Hajós élmények: Szabadság

Szia Mindenki,

örömmel jelentem, hogy végül a cég elengedett és leszálltam a Carnival Spiritről 12-én!

A sok tologatás, újratervezés után a végső program így néz ki:

Április 12-én leszállok Múrral és Anthony nevű barátunkkal.

Április 13-án ők elindulnak haza, én átköltözöm a hotelből az Ex-magyar-vendégeinkhez, akik felajánlották, hogy lakhatok náluk.

Április 16-ig maradok Sydney-ben, majd (utastárs híjján) egyedül elindulok Bali irányába. Ott maradok 21-ig, aztán indulok haza.

E történet elejére ugorva, már a leszállás előtti cruise, vagyis a csomagolás-rész kaotikusra sikerült.. Én meg voltam róla győződve, hogy nincs olyan sok cuccom (felesleges tusfürdőim, samponjaim nem voltak, egy sporttáskányi és két zacskónyi ruhát, mütyűrt ott hagytam a lányoknak a hajón). Aztán kiderült, hogy nagyon is sok cuccom van, amit a mai napig nem értek, hiszen összességében talán 10 ruhát vettem.. Aztán mindig eszembe jut, hogy a múltkori szerződésem végén elég sok dolgot ott hagytam, és hiába sok dologtól megszabadultam, de asszem’ a mérleg nyelve még mindig erősen kibillent..

A másik problémát az okozta, hogy Múrral egy időben szálltunk le, így abban a kis szobában ketten kellett pakolnunk.. Lehetetlenség… :D

Próbáltuk felváltva, én crew bar-ő pakol, én pakolok-ő crew bar.. Így a végére valahogy bepakoltunk, de semelyikünknek nem lett elég az a pakoló-terület, amit a már meglévő bőröndünk kínált..

A végén úgy néztünk ki, mint a lelencek. Nagyon sok csomagunk volt hármunknak: 3nagy bőrönd,3 carry on, 3 táska-hátizsák, 3 zacskó. .

Leszállás után lecuccoltunk a hajó melletti kávézóban, hogy szállást keressünk, mivel nem foglaltunk előre. .

Azt persze nem vettük számításba, hogy ez egy szombati nap volt, és valami nagy lóverseny is folyt a városban, szóval MINDEN szállás tele volt!! Sokáig próbálkoztunk a kávézóból – neten, telefonon, aztán bepattantunk a taxiba, elvitettük magunkat a kínai negyedbe, csak vannak ott nem horror árú szálláshelyek. A terv az volt, hogy 1 napot 3asban töltünk, aztán a fiúk mennek haza Goába, nekem meg lesz 3-4 napom SYDNEYre.. :)

Anthonyt ott hagytuk az utcán a csomagokkal és Múrral elkezdtünk házalni… :D

Legalább 6-8 hotelbe bementünk, de semmi eredmény.. Volt egy hely, ahol volt még 1 utolsó (!!) szabad szoba, ami ha holnap este is maradunk, csak 130 dollár lesz, de ma estére 420 dollár.. Őrület!

Jah, azt kihagytam, hogy közben hol esett, hol elállt az eső! :D Mint egy burlesk filmben..

Végül a neten találtunk egy Airport hotelt, ahol még voltak szobák, nem is horror áron, így bejelentkeztünk, hogy megyünk. Vagy 5 percenként vissza hívtuk, hogy megyünk, ne adja tovább a szobát. Még vettünk egy bőröndöt Múrnak, aztán mentünk is a szállásra.

Mire odaértünk, már többen is voltak a bejáratnál, és fel akarták emelni a szoba árát, de végül ledumáltuk..

Mivel kint voltunk a külvárosban, nagy élet nem volt, a boltok bezártak 5-kor, éttermekből csak libanonit, nepalit stb-t találtunk.. úgyhogy végül a hotelben ettünk, ami meglepően jó volt! :)

Másnap reggel fiúk elmentek a reptérre, elmenetelük után volt még két órám a kijelentkezésig, így megpróbálkoztam egy újfajta cucc-elrendezéssel, hátha beleférek a bőröndömbe.. De így se sikerült, így elhatároztam, hogy venni fogok egyet.

Reggel 10-kor végül kijelentkeztem (egy óriás bőrönddel, egy carry on-nal, egy megtömött női táskával, egy nagyobbacska, teletömött zacskóval, na meg a fagyi párnával..

Kriszta (ex-középiskolai osztálytárs), meg Edina (ex-guest a hajóról) eljöttek értem, és elindultunk a Federdale Wildlife Parkba, hogy végre lássak – érintsek – etessek kengurút!! :)

Kriszta hála istennek autóval jött, máskülönben nagyon vicces lettem volna a csomagokkal! :) Az idő még mindig nyálkás volt, de legalább nem volt hideg, láttunk egy csomó állatkák – a wombat lett az egyik személyes kedvencem! Olyan, mint egy óriás, kövér hörcsög! :)

Meg a tazmán ördög, ami meg csak rohant-rohant körbe körbe, mint egy őrült – állítólag hiperaktívak, és mindig kell neki valami, ami lefoglalja, hogy ne unatkozzon. Ha meg unatkozik, akkor fut! :D

(képtelenség volt róla képet készíteni.. mindig kiszaladt)

Azokkal tudatom, akik még nem jártak Ausztráliában, hogy a kengúrú szekció igazán összezavaró.

Hiszen van kangaroo, van wallaby (ami EGY AZ EGYBEN úgy néz ki, mint egy kengurú, csak kisebb), aztán van wallaroo, ami MÉG MINDIG úgy néz ki, mint a kengurú! Mindet etettem, szóval valamelyik csak kengurú volt! :D

Szegény Edinának madár fóbiája van, ami kicsit stresszessé tette neki a napot, hiszen az emuk, pávák ott sétálgattak mellettünk – az egyik el akarta lopni fényképezés közben a táskáját, mikor letette a földre – megérezte a benne bújkáló sonkás szendvicset. De megmentettem! :)

Koalát is láttunk-simogattunk. Volt két fa, ahol fotózkodni lehetett velük, meg az állatkert különböző részein is volt 1-2.

Egy olyat is volt szerencsénk látni, aki éppen felébredt (!), lemászott a fáról (!), és felmászott egy másik fára (!) hogy ebédeljen. Mivel napi 20 órát alszanak, ezek az aktív percek igazán különlegesnek számítanak! :D

Szerencsére a két lány megtalálta a hangot, úgyhogy a nap további részét is együtt töltöttük, Kriszta elhozott edináékhoz, segtettek a cuccokat felrángatni az elsőre, dumcsiztunk-teáztunk, aztán lementünk a parti étterembe, ahol laci, edina barátja szakácsként dolgozik. Ők, meg az étterem is a Maroubra beach-en van, nagyon szép, nyugodt környék – a parton van egy óriás rubikkocka! :D

Ettünk egy jó kis vacsit, aztán hazamentünk, hosszú volt a nap.. meg az előző is.. meg az előző 7 hónap is! :)

Önzetlenül kiköltöztek a hálószobájukból, és engem beköltöztettek! Hajó után nem vagyok képes olyan sokat aludni, mint terveztem.. reggel 6-7 körül már fent voltam..

Sydney-i terveim között szerepelt az Bondi Beach, Opera house, Chinese garden, bőrönd vásárlás, hasmenés elleni gyógyszer vásárlása (just in case to Bali), igazolvány kép készítése (bali visa-hoz), Blue Mountain.

Első nap elment a Bondi Beach-re.

Induláskor csak kétszer fordultam vissza, egyszer a napszemüvegemért (200 méter után), másszor a telefonomért (1 km után).. Sajnos az idő még mindig szarságos volt – hol esett, hogy sütött.. Mégis elindultam a Kriszta által javasolt Costal walk-úton, nagyon szép kilátás nyílik a beachre.

Mivel 5 perceket tudtam sétálni, aztán 5 percet ültem-álltam-vártam a sziklák alatt, hogy elálljon az eső, nem sétáltam végig a 3.5 km-es sétáló úton, hanem elindultam Sydneybe, az Operaház irányába.
Minden fél órában van egy tour (persze hogy lekéstem), ami fél órás (az enyém, lelkes perui idegenvezetőnk miatt 1 óra lett).

A fent említett időveszteség csak egy okból zavart: még aznap venni akartam bőröndöt a kínai piacon.
Operaház után szaladtam a piacra, amivel az ingyenes buszjárattal (555) 10 perc alatt ott tudok lenni. Vártam vagy 15 percet a buszmegállóban, aztán megkérdeztem a jegyárus pasit, hogy ugyan jár-e a busz, mert én már egy ideje itt állok, és már csak 25 percem van a kínai piac zárásáig (jah, és másnap zárva van..). Mondja, hogy egy 1,5 órával ezelőttig járt az ingyenes, ma már nem jár. Kértem egy jegyet Bármelyik arra menő buszra. Buszos utam alatt elkezdett ZUHOGNI az eső, és ennek örömére a busz is lerobbant..

Ekkor már éreztem, hogy a másnapra tervezett Blue Mountains-tervem meghiúsult (Bár amennyire hallottam, ez is olyan, mint a Grand Canyon – mindenki odamegy megnézni, de a 3. perc nézelődés után általában odasuttogják egymásnak a turisták „ok, milyen hosszú ideig illik ezt nézni?!”). Azért mégis csak szép, na! Majd legközelebb..

E helyett reggel bebaktattam a városba, vásároltam még egy-két balira szükséges dolgot (hasmenés elleni gyógyszert, bőrönd lakatot), csináltattam fényképet a vízumhoz, elmentem a Chinese Gardenbe.