A férfiak a szőkéket szeretik

Kedves mindenki,

ismét eltelt egy csomó idő, én meg nem írtam! Bocs, tudom, hogy „izgalmas” résznél hagytam abba…

Szóval, először is, a fiúk, akik lekésték a hajót, megvannak. Egy egészen filmszerű történettel álltak elő (ami valószínűleg igaz).

Röviden: béreltek egy autót, aminek rossz volt a kulcsa – kicsit meg volt hajolva. Elkocsikáztak egy kihalt beach-re, kulcsot nem birizgálták, ott hagyták; ugráltak a vízbe, napoztak, mikor mentek volna vissza az autóhoz, nem találták.. Elindultak két irányba, pár száz méterrel arrébb megtalálták az autót, törött tükör, kulcs nincs meg… Elkezdtek mindent összeilleszteni mindennel (úgy értem, kábeleket), valahogy beindult a kocsi, de kb. 100 méter után megállt – a Valaki, aki eltulajdonította a járművet, a benzint is elhasználta (kedves!). Szóval elkezdtek stoppolni. Mexikóban. Gondolhatjátok, mindenki visszaintegetett az „integető fiúknak”, „Partyyyyy”-t üvöltve… :) Ők  meg a tűző napon, víz nélkül, benzin nélkül… Ekkor már lekésték a hajót. :S Aztán szerencsére arra járt egy motoros, aki kb. 10-szeres áron eladott nekik valahány liter benzint, így vissza tudtak jutni a civilizációba. A parton van egy állandó iroda-szerű valami, ahol jelentkeztek, hogy élnek. Kiderült, hogy a parti őrség, a mexikói rendőrség és a crew-security földi csapata is őket keresi – nem annyira biztonságos móka elveszni Mexikóban. Rendőri felvezetéssel visszavitték az autót – elmagyarázták mi történt, jegyzőkönyv, aztán rendőrautóban visszavitték őket a már csak rájuk váró Destiny-re (ekkor már sötét volt, és vagy 1,5 órát várt rájuk a hajó). Mindenki (vendégek, dolgozók) az open decken állt, és fütyültek nekik, sürgették őket.. Rolandnak elszakadt a flip-flop papucsa, mezitláb, izzadtan, security-kel körülvéve szálltak fel a hajóra. Ott ismét elmesélték, mi történt, jegyzőkönyv ismét.. Adtak nekik egy kabint, és elindultak Miami felé. Az út 2 nap volt, aztán átrepültek Miami-ból Tampába hozzánk.

Persze itt is újra el kellett mondani a sztorit, jegyzőkönyv, crew id-t elvették, és vártak a döntésre. Bejárták az összes főmufti irodáját – mindenki elsőre biztosította őket, hogy örülnek, hogy nem esett bajuk. Mostanáig nem zárult le a folyamat, de úgy néz ki, maradhatnak, és szerencsésen megúszták, csak a repjegyet kell nekik kifizetni.. Még meglátjuk, hogyan tovább!

Nekem a derekam szerencsére meggyógyult! Medical off-om másnapján este már nem fájt, így önkényesen leálltam a gyógyszerről, reggelre ismét nagyon fájt, úgyhogy el kellett fogadnom, hogy a doktor bácsi nem véletlenül mondta, hogy 10 napig szedjem a gyógyszert. Természetesen azért 10 napig nem, de 3 napig biztos szedtem! :) De nem fáj már, és ez a lényeg!

Ami viszont változás: nem vagyok már a kapitány felszolgálója. Medical off-omon az Anikó ugrott be helyettem – nem tudott szegény mást tenni, mivel én nem voltam, a kapitány meg éhes volt… Másnap jött a telefon, hogy legyen inkább ő a waitress. Először nagyon rosszul esett, kérdezgettem is, hogy valami baj van a munkámmal, vagy miért?! Mondta a Wilson (asst.maitre d’, a mi kis-nagy főnökünk), hogy nem, ne aggódjak, nem erről van szó, csak Valaki kérte. Gondoltuk, hogy a chef engineer, egy 50 körüli faszi, mert bele van szeretve Anikóba, folyton csokit hoz neki.. :) Eszter, a könyvelő mondta, hogy ne vegyem magamra, ritkán látnak szőke nőt, ennyi! :)

A kezdeti rossz érzésem után most már örülök, mert nem annyira szerettem ott lenni, túúúl karótnyelt munka-társaság az nekem, jobb nekem a hülye olaszaimmal az előszobában! :D És Wilson mondta, hogy ne bánkódjak, így legalább gyorsabban felmehetek! :) Szóval, remélem, hogy visszatérhetek végre a room service-be, mert kezd hosszúra nyúlni ez a visszatekintés..

Időközben jött egy új magyar lány, akit be kell tanítanom – asszem’ róla már jelentettem. Egy egészen furcsa lány ő.. Hogy teljen legyen a kép: duci, derékig érő, de boszorkányos(hullámos lenne, de kifésüli), gyorsan zsírosodó haja van, pattanásos arca, olyan szeme, mint ha húzott szemű lenne, és a természete…hogy is mondjam, elég Erős! Tudjátok, olyan típus, aki lány létére az „anyám azt mondta”, „le se szarom”, és hasonló nőies kifejezéseket használ. Ja, és 3 magyar lány, és egy Sara nevű külföldi lány társaságában magyarul mesél arról, hogy milyen szar ember a jelenlévő külföldi..ÚGY, hogy folyamatosan kimondja a nevét.. Szóval paraszt! Mondta is, hogy nincs sok lány barátja, mert nem nagyon szeretik a lányok… Hm..lány vagyok, megértem miért! :)

De AMÚGY egy kislány, aki valószínűleg a nagy szája ellenére anyuci szoknyája mellett nőtt fel, megvolt mindene – első Tampánál 100 dolcsit költött egy papucsra, és ruhára. Én szerintem amióta itt vagyok, nem költöttem ennyi pénzt! :) Na, jó, ez túlzás…de érzitek a kontrasztot! :D

Na, nem öregasszonyosodom tovább, abbahagyom más leszólását – ki tudja, hosszú ez a 6 hónap, lehet, hogy még a legjobb barátok leszünk.. DE pillanatnyilag nem vagyunk azok, azért is estem kicsit kétségbe, amikor a horvát szobatársam perui pasija fellépett a hajóra, igényeltek, és megkaptak egy páros szobát, így az új magyar lányt tették hozzám!! Szerencsére Anikóval már régebben megbeszéltük, hogy összeköltözünk, így 1 este után cseréltünk is, így most már Anikó a szobatársam! :) Mondtam is neki, hogy remélem, hamar megkapom a room service-t, mert most együtt kelünk, együtt dolgozunk, együtt vagyunk a szabadidőnkben, együtt alszunk.. Tartok tőle, hogy egy idő után sok lesz a jóból – nem vagyok az a „mindent csináljunk együtt típus”… :)

Szóval ennyi történt velem, és sorstársaimmal az elmúlt időszakban. Tegnap volt Payday, ismét kicsit gazdagabb lettem – holnap lesz ágynemű csere, kicsit tisztább leszek! :) Pillanatnyilag amúgy haladunk Mexikó felé – a fiúk egy hónapig nem tehetik ki a lábukat a hajóról – ez is a bünti része. Meg az, hogy ismét éjszakai műszakban vannak a crew mess-ben, a legalján mindennek…

Remélem következő bejegyzésemet ismét a room service-alkamazottjaként írhatom! :) Puszik mindenkinek, a világ minden pontjára! :)