jelenlegi állás szerint holnap elbocsájtanak a kórházból, mert annyira egészséges vagyok - a doki bácsi szerint már 80%-os a tüdőm (azt nem tudom, a maradék 20%-ot mikor fogom visszakapni).
Szóval holnap a reggeli rutin után (röntgen, gyógyszer-befecskendezés, reggeli) jön értem a PortAgent, és mivel a hajó csak holnapután lesz újra Cozumelben, az estét valami szállodában/motelben fogok tölteni.
Itt tartózkodásom egyébként meglepően kellemes volt - már amennyire kellemes lehet egy kórházban töltött betegállomány.. A szobám, mint mondtam egyszemélyes, saját zuhany, wc, tévé.Kialakult már a napi rutin, minden reggel 7 körül bejön egy nővérke, és bekapcsolja az inhalálókát. Miután megbeszéltük, mit kérek reggelire, magamra hagy egy fél órára, akkor általában vissza szundítok. Aztán megjön a reggeli - amit rendre (angol nyelvű!) Jóbarátokra és Two and a half men-re fogyasztok el. Aztán jönnek az infúziókkal, két tasaknyival, ami mikor belémcsöpögött, átmegyek a röntgenre. Aztán belátogat a doktor úr, hogy közölje, mit látott a röntgenen, valamint minden reggel felhív a miami-i carnival office-ból egy nő, aki a medical off-osokkal foglalkozik, hogy hogy érzem magam, beszéltem-e a családdal, stb..
Ezek után kicsit békén hagynak, majd kb. 2 óránként visszajönnek az inhalálókával, meginnivaló gyógyszerrel, belémfecskendezendő valamivel...
Amúgy mindenki nagyon kedves, aranyos,! A nővérkék - egy kivételével - nem beszélnek angolul, de egészen jól megértjük egymást!
Bár adódtak vicces helyzetek, mint első nap, amikor megkérdezték, mit kérek vacsorára. Mivel nem sokkal korábban ettem ebédet, mondtam, hogy semmit. Bejött egy következő nővérke, megkérdezte, mit szeretnék enni. Ismét elmagyaráztam, hogy nem vagyok éhes, nagyon kedves. Bejött nem sokkal később a harmadik nővérke, aki megkérdezte "how many pipí?!". Na, mondom, nem küzdök tovább, akkor hozzanak csirkét vacsorára, max. majd nem eszem meg.. Mondom, 1. "and how many popó?!".. Fogalmam sem volt, az mi lehet, de gondoltam, hozzanak abból is egyet.. Másnap derült ki, hogy arra volt kíváncsi, hogy hányszor voltam wc-n.. :D Még mindig röhögőgörcsöt kapok, ha eszembe jut a "megvilágosodás pillanata".. De Ti már általam okosabbak lesztek - ha ilyeneket kérdeznek Tőletek leendő mexikói tartózkodásotok alkalmával, már tudni fogjátok, mire kíváncsiak! :)
Arra már ki sem térek, hogy meglepődtem, amikor a reggel 7-es ébresztésnél megkérdezte tőlem a nővérke, hogy mit szeretnék dinner-re (vacsorára).. Gondolom, ezt a szót az étkezéssel kötötte össze, időponttól függetlenül! :)
Az étkezésről szólva: már az első napokban gondolkoztam rajta, hogy vajon rendelik-e nekem a kaját, vagy csak itt ez a kötelező kórházi higiénia - mert mindig műanyag dobozban, műanyag evőeszközzel érkezett az ennivaló. A második napon kiderült, hogy rendelik, mert behozták Carlos's éttermének menüjét, hogy válasszak. Ettől függetlenül az első két estén nem nagyon volt jó dolgom - a nővérke csak egészséges (értsd: íztelen) ételeket rendelt nekem - csirkét, íztelen párolt zöldségekkel, íztelen rizzsel, másnap halat ugyanazokkal az íztelen dolgokkal..
A reggelijeim kiadósak, így vagy csak ebédre, vagy csak vacsorára rendelek valamit - így sem tudok mindent megenni..
Jah, egyik reggel kértem tőlük egy szendvicset a szokásos mellé - gondoltam egy toast-kenyeres, reggelire való szendvicset kapok. Ezek után reggel 8-kor megjelentek ezzel:Karomnyi méretű bagett, sült csirkével, salátával, sajttal és mellé hasábburgonya! :) kicsit meglepődtem, de így ismét volt ebédem..
Ennyit tudok mesélni az itt tartózkodásomról. Egyre jobban vagyok, két napja - orvosi utasításra - sétálgatnom kell, hogy ne feküdjek egész nap - gondolom, hogy visszaerősödjek.. Úgyhogy láttam csodákat, ma például pelikánt és iguanát.. Meg azért nem semmi érzés - ugyan bekötött karral, de - naplementében sétálgatni a mexikói tengerparton, mondjuk Mizu-t énekelve.. :) Máris gyorsabban gyógyulok! :)
Remélem holnap délelőtt már kiveszik végre belőlem az infúziót - mert ugyan nem vagyok a toronyra kötve, de a kanült benne hagyták a karomban. A jobb csuklómmal kezdték, 2nap után át kellett tenni a balba, az sem bírta sokáig, most a bal könyökhajlatomban van, ami a világ legrosszabb helye, mert úgy igazán se kinyújtani se behajlítani nem tudom a karom... :S
Mindegy, ez legyen a legnagyobb bajom!
Holnap vár a szálloda - ha tudok, onnan is jelentkezem!
puszik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése