Történések..

Sziasztok Kedves Mindenki.

Sok történéssel ezelőtt hagytam abba a blog írást, most pótolok..

Felvéve a fonalat - a dining roomban dolgoztam egy hétig (vagyis egy cruise-ig). Az első pár napot leszámítva nem akartam meghalni. A főnök-főpincérem egy nagyon aranyos honduras-i faszi volt, nem hagyott sokat cipelni, elmagyarázott minden, nem volt ideges, ha valamit nem tudtam, stb.. (Itt létem alatt nagyon sokszor bebizonyosodott, hogy sokat, hihetetlen sokat segít, hogy lány vagyok!!)

A station-ünk 2 db 10 fős, és 1 darab 8 fős asztalból állt. A vacsorát úgy kell elképzelni, hogy mi felszolgálók megérkezünk 5.15-5.30-kor az étterembe, feltöltjük a kancsókat, elindulunk tülekedni a kenyérért/ vajért a galley-ba (=konyha).
Csak pár szám az étteremről. Kb. 200 asztal van a dining roomban, 2 személyestől 10 személyesig. Egy csapat (ami 3 emberből áll) kb. 30 férőhelynyi asztalt kap. A Washington dining roomban ültettett vacsora van, szóval az első csoport 6.00-ra jön, a másik 8.15-re. Ez esténként 60 ember ellátását jelenti egy csapatnak. (Persze naponta előfordul, hogy a "first seating" nem akar időben távozni (elvileg 1,5 órát számolunk egy étkeztetésre), így ilyenkor rohanni kell, hogy a 8.15-ös nyitásra mindent visszaterítsünk/elmossunk/feltöltsünk. Persze sok függ a station-ödtől (annak elhelyezkedésétől), meg a vendégeidtől. Van hogy hiába van beosztva vacsorára 6-ra, ő mindig a Lido szintjén eszik önkiszálgólaban, szóval mondjuk egyszer sem jelenik meg. Akkor a csapat jól jár, mert könnyű cruise-a lesz, de rosszul is jár - pénzben ugyebár..
Na, szóval ezt csináltam 1 hétig - mivel többségben makako family (értsd: fekete család) volt a vendégünk, nem gazdagodtunk meg ettől a cruise-tól..


Érkezésem óta 1-2 magyaron kívül senkinek nem említettem, hogy pozíciót szeretnék váltani. Gondoltam adok magamnak és nekik is időt, hogy kicsit megszokjuk egymást, lássák, hogy aranyos-kedves lány vagyok, mosolygok, rendesen dolgozom, és aztán majd  odakacsintok, hogy "én jelentkeztem ám hostessnek, ha kell egy!".. :)

Na, szerencsémre nem kellett olyan sokat várnom - első cruise-om vége felé reggel épp a Lidón várakoztam, hogy a supervisor elmondja, milyen munkát kell végeznem (asztalt takarítani, sütit vágni, beverage-trolley-t tologatni, tányérokat-poharakat feltölteni, evőeszközt törölgetni..stb..stb), amikor odajött az egyik főnök, hogy én jelentkeztem-e hostessnek?! :) Mondtam, hogy igen, erre bólintott egy nagyot, és mondta, hogy "hamarosan"..
Miamiban, a homeportban (aznap tudjuk meg mindig a heti beosztást) odajött a HülyePicsa Főnöknőm (ez volt - azóta is - életünk 2. 5 perces kommunikációja), hogy hiány van hostessből, és a héten be kell ugranom, hogy segítsek a lányoknak. Lehet, hogy küld az iroda valakit, lehet, hogy nem, de esténként segítenem kell az ültetéssel.. Örültem, izgultam, ismét hülyének éreztem magam.. :)
Ez többnyire abból állt, hogy van a másik dining room, amit Lincoln után neveztek el, ami a YTD nevet viseli, vagyis Your Time Dining. Ide akkor jönnek a vendégek, amikor akarnak, nincs fix 18.00, 20.15-ös vacsora, viszont nincs is állandó asztaluk - sőt, van hogy néha egyáltalán nincs, és várniuk kell.. És ebből következik a mi munkánk is. Leellenőrizzük a kártyájukat, hogy biztosan jó helyen vannak-e, megmutatjuk nekik az asztalukat. Mindig vannak különleges kérések - ki hova akar ülni, ki milyen ételre érzékeny, stbstb.. Szóval mi mosolygunk, bólogatunk, bocsánatot kérünk, és megpróbáljuk elintézni az elintézendőt..

Egy cruise-ig szóval így voltam, aztán behivatott a Maitre'D, hogy beszéljünk. Pablo, Peruból, ha minden igaz. Harmincvalahány éve van a cégnél, de annyira erős akcentussal (és feltehetőleg zárt szájjal) beszél angolul, hogy nagyon-nagyon erősen kell koncentrálnod, hogy érts valamit és sokszor nem értesz semmit még így sem! :)
Szóval ő felolvasta az egész levelezést rólam az irodával, hogy most mi legyen velem. Kiderült (legalábbis azt hiszem ezt mondta), hogy azon a napon, amikor én érkeztem, egy hostess lánynak is kellett volna érkeznie ,de nem jött. (@Nóri: Amúgy vicces, az e-mailezést itt is Dolores folytatta, lehet, hogy a lány azért nem jutott fel a hajóra.. :D).
Az e-mailekben az volt, hogy 2 hetet várjanak, hátha valaki jön, de ha nem, léptessenek elő engem.  Most Miamiban lejárt a 2 hét, szóval hivatalosan Junior Hostessé lettem! :)

Kitűzőm már van, egyenruhám még nincs, mert hála istennek ez nem olyan, hogy "kapd fel a raktárból a remélhetőleg te méretedet, a remélhetőleg jó állapotú ruhádat, hanem méretet vettek rólam, és az office azt elkészítteti.. Szóval várhatóan a cruise végére, 16-ra meglesz az új egyenruhám.
Most már egész nap hostessként dolgozom, és be kell valljam (ha ez így marad), nem fogok belehalni! :) Reggel a Lincoln dining roomban mutogatjuk az asztalokat 1,5-2 órán át, ebédkor ugyan ez (vagy fent a Lido-n ácsorgunk-mosolygunk, és segítünk ahol tudunk), estre meg a "szokásos" ültetés.
Vannak még kihívások, és várhatóan a következő cruise-tól ismét izzadni fogok párszor (és kérdezgetni még többször), mert erre a hétre már megvolt a lányok beosztása, így nekem nincs személyreszóló side job-om, csinálom, amit mondanak. Miamitól viszont lesz, szóval újabb tanulási időszak követekezik! :)

De most jó, szabadabb - bár erre a hétre Port Manning-re tettek. (=biztonsági okokból valahány-számú-embernek a hajón kell maradnia még a kikötőkben is. Így ilyenkor elveszik az ID-dat, nem mehetsz ki.. Én most ilyenen vagyok. Persze ha tudod, elcserélheted (mint én most, kijöttem La Romagna-n), de ez eléggé bonyolult folyamat (és a HülyePicsa Főnöknő kell hozzá), úgyhogy inkább hagyom.
Szóval legközelebb Miamiban fogom elhagyni a hajót - még nem tudom, milyen hosszú időre.. :)

Hamarosan jelentkezem és beszámolok az újabb cruise-omról!!

Puszilok mindenkit, vigyázzatok magatokra!