Sziasztok!
Restellem, de ismét eléggé nagy szünetet
hagytam az utóbbi bejegyzés és e között – de gondolhatjátok, kicsit sűrű,
fárasztó, stresszes volt az elmúlt 3 hét – jesszus, sokkal többnek érzem.. :)
Visszaugorva az előző bejegyzés végére „minden
jó, ha vége jó” - kihajózás előtt 1,5 órával (elsőnapi kezdés előtt fél órával)
megtaláltam a csomagomat a folyosón lerakva a többi késős közé! :)
Az ezt követő napon egész nap a tengeren
voltunk, szóval volt időm az étkezések között rendezkedni – eltartott egy
napig, de kipakoltam, kivasaltam-kimostam mindent, amit kellett (olyan sebtiben
kellett elhagynom az előző hajót, hogy volt egy csomó mosatlanom..).
Másnap volt egy ún. Tea time a staff
messben – mindenki számára, nem csak a staffnak, isteni fincsi sütik, meleg
falatkák voltak.. minden hónapban van ilyen, jó kövér leszek! :)
Amúgy itt az étel sokkal jobb, mint a
Valoron volt! Itt is vannak persze az „alapok” – a halálraunt és
mindigugyanolyanízű danish (pékáru),
indiai kaja, ízetlen-szagtalan-színtelen rizs, minden mennyiségben a húzott
szeműek miatt.. De sokkal nagyobb a választék, MINDIG tudsz enni valamit (sütik
szendvicsek mindig vannak a crew messben, ez a másik hajón nem volt jellemző)..
A hajó jónak tűnik.
A management is – a hostess
lányokkal jól kijövünk, bár pont most ment el az a lány, akit a legjobban
megszerettem, Katarzina.. Mikor megérkeztem, akkor is emberhiány volt, de most
még kevesebben vagyunk hostessek, mint kéne, egy waitress lány most néha
besegít.. Van egy román lány, aki most jött, hogy Kat sign off-olt. Nagyon
aranyos meg kedves, de olyan irdatlan magas hangon beszél, hogy sokszor vagy
elkezdek röhögni, vagy lefagy az arcom, vagy egyszerűen csak arrébb lépek 10 lépést…
Igyekszem megszokni. :)
3 offom van a héten, ami tök jó, mert a
másik hajón csak kettő volt.
Az asztalszámokkal még meggyűlik a
bajom, tök más a rendszer, mint a Valoron volt. Sajnos a menü is más, így a
special orderekkel (allergia, diéta) erősen meggyűlik a bajom, nem jön még úgy,
mint az előző hajón, de kis segítséggel végigevickélek..
A
közvetlen főnököm jófej, néha olyan kis „elveszett”, ami méretét tekintve (van
vagy 2,5 méter magas) elég nehéz lenne, de mégis.. Hiába van sok éve a
Carniválnál, ahogy ő fogalmazott, ő nem olyan agymosott, mint a többiek, így jól kijövünk, nem cseszeget.
A FŐ Maitre’D
asszony már más tészta. Nem jó szó az, hogy vendég-orientált,
mert ez még valami annál is több. Mindig mosolyog, viccelődik, dícséri a
nők ruháját-nyakláncát-gyerekét, férfiak öltönyét, gyerekeket
emelgeti-puszilgatja, de amikor bepillantasz a színfalak mögé, egy idegtől
remegő emerkét látsz.
Kicsike,
törékeny, szőke nő, de annyira meg akar felelni az elvárásoknak, hogy az már
tényleg nem normális. Mindig azt ismételgeti, hogy az ausztrál piacon nagyon
nehéz megmaradni, hogy minden kérést teljesíteni akar. Sokszor olyan
utasításokat ad nekünk, beosztottjainak, aminek semmi értelme. Mindig 200 %-on pörög, és ezt várja el
mindenkitől.. néha nehéz, néha teljesíthetetlen.. De ő sem zavar sok vizet, jobban lefoglalja a vendégekkel való jópofizás..
Az
ausztrál vendégek felüdülést jelentenek az amerikaiakhoz szokott szememnek
(bocs Nóri). Itt nincsenek feketék, kosherek, complain-ek. A vendégek többsége
nagyon aranyos, vidám, kedves, problémamentes! Minden kedves szónak örülnek,
nagyon közvetlenek..
Viszont
az akcentusuk kinyír, vannak „saját szavaik”, így sokszor csak kb. találom ki,
hogy mit akarnak mondani.. főleg, ha egy kisgyerek szeretne velem
kommunikálni.. :D
A hajón dolgozó magyarok nincsenek
annyira együtt, mint a Valoron voltunk. Van 2 felszolgáló fiú, egy lány, egy
bűvész fiú, egy guest service-es lány (de nem nagyon kommunikál velünk), steak
house-os lány, személyi edző fiú - aznap jött, mikor én és asszem ennyi. A két dining
room-os fiúval, meg a bűvésszel vagyok a legjobban, mi vagyunk a keménymag, a többiek meg mindenfelé
vannak..
Jah, meg a legfontosabb, egy accountant
lány (Eszter) is itt volt a hajón, akit ismerek az első szerződésemből és
nagyon jóban voltunk. Úgy volt, hogy akkor száll le, mikor én jövök, de egy
cruise-zal tovább itt tartották, szóval egy héten keresztül minden nap összeültünk,
és átbeszélgettük az elmúlt pár év-hónap-nap-óra eseményeit.. :)
A kikötőinkben nem nagyon jellemző az internet, meg
amúgy semmi sem, „csak” a beach, úgyhogy még azt kitalálom, hogy a legjobb. A múltkor kimentünk
az egyik kikötőben és SEMMI nem volt, de TÉNYLEG – lehetett volna busszal
elmenni a beachre, de arra jegy kellett volna, amit csak a hajón lehetett
venni, vissza tenderezni meg..tudod, ki akart.. A portban volt egy helyi,
legyektől nyüzsgő kocsmaszerű valami, akartunk venni 2 sört, 5percig kellett
magyarázni, mert nem értenek angolul, aztán kiderült, csak 1 sörük van.. :D nem
készültek fel a 2000 emberre.. Állítólag azért, hogy költse csak a szegény
vendég a pénzét a fedélzeten – van benne valami..
Sajnos
Sydney igazi felfedezésére pillanatnyilag nincs túl sok lehetőségem, tekintve
hogy kevesebben vagyunk mint kéne, senki nem kap off-ot a homeport-ban, mert az
a legsűrűbb nap.. Csak pár óránk van szabad a reggeli meg az ebéd között, mert
el kell búcsúztatni a régieket, de az újakat már harci díszben kell fogadni pár
órával később.. :S Szóval nagy kengurú-túrákra vlsz nem lesz lehetőségem a
közeljövőben, de tervezem, hogy hazamenetelem előtt egy-két napot még itt
töltök, és kicsit körbébb nézek.
Az
időösszehangolás kicsit problémás volt a családdal, számolgattunk is sokáig,
most, ha minden igaz, Sydney-10 óra= budapesti idő, Sydney-16 óra= austini idő.
A nyári
(vagy itt lehet, téli?!) időátállítás megtörtént április 7-én Sydney-ben,
viszont az általunk látogatott szigeteken nem álltak át. Így, hogy még
bonyolultabb legyen, a cruise alatt, kihajózás után átállítjuk az óráinkat egy
órával előre, majd vissz, mielőtt visszaérnénk Sydney-be. Ahelyett, hogy azt
mondanánk a vendégeknek, hogy „gyerekek, a ship time-ot kövessétek, ne a helyi
időt…” . Őrület! :) ÉS, mivel a kikötőink többsége nem éppen a legcivilizáltabb
hely, így nincs templomóra, vagy nagy bevásárlóközpont óriás órával - esély se
lenne arra, hogy összezavarodjunk az időt illetően.. Sebaj, legyen igazuk! :)
Összességében
jól elvagyok, megkaptam – csoda folytán, request nélkül a hőn kívánt sign off
date-emet (június 17), így hazaérek Emeskéék esküvőjére, és tudok maradni
Orsiékéra is…! :) <3
Van még
1 órám szundizni, úgyhogy most búcsúzom, jelentkezem majd! Édes Jucmók, Dó,
Ancs, veletek eléggé le vagyok maradva, de gondolok rátok (is) sokat, és
igyekszem összekapni magam, és válaszolni a mailekre..
puszik
