1.Port of call - Jamaica

Sziasztok Mindenki,

ahogy ígértem, lemaradásomat pótolva beszámolok az elmúlt időszakom kirándulásairól – így, hogy elérkeztünk az utolsó cruise-hoz (7-től Puerto Rico lesz a hajó homeport-ja Miami helyett).

Szóval, sorrendben haladva, ez a bejegyzés Jamaicáról fog szólni.

Nagy elvárásokkal indultam neki Jamaicának, lehet, hogy ezért is volt egy kicsit csalódás.

Emlékszem, még mikor Anikócskával a „raggae-korszakunkat éltük” (olyan 16 éves korunk körül), teljesen másnak képzeltem, mint amilyen valójában..

Elképzeltem, hogy olyan kis poros utcái vannak, az alsó szint erkélyein ülnek a kis szivarozó fekete emberek, mindenhonnan szól a reggae zene..

A valóságban – a zenét leszámítva – semmi nem jött be.

Az első szó, ami Jamaicával kapcsolatban eszembe jut, a szegénység. Éppen ezért (?) mindennek megkérik az árát! Szinte megrohamoznak az itt lakók, el sem engednek, míg nem nézed meg a portékáikat – sapkák, szőnyegek, szobrok.. Európai vérmérsékletemnek az ő viselkedésük nyomulós és zavaróan közvetlen.

Azon a részen, ahol kiköt a hajó (Ocho Rios) többnyire két shore excursion lehetőség van (nem számítva a búvárkodást, amit bármelyik kikötőben csinálhatsz). Az egyik a delfinekkel úszás – ami már megvolt a Kajmán-szigeteken, a másik a vízesés-mászás.

Szerencsénkre az internet manager-zoli már részt vett ezen, így előre ellátott minket minden fontos információval, hogy mire készüljünk, mennyi pénzt vigyünk, hogy öltözzünk, stb. El is jött velünk (a harmadik kirándulótárs Roland volt, akit még otthonról ismerek, felszolgáló), így könnyebb volt eligazodni – tudtuk, hol kell menni, hol nem kell beállni a sorba, stb.

Az edzőcipő fontos volt, hiszen a kövek csúszósak lehetnek, így nem is engednek mezítláb felmászni. Ha nincs jó kis zárt cipőd (ami infó híján honnan lenne), akkor meg kell venned jó drágán olyan ’tengeri cipőt’, amit a tengeri sünök ellen hord az ember Horvátországban.

Szerencsére Zolinak köszönhetően tudtuk ezt az infót előre, így levágtuk az utat, egyenesen mentünk az értékmegőrző dobozhoz – picit sem biztonságos, lakattal záródó fadoboz, ahova bezsúfoltuk a dolgainkat, csak a fürdőruha, meg sort maradt rajtunk, és nekivágtunk az útnak.

Először le kellett sétálni az aljára (lépcsőn), hogy aztán újra fel kelljen jönnünk (már a vízesésben). Így kicsit ráláttunk, hol erős a sordás, hol nem, ki milyen technikát alkalmaz, stb.

Ismét Zolinak köszönhetően nem csatlakoztunk semmilyen idegenvezetőhöz, hanem nekivágtunk csak hármasban.

 Ez azért is volt jó, mert normál esetben húszas-harmincas csoportokban mennek az emberek. Van egy vezető, aki mutatja, merre menjenek, és a turisták, mint az óvodában, egymást kézen fogva követik őt. Amit nem is értek, miért jó, hiszen ha elől is hátul is fogják a kezed, semmi esélyed, hogy a kezed mozgatásával megtaláld/tartsd az egyensúlyt… :S

 Bár a kedvenc részem kétség kívül az, amikor leértünk a vízesés aljára, láttuk, hogy kézenfogva állnak az emberek a parton, és gyakorolnak a nagy túrára.. :D

Elindultunk az aljáról, és meglepően könnyű volt mászni. Néha-néha csúszós volt az alga miatt, de többnyire inkább a sok turista zavart, nem az erős sodrás. Mivel nem kellett senkihez idomulnunk, így 'külön utakon jártunk' (igyekeztünk), mint a tömeg, úgyhogy nagyon kis vidám utunk volt, olyan 1-1,5 óra alatt másztunk fel, minden sietség nélkül.

Még volt a transzfer busz indulásáig 1,5 óránk, így beültünk egy helyi büfébe, és jerked chicken-t ettünk - ez itt a helyi specialitás. (Véleményem szerint annyira nem különleges, de kétség kívül ízletes csípős, darabolt csirke.)

Ettünk, beszélgettünk, söröztünk, cicát etettünk - majdnem le is késtük a buszt! :)

Jamaicából olyan délután 2.30 körül már megyünk is tovább, úgyhogy ezzel a kis kirándulással el is telt a nap. 

Visszamentünk a hajóra, de mi Rolanddal 5-kor, Zoli 4-kor kezdett, szóval mindenkinek volt egy kis ideje szundítani egy kicsit! :)

Ez történt Jamaicában.

Ja, Kócska, vettem neked hűtőmágnest - az érzés kedvéért! :)

puszik mindenkinek

Üdv 2013!

Sziasztok Mindenki,

„kicsit” megint lemaradtam – már 2013-at írunk. Az elmúlt időszak elég sűrűn és gyorsan telt, teli történéssel – úgyhogy készüljetek, hosszú bejegyzés lesz.. :)

A hajós tél/karácsonyról már az előzőekben többnyire beszámoltam.. Időközben megkaptam a fotókat, szóval lássátok, így telt a magyarokkal a karácsony:

Mint ahogy már írtam a múltkor, a holiday-időszakban megjelentek a zsidók a hajón, és azóta is itt vannak.. Minden zsidó barátomra szeretettel gondolva, ezek utána a cruise-ok után már egy részem meg tudja érteni, hogy miért lehet, hogy páran nem éppen szeretettel gondolnak rájuk.

Mert ők aztán az igazi, nem szerethető zsidók. Minden alkalommal különleges elbánást várnak, csak kosher ételt esznek – mivel a Carnival-nál nincs kosher-szakács, így elég problémás nekik megfelelő ételt adni. Vannak „kosher-csomagjaink”, amiből rendelhetnek, mélyfagyasztott, kintről hozott, fóliázott termékek, de állítólag nem túl ízletesek, szóval jön a panaszkodás.. Aztán persze jönnek különleges rendelések; fóliázott lazac, műanyag tányéron, egész zöldségek-gyümölcsök (többségük nem ehet olyat, ami nem zsidó ember által érintett étel); tálcányi eprek, görögdinnyék, ananászok – amik más, halandó cruise-olók számára nem érhetők el a reggeli-ebéd során; kosher műzli (cheerios, ha valakit érdekel), kosher kenyér, blabla… Mindent külön nekik készítenek, amit ők műanyag evőeszközökkel fogyasztanak el.. Kész tortúra őket kiszolgálni..

A mostani cruise-on láttam az eddigi legmeglepőbb dolgot.. Reggelinél megérkezett egy férfi, egy bontatlan serpenyővel a kezében. Kiderült, hogy a zsidó férfi kért az első nap egy bontatlan serpenyőt, és spatulát a konyháról, és az egész cruise alatt azt hurcibálja, abban készítteti el az ételt (rántotta, hús, grill zöldség). Abban ’tálaltatja’ magának, és miután elfogyasztotta, elmosatja, majd csinál egy kis mágiát-szertartást, ki tudja, és így ismét kosher lesz, jöhet a következő fogás… Hihetetlenek…

Az előző cruise-on én voltam a special order-es lány.

(Cruise-onként váltjuk egymást a side job-okkal. Van akinek alsó vagy felső szintet kell zárnia (sokáig marad), van aki a ’zene felelős’, van aki a a ’visszaterítést felügyeli-koordinálja’. És van a special order-es lány. Vannak ennek is előnyai, mint pl. nem szakadsz meg, korán végzel, kaphatsz borravalót, DE tud stresszes lenni, nagy felelősség, hogy mindennek utána járj (biztos nincs-e benne mogyoró, tuti tej nélkül készítették-e..stb). Szóval, ezt rám bízták.

Meg voltam rettenve erősen, az egyik lány első szerződése alatt nem is csinált ilyet.. Az elején nem nagyon tudtam, mit ajánljak, minden dupla annyi ideig tartott, jöttek a kosherek, gluten-free/lactose-free/diary-free diéták… De túléltem, megcsináltam! :)

Az egyik ilyen sűrű estén volt egy nagy, váratlan esemény – volt egy mentő akciónk.

Vacsoraidő volt, dolgoztunk, ahogy mindig. Nagyon viharos volt a tenger aznap (így téli időszakban ez amúgy nem meglepő), de záráskor már annyira mozgott a hajó, hogy egymás után dőltek le a poharak-tányérok az asztalokról, polcokról.

Kiderült, hogy azért mozgunk ennyire, mert időközben megállt a hajó, ugyanis láttak valamit a vízen (nyílt vízen voltunk, távol mindentől) és ilyenkor utána kell járni a dolgoknak. Nem volt egy ideig biztos, hogy valaki vajon beugrott tőlünk, vagy másik hajóról, vagy ez egy csónak, vagy mi. Amikor végeztem, felmentünk az open deckre, addigra már egy másik, hasonló útvonalon járó hajó is ott volt a közelünkben. Mindketten, óriási fényes reflektorokkal pásztáztuk az óceánt, elég ijesztő és egyben lenyűgöző látvány volt.

Vagy 2-3 órán át pásztáztuk a vizet, már lent ücsörögtünk a Bárban, amikor látom, hogy mindenki az ablakra tapad. Kiderült, hogy megtaláltuk őket, egy kis, kézi készítésű csónakban ült 4 ember. Kiküldtek értük mentőcsónakot, lezárták a főfolyosót, a safety officer, nurse, doctor, mindenki rohant (szó szerint) értük..

Másnap kiderült, hogy szegényeknek mégsem olyan jó, hogy megtaláltuk őket.. Kubából menekültek, egy hete hánykolódtak az óceánon a kis, kézi készítésű csónakjukon. ’Új év, új élet’ alapon nekiindultak, hogy ’bárhol jobb, mint ott’. Borzasztó – elképzeltem, milyen életük lehet, ha annál már az is jobb, hogy nekivágnak a semminek egy szál ruhában, meg némi élelemmel. Elszállásoltuk őket a betegszobában a cruise-ra(2 nő és 3 férfi), aztán mielőtt visszaértünk volna Miamiba, jött értük a Cost Guard, és elvitte őket. Úgy tudom, vissza kell őket adnunk Kubának, aztán ki tudja, mi lesz velük… :S

Az új év estéje sokáig talány volt, hogy hogyan is lesz munkailag, ki mettől-meddig-hol fog dolgozni.

A felszolgálóknak nem volt kérdés, éjfélkor (meg előtte, meg utána) pezsgőztetni kell a jónépet a Lido decken. Közülünk, hostessek közül csak egyikünknek kellett fent lenni 00.30-ig, és az szerencsére nem én voltam. Így 10.45-körül végeztem, gyorsan átvedlettem ünnepibe és felmentünk a többiekkel az open deckre, ahol a vendégekkel teli teraszon, a nagy kivetítő számait követve számoltunk vissza az újévig. Ingyen pezsgő osztogatás volt, és mivel 3 magyar felszolgáló is dolgozott ebben az időben, (úri-nem úri)1-1 üveg pezsgővel mászkált mindenki.. :)

Aztán persze jött a mulatozás a crew-buliban. Másnap Mexikó volt, szóval hosszú, nyugodt napunk volt – a vendégek többsége kiment nézelődni, így mi aludhattunk többé-kevésbé.

Most január közepe van, de még mindig nem rendeződtünk vissza teljesen az unalmas hétköznapokba. A hajó még mindig teltházas (az elmúlt 3 hétben), vagyis kb. 3000 vendég van a hajón. Köszönhető ez annak, hogy a január-február low season-nek számít, szóval a jegyárak hihetetlen alacsonyak..200-400 dollár.

Ja, és még egy történés: időközben persze hogy bejött még egy kis egészségügyi probléma – ahogy már megszokhattátok tőlem..

A múltkor már említettem a fogamat, hogy el kell mennem – jobb híján Mexikóban fogorvoshoz, ott legalább nem olyan irdatlan drága.

Mexikó előtt szóltam nekik, hogy mennék, de pont január 1-jére jött ki a mexikói kikötő, amikor ugyebár minden zárva van. Így Miamiban küldtek ki. Nem ellenkeztem, mert addigra nem csak a bal oldali kiesett-tömésű-fogam fájt, hanem az egész jobb oldalam is.. Levest ettem, meg krumplipürét.

Aztán a dokinál várt a nagy meglepetés.. Ugyan az van, amit gondoltam; egy lyukból kiesett a tömés DE a lyuk túl közel van az ideghez. A doki csak sóhajtott egy nagyot, és mondta, hogy ’hmm, akkor ő mindjárt visszajön, és elmondja,a lehetőségeimet’. Itt már éreztem, hogy nem olyan egyszerű (most sem) az élet.

A hàrom lehetöség a következő volt:
- kihúzzák (ingyen);
- ideiglenes tömés (azt mondta ingyenes,de ez még nem tisztázott. Még nem fizettem semmit, majd meglátjuk, mi lesz - mert hogy ezt a lehetőséget vàlasztottam). Ezzel a megoldással az a baj, hogy a doki szerint kb.1honapig húzhatom ezzel a töméssel. Utána, ahogy a doki fogalmazott,“utálni fogom őt, a Carnivált és az életemet, mert annyira fog fájni minden a fejemen..“ ;

- a 3. lehetőség, hogy megcsinálják itt a gyökértömést, ami mostani állás
szerint legalább 2000 dollár lesz.

Szóval most itt állok, nem tudom, mi-hogy lesz.. Az biztos, hogy ha nem bírja ki a tömés az eltervezett szerződésem végéig, akkor korábban hazamegyek, hogy megcsináltassam – ezek az amerikai árak őrületesek.. Ha szerencsém lesz, az „egy hónap” az csak „fogorvosos egy hónap”, lehet belőle több is – a családban bevált. Szóval ismét kicsit bizonytalan a jövő! :) Ha mennem kell, mindenképpen tudatom! :) Mindenesetre most nem fáj semmim, mosok, öblögetek, fogselymezek.

Azért ezt leszámítva minden rendben van! A múltkor az egyik magyar lány barátjával, aki főszakács készíttettünk tatár beefsteak-et 3 kiló húsból, azt ettük vagy 2 napig. De nagyon fincsi volt! :)

Megígérte, készít nekünk még valami finom magyarosat, mielőtt 2 hét múlva sign off-ol.

Idő közben sok mindent láttam a szabadidőmben, de erről majd legközelebb!

Vigyázzatok magatokra, puszilok Mindenkit sokszor!!

Boldog új évet!

Kedves mindenki,
nagyon boldog és sikeres új évet kívánok mindenkinek!! Hamarosan írok beszámolót (értsd: 1-2 nap múlva), mert vannak izgalmak a hajón, csak most betegen (megfáztam) próbálom túlélni a napi 10 órás mosolygást. Nehezen megy! :( Amint újra szeretem a világot, beszámolok. Addig szabadidőmben alszom! :)

puszik addig is

BUÉK