Room service

Sziasztok,

régen jelentkeztem, tudom, de az elmúlt 1-2 cruise-ban minden szabad időmet alvással töltöttem.. Kicsit meg voltam fázva, estére az orromon már nem kaptam levegőt, fájt a torkom, rázott a hideg-izzadtam, így minden szünetben begubóztam az ágyba – nem is mentem ki a szárazföldre, pedig nagyon jó kis beosztásom van! :)

Azt kell hogy mondjam, nagyon élvezem a room service-t! A beosztásomban mint már írtam, elég sok dolog szerepelt, ebből 3 valósult meg – nagy valószínűséggel a 3 legjobb.

Először is: room service.

Első nap kicsit lassan mentek a dolgok, mert a reggeli-kiszállítás menetét kedvesen elmagyarázta az ottani supervisor, de a továbbiakban magamnak kellett ellesnem a trükköket (mihez mit adok, mit hol találok, hogy fogom azt az időnkét átkozottul nehéz tálcát..).

Szóval az első nap kíhívásokkal teli volt, először is rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem ismerem a hajót! 1 hónapig a tengerszint alatt – vagy a tenger szintjén éltem, láttam az embereket a staff’s messben, de fogalmam sem volt, hogy mivel foglalkoznak.. Tudtam, hogy a Deck8-en van a Dining room Main Galley-ja, mert időnként fel kellett mennem valamiért oda, de kb. ennyit tudtam a saját kis részemen kívüli területről. Így az első kihívást a kabinok megtalálása jelentette.. Páros oldal-páratlan oldal, ha a rendelést az U11-be viszem, akkor a lift-hívásnál a „lefelé”, vagy a „felfelé” gombot kell megnyomnom, és egyáltalán melyik lifttel kell mennem, mert nem mindegyik megy fel egészen..stb. (nem mondom, hogy nem tettem nagy, felesleges utazásokat az első napon.. :) ) Mindentől eltekintve azonban már akkor élveztem – végre látom a vendégeket, változatos a beosztásom, van történés, stb.. Azóta eltelt 1,5 cruise, úgyhogy már csomó dolgot megtanultam, és bejártam az egész hajót!

Hátránya ennek a guest area-nak, hogy a guestek kérdeznek. Hiszen az a szegény vendég nem tudhatja, hogy én 1 éve vagyok itt, vagy egy hónapja.. Azt látja, hogy ugyanolyan egyenruhát viselek, mint a Nagyok, így jönnek a kérdések, hogy mi mikor kezdődik, mi hol van, mit jelent a kártyáján ez és ez… NA, ilyenkor jön a kegyes hazugság, hogy „Jajj, sajnálom, de ez itt az első napom, sajnos nem tudom!”. Mivel a vendégek 4 naponta cserélődnek, senkinek nem tűnik fel, hogy 10 napja ez az „első napom”.. :D A szöveg mindenesetre beválik, mert ilyenkor a legmorcosabb vendég is elmosolyodik, sok szerencsét kíván, és tovább megy! :) Azért persze rajta vagyok, hogy memorizáljam a dolgokat, de azért még sok a fekete folt!

Szóval room service: nyugisabb, mint lent. Időnként itt is vannak pörgős időszakok (mint a mostani), de akkor is tőled függ, hogy mennyire pörögsz! És mivel általában szendvics is szerepel a rendelésben, amit a cook készít, várni kell.. Szóval nyugisabb! :) Van  a kiszállításon kívül set up-feladat (amikor este/délután van valami program a vendégeknek, viszünk oda rágcsálnivalót, vizet, tányért, poharat…), de ez sem megerőltető, csak időnként nehéz a trolley.. (Elég sokszor elgondolkoztam azon az elmúlt időszakban, hogy minek tesznek mindenhova küszöböt… Az ajtó akkor is jól tud zárni,ha nincs küszöb, csak egy apró kiszögellés, nem?! ) Az operátorok, munkatársak jófejek, a cook is egyre normálisabb, szóval jó kis csapat ez! :)

A másik feladatom a wheelchair-duty, ami tulajdonképpen annyit jelent, hogy kimész egy tolószékkel, és várod az újonnan érkezőket, hátha kell nekik segítség. Ez is nyugis! Ott kell ugyan lenni 11-től 15.30-ig, de a múltkor kb.1,5 órát csak ültünk, és beszélgettünk, mert nem jött idős vagy rokkant ember. Az első alkalom mondjuk itt sem volt túl egyszerű..

A cég politikája a „teher alatt nő a pálma” mondásra épül. 1 hónapja vagyok a hajón és attól eltekintve, hogy láttam már tolókocsit, nem sok kapcsolatom volt velük! 11.30ra oda kellett mennem a roomservice-irodájába, hogy felvegyek egy tolókocsit. Ott derült ki, hogy kell a crew ID, meg az immigration card, hogy kiléphessek Amerika-földre.. Szóval rohanás vissza a kabinomba a Deck3-Forwardba, utána vissza a Deck7-Aftba… Addigra mindenki kiment, hagytak nekem egy kocsit, menjek! Ok, merre, hogyan… A szárazföldi személyzet nem nagyon tudott segíteni, irányítottak össze-vissza, egyik lifttel a 3-ról a 2-ra, másik lifttel a 2-ról az elsőre.. Végül olyan negyed óra után végre sikerült találnom egy másik asst.waitert, aki tudta, mit kell csinálni, és követtem őt. Leültünk a várakozó helyre, és elkezdtem tudakolni, hogy mi a teendő, ha jön a vendég.. Azt se tudtam, merre kell vinni, mivel, hogyan.. Egyszercsak elfogytak a többiek, és a beengedő bácsi elkiáltotta magát, hogy „wheelchaaiiir”, és mennem kellett az ismeretlenbe.. Kiderült, hogy nem nagy ördöngősség, csak azért mégis.. Egy beteg és/vagy idős emberrel azért mégsem kacskaringózhatok, hogy „Menjünk erre!”, „Hoppsz, mégsem, inkább erre!”.. Mindegy, lassan kiderültek az infók, adtak borravalót, úgyhogy megszerettem ezt a duty-t! :)

A harmadik a sushi-bar, amiről Krisz, mindig Te jutsz eszembe! :) Az egész annyiról szól, hogy van egy pavilon-szerű bár, amihez tartozik olyan 40 kis asztalka, ahol megehetik a vendégek a sushit, és azt kell letakarítani. Mivel egy kis tányérnyi sushival gyorsan végeznek az emberek, így álalában nem állsz meg, veszed-viszed hátra-szortírozod a dolgokat-mész vissza üres tálcával… De nem roham tempóban kell azért közlekedni – hülyének is néznének… Csak szép lassan, ’felszolgáló tempóban’ sétálgatni, nézelődni, és leszedni az asztalt, ha kell! És ami a legjobb benne, az itteni cook is szeret, így mindig csinál nekem sushi-szeretetcsomagot! :) Asszem’ az elmúlt 1 hétben nem is ettem délután semmi mást, csak sushit! :) A szagától mondjuk lassan rosszul vagyok, de az íze még mindig mennyei! :) (Krisz, a múltkor volt rákpuffancs is!!) Szerencsém van, hogy itt dolgozm, mert ugyan a beosztásom csúcsszuper, de pont úgy vannak a szüneteim, hogy a crew mess zárva van, így ehetek műzlit, vagy almát.. :S

Szóval a beosztásom nagyon jó! Sajna mindig korán kezdek – 6.00, 6.30,7.00, de 1-2-3 óra munka után mindig van 3-4-5 óra szünetem, utána meg munka este 9-10-11-ig, közben fél, háromnegyed óra szünet. Lényeg, hogy ki tudok menni/vagy alhatok, ha akarok napközben, és a napi 10 óra munkát mindig betartják! Itt nincs 11-13 órázás! Ha végeztél, max. 1 rendelést vigyél még ki, ha éppen busy a room service, de utána menj, jönnek a többiek! :) Ma pl. bent kellett maradnom plusz 40 percet, mert őrült módjára rendeltek, de a diszpécser bocsánatot kért (!) ezért, és holnap kapok plusz szünetet! :) Ilyen sem volt odalent! :)

Szóval jó a munka, azt kell mondjam! Persze sokszor van, hogy ’jajj, de leülnék/ledőlnék’, de holtidőben csak fel kell tölteni az eszközöket, ami előzőleg lefogyott, szóval olyankor bespejzolok, utána egy helyben állok, így le tudom venni a cipőmet, senki sem nézi! Az operátorok egyébként tényleg jó fejek, ha nincs munka, nem cseszegetnek, hogy „akkor is keress, mindenáron”.. Nem, ilyenkor ácsorgunk, beszélgetünk..

Jah, a lábam. Lépcsőzni, sétálni sokat kell, így elkezdett fájni a bal lábam. Nem értettem,miért fáj külső talpélem annyira, és a végén a térdem, bokám is elkezdett, de csak a bal lábamon-ja meg persze a nagylábujjam. Aztán a múltkor rájöttem az ok-okozatra...

A körömlakkot lemosva láttam, hogy egy nagy fekete folt van a körmöm(alatt), a nagylábujjamon - az első héten átgurult rajta egy trolley. E miatt fáj a hüvelykujjam. Mivel fáj, nem akarom ráterhelni a súlyomat, így öntudatlanul is a külső talpélemen próbálok járni, ami meg e miatt fáj. Így, a rossz terhelés miatt elkezdett fájni a bokám és a térdem is.. :) Nem nagy fájdalom ez (a nagylábujjamat leszámítva), csak érzem.. Így az elmúlt napokon tudatosan elkezdtem ismét normálisan járni – hát, nem könnyű. Gyök kettővel sétálok, és nagyon kell koncentrálnom! De haladok – lassan, de biztosan.. :)

Ennyit a munkáról! Amint láthattátok a Facebookon (apa, Te kérj meg valakit, hogy mutassa meg a képeket!), voltam delfinelni!! :)

Már régen kitaláltuk Anikóval, hogy egy ilyen programra muszáj együtt mennünk – fényképek, közös élmény..stb. Így mikor kiderült, hogy neki breakfast-lunch-offja lesz, nekem meg a szuper beosztásom van, ki tudunk menni, rögtön elkezdtük intézni a dolgokat. Ilyen kiránduláson azért nem olyan egyszerű részt venni.. Első körben ki kell nézni, melyikre akarsz menni. Szólni kell a főnök úrnak, hogy mennénk, leírni neki minden infót, ő ír egy mailt a shore excursion-csajnak, hogy van-e hely, és mennyibe kerülne, a csaj válaszol, hogy van, és ennyibe, aztán a főnökúr számlájára be kell fizetnünk a pénzt az irodában, ők írnak egy mailt a főnökúrnak, hogy befizettük, ő ír egy mailt a s.ex.-csajnak, hogy befizettük, és a csaj elküldi az infókat mailben a főnöknek, aki továbbítja nekünk! :D

DE végigjártuk az utat (jött velünk egy kollégánk, aki night shift-ben dolgozott szóval szabad volt napközben) – így elindult a Dolphin Team! A kikötőben találkoztunk egy nagyon kedves házaspárral, Billel és Gaillel, akik jöttek velünk. Nagyon, amerikaian kedvesek voltak, (Fb-n bejelöljük egymást, közös fotó..stb), bár volt egy-két érdekes dolguk (megkérdezte Bill, milyen nyelven beszélünk Magyarországon; nem tudta kimondani Bosznia-Herczegovinát – onnan való Ermin).. De nagyon aranyosak voltak! Elmentünk egy Turtle-egészséghelyreállító farmra (ahol Anikót megharapta egy teknős!!! :D), aztán delfinelni! :) Jó volt kicsit turistának érezni magunkat! :)

 

Délután vissza a munkába, egyenruha, szemüveg (az egyszerűség kedvéért az esetek 90%-ban szemüveget hordok, nem tökölődök a kontaktlencsével hajnal 6-kor), egyszer csak szembejön a folyosón az amerikai pár, de nem ismertek fel. Bill kérdezi: „nem tudod véletlenül, erre van a guest service?”.. Rámosolygok, mondom „De, Bill, véletlen tudom, erre van!”.. Rám néz, nem érti, egyszercsak leesik neki, hogy ez a lány ugyan az a délutáni fürdőruhás.. :) Úgy megölelgetett, közös fotó, minden… :D Aranyosak voltak nagyon!

Szóval, ilyen a kis életem mostanság! A mostani cruise vendégei nagyon nem szeretnének borravalót adni – pedig ha mindenki csak 1 dollárt adna egy kiszállításért, már jó lenne a napom. De itt most főleg fiatalok vannak (most nyal vissza a fagyi, hogy a wheelchair-duty-ban nem kellett agyondolgoznunk magunkat), így ők semmit nem adnak! SŐT, átvételkor alá kell iratni velük egy nulla forintos csekket – csak hogy teljesítettük a kiszállítást, semmi extra! Ebben a cruise-ban nem egy ember megkérdezi, hogy „jó, aláírom, de ugye ez ingyenes”?!.. „appriciate”, semmi más!

Reméljük, a következő jobb lesz! :)

Most megyek, mindjárt kezdődik a műszakom!!

puszi mindenkinek, hamarosan jelentkezem!! :)