Valor

Szia Mindenki!

Próbálok erőt gyűjteni a nagy beszámolóhoz, mert eléggé lemaradtam az írásban. Bár mivel a blog a hajós munkámról kéne hogy szóljon, annyira mégsem maradtam le.. :)

Ugyebár Október 11-én végeztem a Paradise-on. Aznap még Tampában maradtam egy estét (medence-tv-internet-alvás) és másnap átutaztam Nórihoz Austinba.

Meg sem próbálkozom azzal, hogy leírjam, hogyan telt és mennyi mindent csináltunk ez a alatt a szabadság-6 hét alatt.. Dióhéjban: jött Anya, Nóri szülinap, én szülinapom,  buli(k), James Bond, Pitch Perfect, Argo, léböjt-nyerskaja tisztítókúra, sok-sok LUCA <3, Monica, Jordan, Lau, Laura-család, New Orleans, alvás, otthoni filmnézés (néhány felejthetetlen(mert annyira felejthető) és ami a legfontosabb: befejeztük a jóbarátokat!!), Steak-sütés itt, hálaadás ott, vásárlás-vásárlás, jóga-jóga, városnézés, mókusok, vidámság-nevetés-jóóidő-szabadság-édes semmittevés… :)

Aztán egyik pillanatról a másikra eljött a november 24-e, vagyis indulnom kellett ismét a hajóra. Útközben leleveleztük a Carnival-irodás csajjal, hogy megváltoztatták a hajómat – mily meglepő, 1. Fascination helyett Inspiration, aztán Ecstasy helyett Paradise, most Magic helyett Valor.

Egy részről kicsit szomorkodtam, mer t olyan jól kitaláltuk, hogy majd időnként Nóri átruccanhatnak a tőle kb.3 órára lévő Galvestonba, a Magic homeportjába és akkor tudnánk találkozni.. Másrészről viszont izgatottan vártam, mert a Valornak végre (Grand Caymanon és Cozumelen kívül más) kikötői (is) vannak, valamint egy osztállyal nagyobb hajó, amiről már sokat hallottam, de tapasztalatom még nincs..

Ezzel a hajóval (Valor) 7 és 8 napos cruise-aink lesznek, a mostani 7 napos: Miami-Nassau-SeaDay-La Romana, Casa del Campo-San Juan-Grand Turk-SeaDay-Miami..

Szóval történetemet ott hagytam abba, hogy megváltoztatták a hajómat. A tervünk az volt, hogy  átautózunk Houstonba (Lucussal) 24-én, a Holiday Inn Airportban megszállok egy estére, és másnap 25-én átrepülök Miamiba (a repjegyet fel tudom venni a recepción, ők fizetik).

Azzal, hogy odajussunk Houstonba, és megszálljak, nem is volt baj. Becsekkoláskor még rákérdeztem a recepciónál, mit tudnak a jegyemről, az volt a válasz, hogy nézzem át a pult végén lévő „Carnival könyvet”, abban megtalálom az infókat. Benne volt, hogy másnap reggel 9-re menjek le a hallba. A szálloda tele volt filippínó emberkékkel, gondoltam majd reggel kiosztják a jegyeket, vagy a Carnival busza visz ki minket a reptérre másnap, vagy ilyesmi..

Nóritól-Lucótól elbúcsúztunk egy kis Starbuck’s-ozás mellett, aztán felballagtam a szobámba és nagyon ráérősen elkészülődtem.. Másnap még beterveztem egy reggelit indulás előtt, szóval 7.30-ra beállítottam a telefon-ébresztőt. Elkészülődtem, álmosan lebotorkáltam reggelizni (nem tudom megszokni a kínos egyedülevéseket..), visszamentem, elkészültem, behúztam az utolsó zipzárt is és lementem a hallba. Ott viszont döbbenten vettem észre, hogy az ő órájuk még csak 8 órát mutat… Kiderült, hogy a telefonom elállítódott.. Így csináltattam egy másik kulcsot (az eredetiket bent hagytam a szobába, ’úgysem kell már’ alapon), a nagy csomagomat lent hagytam, a kézivel meg visszabattyogtam.

9-kor ismét megjelentem, amint leértem, mondta a buszsofőr, hogy aki airportra megy, menjen vele.. Kimentem hozzá, kérdezi, hogy melyik légitársasággal utazom.. Mondtam, hogy nem tudom – itt már kezdtem magam hülyének érezni.. Szerintem ő is ezt érezhette, mert nagyon meglepetten nézett rám.. Elmagyaráztam a sztorit, végül arra jutottam, visszamegyek a recepcióra, a busz megvár és rákérdezek még egyszer erre a jegyre.. Még mindig nem tudtak róla.. Javasolták, hogy hívjam fel nyugodtan az irodát.. de isten tudja, az én magyar telefonomba elmentett számot hogy kell egy amerikai telefonról hívni. A 00 még kell, vagy csak 1, vagy 15, vagy egyik sem?!...  

Így elkeseredésemben felhívtam Nórit, hogy derítse ki annak a nőnek a számát, akivel maileztem. Megpróbálta felhívni őt meg a kollégáját – thanks giving-hétvége, nem voltak bent.. Időközben kiértem a reptérre, a szállodában egy srác mondta, hogy menjek az United-hez, mert azzal szokták utaztatni a Carniválosok az embereiket. Kiszálltam a buszból és foggalmam sem volt, hogy most mi lesz. Megkérdeztem egy számítógépes bácsit, hogy ugyan csekkolja már a rendszert a passportom alapján, benne vagyok-e egyáltalán.. Megnézte, nem voltam benne.. Mondjuk az sem segített, hogy se a „hányas géppel utazna”, se a „melyik légitársasággal utazna?! Nem lehet, hogy nem United?!” kérdésre nem tudtam válaszolni.. :S

Valahogy elővettem egy telefonszámot a szerződés kisbetűs részéből, és hála az istennek felvették. Elmagyaráztam a nőnek a sztorit, ő nagyokat sóhajtott, és közölte, hogy „hát, igen, nem látok foglalást a neved alatt”.. mondom, csodás! „várjak egy percet!”. Vártam vagy 10-et, mikor visszatért, és közölte, hogy ok, akkor a 10.45-ös géppel kell, hogy utazzak, siessek (ez volt 9.45-kor). Épp kapunyitásra értem oda a C32-es kapuhoz a sok ellenőrzés után, de mondanom sem kell, kicsit voltam csak ideges… 2,5 óra repülőút, végig aludtam! :)

Megérkeztem Miamiba, taxiba szálltam, elvitettem magam a Valorhoz, kiszálltam, és ismét a semmi közepén találtam magam.. Tapasztalataim szerint ugyanis a „szabályszerűen érkezők” olyan 11 körül lépnek fel a hajóra, találkoznak a supervisorukkal, megkapnak egy csomó papírt a tudnivalókkal (mikor, hol, honnan, mit kell beszerezni..), kabinkulcs, gyors körbevezetés, ilyesmi..

Vagy 5 embert megkérdeztem a kikötőben, várakoztam-ácsorogtam-tologattam a bőröndöm pultról pultra, míg valaki végre rájött, hogy lehet hogy egy 100. listán vagyok (mivel az elötte lévő 99-en nem találták a nevemet..).

Így történt, hogy olyan 3.15-körül bejutottam a hajóra. Viszont ez a hajó köszönőviszonyban sincs az általam ismert hajóval.. Az fantasy class besorolású volt (kisebb). És mivel mindegyik egy kaptafára épült, így Mindenhol a folyosó végén van a mosoda, a 7.en a crew gym, ha elfordulsz jobbra a crew étterem, ha felmész kettőt, crewbar, stb… Nah, itt semmi nem ott van, ahol eddigi tapasztalatom szerint keresném.. És ott álltam, hogy senkit nem ismerek, nem tudom, ki a főnököm, nincs kabinom, sőt az iroda, ami elvileg az újak ügyeivel (kabinkulcs, bejelentkezési papírok) foglalkozik, 3-kor bezárt.. :D Most már csak röhögök ezen a végletekig abszurd és szerencsétlen helyzeten, de akkor erősen leizzadtam.

Végül felhívtam a room service-t, hogy „én vagyok a Petra, most léptem egy hajóra, és mondjanak már nekem egy nevet és egy telszámot, hogy kit kéne keresnem..”. Szép lassan folytak az események, meg kellett keresnem a safety officert, hogy megkapjam a biztonsági papírokat, aztán meg kellett keresnem a supervisoromat, aztán miattam kinyitott az iroda, odaadták a kulcsomat, de fogalmam sem volt, hol keressem..

Plusz, ez a hajó, mivel nagyobb, a szobák elrendezése, és maguk a szobák is mások. Minden két szoba között van egy közös fürdő. Viszont ezt belülről nem lehet bezárni, csak kívülről (ha nem vagy a szobában, a fürdőn keresztül ne tudjon bejönni a másik szoba lakója). Viszont egy ilyen nap után elég stresszes úgy pisilni, hogy bármikor rád nyithatnak.. (az este végére sikerült felfedeznem egy kapcsolót, amit ha felkapcsolsz, kint felvillan egy „foglalt” jelzés..)

Volt egy fél órám a szobában, hogy kipakoljak (a szobatársam is aznap érkezett, egy cuki 16-nak kinéző 35 éves filippínó chef), mert aztán mennem kellett 5-re a főnök asszonyhoz, hogy odaadja a uniformot, stb.. 

Megyek épp a folyosón, erre hátulról rám szól a főnökasszony, hogy gyorsan öltözzek át, és menjek a dining roomba, ott fogok dolgozni, station-öm van.. (vagyis állandó, nem csak be-beugrós..). Szaladjak le a cipőért ide, menjek el a mellényért oda, találjam meg a pincéremet…jaajjj… mindezt egy tök ismeretlen labirintuson.. Ha aznap nem kérdeztem meg 100 embert (nem viccelek!) útirányokról, akkor tuti egyet sem!

Végül elkezdődött az este, nem mondom, hogy a helyzet magaslatán voltam, akkor esett le pl. hogy a reptéren pisiltem utoljára, és a szállodában ettem utoljára, reggel 7-kor. De már annyira kivoltam, hogy nem éreztem nagyon semmit a sürgető fiziológiai szükségleteim közül.. 

Nem is ragozom tovább, lényeg, hogy nagyon stresszes-elveszett-setesuta estémet 11.30-kor fejeztem be – későn jövő, sokáig maradó vendégek..

Lemenetem a kabinomba, kipakoltam a maradékot – zuhanyozni még mindig nem tudtam elmenni, mert ezen a ponton még nem tudtam, hogy tudnék rám nyitás nélkül egyedül maradni odabent.. Jah, és nagyon rajta voltam, hogy Nórinak legalább leadjam az infót, hogy élek, hajón vagyok, de a telefonom nem kapott hálózatot (még mindig nem talál), és attól a naptól kezdve, amióta a hajón vagyok, bevezették a „no cash just card”-rendszert, vagyis még egy átkozott telefon-net kártyát sem tudtam venni, mert nem működött a feltöltős kártyám..

Az este folyamán elég sokszor megkérdőjeleződött bennem, hogy mi a fenét csinálok itt, és normális vagyok-e hogy visszajöttem…. Aztán persze voltak miniatűr pozitívumok is, amit nem engedtek a hajóról való leugrás ötlete felé sodorni. Pl. 2 számomra kedves ember is ezen a hajón dolgozik (az előző hajóról ismerem őket). Mondjuk a vicces része, hogy egyikőjükkel eddig nem találkoztam, mert éjszakás, másikukkal meg kb.10 percet beszéltem, mert más shift-ben vagyunk, de már ez segített, hogy legalább ismerek valakit. Jah, meg mégegy srác itt van, akit még Pestről ismerek – bár vele sem volt még több, mint 5 perc kommunikációnk (más műszak). Meg még vagy 5 távoli, de ismerős..

Aztán a nap folyamán még belefutottam egy jófej magyar fodrász, elsőszerződéses srácba, aki szintén aznap érkezett (csak ő 10.30-kor), meg egy fotós srácba. Mindketten normálisak, lököttek inkább 30-asok, mint 20-asok, szóval velük voltam olyan éjféltől 2-ig. Iszogattunk, beszélgettünk, tapasztalatot cseréltünk. Ez kétség kívül feldobta a napomat! :)  Jah, mivel az új sráccal együtt mindketten pénztelenek voltunk, kártya alulműködés miatt, így a fotós srác (2 hónapja van itt) hívott meg minket.

A mai napom kicsit még mindig sűrű és stresszes.. A mai beosztásom papíron a következő:

8.30-11.30- lido reggeli (amit a jobb-öszezavarásom érdekében itt a 9. emeletre tettek, az előző 8 hónapos berögződésem ellenében, ahol a 10-en volt);

(gondoltam a szünetben kiszaladok netezni, de időközben rájöttem, hogy a fényképes igazolványt még nem készítették el, anélkül meg nem tudok sajnos kimenni..)

13.45-15.45 – lido ebéd – 14.00 volt az utsó időpontja a vendégek visszaérkezésének, így gondolhatjátok, milyen őrültek háza volt az ingyenkaja-szinten. Engem meg betettek a desszert-pultba, vágni, adni, kínálni (persze minden infó nélkül, mint pl. mi a neve a sütinek, van-e benne mogyoró, melyik a cukormentes).. Szóval hangyányit ez is idegtépő időszak volt.

16.30-22.30 – Étterem (ami természetesen a tapasztalataimmal ellentétben nem a 8. emeleten van, hanem a 3-on.)

Ez persze csak a papírforma. Az igazság az, hogy

8.00-ra el kellett mennem a medical centerbe (vércukor, vérnyomás-mérésre, papírok leadására, stb.).Ez eltartott 8.15-ig, így volt 10 percem hogy megigyak egy kávét és bekapjak egy croissant.

8.30-10.00 Lido reggeli

10.00-11.00 General Emergency Boat Drill – mentőmellénnyel (a következő Miamiban jön a Coast Guard és többek között ellenőrizni fogja, hogy vészhelyzetben tisztában vagyunk-e a feladatunkkal.. Mondanom sem kell, itt a muster station-ök is máshol vannak, mint az előző hajón, így jött a jól bevált kérdezősködés, hogy hogyan tudok lejutni a Lidoról a szobámhoz, aztán onnan a muster station-ömhöz!)

11.00-11.30 Lido reggeli második felvonás;

11.30-13.45 ebéd, safety office (papírok), hajó felfedezése;

13.45-15.45 Lido - desszert pult;

15.45-16.15 dining room, estére előkészülés (összegyűjteni (többnyire másoktól összelopkodni) az eszközöket, kancsókat, stb.);

16.15-18.15 – szabadidő (ez van most! :D) – üzleteltem valakivel, így vettem net és telefon kártyát is.

18.15 – dining room, menü ismertetés, utsó simítások, vendégek fogadása, étkeztetése, takarítás.. A végzés időpontját direkt nem írtam ide, az mindig csak papíron 10.30, ha szerencsés vagy, tudod tartani, de többnyire nem tudod! J

Szóval most így állok, még mindig nagyon fáradtan, stresszesen, tudatlanul, de legalább angolul tudok, nem tudom mi lett volna velem, ha az 1. szerződéses angolommal megyek végig ezen a két napon… :D Jah, és ha a fent leírtak nem lennének elegek, a sarkamat is feltörte a cipő – septiben próbáltam, asszem’ 1-0,5 számmal nagyobbat találtam a kelletténél.. Holnap kicserélem, ma már nem akartam több carniválos-tevékenységre áldozni a szabadidőmből..

Puszilok mindenkit, még van 1 órám, szerintem szundítok egyet, mert este buli van a crew bárban, és ha nem megyek, tuti kihagyok egy jó közösség-barátságépítő alkalmat, úgyhogy megyek! J

Amint tudok, jelentkezem. Reagálni lehet, de nem muszáj! J

(Akinek tartozom maillel, bocsánat érte, amint utolértem magam, pótolom!!)