Gárdonyban, este 7-kor már úgy éreztem, mintha este 10 lenne.. El is mentem aludni - végre ágyban, kinyújtott lábakkal - egészen reggel 7.30-ig, mert mennem kellett másnap dokihoz..

De erről egy következő beírásban adok hírt, most kicsit pihentetem a szemem!

Csók! :)

Happy Birthday..

Sziasztok

először is mindenkinek nagyon köszönöm, aki gondolt rám a születésnapomon! Bocsánat, ha nem válaszoltam, sajnos ez a születésenapom kicsit rendhagyóra sikerült – és nem csak a hajós-életem miatt…

Nem olyan régen feltűnt, hogy időnként érzékeny a szemem, ha megnyomok egy pontot a szemhéjamon, vagy balra/lefelé nézek.. (Volt már ilyen pár évvel ezelőtt, aminek az eredménye az lett, hogy fényérzékeny vakondként több napot kellett a lesötéített szobában töltenem, Nóri újabb és újabb Jóbarátokot tett  be, hogy ne unjam halálra magam. Ott ücsörgött mellettem, és  2 óránént cseppentettünk vs. krémeztünk).

Most is hasonló lett az eredmény – 10-e óta vaksin fekszem a szobámban..

Betegségem előestéjén elmentem még a medical centerbe, mutattam neki a szemem, ami kezdett pirosodni, adott rá antibiotikumot (tablettát), és mondta, hogy nem kell óvakodnom a kontaktlencsétől, a fertőzés csak kívül van, kicsit be is van dagadva…

 Aznap este hajnal 3kor arra ébredtem, hogy folyik a szememből a könny, és nem tudom megnézni a  mobilomon az időt, mert már az a kis fény is az agyamig hatolt, és olyan fájdalmas volt, hogy csak na..

Reggel 6-kor kellett volna kezdenem, de felhívtam Wilsont, hogy nem fogok tudni bemenni, mert nem tudom kinyitni a szemem..(ettől kicsit frászt kapott, „NEM TUDOD KINYITNI A SZEMED???” – mondtam, hogy világosban nem..).

Elküldött a medical centerbe, ahol az éjszakás, kicsit ideges nővér fogadott, hogy nem tud ő velem most semmit csinálni, adott egy másik fajta antibiotikumot, mint tegnap az orvos, azzal, hogy jöjjek vissza 8-ra.. Visszamentem, amikor a másik nurse mondta, hogy mivel embarkation day van, a doki csak 3-tól lesz, így jöjjek vissza akkor.. Végül sikerült találkoznunk a doktor úrral, mondta, hogy nem kell aggódni, a fertőzés beljebb kúszott a szemembe, szedjem az antibiotikumot, amit kajával vegyek be, és adott v vmi antibiotikumos cseppet, jobb lesz..

Visszakúsztam az ágyamba, és asszem 1-2 napot megállás nélkül aludtam.. Ez azért is volt jó, mert nem éreztem fájdalmat, meg mert éhséget sem éreztem. Ugyanis a HESS még mindig itt van (holnap szállnak le a hajóról Cozumelben), és nem volt engedélyezett semmilyen kaját a crewmember-kabinokba vinni..  

A 2nap eljén már Anikó hívott mindenkit, hogy ez nem normális, hogy nem kapok kaját. Valami főokos megjegyezte, hogy „tud járni?! Van napszemüvege?! Akkor el tud menni a crewmessbe…”. Elvileg egyébként igen, ma és tegnap ott ebédeltem, de az első napokban annyira fájt a szemem, hogy letakartam a jobb oldali, beteg szememet – a baloldalit nyitva hagytam, hogy tudjak tájékozódni, de valahogy úgy összevannak ők kötve, hogy ugyanúgy fájt.. Egy-egy wc-re menésem felért egy túrával, fogtam a falat, lehajtottam a fejem, egyik olalról a másikig csapódtam..

Sajnos a születésnapomat is ebben az állapotban töltöttem. Az már a 4. napja volt a betegségemnek, és ugyanúgy nem nagyon tudtam kinyitni a szemem világosban, így Sara barátnőm elment az F&B managerhez, hogy ez nem normális, meg kaját sem kapok, stb.. (Sara az őrült 20 éves, aki a jég hátán is megélne, az tuti! ) Szóval ennek következménye lett, hogy odahívatott magához az F&B, és mire odaértem, már beszélt a dokival, meg a nurse-sel, akik szerint „már sokkal jobb a szemem”, várjunk még egy kicsit..”. Nem teljesen értettem, hogy mire, de gondoltam legyen meg az ő akaratuk… Richard (F&B) egy nagyon kedves, indiai létére jóképű, talán valamiféle katona-kinézete van, elég tiszteletetparancsoló. De nagyon kedves volt, mondta, hogy „he’ll take care about me”.. Miután kijöttünk, Sara mondta, hogy „jajj, elfelejtette mondani, hogy szülinapom van”… Mondtam, hagyja, most ezt úgysem tudom megünnepelni, majd ha jobban leszek.

Sara elment enni, én vissza a szobámba, fél óra elteltével kopognak a szobám ajtaján, és egy indiai faszi tálcával a kezében énekli a ’happy birthday to you’-t.. (mint később elmondták, ez az indai valami assistant maitre’d – fejes… :) ).

Kiderült, hogy Sara mégiscsak szólt az F&B-nek, aki rendelt egy csokitortát, és odaszállíttatta a szobámba – ami ugyebár tilos! :) (az itteni csokitorta a világ egyik legjobbja – állítom! éééésss, mivel akkor dobták össze, nem volt hűtőben, olvadt volt a csoki kívül-belül…nyammm! :) )

Ezek után megjelent Sara, meg Lucio, az itteni First officer, Security valami, de ő is fejes, a kapitánnyal szokott enni.. Egy nagyon kedves ember, ő szokott nekem csillagvizsgálati órákat tartani. Mivel nekik tudniuk kell mindent a csillagok állásáról, mozgásáról, ő tud is mindent, és csillagos (teliholdtalan) éjszakákon ő szokott nekem órákat adni csillagászatból! :) Valamiért nagyon megszeretett, most meg is jelent egy üveg borral.. Épp felvágtuk volna a tortát, mikor mondja, hogy „de hát nincs gyertyánk..”. Találtunk gyufát, meggyújtottok, gyorsan elfújtuk, és imádkoztunk, hogy ebben a kicsi kabinban nehogy érzékelje a tűzjelző ( egyszer Anikó hajat szárított, ki volt kapcsolva a légkondi, és bekapta a hajszálát a szárító, és az égett szagra kijöttek a tűzoltók! :) Szóval érzékeny kis műszer.. :))

Azon röhögtünk, hogy itt eszem a kabinban, tüzet gyújtottam, férfi vendégem van (a female section-ben), borozok a medical offomon.. ezek közül ha egyért elkapnak, mehetnék fel elbeszélgetésre.. :) De Lucio mondta, ha elkapnak, majd ő kimagyarázza, nagy fejes ő itt! :) Közben (és előtte, és utána) folyamatosan csörgött a telefon, ez az olasz, az a román, az egész roomservice hívogatott, hogy boldog születésnapot kívánjanak, vagy 3 nyelven hallottam a "Boldogszüüliiinaapoot-dalocskát"… :)

Szóval ilyen vidáman telt a szülinapom.

Pillanatnyilag a Kajmán-szigeteken vagyunk, holnap Cozumel. Most jövök a dokitól, azt mondta, írt egy mail az irodának, hogy csekkolják, van-e szemorvos Cozumelben (környékén), mert akkor holnap kimegyünk, valakinek megmutatjuk – immár egy hete vérvörös a szemem.. Már nappal jó vagyok, nem fáj a fényre, most is (ugyan teljesen vakon írok – majd feltöltés előtt átolvasom)használom a laptopot.. De estére, nem tudom mi történik, talán elfárad a szemem, de elkezd kb. egyszerre mindenem fájni a jobb oldalon – fáj a szemgödröm, ég a szemem, bedugul a jobb oldali orrlyukam.. Borzasztó! Az elmúlt két estét csak Anikó cataflan-jával tudtam túlélni… De a doki cseppjét, és antibiotikumját titokban elhagytam – nem segített 6 napig, valószínűleg nem is fog. ..

Szóval kényszerszabadságom folytatódik, valószínűleg bepótolok minden alváskimaradást 4 hónapra visszamenőleg!Remélem minél előtt találkozom SZEMorvossal, aki ad valamit, amitől 1-2 nap alatt elmúlik.

Úgyhogy nem kell aggódni, vaksin, de megvagyok! Amint újra egészséges vagyok – remélem hamarosan – jelentkezem!!

Jah, és utoljára, de nem utolsó sorban: Boldog névnapot Szisz - utólag...!!! :)

puszik

Split shift - újra! :)

Kedves mindenki,

örömmel értesítelek Titeket, hogy végre visszaváltoztatták a beosztásomat, így ismét split-shift-ben dolgozom, vagyis reggel 6 körültől 9-10-ig dolgozom,  aztán délután 3-4 körül kezdek, és este 10-11-ig  vagyok!  :)

Nem mondom, hogy ez nem fárasztó, de így legalább van időm, amit ’beoszthatok’! :) Az eddigi tevékenységeim a szabadidőmben az alvás, napozás, strandolás, netezés, olvasás, mosás voltak! :)

Ennek a sok szabadidőnek köszönhetően ki tudtam menni egy új kikötőben az előző Cruise-ban, mert (sajnos) most nem az időjárás szólt közbe, hanem egy vendég..

Útban voltunk a Kajmán-szigetek felé, épp 1st seaday volt (Tampa-Seaday-Grand Cayman-Cozumel-Seaday-Tampa), amikor a hangosbemondóba a cruise director (a főbemondó, és egy-két játéklevezető-csaj) közölte, hogy egy vendég sürgős orvosi ellátásra szorul, úgyhogy a Kajmán-szigetek helyett most elindultunk Cozumel felé (ahol felszereltebb a kórház), ott töltünk egy napot és a második kikötő Costa Maya lesz, egy másik (nekünk új) mexikói kikötő!

Persze egyik oldalról örültünk, másikról annyira nem. Elindult a pletyka, hogy ha hajnal 1-kor érkezünk meg Cozumelbe, akkor megint lesz egy Overnight-unk.. Épp kóricáltam a kabin és a crewmess között, amikor lezárták a gangway-t (ahol ki-be szállunk a portokon), mert hozták hordággyal a faszit.. Ott állt a felesége a bőrönddel, elég rossz látvány volt! :S Visszamentem a kabinba, készülődtem a lefekvéshez, erre fél óra múlva újabb riasztás, hogy még egy betegnek orvos kell azonnal… Na, mondom, szép!.. :S

Másnap Cozumelben voltunk (mint kiderült, hajnal 3-tól ki lehetett menni, de én azt már nem vártam meg..), ahol isszonyatosan zuhogott az eső, aztán elállt, és helyére az őrült pára jött.. :S

Munka, másnap Costa Maya – felteszek képeket Facebookra (Anya->Apa), valami csodálatos hely volt!! Mintha egy képeslapot fényképeztem volna! Két magyar sráccal mentünk ki a hajóról (Roland, Tamás), aztán összefutottunk még 3 magyarral. Közvetlenül a portnál van egy turista-központ-szerű valami – medence-party, a tenger szélétől rálátsz a hajóra – mely szélnél nem mellesleg delfinegelési-lehetőség van, amit az arrajáró bárki nézhet! :)

Elmentünk egy beach-re utána a lányokkal (a fiúkat elhagytuk) – képzelhetitek: 3 turista lány a mexikói parton… Olyan volt, mint Tunéziában Veled, Nóri! :D Azt ismételgettük folyamatosan, hogy „ne nézz senkire”, „beszélj hangosan magyarul”… :) mindenki kedves volt, bár kicsit egy építkezés mellett éreztem magam – mintha soha nem láttak volna még nőt…. :) 

Volt egy kedves bártulajdonos, Ernesto, aki odaadta a névjegykártyáját, megmutatta az Iguánáját (a bárjának valami Iguana vmi volt a neve) és megígérte, hogy legközelebb egy-egy ingyen margaritára a vendégei vagyunk! :)

Aztán elmentünk Hard Rock Cafféba enni (ahol nevetve olvastam fel az egyik Nexusos lány Fb-üzenetét, amelyben forralt borozásra invitál – a fényképeket látva megértitek mennyire nem volt forraltboros-hangulatom..:) ). 

Aztán vissza kellett menni a hajóra – de ez a pár óra felért egy egész napos szabadsággal – eléggé felértékelődik itt a „szünet”, „szabadidő”, „nem dolgozás” fogalma.. :)

Tampa felé volt még egy announcement, hogy előre elnézést kérnek az esetleges késve érkezésért (Tampa), de még egy vendég sürgős orvosi ellátásra szorul, így meg kell állnunk, mert helikopter jön érte.. A kapitány mondta a captain’s messben (infó Anikótól), hogy a pályafutása alatt nem volt még ilyen, hogy egy cruise alatt három medical emergency.. 

Utólag a biztonsági emberektől megtudtam, hogy a 3 vendégből 2 sajnos meghalt!! :S

Na, de vidámabb téma: pillanatnyilag jól telnek a napjaim – bár asszem’ túl sok programot akarok belezsúfolni a „nem munkával töltött 12 órámba”, így hangyányit fáradt vagyok… De mindig van valami! :) (múltkor például Tamás szülinapja, amikor a „rövid koccintásból” egy „spontán bulit” csaptunk.. :)

Szóval jól vagyok, bár az egész hajó felbolydult, mert a HESS (Health Environment Safety&Security) lép a hajóra következő Tampában.. Ez egy nagy felügyelő csapat lesz – ahogy a nevükből is látszik, MINDENT megfigyelnek – biztonságtechnika, tisztaság, munkakörülmények..blabla.. Kislámpával bevilágítanak mindenhova, ellenőriznek mindent, kérdeznek mindenkit - szóval az egész vezetőség stresszben van, hogy nehogy találjanak valamit, mert akkor legrosszabb esetben kiveszik a hajót a forgalomból, kevésbé rossz esetben „csak” fizetni kell…

Így nagy a nyomás, és kire támaszkodhatna az ember, ha nem az alatta lévőre!? Hülyébbnél hülyébb szabályokat hoznak felettünk a főnökök, hogy mit kell letakarni-kidobni-elrakni.. 

Volt már ilyen a szerződésem alatt, amikor Tampában felszálltak 1-2 órára, megnéztek mindent, aztán elmentek – erre kb. 1 hétig készültünk trainingekkel, special cleaninggel.. Most 7 napot lesznek a hajón!!!

Tegnap Kajmán-szigeteken voltunk, ahol végre ki tudtam menni a 7 miles beachre, ami hajonlóan képeslapra illő, mint Costa Maya.. :) (amint időm, és internetperceim engedik, feltöltöm a képeket.. :) )

Szóval eseménydús időszakon vagyok túl, és még annak is nézek elébe.
Drukkoljatok és addig is jobb híjján nézegessétek a képeket! :)

puszik

Sweet sixties..

Sziasztok,

ismét eltelt egy újabb cruise, az eddigi talán legkellemesebb! :)

Azt hiszem, a múltkor írtam a charter cruise-ról, amin majd megszakadtunk, annyi rendelés volt, mert tele volt a hajó fiatalokkal, akik különböző koncertekre jöttek. Jó volt egyébiránt – leszámítva, hogy mindenki agyba-főbe rendelt, nem adott kb. senki borravalót – mert a Cruise-tvadón megváltoztatták az állandó zenéjüket, és a fellépőékét adták! Volt egy-kettő, ami bejött (volna, ha nem kiszolgáló személyzetként jövök a hajóra). Olyasmi lehetett, mintha egy Sziget fesztivált (keverve egy kis BalatonSounddal) feltettek volna egy hajóra.. :)

Szóval, mikor meghallottuk, hogy ismét charter cruise lesz, kicsit betojtunk, hogy megint olyan lesz mint a múltkor.. A key duty-n (külső, kulcskártya-osztogatós feladat) majd szétszedtek minket, bár tele volt időssel, bíztunk benne, hogy borravalós cruise lesz..

Már akkor elkezdtem sejteni, hogy nem valószínű, hogy ez olyan lesz, mint a múltkor.. Belegondoltam, hogy ha a nagyi (vagy akár anyuék) eljönne(nek) egy ilyen cruise-ra, nem valószínű, hogy bacon-ös szendvicset rendelne a szobájába. Inkább szépen felöltöznének, elmennének a dining roomba, különböző programokra..

Már első este bebizonyosodott, hogy ez így lesz, mert 3-tól (ekkor hajóztunk ki Tampából) este 10-ig 4 (értsd négy) darab rendelés jött be a roomservice-be.. Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy ez töredéke a normálisnak.. :)

Közben kiderült, hogy a charter sem átlagos, ez egyfajta ’60-as, ’70-es évek Rock&Roll találkozója volt (Malt Shop Memories Cruise).

Amellett, hogy nem zavartak minket a rendeléseikkel, az ajtóikat cuki régi képekkel, Elvis falvédővel, bakelit lemezekkel díszítették fel.. (A normál cruise-okon is szoktak ilyet csinálni, ha nászút/szülinap/esemény van, vagy csak egyszerűen meg akarják találni a szobájukat, mert valami érthetetlen okból kifolyólag a kártyádon nem szerepel a szobaszámod. Jegyezd meg. Vagy írd fel a karodra (láttam már ilyet).. Nem ritka, hogy eltévedt emberekkel – néha részeg fiatallal, néha könnyes szemű nénivel – találkozom a folyosón..)

Szóval visszatérve az eredeti témához, az új vendégek nagyon kis hangulatossá varázsolták a folyosót, és az itt szóló halk háttérzenét is lecserélték, ami a folyosón szól.. A „heey, heeey baby”, meg „I’m lonely, soo lonely’ szólt a folyosón.. (Márk, olyan sokszor eszembe jutottál ezekről a zenékről!! :) ) Idős nénik-bácsik T-birds és Pink Ladies felsőben mászkáltak (gyengébbek kedvéért Grease)! :) Szóval nagyon jó volt, na! :) Alig rendeltek valamit, nekünk sook sok szabadidőnk volt.

Volt is egy vitám az egyik magyar sráccal.. Ez a charter 4 napos volt, és csak egy megállónk volt, a Bahamák, Freeport.. A Rolandnak is ugyanaz a beosztása volt, mint nekem, mondta, hogy kérdés nélkül egybe veszi ki a szünetét, hogy legyen ideje kimenni.. Ha kérdezik 45 perc után, hogy hol van, akkor falazzak neki.. Ki is találtam, hogy ha visszajött, én is kimegyek így! Eltelt 1 óra, 1,5, 2 és végül 3 óra után meg is érkezett, mindenfajta magyarázat nélkül, csak annyit kérdezett flegmán, hogy „mi a helyzet?!”. Hát azt hittem, hogy megütöm! Annyira belehergeltem magam, hogy jót kiabáltam vele, meg egy másik sráccal, akik együtt voltak kint – Anikó szobatársam találkozott velük a downtownban, és nevetve mondták neki, hogy úgysem busy most a roomservice, kicsit meghosszabbították a szünetüket…. Aztán persze jött a magyarázat, hogy rossz taxival rossz helyre mentek, nem tudtak hogy visszajönni, de ez a Roland olyan „mamagayo” – nem tudom, hogy kell írni, „nemszeretdolgozni”-embert jelent.. Úgyhogy nem kérdés, hogy csak blabla az egész, csak akart egy strandolós napot magának, de abba nem gondolt bele, hogy addig én nem tudok kimenni, míg ő(k) kint vannak…

Szóval nekik köszönhetően nem tudtam kimenni, csak 45 percre a kikötőbe (a beach-hez taxizni kellett volna). Amikor hallva a sztorit az operátor engem is elküldött dupla-tripla breakre, addigra már sötét volt, és monszun-szerű eső is esett, szóval nem értem vele semmit.. :S

Ezt leszámítva teljesen a Kellermans-éknál éreztem magam a cruise alatt– tudjátok, Dirty Dancing.. ;)

Szóval jó kis cruison vagyok túl, várom az új beosztást.. Az itteniek szerint Hungarian Maffia alakult ki a room service-ben – van olyan, hogy egy időben 7 magyar van ott! :D

Zárom soraimat, hamarosan jelentkezem.. :)