Happy Birthday..

Sziasztok

először is mindenkinek nagyon köszönöm, aki gondolt rám a születésnapomon! Bocsánat, ha nem válaszoltam, sajnos ez a születésenapom kicsit rendhagyóra sikerült – és nem csak a hajós-életem miatt…

Nem olyan régen feltűnt, hogy időnként érzékeny a szemem, ha megnyomok egy pontot a szemhéjamon, vagy balra/lefelé nézek.. (Volt már ilyen pár évvel ezelőtt, aminek az eredménye az lett, hogy fényérzékeny vakondként több napot kellett a lesötéített szobában töltenem, Nóri újabb és újabb Jóbarátokot tett  be, hogy ne unjam halálra magam. Ott ücsörgött mellettem, és  2 óránént cseppentettünk vs. krémeztünk).

Most is hasonló lett az eredmény – 10-e óta vaksin fekszem a szobámban..

Betegségem előestéjén elmentem még a medical centerbe, mutattam neki a szemem, ami kezdett pirosodni, adott rá antibiotikumot (tablettát), és mondta, hogy nem kell óvakodnom a kontaktlencsétől, a fertőzés csak kívül van, kicsit be is van dagadva…

 Aznap este hajnal 3kor arra ébredtem, hogy folyik a szememből a könny, és nem tudom megnézni a  mobilomon az időt, mert már az a kis fény is az agyamig hatolt, és olyan fájdalmas volt, hogy csak na..

Reggel 6-kor kellett volna kezdenem, de felhívtam Wilsont, hogy nem fogok tudni bemenni, mert nem tudom kinyitni a szemem..(ettől kicsit frászt kapott, „NEM TUDOD KINYITNI A SZEMED???” – mondtam, hogy világosban nem..).

Elküldött a medical centerbe, ahol az éjszakás, kicsit ideges nővér fogadott, hogy nem tud ő velem most semmit csinálni, adott egy másik fajta antibiotikumot, mint tegnap az orvos, azzal, hogy jöjjek vissza 8-ra.. Visszamentem, amikor a másik nurse mondta, hogy mivel embarkation day van, a doki csak 3-tól lesz, így jöjjek vissza akkor.. Végül sikerült találkoznunk a doktor úrral, mondta, hogy nem kell aggódni, a fertőzés beljebb kúszott a szemembe, szedjem az antibiotikumot, amit kajával vegyek be, és adott v vmi antibiotikumos cseppet, jobb lesz..

Visszakúsztam az ágyamba, és asszem 1-2 napot megállás nélkül aludtam.. Ez azért is volt jó, mert nem éreztem fájdalmat, meg mert éhséget sem éreztem. Ugyanis a HESS még mindig itt van (holnap szállnak le a hajóról Cozumelben), és nem volt engedélyezett semmilyen kaját a crewmember-kabinokba vinni..  

A 2nap eljén már Anikó hívott mindenkit, hogy ez nem normális, hogy nem kapok kaját. Valami főokos megjegyezte, hogy „tud járni?! Van napszemüvege?! Akkor el tud menni a crewmessbe…”. Elvileg egyébként igen, ma és tegnap ott ebédeltem, de az első napokban annyira fájt a szemem, hogy letakartam a jobb oldali, beteg szememet – a baloldalit nyitva hagytam, hogy tudjak tájékozódni, de valahogy úgy összevannak ők kötve, hogy ugyanúgy fájt.. Egy-egy wc-re menésem felért egy túrával, fogtam a falat, lehajtottam a fejem, egyik olalról a másikig csapódtam..

Sajnos a születésnapomat is ebben az állapotban töltöttem. Az már a 4. napja volt a betegségemnek, és ugyanúgy nem nagyon tudtam kinyitni a szemem világosban, így Sara barátnőm elment az F&B managerhez, hogy ez nem normális, meg kaját sem kapok, stb.. (Sara az őrült 20 éves, aki a jég hátán is megélne, az tuti! ) Szóval ennek következménye lett, hogy odahívatott magához az F&B, és mire odaértem, már beszélt a dokival, meg a nurse-sel, akik szerint „már sokkal jobb a szemem”, várjunk még egy kicsit..”. Nem teljesen értettem, hogy mire, de gondoltam legyen meg az ő akaratuk… Richard (F&B) egy nagyon kedves, indiai létére jóképű, talán valamiféle katona-kinézete van, elég tiszteletetparancsoló. De nagyon kedves volt, mondta, hogy „he’ll take care about me”.. Miután kijöttünk, Sara mondta, hogy „jajj, elfelejtette mondani, hogy szülinapom van”… Mondtam, hagyja, most ezt úgysem tudom megünnepelni, majd ha jobban leszek.

Sara elment enni, én vissza a szobámba, fél óra elteltével kopognak a szobám ajtaján, és egy indiai faszi tálcával a kezében énekli a ’happy birthday to you’-t.. (mint később elmondták, ez az indai valami assistant maitre’d – fejes… :) ).

Kiderült, hogy Sara mégiscsak szólt az F&B-nek, aki rendelt egy csokitortát, és odaszállíttatta a szobámba – ami ugyebár tilos! :) (az itteni csokitorta a világ egyik legjobbja – állítom! éééésss, mivel akkor dobták össze, nem volt hűtőben, olvadt volt a csoki kívül-belül…nyammm! :) )

Ezek után megjelent Sara, meg Lucio, az itteni First officer, Security valami, de ő is fejes, a kapitánnyal szokott enni.. Egy nagyon kedves ember, ő szokott nekem csillagvizsgálati órákat tartani. Mivel nekik tudniuk kell mindent a csillagok állásáról, mozgásáról, ő tud is mindent, és csillagos (teliholdtalan) éjszakákon ő szokott nekem órákat adni csillagászatból! :) Valamiért nagyon megszeretett, most meg is jelent egy üveg borral.. Épp felvágtuk volna a tortát, mikor mondja, hogy „de hát nincs gyertyánk..”. Találtunk gyufát, meggyújtottok, gyorsan elfújtuk, és imádkoztunk, hogy ebben a kicsi kabinban nehogy érzékelje a tűzjelző ( egyszer Anikó hajat szárított, ki volt kapcsolva a légkondi, és bekapta a hajszálát a szárító, és az égett szagra kijöttek a tűzoltók! :) Szóval érzékeny kis műszer.. :))

Azon röhögtünk, hogy itt eszem a kabinban, tüzet gyújtottam, férfi vendégem van (a female section-ben), borozok a medical offomon.. ezek közül ha egyért elkapnak, mehetnék fel elbeszélgetésre.. :) De Lucio mondta, ha elkapnak, majd ő kimagyarázza, nagy fejes ő itt! :) Közben (és előtte, és utána) folyamatosan csörgött a telefon, ez az olasz, az a román, az egész roomservice hívogatott, hogy boldog születésnapot kívánjanak, vagy 3 nyelven hallottam a "Boldogszüüliiinaapoot-dalocskát"… :)

Szóval ilyen vidáman telt a szülinapom.

Pillanatnyilag a Kajmán-szigeteken vagyunk, holnap Cozumel. Most jövök a dokitól, azt mondta, írt egy mail az irodának, hogy csekkolják, van-e szemorvos Cozumelben (környékén), mert akkor holnap kimegyünk, valakinek megmutatjuk – immár egy hete vérvörös a szemem.. Már nappal jó vagyok, nem fáj a fényre, most is (ugyan teljesen vakon írok – majd feltöltés előtt átolvasom)használom a laptopot.. De estére, nem tudom mi történik, talán elfárad a szemem, de elkezd kb. egyszerre mindenem fájni a jobb oldalon – fáj a szemgödröm, ég a szemem, bedugul a jobb oldali orrlyukam.. Borzasztó! Az elmúlt két estét csak Anikó cataflan-jával tudtam túlélni… De a doki cseppjét, és antibiotikumját titokban elhagytam – nem segített 6 napig, valószínűleg nem is fog. ..

Szóval kényszerszabadságom folytatódik, valószínűleg bepótolok minden alváskimaradást 4 hónapra visszamenőleg!Remélem minél előtt találkozom SZEMorvossal, aki ad valamit, amitől 1-2 nap alatt elmúlik.

Úgyhogy nem kell aggódni, vaksin, de megvagyok! Amint újra egészséges vagyok – remélem hamarosan – jelentkezem!!

Jah, és utoljára, de nem utolsó sorban: Boldog névnapot Szisz - utólag...!!! :)

puszik