Sziasztok Mindenki,
már nem tudom tovább húzni a szülinapi beszámolót, mert hamarosan
elfelejtem a részleteket. Pillanatnyilag nagyon dühös vagyok a gépre, mert az
elmúlt 20 percben gépelt szövegem a számítógép újraindításának köszönhetően
eltűnt. Úgy ahogy van. Az egész.. De legalább a „a windows új frissítéseket
telepített” – de jó…
Szóval, szülinap.
7-én voltunk Sydney-ben, ott megkaptam anyu és Nóri dobozát – de
erős önuralomról tettem tanúbizonyságot és nem nyitottam ki 13-ig. Múr
szerintem ebben a Sydney-ben vett nekem ajándékot és mint egy kisgyerek,
naponta elmondta, hogy olyan dolgot vett nekem, amire vágytam régóta, akarom
most látni?! És MOST?! Mondtam, nem, várunk 13-ig, ez úgy illik! :)
Előre tervezgettünk a magyar Anettel, akinek 14-én van a
szülinapja, hogy hogy legyen a crew báros iszogatás, steakhouse, esetleg
táncos-discos-buli elosztása. Aztán az élet mindent elrendezett.
12-én volt egy open deck
partynk, ’under the stars’, éjfél
után már jöttek a köszöntések, táncoltunk hajnalig. :)
13-án reggeli után megkaptam Múrtól az ajándékaimat; egy kengurús
kapucnis-cipzáros pulcsit, amilyet nagyon hosszú ideje kerestem, egy koala
plüss állatot (amivel vagy 20 percet játszottam egyszer a boltban), meg egy
swarowski nyakláncot. Nagyon örültem mindnek, nem csak azért mert emlékezett
ezekre, hanem mert lesétálta a lábát hogy ezeket beszerezze, ami nála óriási
szó! :)
Múr ajándékai utána mentem a szobámba és kinyitottam a Nóritól,
Anyutól kapott dobozkáimat.
Anyutól harisnyákat kaptam, egy jó kis lakk clutch-ot (táskát),
azzal mentem steakhouseba, csokikat (amiket azt hittem, mind megettem, de pont
ma reggel találtam egy kallódót a szekrényemben), meg egy hosszú levelet.
Nóritól egy várvavárt naptejet – sose gondoltam volna, hogy az embernek lehet kedvenc napteje, de nekem van, amit
sajnos csak Amerikában lehet kapni. Volt a dobozomban egy hiperjó naptár is,
amit Nóri készített fényképekkel és a fontos dátumok bejelölésével – már kint
is van a falamon.
A szobatársam kidekorálta a szobát lufikkal és csillogó díszekkel.
Este a dining room nyitása előtt a meetingen vagy 200 waiter énekelte a Happy birtday to yoouuuu-t nekem..
Valamint a következő Sydneyben megkaptam a levelet apától meg Dóritól is! Jó
kis termés, mi?! :)
Szóval 13-án este
felmentünk négyesben a steakhouse-ba (Anett, barátja, Múr és én). Ehhez külön
engedély kellett, mert
1. ez guest area, Múr meg a barát crew,
2. mi 9.30 körül végeznénk minden este, de 9 után a steakhouse nem
fogad vendégeket. Így 8.30-40-kor leléptünk, lerohantunk a szobánkba,
átöltöztünk, kiszépítettük magunkat, és 9-re megérkeztünk.
A főnökünktől kaptunk egy-egy üveg bort, így fehérborral kezdtük
az estét. Előétel előtt frissen sült focacciát ettem valami fincsi, különleges
vajakkal (talán mustármagos, zöldfűszeres, és még valami). Előételnek escargo-t
ettem (csiga), nagyon fincsi volt, gombaszósszal. Főételnél átváltottunk vörös
borra, és én surf and turf-öt rendeltem (homár és steak) wasabis
krumplipürével. Itt már éreztem, hogy a kipukkadás közelében vagyok.
A főétel után és a desszert előtt jött a meglepetés desszert, a
fiúk rendeltek egy-egy tortát, én csokisat kaptam Múrtól, Anett puncsosat
kapott. Mivel a steakhouseban vagy 5 magyar server van, így kaptunk a torta
mellé egy Boldog szüüliinaapoot dalt
is! :)
Aztán jött a desszert, amit én még időben kicseréltem szerencsére
– a csokis édesség helyett gyümölcskelyhet kértem. Szó szerint betegre ettem
magam, alig bírtam lélegezni.
Körbesétáltunk a hajón – ez kicsit segített a gyomor fájdalmamon.
Valami bulit, történést kerestünk, de ráébredtünk, hogy Mexikói este van
(dining roomban is mexikói kaja van, beöltöznek a vendégek lökött sombrerókba,
meg ponchokba, lidon esti buli van), így a disco is a szokásosnál később,
1.30am-kor nyitott. Annyira elálmosodtunk a sok kajától, hogy ezt már nem volt
erőnk kivárni.
Megpróbálkoztunk egy-egy pohár borral a crew bárban, de annyira
tele voltunk, hogy nem bírtuk meginni a 2,5 deci bort, mentünk aludni. :)
Másnap 14-én volt Anett szülinapja, a Crew bárba mentünk iszogatni, de
már érezte a testem, hogy túl sok volt az evés, ivás, nem-alvás az elmúlt
napokban (12-én opendeck party, 13-án steakhouse, 14-én crew bár).
Az este végén a bal szememmel már nagyon homályosan láttam, de azt
hittem, csak a fáradtság. Reggel, amikor felkeltem, már úgy össze volt ragadva
a szemem, nem is tudtam kinyitni magamtól. Mentem a medical centerbe, nagyon
ijesztően néztem ki, be volt dagadva, vörös volt, stb. Kaptam cseppet, krémet,
meg 2 nap medical offot. Pár óra után jobb lett, lelohadt a dagadás, nem volt
fájdalmam, szóval legalább volt időm aludni, pakolászni, tudtam egy kicsit
egyedül lenni a szobámban, mert a szobatársam dolgozott.
Amúgy előző Sydneyben ő leszállt, a steakhouse manager lett az új
szobatársam. Szerencsére vele eltérő beosztásban dolgozunk, meg neki van
szociális élete, szóval egyedül tudok lenni néha a szobában.
Ma ismét csere lesz, a steakhouse manager elköltözik, és az új
restaurant hostess költözik be, akinek legjobb tudomásom szerint
single-cabinnal rendelkező párja van, szóval remélhetőleg nem lesz túl
sokat a szobában.. :)
Ennyit rólam. Minden rendben amúgy, megvagyok, ezen a cruise-on új
portjaink leszenk, Wala, Santo – nem mintha hallottam volna már róluk, de
legalább valami új. 2 cruise múlva Anett leszáll, és remélhetőleg megkaphatom a
szinte teljesen single kabint Múrral. Már mondjuk most is jobb, mint volt! :)
Ennyit rólam, hamarosan jelentkezem! :)
puszik, és köszönöm Mindenkinek a rámgondolást