Röviden

Sziasztok,
véget ért egy újabb cruise. A hét híre, hogy 3napja Grand Caymanon láttam három lányt magyar vizslát sétáltatni.. :)
Ma meg (ez lehet, a kutyák hete) egy új vendég szállt fel a hajóra, akinek a babakocsijában (remélem, az a babájához tartozik) ült egy yorkshire terrier, aki "service dog" feliratú mellényt viselt.. (Mert csak így engedik fel a hajóra a kutyákat.)
Kíváncsi vagyok, milyen service-t nyújthat egy ekkora-ilyen kutya, azon túl, hogy cuki, és simogathatod! :)

Megyek a hajóra, elkezdődik az újabb cruise, már csak 4 van hátra! :)

puszik

Jövőkép..

Kedves Mindenki,

ismét régóta nem jelentkeztem, ismét elnézést kérek érte! DE most tudom arra fogni (többé-kevésbé), hogy folyamatban volt egy-két dolog és ki akartam várni a végét, hogy egyszerre mindenkit tájékoztathassak.

Szóval, az alapok:

-          Room service-ből átkerültem a Lido-ra, „normálisabb beosztással” –  minden portban ki tudok menni, és tengeren napközben is van 2x2-3 óra szabadidőm (alvás, open deck, gym)...A szobatársam (furcsa) de még mindig ugyanaz – várhatóan már nem fog változni – időközben kiderült, Belarus-ból való;

Ami viszont azóta változott…

Legjobb, ha az elején kezdem. Ügyesen rávettem magam az elmúlt időszakban, hogy eljárjak a konditerembe – kicsit sokra sikerült a room service-es időszak alatt a chocolate chips cookies.. :)

Olyan 3 hete éppen nagyban futok a futógépen, amikor belép az F&B (food and beverage) manager az ajtón. Ő a fő-fő fönöke a részlegemnek, szóval meglepő volt, hogy a kis miniatűr crew gym-be jön a nagy, totál felszerelt guest gym helyett.. 

Egyszer csak odalép hozzám (Ani, amúgy ő Richard, a katonás kiállású indiai, aki az Inspiration-ön volt a végén az F&B), és megkérdezi nem gondolkoztam-e még azon, hogy pozíciót váltsak hoszteszre. Mondtam neki, hogy mielőtt hajóra léptem volna, terveztem, hogy amint tudok, váltok, aztán közben kiderült, hogy első szerződés alatt nem lehet, másodikra meg nem akartam visszajönni (ezt nem mondtam neki). A szemem miatt ugyebár haza kellett mennem, így vissza „csak Nóri miatt” jöttem (ezt sem mondtam neki). 

Szóval hebegtem-habogtam valamit, végül mondta, hogy lássuk, lehetséges-e a dolog, így felhívta a Maitre D’-t, elmentem hozzá elbeszélgetésre, amit úgy zártunk le, hogy „rendben, köszönöm”. Nem nagyon tudtam, hogy ez mit jelent, de onnantól kezdve minden nap történ valami, valakihez mennem kellett beszélgetni, össze kellett gyűjtenem (kedves édesanyám és nővérem segítségével) a papírjaimat, igazolásokat, cv-t..

Ja, a kedvenc részem az egész sztoriból: 

4 napos cruise-unk volt, aminek általános leírása a hajón a „disaster”. Azért jönnek, hogy ingyen egyenek, bulizzanak, igyanak a - hogy is mondjam – többnyire fekete és indiai amerikaiak.. Szóval jól leizzadunk a 4 nap alatt.

Éppen a Lidón dolgoztam, amiről nagy vonalakban azt kell tudni, hogy egy fél szintnyi self-service étterem. Nekünk ott többnyire a vendégek utáni takarítás a feladatunk. Van asztal, meg vendég is bőven. 

Mikor összegyűjtöttük a dolgokat, bent a galley-ban szét kell válogatni a dolgokat (kaja külön, papír-műanyag külön, evőeszköz külön, pohár külön, stb). Ennek köszönhetően nem éppen tiszta munka – időnként turkálunk ott mindenben..

Egy szó mint száz, nem voltam a legjobb formámban, mikor este 8 körül odalép hozzám az F&B és megkérdezi, hogy ’megcsinálták-e már a fotókat’. Kérdezem ’milyen fotókat??’. Mondja, hogy ’Jaj, nem értesítettek?! Készíteni kell pár fényképet az Office számára. Van fekete ruhám?! Akkor majd ideküldi Valentinát (őrült, bolgár, üvöltözős asst. maitre d’ főnököm), hogy asszisztáljon. Mondom, jó, akkor holnap?! Neem, még ma…

Gyorsan átgondoltam, hogy is nézek most ki és hogyan tudnám a legjobbat kihozni ebből a helyzetből.. Fél óra múlva meg is jelent Valentina, karon ragadott, hogy akkor menjünk fényképezkedni.. „Szeretnéd kicsit helyre hozni magad előtte?!” Mondom úgy tudom, át is kéne öltöznöm feketébe.. „ja, igen” – mondja – „akkor menj a kabinodba, 15 perc múlva itt és itt találkozunk”.

(15 perc itt a hajón felér otthoni 1 órával, nem is értettem, miért ilyen nagylelkű – aztán kiderült, azt hitte, hogy aznapra már végeztem.. :D)

Lényeg, elkészültem, csinosan ellibbentem a guest area-ba a fotósokhoz – megcsináltunk 3-4 képet – a szokásos ál-beállításokkal (dőlj be, lejjebb az állat, tedd a kezed ide, a lábad így…stb). 

Kb. 15 perccel később a Hamupipőke 15 percem véget ért, visszaöltöztem az uniformisomba és visszamentem még egy órát dolgozni! :)

Lényeg a lényeg: ez az egész pozícióváltás akkor jött volna össze azonnali hatállyal, ha meghosszabbítom a szerződésemet olyan 2 hónappal. Mivel ezt a Nóri-szülinap miatt nem akartam, így most ’standby’ állapotban vagyok. Ez annyit jelent, hogy minden papírom, fényképem, kérelmem az Office-ban van. Amikor szükségük lesz hostessre, ott vagyok a listán, de a következő szerződésre nagy valószínűség szerint még mindig, mint assistant waitress fogok visszajönni - nekem kell fizetnem a hajóra jutásomat, és a hajóról-hazajutásomat. Persze lehet, hogy egyszer csak kapok egy mailt, hogy gyere korábban-később, mint hostesz, de nagyobb az esélye annak, hogy a mostani pozíciómban jövök vissza és útközben fogok váltani.

(Arra próbálok most nem gondolni, hogy mi lesz, ha „nem találnak helyet”, és mondjuk több hónapot egy nagyobb hajón kell a dining roomban dolgoznom.. Remélem, nem így lesz. Ha mégis, még mindig ott van az emergency sign off vagy a resign lehetősége, mint menekülési út..)

Szóval ez pillanatnyilag a legnagyobb változás.  Ez döntötte el a következő lépéseket is.

Dobpergést kérek, a tervem a következő:

-       -   október 11-én leszállok a Carnival Paradise-ról, és egyenesen megyek is Nórihoz;

-       -  2-3 napig alvást tervezek – kisebb megszakításokkal (ami jól is jön, mert Nóri egy zenei fesztiválra hivatalos ez idő alatt);

-        -  1 héttel később megérkezik anya (apa most nem jön) és születésnapot ünneplünk;

-       -   anya november elején visszamegy Magyarországra, én még maradok november 25-ig  

      AMIKORIS

-       -   visszaszállok a Carnival Magic-re, aminek legnagyobb előnye, hogy a homeport-ja Galveston-ban van (Texas), így nem kell repülgetnem Nóritól, hanem simán odakocsikázunk);

-       -   maradok mondjuk egy fél évet (remélhetőleg ez idő alatt váltok a junior hostess-pozícióra)

-          és május-június közepén Nórival együtt hazamegyünk! És végre a NYARAT MAGYARORSZÁGON TÖLTÖÖM!! :)

Persze e tervnek egy pontja van csak kőbe vésve, hogy október 11-én leszállok a hajóról. Az összes többi még képlékeny. 

Tudom, egy-két ember most kicsit keserédesen olvassa e sorokat, hiszen ez annyit jelent, hogy legközelebb csak 8 hónap múlva megyek haza, de jobb ez így! Nem kell a drága repülőjegyek kifizetnem, angol-közegben maradok, és a jövő nyarat végre otthon töltöm stb. 

Tényleg csak az egyetlen amit sajnálok, hogy nem találkozom Veletek (legjobban nagyit és apát sajnálom).. De a találkozás nincs eltörölve, csak el lett tolva kicsit! :)

Szóval ez a helyzet most!

A fent leírtakon kívül óriás dolgok nem történtek. 

Visszajött a régi kapitány, a nagy darab akinél kezdtem a szerződésemet. Nagyon megörültünk egymásnak, következő Cozumelben ki is megyünk ebédelni. 

Egy cruise erejéig dolgoztam a Dining roomban – emberhiány volt. Mindenki fél a dining roomtól, de annyira nem egy nagy „WasIsDas”. Itt is, mint mindenhol, amint átláttad a rendszert, és tudod mit honnan kell hozni,  mit-mikor kell csinálni, mire kell figyelni, akkor túlélhető. Az egyetlen hátránya az a baromi nehéz tálca. Cipekedés jobbra-balra, 12 porcelán tányér szállítgatása keresztül a galley-n, a forgóajtón.. Majd csinálok képet hamarosan, csak hogy lássátok, hogy is néz ki egy ilyen tálca, eléggé ijesztő! :) Én ott dolgozásomkor elhatároztam, hogy „nem fogom megölni magam”, mégiscsak lány vagyok, ami nagyon nehéz azt hagyom, max. kétszer fordulok. Ennek köszönhetően nem alakult ki se húzódás, se hátfájás, úgyhogy túléltem! :)

Túl vagyunk egy nagyobb hurrikán-időszakon is. Ugyan az egyik cruise elején osztogattunk a kapitány által írt papírkát, miszerint lehet, hogy változtatnunk kell az útvonalon, de ez (sokunk szomorúságára) nem történt meg. Minden alkalommal ellentétesen mozogtunk, mint a Isaac. 

Egyszer ugyan ki kellett hagynunk a Kajmán-szigeteket, mert ott nem a kikötőben állunk meg, mivel túl sekély a víz, hanem távolabb és kis hajókkal visznek ki minket. Azonban annyira erős volt a szél, hogy veszélyes lett volna, így kb. fél órával a leszállás előtt bejelentették, hogy mégsem tudunk kikötni, megyünk tovább Mexikó felé. Az a cruise ennek köszönhetően halálos volt, mert eggyel több seaday-ünk lett a szokásosnál, és a vendégek szomorúságukban csak ettek-ettek-ettek.. :)

Egy alkalommal Romney jött Tampába, úgyhogy aznap nem hagyhattuk el a hajót. Persze, hogy aznap kaptam lunch-offot, és de.10-től du. 16-ig szabad voltam, és be voltam zárva a dobozba.. De legalább mostam, takarítottam, szundítottam, úgyhogy inkább nem is panaszkodok! :)

Szóval ezek történtek az elmúlt időszakban, és ezek fognak az elkövetkezőben. 

Mához képest 34 nap múlva leszállok – és mivel Amerikában maradok, így guest leszek a hajón egy napig. Ugyanis ha B1/B2 vízummal, vagy ESTA-val szállsz le a hajóról (vagyis maradsz még Amerikában a szerződésed után), akkor a jogszabályok szerint (és ezt be is tartják) az utolsó porttól számítva nem dolgozhatsz, mert úgy kell megérkezned Amerikába, mint egy vendég. Így amint kihajózunk 9-én Cozumelből, én leteszem a lantot és másnap kitűzővel a vendégek között tervezek sétálgatni, napozni, enni..!

Úgyhogy tulajdonképpen már csak 1 hónap és felszabadulok a rabszolgaság alól! :)

Következő bejelentkezésemig puszilok mindenkit, emésztgessétek az infókat! :)

Cupp