Megtöröm a csöndet..

Kedves Mindenki,

azt hiszem a kihagyás kicsit hosszúra sikeredett. Most vettem csak észre, hogy hónapok óta nem jelentkeztem.. Szánom bánom!

Bár meg kell valljam, hogy olyan óriási, blogon megosztandó dolgok nem történtek velem.. J

Harmadik hónapomat taposom már. Nővéremék voltak már itt nálam kétszer is, körbevezettem őket a hajón, meg voltunk ebédelni, mászkálni, vidámparkozni együtt.

Az eredeti terv az volt, hogy szerződésem félidejében elhozom Nővéremet meg a Barátját cruise-olni (crew-discount-tal). Most úgy néz ki, hogy sajnos szinte esélytelen, hogy nővérem el tudjon jönni.

Én okt. közepénél tovább nem szándékozok maradni. Neki vízum hosszabbítás miatt nem lehetséges elhagynia az országot kb. november közepéig. De ha még tovább is maradnék miattuk, akkor is jó előre le kéne foglalni a cruise-ukat, magamnak cruise-offot, szabadságot kéne kérni, stb.. Szóval necces. Nem mondom, hogy lemondtunk a közös cruise-ról, de most éppen újratervezés van.

B-tervnek mondtam Nórinak, hogy azért tudjunk egy kis időt együtt tölteni a szárazföldön, kérnék world-breaket, azt is egy hónappal előbb kell beadni, de most még lenne rá időnk. A world break olyan mintha „lepause-olnád a szerződésedet”. Leszállsz  a hajóról, 1-2 hétre szárazföldön vagy, addig nincs fizetés, de tartják a szobádat-pozíciódat-helyedet, aztán visszaszállsz és folytatod a munkát.

Most éppen ennek járok utána, hogy lehetséges-e.

Na,de nézzük, miről is maradhattatok le..

Lakókörnyezetem:

Már nem a 30-as jófej lány a lakótársam. Nem ment végül másik hajóra, de összeköltözött a férjével (akivel együtt lakásunk idején is együtt volt, csak éppen vártak a közös kabinra). Költözésének egyetlen pozitív velejárója az volt, hogy meg tudtam szerezni az alsó ágyat.

A negatív velejárókból sajnos többet tudok felsorolni.

1.        helyére egy hostess költözött (Mia). Ez azért nem túl jó, mert mi hostessek jobbára együtt kezdjük és fejezzük be a műszakot. Vagyis amikor én a szobában vagyok, ő is ott van. :S No privacy!

2.        a lány 24 éves. És a 24 helyett mondhattam volna, hogy 16. Folyton van mit megosztania (a saját szépségéről/fontosságáról persze). Sajnos nincs élete. Az egyetlen hobbija a napozás és az interneten való vásárlás. Szóval, ha nincs nap, akkor ő a szobában van. Nem szeret kimenni, nem szeret gymbe járni, nincsenek barátai a hajón. Ennek folyománya, hogy nagyon érdeklődik az ÉN életem felől (hol vagyok, mit tervezek, kivel megyek.. ha nem mondok neki semmit, akkor elkezd kombinálni).

3.       folyton chipset, csokit és szénsavas üdítőket fogyaszt – mondhatni csak azt, így a szobánk tele van ezekkel. Mondanom sem kell, milyen nagy kihívást jelent ez egy olyan embernek (értsd: ÉN), aki ha csak ránéz egy csokira, a szervezete úgy érzékeli, hogy meg is ette… és máris több vagyok 0,5 grammal!

4.       mivel eléggé excibicionista, így mondhatni nincs egyetlen közös témánk sem. Vagyis Ő van. Róla lehetne beszélgetni. Azt szereti. De itt ki is fújt a történet. :S

Mindezek ellenére azért nem egy Rossz ember, csak olyan, mint egy elkényeztetett kislány.. vagy egy kiskutya. Folyamatos figyelmet igényel. Úgy érzi mindenről tudnia kell. Amint kihagyják valamiből – legyen az a legérdektelenebb beszélgetés, máris kiközösítésnek veszi..

Az utolsó bejegyzésem óta sajnos magyar barátocskáim elmentek. Vagyis Barátocskáim alatt Rolandot értem. Volt még egy irodában dolgozó lány. De őt nagyon láttuk, és nem is kerestük – ha értitek, hogy értem. Volt még egy lány (rest.service-ben dolgozó), akivel sokszor találkoztunk, programoztunk, de ő éjszakai műszakban dolgozott és.. szépen mondva kicsit nehezen viselte a hajós életet, így eléggé le tudta húzni az ember hangulatát.

Két cruise erejéig teljesen egyedüli magyar voltam a hajón – ami ritkaság számba megy, főleg, hogy az Ausztrál hajón voltunk vagy 15-en..

Az elmúlt 2 cruise-ban jött két magyar báros fiú, de őket is ritkán látom, mivel ők többnyire akkor dolgoznak, mikor én végzek.. :S

Munkakörnyezetem:

A hostess lányok is cserélődtek, ez a mutató is inkább a negatív irányba mozdult el.. :) Jött két, frissen előléptetett lány. Az egyik fülöp-szigeteki, a másik perui. Mondhatni a negatív skála két ellentétes végét sikerült megkapnunk..

A fülöp-szigeteki (Karen). Felszolgált 2 szerződést, így azt hiszi mindent tud. Hiperaktív, irdatlan hangosan beszél, superexcited minden miatt, kitörő lelkesedéssel köszönt mindenkit, IMÁDJA a munkáját. (Ha a listát úgy olvassátok, hogy ő nem a Tökéletes Munkaerő, hanem a már Túllihegő típus, akkor megkapjátok Karent.)

Mindenkinek megjegyzést tesz (megbántási szándék nélkül, csak egyszerűen tapló módon). „Te sokat eszel, ugye?! Igen, látom az arcodon, hogy meghíztál”, „A barátod szereti krémezni magát, igazítani a szemöldökét. Igen, nem túl férfias, lehet hogy a nagyobb része inkább nő”, „tudtad, hogy túl nagy rád a harisnya.. hogy kicsi rád a felső?”… borzasztó..

A perui (Samara) nem mosolygós, nem hiperaktív, nem izgatott. Tulajdonképpen nem sok érzelem tükröződik az arcán. Azt hiszem, ő a világ egyik leglassúbb, leglustább és legérdektelenebb jelensége. Neki is van már 2 szerződésnyi tapasztalata felszolgálóként, de dining roomot életében mégcsak kétszer látott, akkor is az volt a feladata, hogy újra terítse az asztalokat..

Úgy kellett neki elmagyarázni, minek a rövidítése a YTD (Your Time Dining.Itt dolgozunk. Alap.). Szituációs játékot játszottunk (ő meg én) az első napján, hogy hogyan is zajlik a vendég leültetése (szék, szalvéta, menü)… de sokszor még így sem megy neki. 3 hét után!... Az asztalszámokat rendre eltéveszti és a legrosszabb, hogy sokszor ő maga észre sem veszi. Csak mi, amikor meglepődve látjuk, hogy az asztal, ahova nekünk kéne ültetni a mögöttünk álló vendégeket, már foglalt..

Világ életemben próbáltam a nem annyira megnyerő személyiséggel rendelkező embereknél látni a Miértet, hogy Mi Miatt lettek olyanok, amilyenek. Nála is kell lennie Valaminek, de még nem jöttem rá.

Mind a kettő a magam módján dolgozik – bár az esetek többségében úgy érzem, hogy nem velünk, hanem ellenünk vannak..

A fenti csoda-munkatársaknak köszönhetően az én életem több szempontból nehezebb, több szempontból könnyebb lett.

A „nehezebb” részét asszem’ nem kell ecsetelnem.. Folyamatosan rendbehozni az általuk okozott károkat, nem csak a saját feladatodra koncentrálni, hanem a másokét is lecsekkolni.. elég fárasztó.

A „könnyebb” része az, hogy mivel ők abszolút alkalmatlanok a munkára, így én hiper alkalmasnak tűnök. :) A restaurant hostess picike perui lány (Susana), pár hónappal idősebb nálam. Vele/mellette dolgozom többnyire, jobb keze lettem – a főnökünk engem Senior Junior Hostessnek titulált. Így engem nem csesztetnek, hogy menjek oda a vendégekhez beszélgetni, én a computer mellett állok, és klikkelek (és a többi junior vezeti oda az asztalhoz a vengédeket). Csomó cruise-záró riportot is csinálok, így van, hogy korábban megyek, később jövök el. De tudják, hogy „Susananak segítek”, így ha még épp semmit-csinálok, akkor sem engem vesznek elő.. Szóval adok-kapok van. :)

A közvetlen főnökünk Michael, ő is Goaból való (India), mint Múr. Asszem’ ott szeretnének engem a férfiak – ha értitek, hogy értem.

Szerencsére ő az „ugató kutya” kategóriába tartozik, nem a „harapóba”, szóval csak a pozitív figyelmet kapom tőle. Titokban félretesz nekem frissen sült croissant-t, időről időre felkér valami gépelésre, addig is kényelmesen ülök az office-ban, kávét hoz nekem, rendel nekem ennivalót.. stb.

Vele, meg Susanaval vagyunk relatíve jóban, tervezünk is menni lovagolni, biciklizni.. De persze itt a hajón nem lehetsz csak úgy akárkivel jóban – máris mennek a pletykák, hogy ki-kivel alszik.. Hihetetlen. De jobb ezeket figyelmen kívül hagynod, úgysem tudsz vele/ellene semmit csinálni!

Sok apróság történik, de azok annyira sokan vannak és annyira aprók, hogy mire a billentyűre teszem a kezem, már ki is mentek a fejemből.

Vannak nagyon kedves emberek. Találkoztam egy párral, akik magyarul köszöntek rám, pedig Senkijük nem magyar. Egyszerűen missziós munkát végeztek (eltérő időben, eltérő helyen Valahol Magyarországon), és megtetszett nekik a nyelv. Megtanulták. Hazajöttek Amerikába. Rá 2 évre egy közös barátjuk révén találkoztak, egymásba szerettek, összeházasodtak. Most a honeymoon-jukra jöttek cruise-olni. A magyar a közös, kis titkos nyelvük, hiszen senki nem érti őket a családban-baráti társaságban. Elkezdtünk e-mailezni, jönnek valószínűleg jövőre Magyarországra. :)

Másik cruise alatt ültettem egy férfit, aki magyarul köszönte meg a menut. Döbbent tekintetemet látva elmagyarázta, hogy igyekszik minden nyelven megtanulni a szót „köszönöm”, ha már mi, más nemzetek kénytelenek vagyunk megtanulni angolul, hogy tudjunk kommunikálni velük. De a magyar és a kóreait tanulja is. Tud kérni vizet, meg tudja kérdezni, merre van a mosdó, nyelvleckés cd-ről tanul. Csak úgy. Mert szerinte szép hangzása van a magyar nyelvnek. Hihetetlen. :)

Szóval ilyen és ehhez hasonló apró-cseprő dolgok tovaröppentik az embert a nehezebb napokon. Ne aggódjatok, megvagyok! :)

Ígérem, hamarosan jelentkezem! :)

puszik