Új hírek..

Sziasztok Mindenki,

ismét híreim vannak, vagyis a hír a teljes bizonytalanság.. L

Tegnap behívattak az f&b (food and beverage) manager irodájába Maját, meg engem.. Engem megkértek, hogy hosszabbítsak. Majával közölték, hogy nem tud menni wordbreak-re. Engem ezek után megkérdeztek, „tudok-e hosszabbítani?”. A kérdés ekkor már felesleges volt, hiszen volt egy Bali jegyünk-tervünk kettőnknek. Mivel egyikünket nem engedik el, hülyeség lett volna ragaszkodnom a leszállási dátumomhoz. Egyedül Bali nem nagy móka – vagyis lehet, hogy az lenne, de ketten mégjobb volna, na!

Az egész mizéria abban gyökeredzik, amit már írtam a múltkor, hogy a fülöpöknek gondja van a vízummal-ügynökséggel, stb, így senki nem mozdul idefelé, csak ’elfelé’. Vannak, akik tudnak kicsit hosszabbítani, de vannak akiknek gyerekszületés/születésnap/program miatt nem lehetséges.. Mondjuk, Carnival okoskodik ott, ahol tud. Többségben fülöpöket „kérdeznek” meg, hogy tudnak-e hosszabbítani. Vagy mondjuk így, „hosszabbítanod kell, fiam”, amire 95%-uk nem mer nemet mondani, hátha nem jöhetnek erre a hajóra vissza, vagy nem úgy, ahogy akarnak. .

Szóval, most ennyi van. Nekem azért kellett hosszabbítani, mert 5 juniornak, és 2 restaurant hostessnek kéne a hajón lennie. Már most egyel kevesebb rest.hostess van. Amikor én leszállok (leszálltam volna), kellett volna jönnie 1 juniornak, 1 restaurant host.-nek. DE mivel mindketten fülöpök, nincs még meg a vízumuk, szóval nem jönnek.. 2 mínusszal meg valószínűleg meghalnának a többiek..

Szóval hosszabbítok. Elvileg 12.-re van kiírva a két lány, hogy addigra elintéződik a vízumuk, meglátjuk. De akár egy hónap hosszabbítást is említettek.. A jegyeket (állítólag) visszafizetik.

Szóval annyit tudok, hogy vlsz. 12-e után szállok le. Hogy utána hova megyek, kivel, mikor érek haza, az még kérdés. Na, meg az is, hogy ezzel elvesztem-e a galvestoni hajót, vagy nem… :S

Amint többet tudok, írok! Drukkoljatok!!

Tervek

Sziasztok mindenki!

Na, most már tényleg Igazi hírekkel tudok szolgálni! :)

Korábbi bejegyzésemben már csepegtettem információkat, de csak azért nem mondtam el a végleges tervet, mert akkor még nem tudtam! :) De hála a nővéremnek, mára tisztázódott a közeli jövő!

Először is, ma március 14-e van, péntek. Benne vagyunk a 8 napos cruise-ban – sajnos tele VIP-kal, és egyéb nagy elvárásokkal teli, visszatérő vendégekkel. Van a hajón egy kifejezés, „babaloo” – ez a (kitudjamilyennyelven) azt az embertípust jelenti, akit úgy mutogatnál el egy activity folyamán, hogy a mutatóujjadat a homlokodhoz érinted, és ’megcsavarod’ (na, hányad játszátok el a jelenetet?! :D). Persze ilyen megjegyzést nem lehet a vendégek neve mellé írni, szóval csak a babaloo-hoz tartozó „big time” kifejezést írjuk, amit nem ért senki, csak a Bennfentesek… :) Na, ebből a típusból, úgy néz ki sok van ezen a cruise-on.

DE már csak pár napom van hátra ebből a cruise-ból, pontosan 6 nap. Aztán már a következő cruise az utolsó nekem. Az utolsó egy nagyon rövid, de feszített tempójú Sydney-Seaday-Seaday-Sydney cruise lesz. Soha nem volt még ilyen, „értelmetlen” – vagy használhatnám a „céltalan” kifejezést – cruise-unk. Mivel ez egy FunShip nem is céltalannak hívjuk, hanem Cruising to nowhere-nek. Így mégis kalandosabban hangzik. :)

És utána, vagyis 10 nap múlva Sign off-olok! :) Jippiiiii!! :)

ÉÉSSS a java csak most jön. 24-én leszállok és rögtön indulok is a reptérre, csak nem Magyarország irányába. Ugyanis hajós barátnőmmel, Majával megyünk Balira. Ő csak májusban fog végezni a szerződésével, így csak úgynevezett World Break-et kapott (1 cruise-nyi fizetetlen szabadságot). Nórinak köszönhetően megvan a szupi jegyünk, Carnival-nak köszönhetően csilliárd ember van, akit ismerünk majd ott! Úgyhogy lesz pár idegenvezetőnk szerencsére. Kicsit tartunk az időjárástól, mert állítólag esős évszak van, de az hőmérséklet még így is 28 fok körül lesz, szóval pulcsit azért nem viszek! :)

A Bali-hét után, 31-én elindulunk visszafelé, mert Majának 2-án ismét csatlakoznia kell a Carnival alkalmazottainak lelkes csapatához. 1-jén még lesz időnk együtt nézelődni – tervek szerint elmegyünk az állatkertbe – ami majd egy órás távolságra van Sydney-től, de a távolságnak köszönhetően kicsit szafari-jellegű, simogathatóak-etethetőek az állatok.

2-án vissza jövök vele a hajóhoz, remélhetőleg ezen a napon Múr le tud már szállni. (A probléma ott van, hogy mivel ő 1-1,5 hónappal utánam jött, még a féléve sincs meg a hajón – az összes senior (mint ő) átlagban 6-7 hónapot van a hajón. A másik meg, hogy a fülöpöknél valami zavar van az utaztató irodával, így nagyon sokan nem tudtak/tudnak jönni, így erős emberhiány van most a hajón a rest.service-ben..).

 Ha rosszabb esetben nem tud leszállni, még mindig tudunk egy kis időt tölteni 2-án, aztán még van egy 3-ám (vannak terveim, hívható ismerőseim), és 4-én elindulok a reptérre, Melbourne-ön – Dohán keresztül megérkezek Münchenbe 5-én. Remélhetőleg Anya már várni fog a reptéren és elmegyünk aput meglátogatni, tervek szerint maradunk egy hetet, aztán megyünk haza Magyarországra.

Szóval kétségtelen, hosszú az út hazafelé.. de remélhetőleg élvezetes! :)

Amúgy egy nagyon jó Sydney-n vagyok túl.

A cruise alatt volt pár crew activity, amin részt vettem. Voltam crew spinning órán (nem volt olyan durva, mint a földi spinning óra, de így legalább kipipáltam az aznapi gym-et). Meg voltam bridge tour-on is.

Felszolgáló koromban sokszor mentem a Bridge-re, de sose mutogatta el senki, hogy mi miért van, mi mire való.. Most sokkal okosabb lettem. :) Például megtudtam, hogy a maximum sebessége a hajónak 26 csomó (amimárnememlékszemmennyi km/óra, talán 1,7?!). Meg hogy olyan sok extra benzinünk van, hogy akár 2 cruise-t is végig tudnánk menni tankolás nélkül (pedig minden Sydney-ben jönnek tankolni minket). Meg hogy hogy tároljuk a vizet, hogy tartjuk egyensúlyban a hajót, stb..  

Életemben először lunch-off-ot kaptam, így 8.30-kor végeztem és csak délután 5-kor kezdtem újra. Vagyis f5-kor kezdődött a boat drill (a vendégeknek tartandó safety-izé), amin duty-m van. 

De így is, volt sok-sok időnk kint (Múr is off-ot intézett magának). Eredeti terv szerint elmentünk volna az állatkertbe, de mivel Majussal úgyis lesz időnk 1-jén, így nem erőltettem – tudtam, hogy Múrnak nem biztos, hogy van energiája/kedve/türelme hozzám, ahogy legalább 20 percet töltök csak a kenguru fényképezésével, aztán megállok egy újabb 20-ra a koaláknál.  :)

Így végül felajánlottam neki egy jóval nagypapásabb, nyugisabb programot. Átferryztünk (hívjuk hajónak / kompnak) Sydney másik oldalára, közben láttunk sok szépet és jót (átértünk a Circular Quay-ből a Darling Harbour-ba, ha valaki követ minket térképen.. :) ).

Majdnem bementünk a Helyi Belvárosi Állatkertbe, de végül sikerül meggyőznöm Múrat, hogy ne fizessünk 40 dollárt, ha ő 1 óra múlva ki akar jönni. (Egy óra?! Egy állatkertben?!..).

DE még így is láttunk koalát accidently, mert képzeljétek, a jegypénztár mellett volt egy elkerített üveg-ketrec. Gondoltam, funckió nélkül csak nem raknak ki egy ilyet a sor közepére, növényekkel, miegymással. Pár másodpercnyi nézelődés után megtaláltam a középső „fa” tetején egy szürke gombócot. Elkezdtem visítani, gügyörészni, mikor átfutott az agyamon, hogy ez lehet, hogy csak egy MűKoala.. De hát miért tennének a Koalák országában MűKoalát a turisták közé, nemde?! Aztán egyszer csak megmozdult! :) Bevallom őszintén, a történés ennyi volt.. hiszen a koalák híresen lusták, és sokat alszanak. Éppen ezért a „ketrec” sem volt magasabb 1,80-nál, a fa meg volt vagy 2.20-nál.. Úgy sem UGRIK ki.. :D Mindenesetre élménynek nagy volt! :)

Sétáltunk, ettünk egy jó kis ebédet, ettünk egy fagyit, és visszakompoztunk, elmentunk a szokásos George street-i utunkra (kb. mint a Rákóczi út, csak nem olyan hosszú, tömött), hogy vegyünk egy-két dolgot, aztán 3-ra vissza is értünk, hunytunk egyet, és kezdődött az újabb cruise – amiben éppen most benne vagyunk!

Szóval ezek a történések az elmúlt időszakban! :)

Hamarosan találkozom Mindannyitokkal, akik ezt olvassátok, juhuuu!!!

puszik