Welcome aboard..

Kedves Mindenki!

Nem is tudom, hol kezdjem… Gondolhatjátok a nagy csendből, hogy megérkeztem a hajóra és dolgozom!:)

Miamiból reggel 5kor indultunk Tampába (nem is tudom, melyik napon volt az…) az egyik magyar sráccal, Tamással, buszoztunk vagy 6 órát.. (@Nóri: Olyan úton mentünk, mint Tunéziában, vagy South Padre felé.. Sehol egy kanyar, csak egyenes út.. Szerencsére a sofőr MOST nem aludt el! :) )

Megérkeztünk az óriás monstrum mellé, mint kiderült ISPIRATION, nem Immagination a hajó neve, sebaj! :) Sorba álltunk a tűző napon, csekkolták a bőröndöt, a kézi poggyászt (mint a reptéren), de már megkezdődött a folyamatos mosolygás, kacsintás, „first contract?!” (első szerződés) kérdés-sorozat! Mivel mindenkinek volt egyszer első napja, kb. érezhették, mennyire elveszettnek és megszeppentnek érezzük magunkat. :)

Belépés, ismételt bőrön-átvilágítás, száz oldalas szerződés aláírása, minden oldal szignózása… Aztán jött a supervisor, megmutatta a kabinunkat – egymás közelében vagyunk kb.. Végigszaladtunk a részlegeken (mosoda, „ide kell jönni az egyenruháért”, „itt fogod felvenni a fizetésed”…stb) – gondolhatjátok, mennyit jegyeztünk meg belőle. Próbáltam memorizálni, hogy „ok, akkor ha a liftből kilépve a piros széket látom, akkor jó helyen vagyunk”,”ha a lépcső mellett van a 340-es kabin, akkor jó az irány”… Mondták, hogy van egy kis szabadidőnk, majd lesz egy eligazítás 1 óra múlva.  Gondolhatjátok, mit tudtunk ezzel kezdeni 1 órával a hajóra lépés után?!.. J Se egyenruha, se kitűző, így a vendég-tér felejtős; a kettőnk kabinján kívül nem ismertünk semmi más helyet, csak a „Crew Lounge”-ot, ahova műszak után mennek lazulni a dolgozók – így  tulajdonképpen csak este van élet, és nyit a bár, addig csak az idegesítő neon fény világít, és az állott alkohol szagát érzed! J Megpróbálkoztunk a szabadtérrel is, ami a Lounge-ból nyílik, de annyira baromi meleg volt, és vakító napsütés, hogy nem bírtuk sokáig.. Szóval elmentünk a  „Crew Mess(room)”ba, ami az „aljanép étkezőhelye, svédasztallal. Ott mulatoztunk vagy egy órát, eligazítás, kaptunk kitűzőt, elindultunk vadászatra az egyenruháért (mellény egy helyen, ing egy másikon, öv egy harmadikon), próbáltuk memorizálni, melyiket melyik alkalomra kell felvenni.. Aztán eligazítás, információk tömkelege, bőrönd vadászat (ami szintén nem volt egyszerű).

Az egész hajó egyébként nem vészes! 1. nem olyan óriási, mint gondolná az ember – pár perc alatt átérsz az Aftból a Forwardba (hátulról előre – TANULJATOK! :D). Szóval ezzel nem is lenne gond. DE az egész olyan labirintus-szerűen van megoldva..Mindenhol 80 fokos dőlésszögű lépcsők (Anya, te lehet, elvéreznél! J), sea day-en zárt, egyébként nyitott ajtók, útvonalak… Szóval ez a káoszos része. Szűk a folyosó, de csak a kabin-részén, egyénként kell a hely a különböző tároló kocsiknak, meg az 5 napra elegendő alapanyagnak..

SZÓVAL, beszereztünk mindent, ettünk.. Már este 6 volt eddigre, így megkerestük a supervisorunkat (ebből is van száz, egyelőre nem is tudjuk, kinek engedelmeskedjünk, így mindenkinek engedelmeskedünk – jó munkaerő lehetünk! :D) Mondta Michael, a közvetlen felettesünk (az egyik), hogy gyorsan öltözzünk át az „arany mellényes szerkóba”, és jöjjünk dolgozni! Lerohantunk, röhögtünk egy sort egymáson – mivel egy két dolog nevetségesen kicsi vagy éppen nagy volt ránk – aztán elindultunk dolgozni.

Nem nagyon tudom leírni, pillanatnyilag mi is a dolgom (Tamást közben átrakták a Crew Messbe). Én a Staff Mess-ben dolgozom most. Asszem’ a lényeg az, hogy ennél még van feljebb 2 + a kapitányi szint – így itt azok az emberek esznek, akik magasabb szinten vannak, mint a konyhai dolgozók, takarítók, szerelők, de még nem olyan magasan, mint a több csillagos, fehér ruhás tengerészek! Svédasztalos nekik is a reggeli-ebéd-vacsora, de van egy állandó menü is, amiből lehet rendelni tőlünk,mi meg továbbítjuk a szakácsnak.

A dolgunk tulajdonképpen annyi, hogy rendbe szedjük/tartsuk az étkezőt, mindig legyen minden, mindig legyen rend, mindig legyen felterítve (csak egy szalvétába csomagolt kés-villa, pohár és jeges víz) és leszedve az asztal. Kell pörögni rendesen, mert folyamatosan rohangálni kell ételért, evőeszközért a konyhába, meg az asztalok között – de azért belehalni nem kell. Asszem max. 30-40-en ehetnek egyszerre.

Ez a második napom, vagy két és feledik, de még mindig kérdezgetek. Megvan a rendszer, és nem mindegy, mit-honnan-hova teszek, viszek, veszek.. :) A lábam sajnos nagyon fáj (azt mondják, hogy ez normális 1-2 hétig). Pedig kényelmes nagyon az egyen cipő, de a nagylábujjam elejét,meg a kisujjam szélét nyomja – pedig nem kicsi, csak biztos fel kell vennie a lábam alakját.. Türelmesen és összeszorított fogakkal várok! :)

Ezen az első héten vannak tréningjeink is, mit hogyan hol, hova szaladj, ha az ’egy rövidet, 7mp-es hosszú vészjelet hallod’, stb… Pénteken írunk belőle tesztet, és aztán tuti megfeleltünk! :)

A hajós élet egyébként szerintem kibírható. Van két magyar srác régebbről, akik azt mondják, hogy az elején tényleg eléggé leterhelnek minket, de később azért lesz szabadidőnk. Most ez annyira nem mondható el – bár talán nem is nagyon tudnánk még mire használni.. A mostani beosztás szerint 6.30kor kezdünk a reggelivel, utána van 1.15 perc szünet, aztán ebéd, majd 4 óra szünet, aztán vacsi, aminek 21.30-kor van vége,így a napi munkának is. Persze ezek hozzávetőleges idők, mert eddig időben még nem végeztünk – mindent ismét hipertisztára varázsolni, mialatt a későn érkezők javában esznek, beszélgetnek.. Szinte lehetetlen! De lesz ez jobb is biztos! Pillanatnyilag nem halok bele! Persze sok, de úgyse nagyon van még más program! :)

A munkatársak 90%-a fillippínó, vagy valami húzott szemű kisember! Sőt, megkockáztatom, hogy a hajó 920 fős személyzetéből talán ha 50-60 fehér ember van!! Nagyon durva! Mindenhol spanyol felirat is van; ha megy a Crew Mess-ben a tv ebéd közben, van hozzá spanyol felirat. Minden eligazításon és papíron felhívják a figyelmünket, hogy mennyire fontos a kézmosás, sőt, még tippeket is kapunk, hogy a legjobb! :D Egy szó mint száz, nem európai embereknek találták ezt ki! :)

 Ennek egyik hátránya (vagy előnye?), hogy itt egy fehér ember (értsd: nő), olyan egzotikum, mint otthon egy félvér! Eddig nem is tudom, hányan kérdezték meg, van-e férjem, gyerekem/barátom; húú, de csinos/szép, stb vagyok… Örülök azért, hogy többnyire még Tamással együtt mozgunk – komolyan frusztráló, hogy belépek a Crew Messbe, és megáll a levegő… :S J Voltam én már Chica, Mamacita, Sexy..Az eddigi legnagyobb bókot egy szintén húzott szeműtől kaptam, aki egész egyszerűen elém állt, és mint egy farkas, elkezdett vonyítani, és utána jelentőségteljesen kacsintott… :D

Itt a magyar nem fehér holló – Hungary feliratot látva kérdezik is, hogy „Budapest?!”. Volt már Gulash, és Chicken Paprichas is a menüben. :)

Most egyébként nincsenek olyan sokan. A konyhán dolgozik velünk egy román srác, Greg’, aki folyékonyan beszél magyarul. Általa megismertünk még két junior waiter srácot, meg egy Housekeeper nőt. Meg első nap felvittek minket a Maitre D’ie főfőfőnökhöz,neki a titkárnője/asszisztense is magyar. Minden főnök mondogatta, hogy csak tartsunk ki, dolgozzunk, a többi rajtunk múlik. Sokan biztosan nem számítottak ilyen kemény/sok melóra – Romániából van az én csapatom nagy része, és már mind mondják, hogy haza akarnak menni – pedig csak 3 hete vannak itt… A magyar srácok is mesélték, hogy ők 4 hónapja vannak itt, az alatt haza mentek vagy 6-en.. Meglátjuk, tényleg haza mennek-e a románok, de azért ez mutatja, hogy nem egyszerű ilyen terhelés mellett itt lenni…

Amúgy – leszámítva a nőcsábász tekinteteket – mindenki kedves és segítőkész! Nagy barátok nem lettünk – bár Greggel, a magyar-románnal mászkálunk, meg az egyik haverjával, de egyelőre nem csaptunk bele a társasági életbe – műszakon kívül. Bár, holnap után lesz egy kareoke-est, amire megy a bagázs…

Nah, egyelőre ennyi, biztos sok dolgot kihagytam! Most internet-kávézóban ülök, a hajón még annyira nem rendezkedtem be, hogy vegyek net-kártyát, és még fizut se kaptunk, szóval egyelőre ritkák lesznek a jelentkezéseim! De rajta vagyok, hogy minél gyorsabban felfedezzek mindent!

Bátor dolog 3nap után kijelenteni, de most úgy érzem, bírni fogom! :) Szeretni nem biztos - elég nehéz ennyi akcentusos emberrel kommunikálni, de rajta vagyok, hogy megoldjam!:)

Hamarosan jelentkezem, sok puszi mindenkinek, aki igényli!!!! :)