Sziasztok,
elöljáróban csak annyit mondanék, hogy természetesen semmi nem úgy
alakult, ahogy azt elterveztem..
Olyan március 10-e környékén említette meg először a Maitre D’,
hogy lehet, hogy transzferálnak Sydney-be.
Pár napra rá, mikor nem kaptam semmi további információt, elmentem a Crew
Officeba rákérdezni, mit lehet tudni. (Akkor kaptam meg a karácsonyi csomagomat
is, amúgy! :) Megkésve bár, de nagyon köszönöm!!) Szóval az officeban
megerősítették, igen, transzfer lesz, március 24-én..
Március 15-én meg is kaptam a megerősítő e-mailt, az eVisitor-t,
amit elintéztek nekem, hogy beléphessek, dolgozhassak az országban. A tárgya
(ahogy az egyik senior Maitre D’ felhívta rá a figyelmemet) HorvathPetra SOFF
3/24, SON 4/02 – volt.
A héten még volt egy olyan érzésem, hogy „darabonként”
elkezdhetném átnézni a cuccaimat, de gondoltam, majd a következő cruise alatt
nekiállok – egyik nap a fiókokat, másik nap a polcokat..
Tegnap, vagyis március 17-én a magyar varázslóval (bűvésszel :D)
összefutottam reggel a folyosón, és megemlítette, hogy előző nap beszélt a
Maitre D’vel, és rövid beszélgetésük alatt a főnök megjegyezte, hogy „nem,
szerintem nem a következő San Juanban megy haza, hanem tizenvalahányadikán,
talán Barbadoson”.
Jól meglepődtem, mikor mentem fel a Lidora dolgozni, megkérdeztem
a közvetlen supervisoromat, tudja-e, mikor szállok le. Mondja, hogy nem tud
erről semmit, kérdezzem meg a Maitre D’t.. 3.30-kor végeztem a Lidon, lementem
a kabinomba, 5.00-kor kellett kezdenem újra a Dining roomban. Este 6-ig nem is
láttam a supervisort, amikor meg összefutottunk, azzal köszöntött, hogy „Petra,
hol voltál mindenhol téged kerestünk! „just
for your information, you’ll leave tomorrow!” – Csak hogy tudd, holnap mész..
Mondom, viccelsz?! Mondja, nem, menjek az officeba.. Ide rohantam,
oda rohantam, mivel normális esetben egy csomó papírmunkát el kell intézni a
hajó elhagyása előtt – medical centerből a papírokat, felvenni a fizut, kilépő
papír, útlevél, miegymás.. Persze ebben az időben az office zárva volt, így
kerülő utakon, dupla annyi időbe és stresszbe kerülve tudtam csak intézni a
dolgokat..
Természetesen nem engedtek el korábban, de szerencsére relatív
korán, olyan 10körül végeztem.. Annyira info nélkül voltam, fogalmam sem volt,
hogy mennyi a súlyhatár (ma reggel hallottam, hogy transzfer esetén nincs
túlsúly fizetési kötelessége a crewmember-nek, vagy ha van is, a Carnival
kifizeti… késő bánat, már a fél ruhatáramat, és a tisztálkodószereim 90% -t
továbbadományoztam..), milyen idő van, hogy is kéne pakolnom. Alap esetben
nagyon szeretek pakolni, pepecselni, rendezgetni, hát, most nem szerettem.
Ugyebár este 10-kor végeztem, el kellett még mennem hajat mosni
(mert transzferhírem előtt még gym-et terveztem estére), aztán fejest ugrottam
a szekrényembe. Jah, és persze, hogy Murphy: a szobatársam, akit az elmúlt 3
hónapban 4-5 naponta láttam, mert eltérő a beosztásunk, és mindig a barátjánál
alszik, AZNAP ESTE otthon aludt, így lehetőségekhez képest csendesen kellett
pakolnom..
De nem tudtam befejezni teljesen, mert azért el is akartam
sebtiben búcsúzni azoktól, akiknek tudtam szólni.. Szóval pakoltam vagy 1 órát,
aztán elmentem a crewbárba, ittunk, beszélgettünk, búcsúzkodtunk hajnal
1.30-ig, aztán visszamentem a szobámba, tovább pakoltam.. Ekkor kezdett enyhe
pánik elfogni, amikor már a kézipoggyászom, a kistáskám, a bőröndöm is teljesen
tele volt, és még mindig hozzá sem nyúltam egy fiókhoz, és egy
ruhás-részleghez… A lakótársam, aki az elmúlt 4 hónapban sztem összesen 10-szer
aludt a szobában, természetesen aznap hazajött, úgyhogy nem akartam annyira
hangoskodni, így hajnal 2-körül befejeztem a pakolást, és elmentem aludni –
reggel 6-ig.
Reggel felkeltem, első utam az internet kávézóhoz vezetett (vmiért
a szobámban nem működött), hogy megnézzem, hány kilós lehet a bőröndöm.. 23
lehet, hát én már akkor, a kipakolatlan fiókokkal már a 25-öt súroltam..
Elmentem reggelizni, gondoltam mindennek ellenére enni kell,
visszamentem a szobámba, 8.30-ig mindent bepakoltam, átszaladtam Picikéhez
(steak house), adtam nekik több tonna mosószert, tusfürdőt, sampont, amit
egyszerűen már nem tudtam begyömöszölni, felszaladtam a dining roomba
elköszönni, majd a Lidóra, aztán 9-re elmentem felvenni az utolsó fizetésemet.
9-re kellett az Office-ba is mennem, csomagostul. Kiderült, hogy még várunk a
port agent-re, szóval menjek csak vissza a szobámba, és majd hívnak, ha
jöjjek.. Hát, ott csöveztem vagy 1,5 órát, mikor felmentem rákérdezni, mi
újság, mondták, hogy jöhetek..
Kimentünk a hajóról, egy kedves nő kifuvarozott minket (engem, meg
egy engine-alkalmazottat) a st. thomas-i
(virgin islands) reptérre, fél óra sorban állás, 1,5 óra várakozás, és irány Miami.
Az utazás zökkenőmentes volt, leszámítva az iszonyatosan
kényelmetlen székeket, és azt hogy nem adtak se inni, se enni.. Ettől
függetlenül ok volt, 3 óra volt, ahogy mondták.
Miamiban kb.fél órám volt a repülőből kijutás, és a boarding time
között. Szerencsémre a 3-as kapunál szálltam ki, és az 1-esnél kellett
felszállnom! :) Viszont internet az nem volt.
Felszálltunk a Los
Angelesbe tartó repülőre, vagy 1,5 órát vártunk a felszállásig.. A székek
itt is kényelmetlenek voltak, de szerencsére annyira fáradt voltam, hogy el is
aludtam.. A 8.50-es érkezés helyett 9.45-kor érkeztünk meg (10.20-kor indult
volna a köv.gép Sydney-be). Mikor kiszálltunk a gépből, kezembe nyomtak egy új
boarding pass-t, azon már 11.15 volt a felszállási idő.. Mire a kapuhoz értem,
11.45-re módosították.. :) Irdatlan nagy volt a gép, én 63-as széken ültem, és
még közel sem voltam az elején, vagy a végén a repülőnek.. :)
Imádkoztam, hogy jó helyem legyen a gépen, de attól tartok nem fogalmaztam
meg elég konkrétan a kívánságomat.. Ugyanis
az ablaknál ültem (tehát tudtam hova dőlni) nem a 4soros közepén, de annyira
benyomódtam, mert két rasztahajú mellett ültem, akik egyszer sem (!!) álltak
fel a 15 órás út alatt. Így én is csak nagy bocsánatkérések közepette
állítottam fel őket, hogy kimenjek a mosdóba..
A Quantas légitársaság ételétől nem voltam elájulva, sőt, de a székek
kényelmesek voltak, és a film-kínálat is felülmúlta az elvárásaimat.. bár
90%ban aludtam, mégiscsak este 11.40kor szálltunk fel, és reggel 8kor érkeztünk
meg.. Nem állítottam át a telefonom óráját, így láttam, hajóidőben 1, 5napot
utaztam... :S
(Furcsamód nincs jetleg-em, pedig pont ellentétes itt minden, mint a hajón
volt 4 hónapig..)
Jah, és elhagyták a csomagomat.. DE ürömben az öröm, hogy az elhagyott
csomag-sorban egy Carnival dolgozóval álltam (földi alkalmazottal), aki
segített intézni, adatokat adni az új hajóról, stb. Ugyanis eredetileg másnap
reggel 6.30-ra a hotel lobby-jában kellett lennem, viszont ők legkorábban du.
szállítják ki a csomagot.. A nő kiderítette, hogy este 6kor hajózunk ki és
elintézte, hogy kiszállítják a hajóhoz.. Ha nem, akkor még nem tudom mi lesz,
ugyanis mindenem a bőröndben volt – munkaruhám, cipőm, harisnyám.. Azért van a
„túléléshez” szükséges mennyiségű ruhám a kézipoggyászban (fürdőruha, alsónemű,
papucs, 1-2 felső, sort..). Adtak 100 ausztrál dollárt, készpénzben, ami nem is
baj, mert teljesen elfelejtettem, hogy csak US dollárom van.. :)
Délelőtt 10-11 körül megérkeztem a szállodába, elvileg osztott szobát
kaptam volna, de kiderült, a lánynak a barátja is ott volt, úgyhogy valahogy
lebizniszelték a barát szobatársával, így egyedül maradtam! :)
Kipakoltam, körbenéztem, milyen ruháim vannak, és elmentem, vettem egy
forró fürdőt, nem is tudom, mikor volt erre a „luxusra” utoljára lehetőségem..
:) Megmostam a hajam, felöltöztem, és elindultam a városba, mert már előre
megbeszéltem egy volt osztály társammal (Koós Kriszta), aki itt lakik, hogy
találkozunk! :)
Volt pár órám a találka előtt, szóval mászkáltam, vásárolgattam,
nézelődtem..elvertem a 100 dollárt! :)
Aztán találkoztunk Krisztával és beültünk egy olyan épület bárjába (a 47.emeleten),
ami forog.. Nagyon lassan, szóval nem leszel rosszul, de mozgolódás nélkül is
látod az összes pontját a városnak.. Vagy 3-4 órát beszélgettünk, boroztunk,
aztán elsétáltunk az Operaházhoz – mint kiderült, közvetlen mellőle indul a
hajó.
Este 10.30 körülre vissza értem a hotelbe és bezuhantam az ágyba. Még
vettem internet kártyát, hogy tudjak skypeolni az otthoniakkal, de este nem
működött, így reggel 6-kor, amikor felkeltem beszéltem Nórival egy rövidet.
Meglepően sokan, vagy 50-en szálltunk fel. A hajó számomra ismét egy új
class – a hajó neve Spirit, és az osztály neve is Spirit, vagyis ismét semmit
nem tudok, mi hol van.. Az első két hajóm Fantasy-class volt, az utóbbi
Conquest, ez Spirit. (Ha fantasy vagy conquest classra mentem volna, mindent
tudnék, minden ugyanolyan elrendezésű, ugyan ott van, stb..).
Hajó-adatok (főként apunak): 2001-ben építették a hajót, Helsinkiben (szép
új egyelőre). 88,500 tonna, max. 2667 vendég (1062 cabin) és 930 crew lehet a
hajón (sztem biztos nincs teltház).
A kikötőink a héten 22-23.: seaday, 24.:Noumea, New Caledonia (8.30-5ig szabad vagyok), 25.: Mystery
Island, Vanuatu (8.30-5ig szabad vagyok), 26.: seaday, 27.: Port Denarau, Fiji Islands, 28.: Suva, Vita
Levu, Fiji Islands (8.30-5ig szabad vagyok), 29.: seaday, 30.: Isle of pines, New Caledonia, 31-1:
seaday, 2-án Sydeney ismét..
A kabinom az A deck-en van, ez a földszint, nem kell cipekedni a bőrönddel
– bár pillanatnyilag nincs is mivel.. :D Szerencsére én értem először a
kabinba, így lefoglaltam az alsó ágyat!! A kabin staff kabin, nagyon szép, sok
pakoló-hely van, külön fürdő. Időközben megérkezett a szobatársam, Amanda, aki
Camp Carnivalos (gyerekfelügyelő, vagy vmi olyasmi..). Aranyos, szemüveges,
duci, vidám.
Mivel nincs ruhám, így még nem tudom mi lesz, opcionálisan: 1. megérkezik a
csomagom, 2. kérnek a hostessektől (mindent!!), 3. végszükség esetén adnak
felszolgáló ruhát..
Este 5kor kezdek, meglátjuk, hogy
alakul, hamarosan jelentkezem!
puszik mindenkinek!!
