Szülinapi beszámoló

Sziasztok Mindenki,

már nem tudom tovább húzni a szülinapi beszámolót, mert hamarosan elfelejtem a részleteket. Pillanatnyilag nagyon dühös vagyok a gépre, mert az elmúlt 20 percben gépelt szövegem a számítógép újraindításának köszönhetően eltűnt. Úgy ahogy van. Az egész.. De legalább a „a windows új frissítéseket telepített” – de jó…

Szóval, szülinap.

7-én voltunk Sydney-ben, ott megkaptam anyu és Nóri dobozát – de erős önuralomról tettem tanúbizonyságot és nem nyitottam ki 13-ig. Múr szerintem ebben a Sydney-ben vett nekem ajándékot és mint egy kisgyerek, naponta elmondta, hogy olyan dolgot vett nekem, amire vágytam régóta, akarom most látni?! És MOST?! Mondtam, nem, várunk 13-ig, ez úgy illik! :)

Előre tervezgettünk a magyar Anettel, akinek 14-én van a szülinapja, hogy hogy legyen a crew báros iszogatás, steakhouse, esetleg táncos-discos-buli elosztása. Aztán az élet mindent elrendezett.

12-én volt egy open deck partynk, ’under the stars’, éjfél után már jöttek a köszöntések, táncoltunk hajnalig. :)

13-án reggeli után megkaptam Múrtól az ajándékaimat; egy kengurús kapucnis-cipzáros pulcsit, amilyet nagyon hosszú ideje kerestem, egy koala plüss állatot (amivel vagy 20 percet játszottam egyszer a boltban), meg egy swarowski nyakláncot. Nagyon örültem mindnek, nem csak azért mert emlékezett ezekre, hanem mert lesétálta a lábát hogy ezeket beszerezze, ami nála óriási szó! :)

Múr ajándékai utána mentem a szobámba és kinyitottam a Nóritól, Anyutól kapott dobozkáimat.

Anyutól harisnyákat kaptam, egy jó kis lakk clutch-ot (táskát), azzal mentem steakhouseba, csokikat (amiket azt hittem, mind megettem, de pont ma reggel találtam egy kallódót a szekrényemben), meg egy hosszú levelet. Nóritól egy várvavárt naptejet – sose gondoltam volna, hogy az embernek lehet kedvenc napteje, de nekem van, amit sajnos csak Amerikában lehet kapni. Volt a dobozomban egy hiperjó naptár is, amit Nóri készített fényképekkel és a fontos dátumok bejelölésével – már kint is van a falamon.

A szobatársam kidekorálta a szobát lufikkal és csillogó díszekkel. Este a dining room nyitása előtt a meetingen vagy 200 waiter énekelte a Happy birtday to yoouuuu-t nekem.. Valamint a következő Sydneyben megkaptam a levelet apától meg Dóritól is! Jó kis termés, mi?! :)

Szóval 13-án este felmentünk négyesben a steakhouse-ba (Anett, barátja, Múr és én). Ehhez külön engedély kellett, mert

1. ez guest area, Múr meg a barát crew,

2. mi 9.30 körül végeznénk minden este, de 9 után a steakhouse nem fogad vendégeket. Így 8.30-40-kor leléptünk, lerohantunk a szobánkba, átöltöztünk, kiszépítettük magunkat, és 9-re megérkeztünk.

A főnökünktől kaptunk egy-egy üveg bort, így fehérborral kezdtük az estét. Előétel előtt frissen sült focacciát ettem valami fincsi, különleges vajakkal (talán mustármagos, zöldfűszeres, és még valami). Előételnek escargo-t ettem (csiga), nagyon fincsi volt, gombaszósszal. Főételnél átváltottunk vörös borra, és én surf and turf-öt rendeltem (homár és steak) wasabis krumplipürével. Itt már éreztem, hogy a kipukkadás közelében vagyok.

A főétel után és a desszert előtt jött a meglepetés desszert, a fiúk rendeltek egy-egy tortát, én csokisat kaptam Múrtól, Anett puncsosat kapott. Mivel a steakhouseban vagy 5 magyar server van, így kaptunk a torta mellé egy Boldog szüüliinaapoot dalt is! :)

Aztán jött a desszert, amit én még időben kicseréltem szerencsére – a csokis édesség helyett gyümölcskelyhet kértem. Szó szerint betegre ettem magam, alig bírtam lélegezni.

Körbesétáltunk a hajón – ez kicsit segített a gyomor fájdalmamon. Valami bulit, történést kerestünk, de ráébredtünk, hogy Mexikói este van (dining roomban is mexikói kaja van, beöltöznek a vendégek lökött sombrerókba, meg ponchokba, lidon esti buli van), így a disco is a szokásosnál később, 1.30am-kor nyitott. Annyira elálmosodtunk a sok kajától, hogy ezt már nem volt erőnk kivárni.

Megpróbálkoztunk egy-egy pohár borral a crew bárban, de annyira tele voltunk, hogy nem bírtuk meginni a 2,5 deci bort, mentünk aludni. :)

Másnap 14-én volt Anett szülinapja, a Crew bárba mentünk iszogatni, de már érezte a testem, hogy túl sok volt az evés, ivás, nem-alvás az elmúlt napokban (12-én opendeck party, 13-án steakhouse, 14-én crew bár).

Az este végén a bal szememmel már nagyon homályosan láttam, de azt hittem, csak a fáradtság. Reggel, amikor felkeltem, már úgy össze volt ragadva a szemem, nem is tudtam kinyitni magamtól. Mentem a medical centerbe, nagyon ijesztően néztem ki, be volt dagadva, vörös volt, stb. Kaptam cseppet, krémet, meg 2 nap medical offot. Pár óra után jobb lett, lelohadt a dagadás, nem volt fájdalmam, szóval legalább volt időm aludni, pakolászni, tudtam egy kicsit egyedül lenni a szobámban, mert a szobatársam dolgozott.

Amúgy előző Sydneyben ő leszállt, a steakhouse manager lett az új szobatársam. Szerencsére vele eltérő beosztásban dolgozunk, meg neki van szociális élete, szóval egyedül tudok lenni néha a szobában.

Ma ismét csere lesz, a steakhouse manager elköltözik, és az új restaurant hostess költözik be, akinek legjobb tudomásom szerint single-cabinnal rendelkező párja van, szóval remélhetőleg nem lesz túl sokat  a szobában.. :)

Ennyit rólam. Minden rendben amúgy, megvagyok, ezen a cruise-on új portjaink leszenk, Wala, Santo – nem mintha hallottam volna már róluk, de legalább valami új. 2 cruise múlva Anett leszáll, és remélhetőleg megkaphatom a szinte teljesen single kabint Múrral. Már mondjuk most is jobb, mint volt! :)

Ennyit rólam, hamarosan jelentkezem! :)

puszik, és köszönöm Mindenkinek a rámgondolást