Általánosságban..

Sziasztok, 

amint látjátok, még élek – tehát túlélhető ez az esti kapitányos felszolgálás. Rá kellett jönnöm, hogy azért ódzkodtam ettől a pozíciótól, mert túl puccosnak tartom.. Nem járok drága éttermekbe, természetesen elsősorban azért, mert nincs rá pénzem (nem akarok rá költeni), másrészről meg azért, mert engem inkább zavar az a sok hajlongás, mint nem.. Itt pedig nekem elvileg ezt kéne csinálnom. Kis fehér kendővel a bal kezemen önteni a vizet-bort, körbekínálni a kenyeret, ott állni-várakozni, ha éppen esznek is nincs dolgom.. A legnagyobb trükközést az igényli, hogy miközben ott állok, ne kövessem a beszélgetést, ne viselkedjek úgy, mintha én is a részese lennék a csapatnak, de mégis feltűnés nélkül figyeljem őket, mikor itták meg az utolsó korty borukat (utántöltést igényel). Vegyem észre, mikor keresik a tekintetemet, ha éppen szeretnének valamit, stb.. De tudom, hogy minden rutin kérdése, amit 3 alkalom után még nem éppen lehetett megszerezni. Majd idővel!

Marco azt mondta, kb.2 hónap múlva mehetek „fel” – ami nem tudom, pontosan mit is jelent (Lido/Roomservice/Dining room). Időközben fel lettem világosítva, hogy Marconak nem supervisor a státusza, hanem assistant Maitre D’. Ezek szerint, a hír, hogy a következő assistant Maitre D’ magyar lesz, nagyon is érint minket, hiszen ő lesz a nagyfőnökünk. (Van köztünk egy Ben nevű pasi, mint kiderült, Ő a supervisor.) Szóval ez kifejezetten jó hír! :)

Képzeljétek, tegnap a kapitánynál választható főétel volt a poulpoutte (igazi olasz étel), ami szinte egy az egyben olyan volt, mint az otthoni paradicsomos gombóc. Persze nem volt paprikába töltve, csak úgy csupaszon volt, de mivel én a paprikát nem szeretem, nagyon nem érintett. Maradt egy csomó tőlük, jól bevacsoráltam! :) 

Amúgy annyira nem jellemző a hajós létemre az evés.. Reggelinél még nem nagyon van hely a gyomromban, ebédnél bekapk pár falatok, míg nem jönnek, vagy ha elmentek. Van náluk bent terülj-terülj asztalkám:  mortadella, szalámi, pulykasonka, sajtok, lazac, prosciutto, mozzarella, jégsaláta, spenót-levél, málna, eper, szeder, szőlő, ananász, görögdinnye, sárgadinnye, honeydew (nem tudom, az mi.. zöld-sárgadinnye?!). Szóval innen szoktam csipegetni ebédidőben, meg tulajdonképpen vacsora időben is.. Rájöttem, hogy eddigi feltételezésemmel ellentétben mégis van az a málna/ananász/görögdinnye mennyiség, amit egyszerűen már nem lehet betermelni.. :)

Tegnap jól elhatároztam, hogy már tényleg elmegyek tornázni. Sajnos pillanatnyilag csak a crew-gym-be lehet menni, mert állítólag panaszkodtak a guest gym alatt lakó vendégek, hogy hangos a fölöttük lévő tevékenykedés.. Eddig ugyanis az volt a szabály, hogy este 10 után mi is használhatjuk a vendégeknek fenn tartott konditermet. De most nem lehet – így elhatároztam, végre felmegyek a sajátunkba. (A múltkor már elhatároztuk Viktorral, hogy felmegyünk, de 22.15kor kb. teltház volt. Így úgy ahogy voltunk, tornacuccban kiültünk a crew barba várakozni (a gym a barból nyílik). Vártunk-beszélgettünk egy fél órát, aztán mikor még mindig nem jött ki senki, elkezdtünk iszogatni, úgyhogy az este kicsit irányt változtatott. Szóval tegnap Végre fel akartam menni, de úgy mozgott a hajó, hogy nem volt gyomrom hozzá! Nem volt vihar kint, de nagyon nagy hullámok voltak, egészen felcsapott a kapitány étkezőjének ablakához (ami normál esetben kb.2-3 méterrel a tengerszint fölött van). És nem az a lassú, nyugtató, bölcső-mozgásos hullámzás volt, hanem sokszor úgy rázkódtunk pár másodpercig, hogy nagyon ki kell támasztanunk magunkat.. Úgyhogy a délutánra inkább a vízszintesbe helyezkedést választottam! :)

Azt nem is mondtam, hogy az Inspiration-nel ellentétben kulcskártyás megoldással lehet bejutni a kabinokba. Az elején nagyon vagánynak gondoltam, de aztán rájöttem, hogy így secc-perc alatt ki tudod zárni magad – elég, ha bent hagyod a kártyád. Jah, és van olyan, hogy a kulcsod egyik pillanatról a másikra elromlik (mint tegnap nekem), vagy lemerül az érzékelőke eleme  és hívhatod a room service-t, vagy mehetsz a MSA office-ba (ahol minden ügyes-bajos dolgodat intézik) – ha nyitva vannak.

Tegnap egyszercsak nem működött a kártyám, nem tudtam bemenni a kabinba. Mivel a kikötőben voltunk Cozumelben, az MSA zárva volt, a Rooms. vonalai meg foglaltak voltak (állítólag nagyon elfoglaltak voltak, bár nem tudom mivel, ilyenkor a vendégsereg 85%-a leszáll a hajóról). Szóval felbattyogtam a Rooms-be, ahol mondták, hogy majd leküldenek valakit, most sok a munka, várjak az ajtó előtt. 20 perc alatt le is értek.. Bár azon gondolkoztam, ha ez akkor történik, mikor megyek vissza a kabinomba a zuhanyzás után, akkor mit csinálok?! Egy szál törülközőben elmegyek az MSA-be?! :S Ezt nem szeretném megtapasztalni.. :)

Szóval ilyen kis izgalmas mostanában az életem – aranyosan sokszor segítek az officer’s mess-eseknek napközben, mert egyébként pofátlanul korán végeznék.. Este persze más a helyzet, többnyire ki kell cserélnem a terítőt, mert le eszik-borozzák, úgyhogy az egy órás zárást általában kitöltöm.. Legközelebb lefotózom a captain’s messt, csak hogy lássátok a fenségterületemet! :)

Sok puszi, ha bárkivel bármi izgi történt, írjatok!