2nd round of Miami 2nd round

Szép reggelt KedvesMindenki,
túl vagyok egy abszolút pihentető alváson, egy bőséges reggelin, úgyhogy az agyam készen áll arra, hogy beszámoljak a tegnapi napomról! :)

A gépem 8.15-kor indult, így anyuval kettecskén 5.40-kor elindultunk a reptérre. Előző este még logisztikáztam a bőrönd-súlyommal, hogy mindenképpen tartsam az engedélyezett 23 kg-t. Mivel nincs mérleg a lakásban, a szomszéd Cilikétől kértem el - mely kölcsönmérleg eleme 1,5 mérés után lemerült.. Így 'megérzésre' hivatkoztam, és kivettem 1 pulcsit, 3 felsőt, hátha jobb lesz úgy és elhatároztuk anyuval, hogy reggel még becsekkolás előtt méregetünk kicsit a reptéren.
Megérkeztünk 6.15 körül és kiderült, hogy a bőröndöm 22,7 kg! :) Profi mérő-karom van! :)
Még kicsit dumcsiztunk, felhívtam nagyikát és a keresztanyumat, aztán bebattyogtam az átvilágítókához.

A visszaöltözés/pakolás után mentem a kapumhoz, amikor eszembe jutott, hogy ilyenkor mindig a kezembe szokott lenni az útlevél - benne a beszállókártyák. Biztos automatikusan beraktam a táskámba az átvilágítás után..  Keresem-keresem, az útlevelet megtaláltam a táskámban, a beszállókártyák sehol.. Feltúrom a táskám, semmi. Visszamentem az átvilágítókához (ha valaki tudja a nevét, örömmel fogadom), erre a bizti néni mosolyogva átnyújtja a London-Miami beszállókártyámat, mondván 'ráragadt az egyik műanyagdoboz aljára'.. Mondom, "de nekem volt még egy, amivel innen eljutok Londonba"! Jah, akkor megkeresik - 2 nő és 3 biztonsági férfi kezdett el emelgetni, kúszni-mászni, keresgélni.. :) Végül 5-6 perc után, valahova becsúszva megtalálták! :)

Megyek a kapuhoz, ahol még gyorsan ki akartam kapcsolni a telefonomat, erre látom, hogy Ancs barátnőm írt egy smst, "nem találkozunk-e ma délután a Deákon"?! :D Hát, én úgy felnevettem.. Mindegy, időzavar! :)

Az utam Londonba zökkenőmentes volt, bár érkezéskor magamra hoztam a frászt, mert nem realizálódott, hogy 1 óra időeltolódás van Bp-London között..mikor rájöttem, hogy időben érkeztem, nem késtem egy órát, megnyugodtam! :) Szerencsére nem kellett újra becsekkolnom, vagy a bőröndömmel foglalkoznom - bár nem is lett volna rá időm, mert így is 50 perc volt, míg eljutottam a kapumhoz..

BatárGépre felszálltam (40G - folyosó mellett), 9.5 órás repülőutam kezdetét vette. Naggyon hosszú út volt, amit végig ettünk-ittunk fincsiségekkel, szó se róla. Az American Airlines filmkínálatával nem vagyok teljesen megelégedve, de ez legyen a legnagyobb bajom..

Menetrend szerint, 16 órára meg is érkeztem, fél órás (gyors) sorban állás, ujjlenyomat, és egyéb finomságok, majd bevittek az immigration office-ba, ami tömve volt fásult arcú, kitudjamire várakozó emberekkel.. Mivel nem volt se sorszám, se semmi, amiről tudnád, mikor következel, ezért fülelni kellett, hogy az akcentussal kimondott neved mikor hangzik el - én 3 órát vártam bent.. Addigra besötétedett, lefáradtam, semmi másra nem vágytam, mint egy zuhanyra és egy kényelmes ágyra!

A kiszabadulásom után, bőrönd keresésem közepette összefutottam egy kis filippinnel, aki szintén a C.B. Hotelbe jött, így összefogtunk, felhívtuk őket és este 9-re megérkeztünk a recepcióra. (Ott egy hasonló gikszert követtel el, mint Chandler az ominózus pénzátadós esetnél.. Direkt elővettem pénzt, hogy a fuvarozó-bácsinak adjam, és megmertem volna rá esküdni, hogy a hátsó zsebembe tettem.. Keresem, nem találom.. másik hátsó zsebem, ott sem találom.. :S Végül lemondtam róla, úgy éreztem, eleget szerencsétlenkedtem - a szobámban megtaláltam az ingem zsebében! :D)

Szóval recepció, ott kiderült, hogy nem megyek még holnap, megkaptam a szobaszámot, mikor egyszer csak rám köszönt egy hang "Szia Magyar"!. Kiderült, ő is ma érkezett, csak gyorsabban átjutott az ellenőrzésen, mint én. Ő (Olivér) sincs rajta a listán, így ma mindketten itt maradunk. A szobatársam egy nagydumás, aranyos Elena - kiemlékszikmárrá melyik országból, aki folyton beszél, pörög, cukrot eszik (és cukorral etet). :) Aranyos, ő is vár..
Meglátjuk délután, hogy megye-e valahova! :)

Addig is puszik, mindenki vigyázzon magára! :)