Medica San Miguel (part I.)

Kedves Mindenki! 

Bocsánat a nagy csöndért. Most sem azért írok, mert egészséges vagyok – bár remélem haladok az úton..

A helyzet az, hogy éppen egy mexikói kórházban vagyok, pontosabban a Medica San Miguelben.. (Mindig Mexikói börtönt akarok írni, nem tudom miért.. :) )

Nem kell nagyon megijedni, 80%-ban az én döntésem volt, hogy most itt vagyok, és csak egy cruise-ig tart, míg vissza nem érnek Cozumelbe, szóval 4-5 napig..

Történt, hogy betegségem 5.napján (3 nappal ezelőtt) ismét felszökött a lázam 39,7 fokra. A doki azt mondta, hogy próbáljunk ki egy erősebb antibiotikumot (így összesen 4 féle gyógyszert szedtem, olyan napi 12 db-t) és ha ez sem működik, akkor kiküld a kórházba. (Az egész annak következménye volt, hogy a láz hatására jött a vérvizsgálat, röntgen a mellkasomról, és „valami nem tetszett neki”...).

Aznap a halálomon voltam, egész nap maradt a 40 fok körüli láz, nem bírtam köhögés nélkül 1 percet sem… Végül a másnap reggeli inhalálásomnál rákérdeztem, hogy ha „csak meglátjuk, hogy jó-e az új antibiotikum”, akkor mi lenne, ha inkább kihagynánk 4 nap felesleges várakozást és kimennék most?!

Azt mondta jó, így rögtön le is mentem a kis kézipoggyászba összepakolni – bár kicsit meg voltam lőve, mit is kell egy mexikói kórházba csomagolni, milyen kezelésre jövök, blabla.. Mindegy, megtöltöttem a kis bőröndöt, biztos ami biztos. Gondoltam, még gyorsan haza telefonálok indulás előtt, berakom a 10 dollárt a phonecard automatába, rohan oda egy fiú, hogy próbáljam a bal oldali kiadókát, mert a jobb oldalit próbálta pár perce és Az tutira nem működik..Hát,a bal oldali sem.. :) :S Így maradt az e-mail írás Apu-Anyu-Nóri részére, mert nem tudtam, mikor fogok tudni jelentkezni..

Jött a port agent 11-kor, Carlos, ugyan az a helyi bácsika, aki annó a szemészhez vitt ki. Elhozott a kórházba, ahol meglepően zökkenőmentesen ment minden – a kisebb angol nyelvi hiányosságokon mindig túllendültünk egy kedves, angolul jobban tudó munkatárs, vagy a Google fordítóprogramjának segítségével.

Mivel a hajóról nem küldték el a röntgen képet a tüdőmről, ismét készítettek egy felvételt, ismét megállapították, hogy valami lumi… a bajom (időközben Nóri kiderítette: pneumonia, vagy tüdőgyulladás – éljen a mexikói kiejtés). A lényegét a betegségnek nem érttem – amennyit érttem, hogy az nem jó, hogy a röntgenképen a baloldali tüdőm alja egyáltalán nem látszik, meg a magas, lenyomhatatlan láz sem előnyös napokon keresztül..

Megjelent a nemtudomhányadik doktor bácsi, aki értelmezte a röntgenképeket, ő már nagyon szépen beszél angolul, megmutatta a röntgen melletti szobát, ezt meg is kaptam (feltehetőleg 4-5 napra). Van benne egy ágy, egy nagy lg tv a falon, egy kanapé (a látogatóimnak:D), egy tolóajtóval innen nyílik a zuhanyzó, meg a wc – teljesen rendben van! :)

A szobába beérve megkaptam egy.. hálóing-otthonka-köntösszerűséget, átöltöztem, befeküdtem az ágyba, rögtön jött három nővérke, akik bekötötték a kanült, rákötöttek két infúziót, jött mégegy nővér, aki megmérte a vérnyomásomat,hőmérsékletemet. Elment a hármas csoport, visszajött egy, hogy vért vegyen, az is elment, jött a következő, aki kis műanyagkütyüben hozott valami meginnivalót és az elmaradhatatlan inhalálókát.. Ha valaki végignézte kintről ezt a fél órát, biztos azt gondolta, „Szegény, pedig milyen fiatal..” :) Nekem is egy párszor el kellett ismételnem magamban,h a doki szerint 4-5 nap alatt meggyógyulok, szóval csak nem lehet annyira súlyos..

A nap folyamán még vagy 15ször jöttek: lázat mérni (ma reggelre már nem volt), infúziós tasakot cserélni, inhaláltatni, „csak úgy”, tasak nélkül befecskendezni valami lónak szánt méretű fecskendőből valamit..

Szóval kis angyalok, tegnap csirkét vacsiztam rizzsel és zöldségekkel és nagyon kevés ízzel.. Reggelire többnyire hoznak nekem mindent, aztán választhatok. Érkezett két szelet kenyér, vaj, lekvár, méz, egy óriás adag rántotta, iszonyat sok paradicsommal és hagymával – Emes, Te imádnád!:) , egy óriás adag gyümölcssali, müzli és joghurt! :) A doktor bácsi is jár nálam viziten minden reggel, na meg a napi, reggeli röntgen – gondolom, hogy mennyit gyógyultam..

Szóval a lehetőségekhez mérten minden rendben van, már csak a gyógyulásra várok.. Kétségtelenül jobban vagyok, mint a hajón voltam! Ott a napjaim kb. úgy telnek, hogy 6körül felkeltek, 8ig ágyban maradtam, elmentem reggelizni, ahol kínlódások árán magamba toltam egy fél szendvicset..  Utána elmentem a reggeli inhalálós kezelésre a dokihoz, utána bevonszoltam magam az ágyba, kerestem egy pozíciót, amikor nem kellett köhögnöm és onnantól próbáltam nem mozdulni, csak várni hogy vagy aludjak el, vagy csak teljen az idő... Este 6kor ismét egy kis inhalálás következett, kajatuszkolás utána a gyógyszerek miatt, majd visszavonszolás a kabinba és várakozás a holnapra, hátha úgy kelek fel, hogy nem köhögök..

Itt, most egyre jobban vagyok. Sokkal kevesebbet köhögök, lázam már 1 napja nincs, étvágyam kicsit több lett, rajta vagyok a gyógyuláson – a doktor bácsi szerint is nagyon szépen gyógyulok. Ennek ellenére még nem enged vissza következő Cozumelben a hajóra, még egy cruise-t ki kell hagynom – azt mondta, addigra nem leszek még 100%-san egészséges, és ne kockáztassunk.

Szóval maradok! :)

Gépelés nem megy gyorsan, mert az infúzió még mindig a kezemben van. Sőt, reggel a jobból át kellett tenni a balba, mert a jobb kicsit felpuffadt, így a jobb még bibis, a bal már az.. Egy szó mint száz, nehezen mozgatom az ujjaimat, de igyekszem még összedobni egy-két bejelentkezést! :)

puszik

Betegen..

Sziasztok, 

csak bejelentkezem gyorsan, nehogy azt higgyétek, hogy elvesztem..

Hallgatásom oka az, hogy sajnos 2,5 napja medical offon vagyok.. Nem kell aggódni. nem a szemem miatt, most valami új furcsaságot sikerült kreálnom.. Nem megfázás, nem influenza, csak köhögök – ugatok, mint a kutya, az első nap 39 fokos lázam volt, második napra sikerült letornázni, mára ismét felkúszott 37,8-ra (ami kereken 100 farenheit :) ). Nincs olyan perc, az alvást leszámítva, hogy ne köhögnék, ilyenkor a fejem és a hátam fáj, meg már lassan mindenem.

Annyira nincs energiám, szerintem fáradtabb vagyok, mintha dolgoznék.. Ma reggel a doki bevetette a nehéztüzérséget – az eddigi antibiotikum és két gyógyszer, plusz köptető mellé ma elkezdtünk valami inhaláló gépet használni.. Naponta 2szer kell, 2-3 napig és ez elvileg majd jól felszakítja a cuccot (utálom magyarul ezt a szót, angolul (latinul?) sokkal aranyosabb: mucus.. Szóval majd jól felszakítja a mucust, reméljük!!

Pillanatnyilag csak arra várok, hogy végre tudjak koncentrálás nélkül lélegezni, legyen életkedvem és legyek már végre egészséges. Mikor ide jöttem, megegyeztem magammal, hogy ha egy kis pihenésre van szükségem, nem kell a szem-betegséget megint előidézni, simán jó lesz egy normális influenza, vagy valami hasonló.. Hát, nem éppen erre gondoltam, csak már megint nem fogalmaztam konkrétan, úgy kell nekem… :S

Szóval ne aggódjatok, remélem hamarosan ismét gyógyultan, és mélyeket lélegezve tudunk beszélgetni!

puszik

Csak egy gyors bejelentkezés..

Sziasztok, 

ismét jelentkezem – bár sok minden nem történt mostanában velem! :)

Megy a megszokott rendben a kis kapitány-felszolgálóságom.. Nagyon kedvesek, nem sok vizet zavarnak továbbra sem.. :) Ugyan most itt van a doktor felesége, aki minden este lent eszik; és a hotel director felesége és két kis gyereke, így kicsivel több a rohangálás – de szerencsére már kb. sikerült olyan rutint szereznem, hogy nagy hibákat ne vétsek! :)

Arnolddal, a cook-kal, pontosabban szólva a kiejtésével néha még ugyan meggyűlik a bajom.. Alapból a menet az, hogy én kimegyek hozzá a nyitáskor (este 6 körül) és lediktáltatom vele az aznapi kapitány-menüt és felviszem a room service-be, ahol kinyomtatják.

Korábban nem egyszer előfordult, hogy már röhögve, egymás kezéből kitépve a tollat próbáltuk magyarázni a másiknak, hogy mit is akarunk mondani.. Ugyanis ő is filippín, így az „F” betűt rendre „P”-nek mondja. Így lett a Flat iron steak-ből Plat iron steak, amit – mivel korábban erről soha nem hallottam – vagy 2 percig magyarázott, végül leírta.. :D Ma már tudom, hogy a „fesztaböl szúp” a vegetables soup, a reszóóto a risotto és a bíp a beef.. :) Szerencsére pár napja ráállt, hogy előre leírja nekem a menüt – bár aztán fel kell olvasnia, mert az írása borzalmas..szóval ismét ott vagyunk, ahol a part szakad! :D

Ma latino party lesz, hétvégén meg a havi crew party vár ránk. A múltkor Jungle partynk volt, ami tulajdonképpen csak abból állt, hogy 2, bevállalós ember beöltözött vmi majom-szerűnek és feldíszítették a Crew bart dzsungelesre.. :) Szerencsére senki nem olyan beöltözős itt, úgyhogy ezek ’csak bulik’, hiába van mindegyiknek tematikája… Jah, amúgy megtudtam, hogy az elvileg engedélyezett alkoholszint a hajón 0,08%, ha nem dolgozol, és 0,04%, ha dolgozol! Hát, mit ne mondjak, nem éppen tartjuk be – bár nem is figyelik! Minden kiírásra, papírra odaírják, hogy „please stay safe, stay sober!”, de csak azért, hogy kb. tudd hol a határ. Ha merő részegen mész dolgozni, és észreveszik, na akkor lesz bajod – de ha ’csak’ buliban és kialszod (vagy jól tudod palástolni), akkor nincs baj! :)

Na, megyek egy rövidet szundizni, este ismét Formal night-unk van, és ki tudja, melyik családtagjaikat hozzák el, szóval várhatóan kemény estém lesz! Csak gondoltam bejelentkezem, ígérem, akivel szemben elmaradásom van, napokon belül pótolom! :)

A Gyermekded Szobatársam épp rajzfilmet néz a laptopján és kb. ordít az a ’cuki rajzfilm-zene’, tudjátok! :) Úgyhogy vagy rajzfilmeset fogok álmodni, vagy 5 perc múlva rászólok, hogy kapcsolja ki! :) Jó éjt mindenkinek!!

Általánosságban..

Sziasztok, 

amint látjátok, még élek – tehát túlélhető ez az esti kapitányos felszolgálás. Rá kellett jönnöm, hogy azért ódzkodtam ettől a pozíciótól, mert túl puccosnak tartom.. Nem járok drága éttermekbe, természetesen elsősorban azért, mert nincs rá pénzem (nem akarok rá költeni), másrészről meg azért, mert engem inkább zavar az a sok hajlongás, mint nem.. Itt pedig nekem elvileg ezt kéne csinálnom. Kis fehér kendővel a bal kezemen önteni a vizet-bort, körbekínálni a kenyeret, ott állni-várakozni, ha éppen esznek is nincs dolgom.. A legnagyobb trükközést az igényli, hogy miközben ott állok, ne kövessem a beszélgetést, ne viselkedjek úgy, mintha én is a részese lennék a csapatnak, de mégis feltűnés nélkül figyeljem őket, mikor itták meg az utolsó korty borukat (utántöltést igényel). Vegyem észre, mikor keresik a tekintetemet, ha éppen szeretnének valamit, stb.. De tudom, hogy minden rutin kérdése, amit 3 alkalom után még nem éppen lehetett megszerezni. Majd idővel!

Marco azt mondta, kb.2 hónap múlva mehetek „fel” – ami nem tudom, pontosan mit is jelent (Lido/Roomservice/Dining room). Időközben fel lettem világosítva, hogy Marconak nem supervisor a státusza, hanem assistant Maitre D’. Ezek szerint, a hír, hogy a következő assistant Maitre D’ magyar lesz, nagyon is érint minket, hiszen ő lesz a nagyfőnökünk. (Van köztünk egy Ben nevű pasi, mint kiderült, Ő a supervisor.) Szóval ez kifejezetten jó hír! :)

Képzeljétek, tegnap a kapitánynál választható főétel volt a poulpoutte (igazi olasz étel), ami szinte egy az egyben olyan volt, mint az otthoni paradicsomos gombóc. Persze nem volt paprikába töltve, csak úgy csupaszon volt, de mivel én a paprikát nem szeretem, nagyon nem érintett. Maradt egy csomó tőlük, jól bevacsoráltam! :) 

Amúgy annyira nem jellemző a hajós létemre az evés.. Reggelinél még nem nagyon van hely a gyomromban, ebédnél bekapk pár falatok, míg nem jönnek, vagy ha elmentek. Van náluk bent terülj-terülj asztalkám:  mortadella, szalámi, pulykasonka, sajtok, lazac, prosciutto, mozzarella, jégsaláta, spenót-levél, málna, eper, szeder, szőlő, ananász, görögdinnye, sárgadinnye, honeydew (nem tudom, az mi.. zöld-sárgadinnye?!). Szóval innen szoktam csipegetni ebédidőben, meg tulajdonképpen vacsora időben is.. Rájöttem, hogy eddigi feltételezésemmel ellentétben mégis van az a málna/ananász/görögdinnye mennyiség, amit egyszerűen már nem lehet betermelni.. :)

Tegnap jól elhatároztam, hogy már tényleg elmegyek tornázni. Sajnos pillanatnyilag csak a crew-gym-be lehet menni, mert állítólag panaszkodtak a guest gym alatt lakó vendégek, hogy hangos a fölöttük lévő tevékenykedés.. Eddig ugyanis az volt a szabály, hogy este 10 után mi is használhatjuk a vendégeknek fenn tartott konditermet. De most nem lehet – így elhatároztam, végre felmegyek a sajátunkba. (A múltkor már elhatároztuk Viktorral, hogy felmegyünk, de 22.15kor kb. teltház volt. Így úgy ahogy voltunk, tornacuccban kiültünk a crew barba várakozni (a gym a barból nyílik). Vártunk-beszélgettünk egy fél órát, aztán mikor még mindig nem jött ki senki, elkezdtünk iszogatni, úgyhogy az este kicsit irányt változtatott. Szóval tegnap Végre fel akartam menni, de úgy mozgott a hajó, hogy nem volt gyomrom hozzá! Nem volt vihar kint, de nagyon nagy hullámok voltak, egészen felcsapott a kapitány étkezőjének ablakához (ami normál esetben kb.2-3 méterrel a tengerszint fölött van). És nem az a lassú, nyugtató, bölcső-mozgásos hullámzás volt, hanem sokszor úgy rázkódtunk pár másodpercig, hogy nagyon ki kell támasztanunk magunkat.. Úgyhogy a délutánra inkább a vízszintesbe helyezkedést választottam! :)

Azt nem is mondtam, hogy az Inspiration-nel ellentétben kulcskártyás megoldással lehet bejutni a kabinokba. Az elején nagyon vagánynak gondoltam, de aztán rájöttem, hogy így secc-perc alatt ki tudod zárni magad – elég, ha bent hagyod a kártyád. Jah, és van olyan, hogy a kulcsod egyik pillanatról a másikra elromlik (mint tegnap nekem), vagy lemerül az érzékelőke eleme  és hívhatod a room service-t, vagy mehetsz a MSA office-ba (ahol minden ügyes-bajos dolgodat intézik) – ha nyitva vannak.

Tegnap egyszercsak nem működött a kártyám, nem tudtam bemenni a kabinba. Mivel a kikötőben voltunk Cozumelben, az MSA zárva volt, a Rooms. vonalai meg foglaltak voltak (állítólag nagyon elfoglaltak voltak, bár nem tudom mivel, ilyenkor a vendégsereg 85%-a leszáll a hajóról). Szóval felbattyogtam a Rooms-be, ahol mondták, hogy majd leküldenek valakit, most sok a munka, várjak az ajtó előtt. 20 perc alatt le is értek.. Bár azon gondolkoztam, ha ez akkor történik, mikor megyek vissza a kabinomba a zuhanyzás után, akkor mit csinálok?! Egy szál törülközőben elmegyek az MSA-be?! :S Ezt nem szeretném megtapasztalni.. :)

Szóval ilyen kis izgalmas mostanában az életem – aranyosan sokszor segítek az officer’s mess-eseknek napközben, mert egyébként pofátlanul korán végeznék.. Este persze más a helyzet, többnyire ki kell cserélnem a terítőt, mert le eszik-borozzák, úgyhogy az egy órás zárást általában kitöltöm.. Legközelebb lefotózom a captain’s messt, csak hogy lássátok a fenségterületemet! :)

Sok puszi, ha bárkivel bármi izgi történt, írjatok!

Napirend

Sziasztok,

bocsánat a csöndért, nagyon dolgozom! :) Na, jó, ez szerencsére annyira nem igaz! :)

Tegnap töltöttem az első napomat egyedül, mert Viktorija, az ukrán elődöm felment a room service-be. Mostanra beállt körülbelül a rendszer (amíg nem változnak a senior officerek – akik a captain’s messben esznek):)

Reggeli: eddigi tapasztalataim szerint kimondhatom, hogy SENKI nem jön le enni. Az egyik engineer (vmi gépész-mérnök mufti) le szokott ugyan jönni, de rendre nem rendel semmit, és az officer’s messben eszik. Amúgy furcsa is lenne, ha egymaga beülne a kapitány étkezőjébe – ahhoz eléggé nagyra kéne tartania magát.. Hiszen reggel nem is viszünk be semmi ételt a C.M-be – csak az officereknél van felvágott, tej-soványtej-kakaó, péksütemények.. Szóval furcsa lenne, ha kiszedné magának az ételt az officereknél, és bevonulna egyedül az üres terembe enni. :)

Egy szó, mint száz, reggel nincs vendégem – és mivel itt kimondott szabály, hogy az O.M-ben dolgozó csinálja a saját dolgát, a C.M. dolgozó a sajátját, így nem igényelt a segítségem. SŐT, az elején (megszokásból) kicsit tettem-vettem az O.M-ben, amikor éppen bent nem volt dolgom és láttam, hogy a kint dolgozó fiú csak figyel.. Megkérdeztem, hogy segít neki ez, amit csinálok, vagy zavarja. Mondta, hogy ’hát egy kicsit zavarja..’, szóval azóta nem csinálom! :)

Reggelinél a dolgom csak annyi, hogy visszarendeződjünk az előző este után, behordjak tányérokat, ha kell, törölgessek, rendezkedjek..blabla… Szóval összességében 2,5 óra semmittevés a reggelem – és tudok reggelizni is! :)

Ebéd: Ennek a menete seadayen és portnál változik. Az állandó, hogy ilyenkor már be kell vinni nekik salátákat, gyümölcsökat, ami az appetizer részét képezi, és maguknak szednek, ha úri kedvük úgy kívánja..

Seadayen maximum 4-en jönnek le enni – általában nem együtt, így néha rohangálnom kell, de ez nem annyira formális, mint az esték, csak vizet isznak, ugyanazokból az ételekből rendelhetnek, mint bárki más a staffban, officerben, szóval nem egy nagy feladat!

Portokban még kevesebb a dolgom, akkor általában ketten jönnek enni – bár ma csak egy vendégem volt! :) Szóval ez lazább – mert olaszok, szeretik a hasukat, ha megtehetik, inkább kimennek a hajóról és valahol máshol esznek, ezt már unják! :)

Vacsora: Na ez az a rész, ahol IGAZÁN dolgozni kell.. DE itt is 17.30-kor kezdünk, és 20 előtt nem jönnek, úgyhogy az előkészület itt is ráérősen megy. Aztán mondjuk beindul, mert megjönnek 6-7en, és tudni, kinek milyen vizet kell tölteni, plusz bort, kenyeret, felvenni a rendelést, leadni a konyhában, visszamenni, leszedni a használt tányérokat, visszamenni a konyhába, felvenni a kaját, bevinni, kiadni, újratölteni, újra leszedni..blabla.. Ennél szerintem nincs nagyon más megoldás, rutint kell szerezni – amire egyelőre nem volt lehetőségem, mert ma leszek ott először egyedül..

Van még ugye a speciális formal night (az első tengeren töltött este), amikor minden magasabb rendű ember lejön, és akár vendéget is hívnak, akkor mindenki puccba vágja magát, különleges menü, blabla, szóval arra az estére szoktak segítséget küldeni, hogy két ember legyen aki kiszolgálja őket..

Szóval így néz ki a napom. Tegnap volt az első formal night-om, mint captain-waitress, de vmi-fajta vip vendégek voltak a hajón, és a kapitány és a sleppje fent étkezett a dining roomban. Én lent maradtam, mindent ugyan úgy előkészítettem, mert nem tudtuk, hogy mindenki fent eszik-e. 20-kor megjelent a doki egyedül. Egy előételt és egy főfogást rendelt, és 21.30-kor távozott is! :) Jót beszélgettünk egyébként, 40-es mexikói faszi, de olyan részletekbe is beavatott az életét illetően (2szer csalta meg a hajón a feleségét, a mostani szerződésre elhatározta, hogy jól viselkedik; mivel nem akarnak gyereket a feleségével, vazektómiája volt, blabla..). Szóval így visszagondolva érdekes este volt, de legalább lightos! :)

Megyek is, készülődöm az első önálló estémre! :)

Puszik, jelentkezem majd!