Sziasztok,
örömmel értesítek Mindenkit, hogy szerencsésen megékeztem! :)
Az utam simább és nyugodtabb volt, mint a múltkor – már tudtam, hogy a hajnal 5-ös indulás után kényelmesen elhelyezkedhetek, mert 11 előtt nem érünk Tampába.. A hajóra lépés és átvizsgálás is gördülékenyebben ment – hát igen, ’a rutin meg az évek’.. :)
A kabinkulcs-átvételnél találkoztam egy magyar sráccal, akivel az Inspiration-ön dolgoztam pár hetet, talán egy hónapot. Mint kiderült, ő egyenesen onnan jött át, mert a barátnője ezen a hajón kezdett most. Szóval kicsit megnyugodtam, hogy van rajtam kívül is új magyar itt. :)
Mikor beléptem a szobába, kicsit meglepett a dekoráció.. Először azt hittem, hogy valami Camp Carnivalos (gyerek-felügyelő) ember lakik itt, mert minden négyzetcentiméteren plüss állat, mini pillangó, csillogó cucc van.. Az egyenruhájából aztán kiderült, hogy a housekeeping alkalmazottja – valószínűleg csak gyermeteg lelkű.. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy az első estén kiderült, hogy szereti, ha a mosdó feletti kis villany égve marad - mert fél a sötétben (bár nem tudom, hogy akkor alvás közben mit csinál, mert ha becsukja a szemét, akkor is sötét van..) . ÉS nem elég a kisvillany, olyan kis valami is be van dugva az egyik konnektorba, amit a gyerekszobákba szoktak berakni, hogy ne féljen a gyerek – kis, Füleses, fényt adó izé.. Azért persze nem úszunk fényárban, meg be szoktam húzni az ágy melletti függönyt – de mindenesetre furcsa! :)
A lakótársam egyébként filipppino (ezt így mondják?!), és a képekből ítélve van vagy 2-3 gyereke, olyan 30 valahány lehet.. Ja, és valami irtózatos módon berendezkedett.. Próbáltam elnyomni magamban az első pillanatban feltörő negatív érzéseket, hogy „biztos csak azért nem húzta össze magát, mert nem volt ideje”. Mindenesetre kicsit megdöbbenve tapasztaltam, hogy a 4 fiókból 3 tele van, a közös használatú polc ¾-én az ő cuccai vannak, az ágy alatti mindkét tároló tele van, a mosdó fölötti szekrény fele ugyan üres, de körülötte egy talpalatnyi hely sincs, mindenhol kencék, evőeszközök, literes vizek.. Csak reménykedtem benne, hogy ha visszatér, és meglátja, hogy lakótársa van, kicsit összébb húzza magát! :) Idő közben rá kellett jönnöm, hogy ez bizony nem fog megtörténni. Ugyan nagyon kedves, meg aranyos, de nem nagyon pakolt semmit sehova, szóval ha látom, megkérem, hogy adjon már nekem is egy kis helyet.. :S
A hajó egyébként – nem akarom elkiabálni – de kifejezetten tetszik! 95%-ban ugyanolyan, mint az Insp. volt, szóval a tájékozódás nem okoz gondot – bár a szobám máshol van, mint múltkor volt, és sokszor még automatikusan a régi irányába indulok, de gondolom 1-2 nap, hét és megszokom ezt is. :)
Az első nap mindössze 4,5 órát dolgoztunk (Viktorral, a szintén új magyar sráccal). Aztán megkaptuk a beosztásunkat, engem jelölt ki a supervisor (aki végre nem kis filippínó, hanem egy kifejezetten jófej, laza horvát csávó) az új captain waitress-nek. Beosztásom ugyanolyan, mint annó volt: reggeli 6.30-9-ig, ebéd 10.30-tól 2-ig, vacsora 17.30-tól 22-ig. Az a lány, aki előttem volt, most még ez alatt a cruise alatt betanít, aztán megy fel a room service-be, 5 hónapja itt volt, és lassan 3 hónapja captain waitress.. :S
Esküszik rá, hogy arany életem lesz itt, mert tök jó fejek az emberek, nem annyira járnak enni – kivéve a formal night-on (1.seaday), ahol mindenki puccba vágja magát, teltház van és különleges kaják.
Bevallom, nem voltam a hír hallatán annyira boldog, hogy én leszek a Captain w., de eddig túl vagyok egy reggelin, ahol senki nem jött, és egy ebéden, ahol 3 ember volt.. Jah, és teljesen más rendszer-hozzáállás van itt, mint az Insp-ön volt. Valószínűsíthető, hogy ez a lazább Marco supervisor miatt van.. Itt is vannak persze szabályok, amiket be kell tartani, meg olyanok is, amiket senki nem tart be, csak ha épp ott van vmi főmufti. De úgy látom, hogy összességében minden lazább..
Annó soha nem fejeztük be időre a zárást, mert „itt még takaríts ki”, „ott azt ne úgy csináld”, „ezt vidd el”, „azt hozd vissza” blabla.. Ma a reggeli zárását 15 perccel korábban befejeztük és mivel itt nincsenek ’trainingnek elnevezett időhúzások’ seadayeken (amik miatt általában 20 perceink voltak a reggeli-ebéd között), így volt 1,5 óra szabadságom ebéd előtt.. Persze meglátjuk, milyen lesz a vacsi (az mindig húzósabb), főleg ma, hiszen formal night lesz, de egyelőre hihetetlen, hogy ezt így is lehet csinálni.. És itt is minden feladatot elvégzünk, csakúgy, mint az Insp.-ön annó, de mivel nem csesztetnek, minden gördülékenyebb!
Még azért meg kell szoknom ezt a ’hajlongósdit’.. Szó szerint persze nem kell hajlongani, de ott kell állni, még ha nem történik semmi, csak esznek; bort körbekínálni, utántöltögetni (kiskendővel); egyenként körbekérdezni, szeretnének-e kenyeret, stb.. Eddig mindenki azt mondta, akivel találkoztam (meg én is ezt érzem(tem?), hogy captain w-nek lenni szívás), de Viktoria, a mostani csaj esküszik rá, hogy jó élet ez, szóval próbálok neki hinni – nem magamnak! :)
Egyelőre ez van – ugyan van szabadidőm, de nem nagyon használtam ki eddig, próbálok aklimatizálódni, meg ismét menni kell előadásokra, le kell tenni a safety-vizsgát, szóval arra tanulgatok.
Egy szó, mint száz, 100 %-osan még nem érzem itthon magam, de asszem’ 1 nap után ez még érthető.. Kis félelmem van azzal kapcsolatban, hogy mivel nem dolgoztam ez előtt a staff messben, officer’s-ben, sehol máshol, nehéz lesz ’ismerkedni’.. Viktornak állítólag panaszkodtak a magyarok, hogy nem túl jó hajó ez, mert nem történik soha semmi, nem egy bulis társaság…meglátjuk!
Aminek viszont örülök, hogy azért ’régi/ismeretlen ismerősökkel’ összefutottam már, akikkel az előző hajón dolgoztam.. Hihetetlen, hogy csak 4 hónapot voltam ott, mégis van onnan ’régi barát’: Anthony (a fekete, érthetetlenül beszélő szakács); 1 hostess lány; 2 jamaicai zenész; a világ legmelegebb embere, az előadók vezetője; az IrodábanDolgozóMagyarEszter olasz barátja… Szóval biztos jó lesz ez.. Csak furcsa, hogy ugyan van mögötted több hónap, tapasztalat, itt mégis zöldfülűnek érzed magad, és az alapok megtanulásától letekintve ismét mindent kezdhetsz elölről.. :)
Na, szundítok egyet formal night előtt, úgyhogy most búcsúzom – legközelebbi bejelentkezésemkor meglátjuk, megszerettem-e a captain-w.-kedést! :)
puszik
