A cím ellenére azért pillanatnyilag nem vagyok olyan vidám.. Sajnos a hetek óta érzett félelmem, hogy a román lány, Elena, aki a kapitánynál szolgál fel, TÉNYLEG haza akar menni, beigazolódott.. Van otthon egy 8 éves lánya, akire anyukája vigyáz most (eddig igaz a történet), de mivel apukája beteg lett (ami szerencsére nem igaz), így a mostani Tampában haza kell mennie.. A hazamenetel igazi oka, hogy nem szeret itt lenni – régebben volt már más hajótársaságnál, így tudja, hogy tud ez jobb/kifizetődőbb lenni..stb. Jah, és mivel 25 dollárja van csak – az összes fizuját elköltötte (ez sem igaz), így a repülőjegyre sem maradt pénze!... Okos lány – kifizetik neki a haza utat.
Szóval, mivel ő hazament „emergency-vel”=most azonnal, így persze, hogy csak én jöhettem szóba, mint új captain waitress. Reménykedtem benne, hogy Anikó, aki helyettem került az officer’s messbe, talán ő megy oda, de az a baj, hogy ő is csak 2-3 cruise óta van ott, és ha ő kerülne be, akkor egy még nála is újabbat kéne ki tenni.. Két új meg egy helyen, a sok éhes olasz között – káosz lenne..
Szóval én voltam a jolly joker. Valószínűleg meg fogom szokni/szeretni, mert a kapitány tényleg egy nagyon közvetlen, jó ember. Azt mondja, szemüvegben úgy nézek ki, mint a középiskolás matematika tanára, így már ’Teacher’-nek is hív! :) Ölelget, poénkodik, szóval nagyon jófej ember.. Külsőre egy két méteres, Emese-barna/fekete, jóképű férfiembert képzeljetek el, akinek olyan erős kisugárzása van, hogy nem is lehetne más, mint kapitány.. Nem is értem, hozzá miért asst. waitereket tesznek be.. Ott ha valami összekoccan, leesik, kilöttyen..hát az nem túl szép! Egy staff’s mess-ben kit érdekel..de a kapitánynál?! És mivel én nem voltam felszolgáló előtte, kicsit nagy falat ez nekem pillanatnyilag..
A napom így most a következőképpen néz ki (1,5 nap tapasztalatából):
Reggelire nem szokott lejönni kb. senki a C.Mess-tagjai közül (alap esetben 6-an esznek lent, most van három vendég is a fedélzeten), vagy ha igen, a külső O.Messben esznek, ott ketten vagyunk Anikóval, így ez nem probléma.
Ebédkor már lejönnek általában, de akkor ugyanaz a menü van, mint az O.Messben, így „csak” a rituálét kell tudni, a kaja a Galley-ból jön, úgy, mint mindenki másnak, csak nagyobb tányéron..
Vacsorakor viszont jön a kihívás – külön menüt gyárt nekik a cook, azzal fel kell menni a room service-be, ahol beírják, kinyomják szép papírra, fel kell menni a pastry cookhoz, hogy adjon a kapitánynak különleges kenyeret (talán nordian a neve?!), aztán lemenni, fehérbor-vörösbor-san pellegrino-spring water.. Várakozás, megérkezés, rohangálás, töltés (emlékezni arra, hogy ki iszik san pellegrino-t, ki springet, ki fele fele, ki szobahőmérsékleten, ki hideget, stb..), rendelés felvétel, jó esetben olyat rendelnek, amit a cook itt lent készít. Problémásabb esetben olyat, amit a vendég is eszik a Dining roomban, így fel kell hívnom a főnököt, hogy miből mennyi kell, ő felhív valakit magához a Staff messből a Main Galley-ba, hogy hozza le nekem a dolgokat. Persze egy időben kell szervírozni mindent, várakozás közben bent ácsorogni, és alkalom adtán utántölteni..
Jah, és a rituálé, mikor hagyom ott az alaptányért, mikor nem; mikor viszem el a felesleges evőeszközöket; mikor töltök újra, stb… Nem is gondolnátok, mennyi dologra kell odafigyelni…
PLUSZ tegnap formal night volt, ami az első sea day-t jelenti. Ilyenkor mindenki csinosba öltözik (nekünk is más ilyenkor az egyenruhánk), és ekkor extra menü, tuti mindenki lejön, későn jönnek, sokáig maradnak stb..
Szóval, pillanatnyilag kicsit stresszesen élem meg ezeket az alkalmakat – de remélem hamar belejövök. Hiába tudom, hogy kedves a kapitány, mégis kemény meló, hogy próbálom tökéletesen csinálni azt a szakmát, amit még nem sajátítottam el..elég idegőrlő sokszor.. Majd megszokom/megszeretem! :)
Most képzeljétek, medical-off-on vagyok. Ma reggel breakfast-offom volt, így csak 10-re kellett dolgozni mennem. Anikónak meg lunch-offja, így az ebédet egyedül csináltam volna.. Természetesen Murhy keményen közbeszólt!
Reggel felhívott az Anikó, hogy ma van a havi Drill (ami próbariadó-szerűt jelent, felmegy mindenki a muster station-re a life jackettel, és jól elpróbáljuk, hogy mi történne ha süllyednénk, vagy bármi ok miatt el kéne hagyni a hajót). Ez alól Anikó és én felmentést kaptunk, mert a drill 9.30kor kezdődött, de nekünk 11-ig ki kell nyitnunk az ebéd miatt. Így nekem kellett elkezdenem nyitni a Petty Off.Messben, mert az új lány ment a drillre, Anikónak maradnia kellett a lunch off ellenére a drill végéig az Off. Messben.
Így 9.45 körül épp kászálódtam ki az ágyból, amikor rosszul emeltem a lábam, és úgy becsípődött a bal csípőm, hogy egy pillanatra csillagokat láttam. A zokni felhúzás nehezen ment, de egyébként nem volt bajom. Megyek, nyitom a POM-t, amikor már éreztem, hogy az alsó polcokhoz nem nagyon tudok lehajolni.. Eközben a 9.30-ra meghirdetett drillből 10.15-ös kezdés lett, én nyitom a petty-t, Anikó elment hátra az officer-zöldségekért, amikor egyszer csak beszól egy olasz hozzám, hogy áll a víz az off.messben. Megyek át, és látom, hogy a cipőm közepéig áll a víz. Van egy mosdótál-szerű melegítőkénk, ami ugyan úgy működik, mint egy elektromos-chafing. Alulra egy kis vizet engedünk a csapból, vannak benne melegítő csövek, elkezdi melegíteni a vizet, vízgőzt termel, ami melegen tartja a felette lévő rizst és levest. Mint kiderült, Anikó elkezdte ereszteni a vizet (kell 2-3 perc, hogy elegendő víz legyen benne), és.. elment a zöldségekért! :D
Szerencsére mindenki a drillen volt, így alig voltak lent. Jött vissza Anikó, meglátja, mi történt, és mint az őrültek, elkezdtük dobálni a tiszta, vasalt abroszokat a vízbe, hogy minél gyorsabban eltűnjenek a nyomok. Szerencsére Roland a segítségünkre sietett, mert sajnos én nem nagyon tudtam mozogni.. :S
Bevittem a felmosó vödröt,hogy valamennyit segítsek – de kb. olyan segítség lehettem, mint egy 5 éves gyerek. Csak pancsoltam a felmosófával a vízben, de megemelni, és nagyon kicsavarni már nem tudtam a derekam miatt… Közben én is hátramentem a Petty-zöldségekért, amit egy nagy, ember magasságú trolley-n kell idetolnunk. Képzeljétek, egyszerűen nem bírtam felpakolni a trolleyra. Így megkértem Anikót, hogy én vizezek, ő menjen hátra, hozza előre a másik zöldséget is! Nagy sietségében beszorult a keze a trolley és a fal közé, így a bal kezén egy nagy pukli keletkezett, és fájt neki nagyon..
Szerencsére nyitás előtt 5 perccel úgy-ahogy eltüntettük a 60 liter vizet, de kifelé menet felborult a felmosóvödör, így az előtérben (kis előszoba-szerű, ahonnan mehetsz az O.M-be, vagy a Pettybe) ismét kiömlött a 60 liter víz, nyitás előtt 3 perccel.. Itt már a sírás és a hisztérikus röhögés között voltunk. Beálltak páran segíteni, és a főnök érkezése előtt sikerült eltüntetnünk a nyomokat.. :)
Mivel nem bírtam nagyon hajolni, emelni, így szegény Anikónak törlődött a lunch-offja, maradt segíteni és elkezdtünk ketten ebédeltetni. Cozumel ellenére természetesen mindenki lejött, aki élt és mozgott.. (Amikor kikötünk, általában mindenki kiszáll, amint lehet, és kint eszik – mindenki unja már az itteni kaját (én még nem)).
Valahogy lezavartuk az ebédet, elmentem a medical centerbe, elmondtam, mi történt, kaptam mindent amit csak lehet adni egy ilyenre. Injekciót, tablettát, kenőcsöt.. Ez volt 2-kor, azt mondta, hogy 5-re menjek vissza, addigra jobbnak kell lennie! Bementem a kabinba, valahogy feltornáztam magam a felső ágyra, lefeküdtem – abban a reményben, hogy ha a tablettától nem is, az injekciótól tuti meggyógyulok alvás végére.. Ébredéskor kómásan még nem jutott el az agyamig, hogy miért is alszom, így automatikusan próbáltam felülni –hát nem volt jó ötlet, nem lett sokkal jobb.. Így visszamentem a doktor bácsihoz, megvizsgált, adott egy újabb gyógyszert és kiírt most vacsorára. Csak szegény Anikót sajnálom, mert neki akkor most ott van az O.M., és az előbb beszéltünk, nem küldtek neki senki használható segítséget, így tulajdonképpen egyedül van ott is, és a kapitánynál is… :S Egy light-os Cozumeles napból egy rémálom lett …
JAH, és képzeljétek, a doki után hallottam, hogy az egyik magyar srác aggódva kérdezi a supervisorunkat, hogy „visszaértek már?” Kérdezem, kik!? Kiderült, hogy Tamás és Roland nem kezdték el a műszakjukat, pedig már dolgozniuk kéne.. A terv délután az volt, hogy bérelnek egy robogót (lunch off Rolandnak, jó beosztás Tamásnak) és bejárják a szigetet. Mikor hallottam, hogy késnek, felmentem a netre, hogy csekkoljam a FB-mániás Roland oldalát, hátha ír valamit, de csak tegnap írt annyit, hogy „huh, lunch off, úgyhogy mennek”, erre reagált a Tamás, hogy „tequila party, csajok, strand”.. Most hívott Eszter (a könyvelő-account), hogy most látja a listát, nem érték el a hajót, mi meg elindultunk.. Remélem,hogy csak részegen fekszenek valamelyik parton, és nem történt nagy bajuk! De hogy ilyenkor mi van, azt nem tudom.. :S Eszter szerint vagy ott maradnak – hotelt nekik kell fizetni, és köv. Cozumelen meglátjuk, mit kezd velük a Maitre’D, vagy utánunk utaztatják őket Tampában-szintén az ő pénzükből-, és aztán dönt a Maitre’D..
Szóval, asszem’ meg kéne változtatnom a címet „egy nehéz nap éjszakája”-ra… :) Pillanatnyilag itt fekszem az ágyamban, mindent begyűjtöttem, mint egy hörcsög, hogy ne kelljen egyhamar megtennem ezt az ágyrafelmászó-utat. Megyek is kicsit szundizni, ez a tabletta szerintem nem is derék-gyógyszer, hanem altató! :)
Hamarosan remélem egészségesen és tele munkaszeretettel jelentkezem!! :) Puszik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése