Ismét itt vagyok, ezúttal (ismét) Mexikóból jelentkezem! Egy isszonyat jó szálloda medencéjének+ az óceán partjának teraszán ücsörgök, üvölt a spanyol zene, mindenki fürdőruhában, tűz a nap, még a poharam is izzad... :)
Tegnap ugye volt egy lunch-off-om, így ki tudtam menni a Kajmán-szigetekre! Elsőre csak sétálgattunk, meg neteztünk – állítólag nem is lehet nagyon mást! :) Turista-paradicsom, minden tele van ékszer/szuvenír/duty-free boltokkal! :)
A magyar könyelővel, meg a munkatársával mentünk ki – jó volt kicsit szárazföldön lenni! :) Gyönyörűek ezek a helyek egyébként, amelyeken járunk! A fényképeken láthatjátok – hozzájuk sem nyúlok, tényleg ilyen színes/kontrasztos minden! :)
Időközben megismerkedtünk a magyar lánnyal (Anikó – mely nevet itt NEM tudják kimondani!! Így mindenki Aninak hívja! :) ). Képzeld Jucmók, a Kohl Károlynak egy jó barátja, együtt dolgoztak – kicsi a világ! :) Szegény érzékenyebb talán, mint én (?), de már benne most megkérdőjeleződött, hogy jól döntött-e. Na, meg más infókat is kapott a cégtől, aki kiközvetítette, mint ami itt van (pénz, munka, beosztás). De örülök, végre van egy panzana-m (így hívják azt a társadat, akivel egy országból érkeztetek – panzano a fiú! :) ), jó néha magyarul, egy lánnyal beszélgetni! Bár pont a tegnapi meetingen Wilson – a közvetlen nagyfőnökünk – kijelentette, hogy nem szabad az anyanyelvünkön beszélgetni egymással, mert ez olyan, mintha a vendégeket/többieket beszélnénk ki! Hm, hát vicces! :)
A hangulatom még mindig ingadozó! Az még nem fordult meg a fejemben, hogy „HAZA AKAROK MENNI”, mint a többieknek, de nekem is hasonlóan vannak rosszabb napjaim! Hogy ezt a 8 hónapot még megcsinálom, de soha többet! Aztán néha úgy gondolom, hogy furcsa, de jó itt, maradok még egy szerződésre! Jah, most esett le, hogy nem is mondtam még nektek, az első szerződésesek többnyire 8 hónapot maradnak – bár az egyik lány azt mondta, hogy „akkor hidd el, hogy tényleg mész, ha már a gépen vagy!”. Szóval semmi nem biztos itt, csak az, hogy szerdán ágyneműhúzás van, és ha meghallod az „alpha team, alpha team” mondatot a hangosbemondóban, akkor tűz van a hajón! :)
Még mindig a staff messben vagyok, bár tegnap be kellett segítenem a captain’s mess-be! Hát, nem kívánom senkinek. Sokkal kisebb a pörgés, hiszen itt csak a kapitány (+család, esetleg barátok) esznek. Éppen ezért az egész csak egy kis szoba, mint az én régi szobám, benne van egy asztal, és ennyi. Tegnap az volt a feladatom, hogy legyek ott, és töltsek után, ha elfogyott a bor, vagy a víz.. Hát, én ilyen kellemetlent régen éltem!! Ott van a kapitány, meg a családja egy akkora helyen, mint a nappalijuk lehet, és ott állok én, és..várok! Brrr…nagyon rossz volt! Mintha ők zavarnának engem, én zavarnám őket.. Időnként elmentem az egyik szekrényhez, letöröltem a vízcseppeket, áttettem a salátalevelet balra, aztán vissza jobbra, de egyébként csak ott kell állni! :S Nem vágyom vissza – a staff mess-ben pont kezdem megtalálni a helyemet! Sikálunk, súrolunk, rohangálunk mint az őrültek, de legalább nincs az a kínos csend, és a karót nyelt légkör..
Képzeljétek, tegnap mellém huppant egy srác ebéd közben, már kezdtem érezni, hogy "nee..", mikor megkérdezi, hogy "Te ugye magyar vagy, ugye?!", mondom igen. Akkor hallgassam már meg ezt a zenét, mert ez szerinte magyar, és nem tudja miről szól... Erre a fülemre teszi a fülhallgatóját, és megszólal egy NOX szám... :) Mindenhol ott vagyunk! :) Egy román lány mutatta a srácnak, aki peruból való... :) Összekavarodtak és a lány búcsúzáskor áttette a ipodjára a zenét, hogy egyszer majd megérti... :) Ez az:
Na, egyelőre ennyi - most megyek az óceánba! :) Pusszik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése