Hajós élet..

Kedves Mindenki, 

bocsánat a nagy hallgatásért, kicsit elúsztam.. :) Jelentem, teljesen, 100%-an gyógyult vagyok! :) A sok köhögéstől persze sikerült összeszednem egy kis izomlázat a jobb-bordámnál - a dokik szerint ez természetes, mert egy bizonyos izmot használok a köhögésnél, és az „elfáradt”. De kaptam rá kenőcsöt, pár napig kentem, el is múlt.. :) Az XXL-es röntgen-képem, és a 'ready for duty' papírom:

Nagy történések nem voltak a hajón az elmúlt időszakban egyébként..bár a doki néha sztorizik ebéd közben: ugyebár az egyértelmű, hogy a hajón nagyon figyelnek a biztonságra (nem olyan rég az egyik Carnival-hajón egy vendég pisztollyal hadonászott, valahogy feljuttatta..). Éppen ezért pl. minden fel- és leszállásnál a táskánkat és a cipőnket keresztül küldjük az  átvilágítókán, átmegyünk az érzékelő ajtón és/vagy a kis érzékelőkéjükkel körberajzolnak minket (az a masina, ami úgy néz ki, mint egy elektromos gumibot, és csipog, ha fémet érzékel). Jó, ez után a leírás után nem lepődök meg, ha nem értitek miről beszélek.. Bocsánat, nem tudom ezeknek a nevét – és ha tudnám, sem érnék vele sokat, mert szerintem Ti sem tudjátok.. Lényeg, hogy nagyon figyelnek a biztonságra. Van „börtön” a hajón, az előző cruise-ban teltház volt – ugyebár Mexikóban elég könnyű beszerezni mindenféle kábítószert..és vannak akik élnek is a lehetőséggel. Aztán ha a Security elkapja őket, akkor mehetnek a börtönbe  (ami egy elzárt helységet jelent), és visszaérve Amerikába magyarázkodhatnak a helyieknek.

De nem csak az ilyesfajta „veszélyre” figyelnek, hanem képzeljétek el, a múltkor leszállítottak egy fiút (18-körülit), mert öngyilkossággal fenyegetőzött – ezt is a dokitól tudom.  A fenyegetőzés annyiban merült ki, hogy összevesztek/elhagyta a barátnője, és elkezdte mondogatni, hogy ő bizony megöli magát, ha nem lesz minden a régi.. Ha ezt nem hangoztatja annyira, nem lett volna baj, de a lány komolyan vette, meg többen is hallották, szóval jött a doki, a staff captain, hotel director, captain – és egységesen eldöntötték, hogy túl nagy rizikó az elkeseredett kamasz, és el kell hagynia a hajót. Így kitették őt meg az anyukáját Cozumelben a reptéren, aztán mehettek isten hírével.. Tulajdonképpen érthető, hiszen ha ne adj’ isten, megteszi, akkor az a Carnival-nak, a hajónak egy iszonyatos negatív reklám.. (bár lehet, hogy a katasztrófa turistákat pont hogy vonzaná..).

Az én kis életemben sem történt óriási, jelentős változás – kivéve, hogy végre elkezdtem gym-be járni! :) Átöltözni, és felvánszorogni a 7.re borzasztó érzés, de aztán mindig elkap a hév és maradok 1-2 órát.. Eddig mondjuk még csak 4-szer voltam – az elmúlt pár napban annyira mozog a hajó, hogy nem esik túl jól odafent semmi súlyzózást, futást, emelést csinálni.

A kapitány kis családja az előző cruise-ban távozott – és sajnos 3 nap múlva maga a kapitány is fog. Átteszik egy másik hajóra, és ide meg az előző kapitány tér vissza. Nem kérdés, hogy ez a kapitány volt a világ leglazább, és – velem – a legkedvesebb kapitánya, kíváncsian várom a következőt. Azt mondják, ő sokkal kapitányosabb; nem viccelődik, nem közvetlen. Kéri, megkapja, boldog, elmegy.. Úgyhogy garantáltan ’más világ lesz’ számomra, meglátjuk milyen. Egyébként is már 2 hónapja itt vagyok a kapitánynál, szóval lassan ideje átrakniuk valami más helyre – ez a szokás/szabály.

Amúgy a  magyarok többsége is távozott, vagy hamarosan távozni fog.. mindenki még a száraz dokk előtt kezdte a szerződését, úgyhogy végeztek, mennek haza.

Sajnos úgy néz ki, hogy a Viktor is elmegy. Ő jött át az Inspiration-ről ide a barátnője miatt. Időközben a bárnője csinált egy hülyeséget (nem ment be dolgozni, és a sors úgy hozta hogy a másik 2 ember sem, akik ugyanarra az időpontra voltak beosztva) így észrevették a mulasztást, és büntetésből hazaküldték. Szegények 7 hónapot vártak, hogy egy időben egy hajóra kerülhessenek, itt volt 1,5 hónapjuk, és most újra külön.. Szóval nagyon úgy néz ki, hogy Viktor itt hagy, és kimegy Peruba a lányhoz. Sajnálnám  nagyon, mert így, hogy most együtt is dolgozunk, tudunk egymásból töltekezni, beszélgetni, röhögcsélni..

Pl. beceneveket találtunk ki az officerekre, mert így tudunk róluk beszélni, hogy ne értsék meg, és a rendelés-továbbadás is egyszerűbb (ha én veszem fel a rendelést, mert Viktor épp a galley-ban (=konyhában) van, de mondjuk időközben hozzám jönnek, így kimegyek Viktorhoz és elmondom neki, ki mit rendelt és ő viszi ki nekik..). Így születtek meg a, Szomorú, Beszélgetős, Fasz (szemüvegben),  Pufi göndörke, , Buzi, Kopasz villanyász, Másik buzi – és a nagy kedvencem: Facsarka nevek. Ez Viktor találmánya, és bármikor meghallom ezt a szót, röhögőgörcsöm lesz.. :D A nevét onnan kapta, hogy mindig citromot tesz a teájába, és közben az egész asztalterítő citromos lesz, grapefruitot eszik, és mindenhova megy, csak a szájába nem.. Minden alkalommal tiszta folt lesz utána a terítő..

Amúgy érdekes emberek ezek – mindegyik a szokások rabja. Mindig ugyanakkor jönnek, ugyanazt eszik, ugyanoda ülnek.. Én biztos nem reggelizném minden áldott nap ugyanazt! És nem is csak reggelire – az itteni olaszok 85%-nak a rendelése ebédre/vacsorára: ’chicken breast, butterfly, well done, Swiss cheese on top’ – csirkemell félbevágva-jól átsütve (olyan alakja van, mint a pillangónak - kb.),  sajttal a tetején. A változatosságot csak az adja, hogy éppen hány darabot rendelnek.. Érdekes társaság.. Pillanatnyilag örülök, hogy nem dolgozom non-stop velük – az én kis Senior-jaim normálisak, problémamentesek, menüről rendelnek. Meglátjuk, eljön-e az új éra az új kapitánnyal! :)

Tegnap az egyik magyar srácnak szülinapja volt (mulattunk), ma meg formal night lesz, így most szundítok egyet, de ígérem, hamarosan jelentkezem! :)

Puszik